A Vilmos-korabeli bútorok a Vilmos-korszakban, a 19. század végi gazdasági fellendülés (gründerzeit) időszakában keletkeztek. Jellemző rájuk a reprezentatív, gyakran nehézkes formák, a kiváló minőségű anyagok és a bonyolult díszítések, mint például a fejezetek, oszlopok és faragások. Stílusát tekintve korábbi korszakok, például a reneszánsz, a barokk és a gótika elemeit is magában foglalja, így a historizáló stílus részévé válik.

A Vilmos-korabeli bútorok főbb jellemzői:

Korszak:

A Német Birodalom megalapításából származik, nagyjából 1860 és 1900 között, és a felemelkedő középosztály jólét és presztízs iránti vágyát tükrözi.

Stíluselemek:

Jellemzők a történelmi korok elemei, mint például a fejezetek, oszlopok, domborművek és virágfaragások.

Anyagok:

Gyakran használnak kiváló minőségű faanyagokat, például diót és tölgyet, gyakran furnérozott felülettel.

Mesterség:

A bútorok igényesen kidolgozottak és részletesek, ami az esztergált lábakon és a gyöngyös lábakon is megmutatkozik.

Méret és forma:

A Vilmos-korabeli bútorok gyakran hatalmasak és impozánsak.

Stíluskeverék:

Különböző történelmi stílusok keverednek (pl. neobarokk, neogótika), amit stilisztikai pluralizmusnak nevezünk.

A Vilmos-kor kontextusa:

Történelmi fejlődés:

A Vilmos-kor a gazdasági fellendülés és a társadalmi változások időszaka volt.

Polgári polgárság:

A felemelkedő polgárság a nemesi mintára készült pazar és tekintélyes berendezéssel igyekezett demonstrálni gazdagságát és társadalmi státuszát.

Művészeti hatások:

A stílus a historizmus része, amelyet a múltbeli stílusok újjáéledése és újratervezése jellemez.