Július 31-én, vasárnap érkeztem Dublinba, és mivel a hétfő, a kurzus első napja munkaszüneti nap volt Írországban, úgy gondoltam, hogy elmegyek egy egynapos kirándulásra, mivel megismerkedni az országgal, az emberekkel, a kultúrával, a látnivalókkal, a fogadó ország nevezetességeivel, szintén fontos célja az Erasmus+ mobilitásoknak.

A kirándulás része volt egy border collie juhászkutya bemutató is, amelyen gazdája speciális füttyjeleire a kutya egy kisebb juhnyájat volt képes irányítani.

Az aplikációk, amelyeket most megtanítottak nekünk: Quizlet, Kahoot, Canva, Mentimeter, Wordwall, Padlet és mások.

A dublini „Future Learning" iskolánk minden kedden és csütörtökön külön kulturális, művészeti programokat szervezett számunkra, amelyek a kéthetes tanfolyam részét képezték. Először a dublini EPIC Múzeumba látogattunk el, amely bemutatja többek között az ír emigrációt, az ország elhagyására kényszerítő körülményeket, az Újvilágba érkezők életét és mindennapjaikat, úgy mint: étel, ital, lakhatás, zene, munka, szórakozás, hétköznapi élet, család, karrier, kapcsolatok stb. Minden kollégámat, beleértve magamat is, meglepte, hogy az évszázadok során hány ír gyökerű ember vált híressé a világban, és hány híres embernek vannak ír ősei, mint például: Ronald Reagan, John F. Kennedy, Ned Kelly, Rihanna, Barack Obama stb.

A nagyértékű, szép és színes 9. századi műtárgyon kívül, amely az Újszövetség első négy könyvét tartalmazza (a latin „Vulgata” változat), amelyeket Máté, Márk, Lukács és János evangélisták írtak, a nagy népszerűségnek örvendő tárlaton más, főleg a középkorból származó értékes dokumentum is megcsodálható.

Ennek a két hétnek az is volt a célja, hogy ne csak új, tanórákon használható IKT-módszereket tanuljunk meg, hanem megismerjük a vendéglátó ország leghíresebb nevezetességeit és lakosait is. Ezt a célt szem előtt tartva, szombaton, egy újabb kiránduláson látogattam meg Moher szikláit, Galway városát, és Írország nyugati régióját a „Wild Atlantic Road” mentén utazva.

asárnap az irány észak felé fordult: a „Dark Hedges” (ahol a „Trónok harca” című sorozat egyes jeleneteit forgatták), a „Giant’s Causeway” (ami a természet fantasztikus alkotása, a tökéletesen hatszögletű, különböző hosszúságú, több mint 40.000 bazaltoszlop egy vulkánkitörés nyomán jelent meg. A látványosság eredetét természetesen az idegenvezetőnk által elmondott, két, Írországban, illetve Skóciában élő óriásról szóló legenda is magyarázza) nevezetű természeti csodákat néztük meg. A"Giant's Causeway" útját elhagyva, a Dunluce kastély megtekintése után, megérkeztünk Észak-Írország fővárosába, Belfastba.

Az egyórás fekete taxis túra során a sofőrök ismertették Belfast furcsa életét, megmutatták a város katolikus és protestáns lakóit elválasztó magas falakat, a 23.00 órakor záródó kapukat és kerítéseket, melyeknek köszönhetően nincs átjárás a két közösség között.

A katolikus oldal őrzi a hosszan tartó konfliktus áldozatainak emlékét. Nagyon érdekes és egyben megdöbbentő tapasztalat volt ezt látni és hallani. Egy dokumentumfilmet nézni, vagy hús-vér embereket hallgatni, akik ott élik mindennapjaikat, határozottan más élmény. A főváros nevezetességeinek látogatása a gyönyörű belfasti városházánál ért véget.

Tanfolyamunk legelső napja munkaszüneti nap volt Írországban, így ugyanazon a héten szerdán kellett pótolnunk, az elmaradt órákat. Ezt úgy tettük meg, hogy meghallgattunk egy előadást az ír oktatási rendszerről. Megtudtuk, hogy az iskolák állami fenntartásúak, de az egyháznak is komoly szerepe van az oktatási intézmények működésében.

Meglepő volt megtudni, hogy bár az ír nyelv kötelező az iskolákban, és a diákoknak a középiskolai tanulmányaik végén vizsgát kell tenniük belőle, az ír lakosságnak csak 10%-a használja első nyelvként, és csak 4%-a. napi rendszerességgel. Furcsa adat volt az is, hogy bár a lakosság 80%-a római katolikus, 10%-a az Ír Egyház tagja és 10%-a „evangélikus” (a protestánsok gyűjtőneve), Dublin leghíresebb, régi templomai: a Szent Patrik-székesegyház, illetve a Christ Church katedrális az Ír Egyházhoz tartozik, míg a katolikus templomok, mint például a Szent Mária templom egészen újak. Természetesen az első héten meglátogattam mindhárom fent említett templomot, amelyek mind Dublin híres nevezetességei. Katalán csoporttársnőnket nagyon megdöbbentette, hogy az ír nyelvet ennyire „elhanyagolják” és az emberek többsége csak angolul beszél, míg egy másik csoporttársunk azt furcsállta, hogy az Ír Egyház a katolikus egyház kellene legyen, hiszen a lakosság többsége ezt a vallást követi.

A Szent Patrik székesegyház kapcsán csak két név: a székesegyház esperese volt a „Gulliver utazásai” híres szerzője, Jonathan Swift. Állítólag 3-4 órás miséket tartott, ami autizmusának bizonyítéka lehet. Az általam tanított fizika tantárgyhoz egy másik híres ember kapcsolható, akinek a szobra összes családtagjával együtt a katedrálisban található. Ő Robert Boyle, aki Írországban született. Apjának, Richard Boyle-nak, Cork grófjának 11 gyermeke volt. A katedrálisban az összes családtag szobra megtalálható.

(Miután hazajöttem, újra feladtam Robert Boyle-t az Akinator-nak és ezúttal arra a kérdésre, hogy angol-e vagy sem, azt a választ adtam: „Igen”. Ezen az úton tovább haladva a rendszer 47 kérdés után képes volt kitalálni a feladványt.)

Emiatt tanárunk, Lucia beépített néhány technikát, módszert, amelyek minden korosztály számára hasznosak lehetnek a szókincs oktatása során. Az egyik ilyen játék volt az „Állítsd meg a buszt” („Stop the Bus”), amelyet néhány lengyel diák és jómagam már ismertünk „Ország-Város…” néven. Ebben a játékban, egy betű kiválasztása után, le kell írni a nevét egy országnak, városnak, fiúnak, lánynak, tárgynak, földrajzi névnek stb., amiben korábban megállapodtak a játékosok. Mi, a következőket választottuk: ország, város, állat és melléknév. Ha valaki befejezi az írást, minden kategóriához ír valamit, kiáltani kell: „Állítsd meg a buszt!” Ez egy nagyon jó játék, amely képes fejleszteni a szókincset, a tanulók olyan szavakat ismerhetnek meg kollégáiktól, amelyeket korábban nem ismertek. Például: sikerült megnyernem a játékot a „nandu” állatszóval, ami egyfajta dél-amerikai strucc, amit korábban senki sem ismert a csoportból.

A második héten iskolánk, további két kulturális programot szervezett csoportunk számára: kedden Dublinban gyalogtúrán vettünk részt, ahol sok történelmi összefüggést ismerhettünk meg. Megtudtuk, honnan származik a "rabszolga" (slave) szó; a vikingeknek, akik Dublin alapítói és alakítói voltak, első rabszolgái szláv népekből kerültek ki, tehát alapvetően a rabszolga a szlávot jelentette.

Meglátogattuk a dublini várat is, és részleteket tudhattunk meg például Jonathan Swiftről, valamint az 1916 és 1922 között lezajlott ír forradalomról és függetlenségi harcról. Ez utóbbi események végül a 26 megye függetlenedéséhez vezettek, amelyek ma az Ír Köztársaságot alkotják, kivéve a 6 északi megyét, amelyek Észak-Írország néven az Egyesült Királyság részét képezik, ahol az angol királynő, II. Erzsébet uralkodott, jelenleg pedig III. Károly.

Csütörtökön ellátogattunk a „Dublinia”-ba (főleg vikingekről és Dublinról szóló múzeum) és a Christ Church-be. Amikor a vikingekről beszélünk, mindenki elsősorban ádáz barbár harcosokat képzel el, de az igazság az, hogy a vikingek nagyban hozzájárultak Írország fejlődéséhez, formálták a kultúráját is, és az írek büszkén tekintik őket a kelták mellett őseiknek.

Ebben a múzeumban egy, a sakkhoz nagyon hasonló játékot fedeztünk fel, amelyet a vikingek "Hnefatafl" néven játszottak. Csoportunk egy ifjú magyar tagja, aki éppen akkor tanulta meg a játékszabályokat, már az első játszmában sikerült győzelmet arasson egy idősebb múzeumi munkatárs fölött.

Írország északi, nyugati, keleti (Dublin) és közepső része után úgy döntöttem, hogy megnézem azt, ami "maradt": a sziget déli régióját is. Ez az egynapos kirándulás magában foglalta a „Rock of Cashel”-t (egy régi ír erőd és kastély), Cork városának (a híres angol piaccal és a kikötővel) meglátogatását, de a legfontosabb program a „kő csókolása” ("kiss the stone") volt a Blarney várkastélyban, ahol turisták százai állnak órákon át sorban, hogy egy keskeny csigalépcsőn feljussanak a várkastély tornyának tetejére, ahol hanyatt fekve kifelé tolják őket a várfalból, ijesztő mélység fölé, és így felfelé mozdulva csókolhatják meg a követ.

(a videó kattintásra indul)

Ha valakinek sikerül megcsókólni a követ egyszer, akkor egy idegen nyelv szakértőjévé válik. Ha kétszer csókolja meg, vörös hajú fia születik. Ha háromszor, akkor egy vörös hajú lánya is lesz, valójában ikrek. Nem csoda, hogy a hely annyira népszerű, ez a legenda a Blarney-várkastély legnagyobb vonzereje. És a skót dudás is, aki rendíthetetlenül fújja a várfalon az „It’s a Long Way to Tipperary”-t többek között.

De nem csak a vidék, Dublin is sok látnivalót kínál. (Egyik idegenvezetőnk szerint a nevét a vikingek adták, azaz dub-lin=sötét medence.) Például: a Phoenix Park egy hatalmas terület, amely magában foglalja a híres dublini állatkertet, az Amerikai Nagykövetség épületét és Írország elnökének rezidenciáját is. Érdemes kerékpárt bérelni, vagy a városnéző busszal körüljárni (mindkettőt kipróbáltam).

Írország egyik leghíresebb terméke a Guinness sör. A Guinness Tárházat (Guinness Storehouse) meglátogatva sok mindent megtudhatunk a családról, az alapítóról, a sörfőzde „titkairól”, a 232 °C rejtélyéről és sok más érdekességről. A látogatás végén a 7. emeleten egy pohár hideg Guinness-sel jutalmaznak, amely életmentő lehet forró nyári napokon.

Az ír ételek is híresek és ízletesek. A „Darkey Kelly’s Restaurant”-ban, ahol élőzene szólt, megkóstoltam az ír birkagulyást, ami nagyon finomnak bizonyult.

„Darkey Kelly's"

Egy másik kocsmában, a „Cobblestone"-ban a Dublinban elérhető legautentikusabb ír népzenét (legalábbis az egyik idegenvezetőnk ajánlása szerint) élveztük, miközben a Guinness mellett más ír sörfajtákat is megkóstoltunk: Galway Hooker, Legacy és mások. De a leghíresebb hely, amelyet a turisták főleg hétvégeken szállnak meg, egy pár utcából álló negyed, a „Temple Bar”.

(a videó kattintásra indul)

Az egynapos kirándulások során az idegenvezetők különböző zenéket raktak be, így megismerhettem az ír népzenét és más olyan dalokat, együtteseket, énekeseket, akikről még nem hallottam. Miközben ezeket a sorokat írom, ír dalok visszhangoznak a fülemben, mint például a „Dirty Old Town” a The Pogues-tól (Pogues=Kisses=csókok, gael ír nyelven), „Molly Malone” vagy a „The Rooster”.

Ezért elkerülhetetlen volt néhány olyan CD vásárlása, amelyek népzenét vagy a The Pogues legnagyobb slágereit tartalmazzák.

Molly Malone szobra és dala

Egy másik zenei élmény, amelyet nem szabad kihagyni Dublinban, a „Rock and Roll Múzeum”, ahol relikviákat, képeket, hangszereket és sok minden mást láthatsz, és érdekes történeteket, tényeket, információkat, anekdotákat hallgathatsz híres ír zenészekről, énekesekről és zenekarokról, olyan együttesekről mint például a U2, a Thin Lizzy, a The Dubliners vagy a The Cranberries.

Van egy olyan terem is, ahol kipróbálhatod a hangszereket vagy a hangodat, játszhatsz gitáron, basszusgitáron, dobon (amit meg is tettem), vagy énekelhetsz is.

Vásárláskor ajánlom a „Penney” áruházat, ahol viszonylag olcsón lehet vásárolni, valamint a „Jervis” áruházat, amely nagyon közel van a Future Learning Nyelviskolához. Ha ajándéktárgyakat szeretnél vásárolni családtagoknak vagy magadnak, a „Carroll" ajándékboltja talán a legjobb választás, hiszen itt a legkülönfélébb tárgyak széles választékát találhatod meg.

Az írek nagyon kedvesek, segítőkészek és barátságosak. A különböző üzletekben más országokból jött eladók is dolgoznak, Romániától Nepálig találunk munkavállalókat. Ez alatt a két hét alatt sok ismerősre tettünk szert. Ha megtalálod a megfelelő helyeket, viszonylag alacsony áron vásárolhatsz élelmiszert (például: "étkezési ajánlat" ("meal deal") = egy nagy, hosszú szendvics sok hozzávalóval és egy üdítővel 4 €-ért).

Dublin az Ír-tenger partján található. Kollégáimmal ellátogattunk a Sandycove-i tengerpartra, sétáltunk a beachen, és elgyalogoltunk Forty Foot-ba, ami egy történelmi fürdőmedence egy hegyfokon a Dublin-öböl déli csücskében. Augusztus második hetében nagyon forró napok voltak Dublinban és egész Írországban, így a strand tele volt emberekkel, akik élvezték az Ír-tenger viszonylag hideg vizét.

A kéthetes tanfolyamunk legelső napján tanárunk, Lucia elmondta, hogy az lesz a feladatunk, hogy blogot írjunk a dublini és írországi szakmai és mindennapi tapasztalatainkról. Ezt a blogot a tanfolyam alatt kell megírnunk, és a végén bemutatnunk. A csoportból mindenki kétségbeesettnek tűnt, mert még senki nem írt ilyen írást, és azt gondolta, hogy ez egy „lehetetlen küldetés”. Csak a tanárnőnk tűnt magabiztosnak. Állította, hogy mindenki képes arra, hogy blogot írjon. És neki lett igaza. Mindenkinek sikerült elvégezni a blogírás feladatát, és remélem, mindenki jól szórakozott és élvezettel olvasta a blogot, a kéthetes tanfolyam egyik eredményét.

A blogírás hasznos és élvezetes tevékenység, melyet a tanfolyamon sikerült elsajátítanom. Az Erasmus+ programok egyik legfontosabb céljának, a disszeminációnak a megvalósításában is nagy szerepe van.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani tanárainknak és munkatársaiknak, Luciának, Clairenek, Diegónak, Gonzalonak és mindenki másnak, a kedvességért, segítőkészségért, valamint a kellemes és barátságos légkörért, amelyet ez alatt a két hét alatt megteremtettek.

Nagyon szépen köszönöm!

És még néhány fénykép...

Dublin

Glendalough

Cork

Galway

Belfast

Szent Patrik székesegyház

Christ Church katedrális

Szent Mária templom

Trinity College

Moher sziklái

Dark Hedges

Giant's Causeway

Rock of Chasel

Temple Bar

A „Smaragd Sziget"