A parasztházak általában soros elrendezésűek, ahol a helyiségek (utcai szoba, konyha, hátsó szoba, kamra, istálló stb.) egymás mögött helyezkednek el, gyakran egy fedél alatt. Az építkezés anyaga és mérete, valamint a tornác díszítése a helyi hagyományoktól és a család anyagi helyzetétől függ. A klasszikus parasztházak jellegzetessége a kemence és a többféle funkciót betöltő terek elrendezése. 

Elrendezés és felépítés

Soros elrendezés: A helyiségek a hagyományos, házra jellemző módon, egymás mögött, egy tengelyen helyezkednek el, és többnyire egy fedél alatt épültek.

Funkciók: Az épületben több funkció kapott helyet, mint például a lakószoba, a konyha, a kamra, a csűrszerű gazdasági épületek, az istálló, a présház, a pince és a kocsiszín.

Padlás: A padlásra vezető létra gyakran a kamrában kapott helyet. 

Anyagok és díszítések

Korai építészet: Kezdetben a házak padlója a földszint alá mélyen volt ásva, és a tető zsúpfedeles volt.

Modernizáció: Az idők során elterjedt a tégla és a cseréptető, ami tartósabbnak bizonyult.

Díszítések: A tornác díszítettsége, például az oszlopok száma, a ház gazdagságát jelezte. 

Helyiségek és funkciók

Elrendezés: Az első helyiség az utcafronton volt, utána következett a konyha, a hátsó szoba, a kamra, és a sor végén az istálló, a présház, a pince és a pajta.

Kemence: A kemence egyszerre szolgált fűtésre és sütésre.

Kémény: A 15-16. században a kemence fölé kürtőt építettek, hogy a füst távozhasson a padláson keresztül.