A Hivatások nyomában hittanverseny kereken húsz esztendeje, hiánypótlóként bukkant fel a felekezeti jellegű oktatást biztosító, magyar tannyelvű római katolikus iskolák versenylistáján. Aligha sejtettük akkor, hogy ilyen nagyszabású, önmagán túlmutató, egyházmegyéket összekötő kapoccsá válik ez a rendezvény! Áldásos alkalmakká, várva-várt találkozókká váltak ezek a megmérettetések. Összekovácsolódtunk és lassan hagyományt teremtettünk! Megismertük, elfogadtuk, megbecsültük és megszerettük egymást az eltelt évek során! Oktató és lelki vezető, diák és egykori diákból lett tanító, nevelő, egyházi és kultúrember érkezett meg, és érkezett vissza ez alkalommal is, ahol közösen tapasztalhattuk meg összetartozásunk áldásait: anyanyelvünk és mindenek felett hitünk hatamas erejét! Köszönet a Jóistennek, hogy ebben, a jubileumi évben is részesei lehettünk ennek a csodának és emlékezhettünk azokra, akik ragyogó életpéldájukkal utat mutattak a sötétben!
Nagy élményként éltem meg ezt a versenyt. Mindig örömmel térek vissza, indulok erre a versenyre, mert ez nem csak egy megmérettetésnek, hanem számos emberi kapcsolat kialakulásának is helyet ad. Örömteli találkozásoknak, ismerkedéseknek és istenélménynek ad helyet és lehetőséget e verseny.
Számomra ez a verseny nagyon jól telt felemelő és közösségformáló volt. Örvendek, hogy részt vehettem ezen a versenyen.
Azt gondolom, hogy az erdélyi hittanverseny példaértékű és hiánypótló nem csak az erdélyi egyházban, hanem azon túl is. Sőt példa nélküli is a saját területén. Az, hogy huszadik alkalommal találkoztak és mérték össze tudásukat a diákok azt is mutatja, hogy a verseny immáron nem hagyományteremtő, hanem része, - kitüntetett helyen - az erdélyi hittanoktatás életének. Elismerés illeti Böcskei László nagyváradi megyéspüspököt és Benedek Ramóna hitoktatót, hogy két évtizede állhatatosan, hűsséggel szervezik, bonyolítják a hittanversenyt. És végül de nem utolsó sorban elismerés minden felkészítő tanárnak, és a verseny főszereplőinek a felkészülésért, a ráfordított időért, és azért a tanúságtételért, mely a verseny folyamán a lexikális és kreatív feladatok megoldásában tetten érhető. Az pedig külön gyümölcs, hogy Nagyvárad a húsz év folyamán a versenyeken, találkozókon résztvevők számára egy viszonyítási pont, sőt annál is több: az életük része, későbbi hivatásuk, munkájuk, szolgálatuk területén fontos mérföldkő. A Jóisten áldása kísérje a résztvevőket életük útján! Deo gratias!
A XX. Hivatások nyomában verseny, találkozás és ünnep számomra idén is mélyen megérintő élmény volt. Figyeltem, ahogyan a diákok izgatottan, mégis fegyelmezetten hangolódtak rá a "megmérettetésre" . Érezhető volt: itt most több történik, mint egy verseny – ez valódi ÜNNEP.
A nyitószentmisén püspök úr lelkesítő szavai irányt és erőt adtak mind a diákoknak, mind a tanároknak, mindannyiunknak. A fiatalok három nagy példakép életéből merítettek:
Márton Áron,
Bogdánfy Szilárd és
Scheffler János püspökök tanúságtételéből.
Márton Áron püspök szavai különösen is visszhangoztak bennem:
„Nem elég kereszténynek születni, annak is kell maradni minden körülmények között.”
A verseny kiemelkedő része volt, hogy a résztvevők megelevenítették a püspökök életének egy-egy meghatározó pillanatát – a hűséget a megpróbáltatásban, a bátor kiállást az igazság mellett, a csendes, mégis rendíthetetlen hitet. Megható volt látni, ahogyan a történelmi alakok sorsa személyessé vált számukra, és ahogyan a múlt tanúsága a jelen kérdéseire is választ adott.
A diákjainkra nézve újra és újra az a kép jut eszembe: ők azok a kalászok, amelyekben sok-sok szem, mag rejtőzik. Mindazt, amit itt hallottak és megtapasztaltak, magukkal hordozzák. És amikor eljön az idő, elvetik azt – egy szóban, egy döntésben, egy hivatásban. S abból élet fakad.
Hiszem, hogy ezen a napon is magok hullottak a szívük földjébe, amelyek majd bőséges termést hoznak.
Különleges emlék marad számomra az elmúlt hétvége, hiszen öt év után tértem vissza a Hivatások nyomában versenyre. Öt évvel ezelőtt versenyző voltam a járványidőben megrendezett online projektnapon, a hétvégén pedig hitoktatóként tértem vissza. Hiszem azt, hogy a Hivatások nyomában verseny meghatározó momentuma volt a hivatásom megtalálásának. Öröm volt számomra feleleveníteni a verseny hangulatát, emlékét, valamint a lelkes, elhivatott diákokra tekinteni, mintha magamat láttam volna bennük.
Biztos vagyok benne, hogy a verseny ajándék és életre szóló emlék marad a résztvevők, kísérők számára egyaránt!
Öröm és hála van a szívemben! Lelkileg gazdagodtunk a találkozó alkalmával. Kaptunk és adtunk abból, amit Isten ajándékoz nekünk. Ez a legértékesebb eredmény! Köszönet mindenkinek!
Nagyon jól éreztem magam a versenyen. Különösen örülök annak, hogy új embereket ismertem meg és, hogy lelki értékekben is gazdagodhattam.
Nagyon jó családias hangulatú volt, jól éreztem magam. Lelkiekben sokat gazdagodhattam a verseny által.
Egy jól megtervezett, gördülékeny, jó hangulatú, lelkesítő eseményt jelentett az idei Hivatások nyomában vetélkedő is. Hálával tekintek vissza a "mindenért is"! Sokat nyertünk a készülés és a részvétel által: barátságokat, képességek fejlődését, ismereteket.
Mindent köszönünk! A Csíkszeredaiak nevében: Simó Gáspár
Nagyon jó ötlet volt a rendezvény, megadta a missziós jelleget, megadta a szabadságot hogy a helyi közösség szükségleteire (is) válasz legyen. Remélem jövőre is ilyen lesz-amikor a helyi közösség kaphat egy kicsit e verseny öröméből (mondjuk lehet adventi/nagyböjti/ egy filiába kimenni ahova ritkán jár pap, stb)
A szakácsiskolások makulátlanok! Hatalmas gratula!
Nagyon jó ötlet a víz mindenhol, tényleg naaagyon jó volt (a csokis kifli pedig külön élvezet)