PÉNTEK, 15.10 - 15.35 | NYITÓ ELŐADÁS

„A keresztények vallják, hogy Krisztusban ’ég és föld’ összeért. Olyan kommunikatív állapot ez, amelyben a legteljesebb participáció lehetősége minden ember számára adott. Az egyháznak ezt kell újból és újból a szignifikációkban résztvevők számára elérhetővé tennie. Ehhez olyan struktúrákat kell kialakítania, melyek képesek ezeket a speciális tudásközösséget (kommuniót) formálisan, azaz társadalmi struktúrákban megjeleníteni, az ágenseket egymással és a transzcendenssel összekötni, a szignifikáció során szerzett tartalmakat továbbadni és a nem tagok számára szimbólummá válni (lámpásként vagy hegyre épült városként, ahogy az egyházban mondani szokás). Nincsenek szupermodellek arra vonatkozóan, hogy melyik egyház az adekvátabb. Kommunikációs szempontból amellett az egyház mellett érvelünk, amelyben az ágensek a participáció során képesek egymással és a transzcendenssel való teljes kommunikációra. A kommunió tehát nem a kisegyházak vagy közösségek privilégiuma csupán, hanem lehet a nagy szervezeti struktúrákkal rendelkező egyházaké is. Mindazoké, akik képesek közösségeiket mindenekelőtt a transzcendens megmutatkozásának a színtereként értelmezni, ahol a résztvevő ágensek olyan felkészültségekhez férhetnek hozzá, amelyek által számukra releváns módon mutatkozik meg a szignifikátum, és részesei annak a szignifikációs aktusnak, mely képes újra értelem telivé tenni az életünket.”

PÉNTEK, 15:35 - 16:00

Az előadás elmarad

PÉNTEK, 16:20 - 16:40

Előadásomban előbb sorra veszem, hogy abban, amit Herbert A. Simon korunk figyelemgazdaságának nevezett, vagyis amikor információbőség van, ami szükségszerűen figyelemhiányt teremt, különböző aktorok a kommunikációnak milyen stratégiáit alkalmazzák, hogy áthatoljanak a fogyasztók, a közönség nagyon sűrűre szőtt információszűrőjén. Ezen módszerek között többek között ott van a látványra és lenyűgözésre való törekvés, az üzenetek rövidítése, egyszerűsítése, azok könnyen emészthetővé tétele és a demagógia is. A befogadói oldalra eközben jellemzővé vált az intenzív helyett az extenzív olvasás gyakorlata, a megosztott és gyakran fókuszt váltó figyelem és az igény az információfogyasztás egyéni irányítására. Mindezt végiggondolva arra keresem a választ, hogy ebben a kommunikációs közegben, amelyben a hívek figyelme árucikké vált, milyen lehetőségei maradtak az egyháznak, ha az evangéliumot autentikusan (vö. látványosságra való törekvés), de mégis széles közönséget elérve akarja hirdetni.

PÉNTEK, 17:00 - 17:20

A pont a lényeg, amit cím végére nem teszünk, hiszen lezárná a mondatot. A pont a lényeg, ami le is zárja a mondatot – és vele az élményt, és vele a lehetőségeket.

Érthetően beszélek pont. Akkor miért nem értik? Egyértelműen beszélünk. Akkor miért nem értünk egyet, vagy legalább miért nem értjük meg egymást? Érthetően kommunikálunk, de akkor miért halljuk olyan bizonytalanul az „Egyház hangját” – már ha van ilyen?

Az előadás ezeket a „miért?”-eket feszegeti. Nem a kommunikációelmélet területén kalandozunk. Arról beszámolnak mások, akik értenek hozzá. Inkább az élményeken keresztül próbálunk valamit megérteni. Az „előadás” közben/helyett szerzett közös élményeket paradigmaként kezelve. Paradigmateremtésre és paradigmaelemzésre hívunk egy előadásnyi és beszélgetésnyi időben. Közös teremtésre és közös értelmezésre.

SZOMBAT, 10:00 - 10:20

Az Erdélyi Fejedelemség a 17. században állami támogatást adott a református egyház fejlődésének, amire szükség is volt, mert Erdélyben a 16. század végéig a reformáció felekezetei közül az unitárius volt a leginkább elterjedt. A Báthoryak katolikusokat támogató politikája után a 17. század református fejedelmei alatt megkezdődhetett a református egyház kiépülése, identitásának a kialakítása. Ennek a keretei Bethlen Gábor uralma idején formálódtak és számos szimbolikus eseményen keresztül alakultak ki. Az előadásomban ennek a Bethlen Gábor fejedelem korában megjelenő egyházi kommunikációnak egy sajátos elemét elemzem.

Bethlen Gábor első feleségének, Károlyi Zsuzsannának a temetési szertartása egyszerre volt uralkodói reprezentáció és a református identitás alakításának a lehetősége. Károlyi Zsuzsanna alakján keresztül a temetési beszédek felmutatni kívánták a református női éthoszt, megalkotni a tökéletes református nő szerepmintáit. A temetés külsőségein és a prédikációkon keresztül szeretném bemutatni, hogy hogyan próbálta "újratervezni" a református egyház a prédikációkban a Mária-képet elejtve a női szerepeket, mindezt úgy, hogy Károlyi Zsuzsanna személyisége nagyon nehezen volt beleszuszakolható az ideális nőképbe, hiszen nem volt anya és alárendelkező, csendes feleség sem. Ez a kommunikációs stratégia azonban olyan tökéletes volt, hogy az utókor, a történeti emlékezet is olyanként őrzi az emlékét, mint ahogyan az eredendően identitás reprezentációt célzó temetési szertartás ezt megkonstruálta.

SZOMBAT, 10:40 - 11:00

Az Egyház sok különböző módon és formában kommunikál; ezek között azonban az egyik, talán a legfontosabb az, ami az istentiszteleten – vagy misén – a liturgiában történik; hiszen annak éppen az a célja, hogy a jelenlévők élő istentapasztalat részesei legyenek. De milye értelmet hordoznak a különböző rítusok a kortárs emberek, köztük a templomba járó keresztények számára? Valóban mindig hittapasztalattá válik-e az istentisztelet, a liturgia – ha nem, miért nem, és hogyan válhatna egyre jobban a Szentháromság Isten valódi „kommunikációjává”? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az előadás.

SZOMBAT, 14:00 - 14:20

Az előadás elmarad

Az érzékenyítés, tágabb értelemben az attitűd megváltoztatása vagy konzerválása a református munka- és hétköznapok mindennapos része, akár tudatosan alkalmazzuk, akár nem. Három fajtáját különböztetem meg. Egyrészt, mint technikai értelemben vett, évtizedek óta használt és jól bevált módszertan alapján történő oktatási eszközt, amit a református egyház is ismer: pl. cigánymisszió vagy mozgás- és beszédsérültek esetében, vagy a környezetvédelemben. Másrészt, egy definíció szerint keresztyén és református megközelítést: a bűnös embereknek a felebarátaink szeretetét, legtöbb bűnük megbocsátását hirdeti, ösztöneinknek ellentmondó vagy népszerűtlen életvitelt népszerűsít. Harmadrészt, a korszellemnek megfelelő (vagy éppen azt tagadó) tanokat és hozzáállást propagál, legyen az a kreacionizmus, az örökké tartó pokolbeli szenvedés és a nők alárendelt/komplementer helyzete, vagy éppen a Biblia relativizálása és a szeretet túlhangsúlyozása és a kötelezettségek lekicsinylése.

A szülői ház mellett az iskolának kulcsszerepe van fiatal korban az attitűd megváltoztatásában. Milyen megközelítések lehetségesek? Kié a gyermek? Van-e befolyása a szülőnek/iskolának a gyermek keresztyén attitűdjeire és ha igen, mekkora? Jót tesz-e a különféle álláspontok versenye? Miként kommunikáljuk azokat? Miben van szüksége biztonságra és iránymutatásra a gyermeknek, és miben kihívásra és szabadságra? Milyen a mesterséges és milyen a teremtő rend? Mikor jó a kizárólagosság? Mi az oktatók személyes példájának a szerepe? Mi a földi élet célja a gyermek szemszögéből? Mi az evangélium hirdetésének alapvető része és mi nem az? Hogyan bízhatjuk Jézusra gyermekeink életét? Hogyan adhatunk át ismereteket és érhetünk el attitűdváltozást? Hogyan bízzunk meg a tanítókban és tanárokban?

SZOMBAT, 14:40 - 15:00

SZOMBAT, 15:20 - 15:40

Romániában a 2011-es népszámlálás szerint 19804 ember vallotta magát reformátusnak és román nemzetiségűnek. Ez a szám vélhetően kisebb azokénál, akiknek az anyanyelve román, vagy a nyelvváltás valamilyen szintjén vannak. A 2002-es népszámláláshoz viszonyítva ez a szám 10%-kal növekedett. Ez a csoport azonban nem elkülöníthető tömbökben él az erdélyi településeken, hanem a különböző, főként a szórványban található gyülekezetek kisebb-nagyobb részét jelenti. Feltehetően vegyesházasságból származó személyekről van szó, akiket még valamikor reformátusoknak kereszteltek, de eleve a román kultúrába szocializálódtak, netán jobban kötődnek a román identitású családtagjaikhoz, vagy olyanokról, akik magyar családból származnak ugyan, de a környezeti hatások miatt román identitást választottak maguknak. Ők az egyház testéről leszakadó, lemorzsolódó egyháztagok csoportja, akiknek a református identitása még legalább a népszámláláskor bemondott nyilatkozatban tetten érhető. Amennyiben az egyház nem tudja őket eredményesen megszólítani, teljes lemorzsolódásuk elkerülhetetlen: ha lesz is valamilyen spiritualitásuk, azt vagy román ortodoxként, vagy valamelyik román neoprotestáns közösség tagjaként élik meg.

SZOMBAT, 16:40 - 17:00

Korunkban egyre több kérdés és kihívás a modern médiumokon keresztül éri az egyházakat. A társadalom és különösképpen a vallás mediatizáltsága az egyházi reflexiót is szükségessé teszi. Az ilyen egyházi reflexiók egyaránt tartalmaznak kommunikációteológiai, médiaetikai, misszióteológiai megközelítéseket. A megnyilatkozások között találhatunk olyanokat is, amelyek kifejezetten a filmes médiumra összpontosítanak, vagy legalábbis kiemelt helyen vizsgálják annak szerepét, lehetőségeit az egyház különböző életmegnyilvánulásaiban (kérügma / martyria, liturgia, koinónia, diakónia).

A dokumentumok kiválasztásánál két szempontot részesítünk előnyben: mivel a lehető legátfogóbb megállapítások felismerésére törekszünk, az egyik szempont a nemzetközi, a másik pedig a missziói vonatkozás. Ezek alapján három dokumentumcsoport megismerése válik szükségessé: a római katolikus megnyilatkozások, az Egyházak Világtanácsa (EVT) különböző fórumainak nyilatkozatai, valamint a Lausanne-i Szövetség világevangelizációs kongresszusainak jelentései. A dokumentumok vizsgálatakor arra keressük a választ, hogy különböző egyházi hagyományokkal rendelkező közösségek korunk változó vallás(osság)ának kontextusában milyen lehetőségeket és korlátokat láttak a vallásos vagy egyházi médiahasználatban (azon belül a filmes médiumban), különös tekintettel az egyház missziójára.

A nemzetközi egyházi és missziói fórumok médiával kapcsolatos megnyilatkozásait áttekintve azt láthatjuk, hogy a teremtés- és inkarnációs teológiai alapvetés adja a kiindulást a téma megközelítéséhez. A teremtés jó voltából az következik, hogy Isten mindenféle kulturális kifejezésmódon vagy médián keresztül is kommunikálhat, az egyház számára pedig Krisztus testetöltése a modell mindenféle kommunikációra. A dokumentumcsoportokban közös jellemző a tömegtájékoztatási eszközök használatának missziói motiváltsága: a misszió mint üdvösségközvetítés (szoteriológiai motívum) horizontális (szociáletikai) és vertikális (evangelizációs) modelljével is találkozhatunk bennük. A témában született dokumentumok ugyanakkor nem lépnek túl a társadalmi médiumok (azon belül a film) leegyszerűsített instrumentalizáló megközelítésén, és figyelmen kívül hagyják, hogy a közvetített üzenet jelentése a „szöveg” és a befogadó találkozásában születik meg. A misszió mint üdvösségközvetítés vertikális dimenziója kapcsán eltérő válaszokat kapunk a médiumok és igehirdetés viszonyának kérdésére. A dokumentumok azon megfogalmazásaival értünk egyet, amelyek felismerik, hogy a tömegkommunikációs eszközök (azokon belül a film), használata szerves részét képezheti az igehirdetői munkának, de nem azonos az igehirdetéssel.

SZOMBAT, 17:20 - 17:40

Marilynne Robinson az egyik legfontosabb és legnépszerűbb kortárs amerikai író. Könyveit világszerte fordítják, magyarul eddig négy regénye és két esszékötete jelent meg. Ezúttal a 2019-es A gondolkodás szabadsága címmel kiadott gyűjteményes esszékötéről szeretnék részletesebben beszélni.

A református egyház kiadójánál megjelent – Kálvinista tűnődések alcímmel ellátott – kötet markáns ajánlattétel a magyar protestáns nyilvánosság felé. Robinson perspektívája egy puritán-kálvinista alternatíva a koramodernitásban rekedt kortárs kereszténységnek. A racionalizmus farvizén úszó evangelikalizmus és az ideologikus progresszív teológia dualizmusát meghaladva Robinson esszéi egy kontemplatív kálvinizmust körvonalaznak. Írásai egy kibontakozóban levő paradigmát is felvázolnak: egy sajátosan protestáns misztikát, a modern és posztmodern gondolatiságot is meghaladó metamodern kegyességet. Mivel a kötetről a könyvbemutató óta érdemi párbeszéd nem zajlott, úgy gondolom, ideje beszélnünk Marilynne Robinson friss, életteli, ugyanakkor a forráshoz nagyon is hűséges kálvinizmusáról.

SZOMBAT, 18:00 - 18:20

A lelkigondozás/lelki kísérés elsajátításánál alapvetésként használt mentálhigiénés szemlélet, a humanisztikus pszichológia bűvös hármasa, elfogadás-empátia-hitelesség fontos, alapvető keresztyén értékeket képviselő megközelítés, ami nem hiányozhat a keresztyén segítő szolgálatokból sem. A Gyógyító Jelenlét modellje azt a transzcendens valóságot és ennek mentén előálló teológiai többletet hangsúlyozza, ami a Szentháromság Isten jelenlétében történik a segítő találkozásokban.

A Kegyességi Konferencia témafelvetéséhez kapcsolódva a fenti modelleket a Schulcz von Thun féle kommunikációs négyszög mentén vizsgálnánk meg. Sculcz von Thun hangsúlyozza, hogy már maga a jelenlét kommunikáció (nem lehet nem kommunikálni), és rámutat a közlés, illetve a közlés észlelésének tárgyi-, felszólító-, kapcsolati-, és önkifejező oldalára.

Az előadásban felrajzolt, egybevetett modellek kérdése, hogy miben ragadható meg a lelkigondozói/lelki kísérői/testvéri beszélgetésekben, ezáltal az egyház földi jelenlétének valóságában az a többlet, ami a Szentháromság Isten közösségének Gyógyító Jelenlétéből, annak kommunikációs valóságából fakad.