program

A konferencia előadásai szabadon, előzetes regisztráció nélkül látogathatóak!

Helyszín: BME Q épület, Q A406-os terem (1117 Budapest, Magyar Tudósok Körútja 2.)

2022. február 17. (csütörtök), QA406-os terem

9:00–9:20 Köszöntő

Szekcióelnök: Barna Emília (BME)

9:20–10:00 Plenáris előadás I.: Ignácz Ádám (ELKH ZTI): Politika- és diplomáciatörténeti megfontolások a populáris zenei feldolgozások elemzéséhez

10:00–10:40 Plenáris előadás II.: Keszeg Anna (BBTE): A kortárs divat az identitáspolitikától a környezetpolitikáig

10:40–11:00 Kávészünet

11:00–12:30 Első szekció

Szekcióelnök: Bárány Tibor (BME)

1.1. Torbó Annamária (PTE): A Harry Potter Hungary mint alternatív kulturális-politikai színtér

1.2. Radnai Dániel Szabolcs (PTE): Van-e a popkultúrának emlékezete, és ha igen, kié? (Pop-rock zene, kulturális emlékezet, emlékezetpolitika)

1.3. Farkas Ágnes (ELTE): Punk és politika – Punkzenészek a politika hálójában

12:30–14:00 Ebédszünet

14:00–15:30 Második szekció

Szekcióelnök: Bárány Tibor (BME)

2.1. Bátorfy Attila (ELTE): Adatábrázolások a politikai ikonográfiában

2.2. Benczes Réka és Szabó Lilla (BCE): It’s showtime: Negatív kampány a Fidesz kommunikációjában

2.3. Bauer Zsófia (BCE): Politikusevő – Pacal vagy szedres galette? Az étel és az evés szimbolikája a politikusok közösségi média oldalain

15:30–15:50 Kávészünet

15:50–17:20 Harmadik szekció

Szekcióelnök: Patakfalvi-Czirják Ágnes (BME)

3.1. Német Szilvi (ELTE): Politikai astroturfing: „az internet népe” a digitális populizmus szolgálatában

3.2. Szilágyi-Gál Mihály (ELTE): Az apolitizmus politikájától a politika apolitizmusáig

3.3. Merkovity Norbert (SZTE): Figyelemalapú politika

2022. február 18. (péntek), QA406-os terem

Szekcióelnök: Patakfalvi-Czirják Ágnes (BME)

9:00–9:40 Plenáris előadás III.: Hites Sándor (ELKH ITI): A „nemzeti irodalom” politikai gazdaságtanáról a 19. században

9:40–10:20 Plenáris előadás IV: Péter László (BBTE): Az ezerarcú foci. Vázlatpontok a labdarúgás jelenségének szociológiai vizsgálatához

10:20–10:40 Kávészünet

10:40–12:10 Negyedik szekció

Szekcióelnök: Hermann Veronika (ELTE)

4.1. Baráth Katalin (SZTE): Személyes és intézményes politika a popkultúra-termelésben – történeti perspektívából. A Horthy-kori mozgóképipar szereplőinek igazolási eljárásai (1945–1948)

4.2. Fodor András (SZTE): Az emancipatorikus térbeli változások retorikája China Miéville Vastanácsában

4.3. Varga Balázs (ELTE): Sosemvolt szocializmus – a hidegháború felmelegítése kortárs kelet-európai filmekben és sorozatokban

12:10–13:30 Ebédszünet

13:30–15:00 Ötödik szekció

Szekcióelnök: Hermann Veronika (ELTE)

5.1. Plainer Zsuzsa (ISPMN): Operett és államkommunista kultúrpolitika Nagyváradon – színházszociológiai vizsgálat

5.2. Huth Júliusz (KEMKI): Magyar Szalon – A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Műcsarnok konfliktusai a kilencvenes években

5.3. Őze Eszter (KEMKI): A pedagógiától a társadalmi mérnökösködésig: Társadalmi/Népegészségügyi Múzeum, Budapest és Gesellschafts- und Wirtschaftsmuseum, Bécs

15:00–15:20 Kávészünet

15:20–17:20 Hatodik szekció

Szekcióelnök: Gács Anna (BME)

6.1. András Csaba (PTE): Naturalizáció és populáris kultúra

6.2. Barna Emília (BME): Tömegek zenéje: az Orbán-rendszer hegemóniaépítése a zenei ízlésen és esztétikán keresztül

6.3. Patakfalvi-Czirják Ágnes (BME): Radikalizáció, folklorizáció és felszentelés: az Ismerős Arcok „Nélküled” című dalának története a politikán keresztül

6.4. Radnai Reinhardt: Vannak-e még magyar ellenkulturális mozgalmak? Reflexió a hazai hip-hop szcéna strukturális alakulásának vizsgálatán keresztül

17:20–17:30 Zárszó

A plenáris előadások összefoglalói

Politika- és diplomáciatörténeti megfontolások a populáris zenei feldolgozások elemzéséhez

Ignácz Ádám

Az utóbbi években egyre több kutató foglalkozik a populáris zenei feldolgozások, adaptációk, fordítások kérdéseivel. A témában született néhány monográfia és tanulmány sokat tett azért, hogy bizonyítást nyerjen: a (zene)mű és eredetiség fogalmainak nem csak a művészi zenére szabott jelentései létezhetnek; a szerzői és előadói szerepek nem minden zene esetében válnak élesen szét egymástól; és a másolásban, a már létező újraértelmezésében, az előadás során történő átalakításában éppúgy tetten érhető a kreativitás, mint a dalszerzésben és önkifejezésben. Fontos ugyanakkor, hogy a szóban forgó munkák többsége esztétikai vagy technológia(történet)i szempontból közelít tárgyához, és jellemzően azt vizsgálja, hogy milyen egyéni (művészi-személyes) döntések és motivációk állhatnak a zenei előadók tájékozódásának, repertoárépítésének-dalválasztásainak és a feldolgozás-átalakítás gyakorlatainak a hátterében.

Azon túl, hogy magam is megkerülhetetlennek gondolom ezeket a megközelítéseket, az előadás során arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a zeneszámok tér- és időbeli „vándorlására”, illetve a tájékozódás és a feldolgozás irányaira zenén kívüli – köztük politikai, geopolitikai, diplomáciai – tényezők is hatással lehetnek. Mindez a zeneipar globalizálódása és digitalizálódása előtti időszakokon és a populáris zene nyugati centrumországaitól földrajzi vagy kulturális értelemben távol eső színtereken mutatható be a leghatásosabban.

Elemzésem középpontjában ezért az államszocialista Magyarország zenekultúrája áll majd; egykor népszerű szovjet és latin-amerikai dalok 1945 és 1990 között keletkezett magyarországi feldolgozásai segítségével vizsgálom meg, hogy a politika milyen mélységekig korlátozhatja-alakíthatja egy korszak zenészeinek a tájékozódását, hogy miképpen hagyhat nyomot a zenei interpretáción, és hogy mely feldolgozási technikák (voltak) alkalmasak a politikai lojalitás vagy ellenkezőleg: az ellenállás kifejezésére.

A kortárs divat az identitáspolitikától a környezetpolitikáig

Keszeg Anna

A divatjavak és politika viszonyában egyértelműnek látszik, hogy leginkább identitáspolitikai kérdések kerülnek előtérbe: a modernista önmagaság-technikákkal együtt megszülető divat a modern társadalmak identitásainak nyelvét beszéli. Ma azonban a divatipar öndefiníciós válságban van, az őt ért környezetromboló vádakra nem fog tudni eddigi közéleti szerepdefiníciójával válaszolni. A területen zajló kortárs tendenciákat figyelembe véve leginkább egy környezetpolitikai újradefiniálás keretei látszanak, mely azonban számos ponton kerül ellentmondásos viszonyba a korábbi identitáspolitikai kínálattal. Az előadás a divat identitáspolitikai és környezetpolitikai szerepértelmezésének kettősségét és ellentmondásosságát elemzi kortárs esetpéldákra támaszkodva. Az empirikus vizsgálat két fő jelenségkört vesz figyelembe: az aktivista divatviselkedést és annak identitáspolitikai vonatkozását, illetve a virtuális valóságnak tervezett, dematerializálódott divatjelenségeket.

A „nemzeti irodalom” politikai gazdaságtanáról a 19. században

Hites Sándor

Az előadás a konferencia fő vizsgálódási terepének (a populáris kultúra és a politika viszonya a későkapitalista társadalomban) az előtörténetébe igyekszik bepillantani. Elsősorban a magyar „nemzeti irodalom” fogalmai, fórumai és intézményei létrehozásának az időszakából, vagyis a 19. század középső harmadából hozok majd példákat. Egy olyan korszakból tehát, amikor (a mai értelemben) sem tömegkultúra, sem állami kultúrpolitika és kultúrafinanszírozás nem létezett. Ami persze nem jelentette azt, hogy az irodalom ne csatornázott volna be politikai érzületeket és diskurzusokat, vagy politikai mozgalmak ne instrumentalizálták volna az irodalmi termelést. Ennek során viszont, megkockáztatható, nem a politika foglalta el a kultúrát, hanem a kultúra igyekezett megszállni a politikát. Az autonóm „nemzeti irodalom” képzetének a létrehozása (illetve a művelődés szükségszerűen nemzeti jellegének a nyomatékosítása) tehát politikailag és gazdaságilag heteronóm közegben ment végbe. A hatékony forgalmazás és a hegemónia-teremtés jegyében két törekvés fonódott össze benne: az irodalom piacosítása és a piac nemzetiesítése.

Az ezerarcú foci. Vázlatpontok a labdarúgás jelenségének szociológiai vizsgálatához

Péter László

A labdarúgás korunk egyik átütő erejű társadalmi intézménye; mint fogyasztható kulturális termék a média révén életvilágunk szerves részévé vált. A mediatizált posztmodern profi látványfoci egyszerre alkalmas arra, hogy hatékony politikai kontrolleszköz, mobilitási csatorna, business, reklámhordozó, tévéműsor, politikai tőkeképző instrumentum és a korporációs kapitalizmus kísérleti terepe és hatékony tanítómeséje legyen.

Mindez egy roppant rétegzett és méltánytalan rendszerben működik. A tömbházak mögött spontánul szerveződő pick-up futball még egyfajta önszórakoztató játék, esetleg szimbolikus téttel bíró játszma, jó móka és egészséges társasági tevékenység az önkéntes résztvevők számára, de a pándémia kontextusában a Boxing Day alkalmával szervezett angol bajnokiban játszó labdarúgó számára már stresszes és kockázatos munka, illetve erősen vírusveszélyes kényszer a „játék”. A csak nevében „játékos” kétlábon szaladó reklámhordozó, miközben ő maga is termék, hiszen konkrét piaci ára van. A sztárgázsik és a végérvényesen megsérült emberi testek, személyes tragédiák és közösségi drámák és sokféle társadalmi jelentések világa ez. A big game a szórakoztatás és fogyasztás funkciója mellett egyszerre ethosz és világnézet, amolyan „meta-társadalmi komment” és „dramatikus filozófiai mese”, posztmodern kakasviadal, aminek révén a társadalmi nagycsoportok proxy-harcban küzdenek meg szimbolikusan egymással, miközben a fennálló társadalmi viszonyokat erősítik.

Az előadás a média, a politika és a populáris kultúra háromszögében empirikus példák mentén és a kritikai elmélet szemszögéből tárgyalja a labdarúgáshoz kapcsolt társadalmi jelentéseket és a funkciókat a globalizáció médiavalóságának kontextusában.