A bútor alapvető értéke a használhatóságában rejlik; ez az a funkcionális szempont, amely meghatározza a tárgy létezésének célját és értékét. Esztétikától vagy anyagtól függetlenül egy bútor akkor válik hasznossá, ha betölti eredeti funkcióját:

Praktikum: Egy szék elsődleges feladata az ülés lehetőségének biztosítása, egy asztalé pedig a stabil felület nyújtása, legyen szó étkezésről, munkáról vagy tárgyak elhelyezéséről. Ha egy bútor nem képes kiszolgálni a mindennapi élet ezen alapvető igényeit, elveszíti létjogosultságát.

Ergonómia és kényelem: A használhatóság magában foglalja az ergonómiát is. Egy jól megtervezett szék kényelmes ülést biztosít, támogatja a testet, és nem okoz fájdalmat hosszabb használat esetén sem. Ez a funkcionális kényelem növeli a bútor használati értékét és a felhasználói élményt.

Tartósság és megbízhatóság: A használhatóság hosszú távon a tartósságban is megmutatkozik. Egy gyakran használt bútornak ellenállónak kell lennie a napi igénybevétellel szemben. A robusztus felépítés biztosítja, hogy a bútor megbízhatóan szolgálja célját az idő múlásával, elkerülve a gyors amortizációt és a cserét.

Sokoldalúság és alkalmazkodás: Bár a dizájn fontos, a bútor akkor igazán értékes, ha a funkciója rugalmas. Egy kanapé, amely kényelmes ülőhelyet és vendégágyat is kínál, a sokoldalúsága miatt válhat hasznos darabbá. A használhatóság tehát nem csupán az egy funkció megléte, hanem a többféle módon történő felhasználhatóság képessége is lehet.

Érdekes, a gyakorlatias szempontok szerint tervezett bútorok megjelenésükkor visszatetszést kelthetnek, de alakítják az ízlést is, és esztétikai értékeket rendelünk hozzájuk, így a thonet, bauhaus bútorok mai szemmel nézve már nemcsak hasznos, de lehetnek szép darabok is.