Szerintem egy bútor igazi értékét nem az árcédulája vagy a márkája adja meg, hanem az, ahogy a mindennapokban kiszolgál minket. Hiába néz ki jól egy darab, ha végül csak kerülgetjük a lakásban, mert kényelmetlen vagy használhatatlan. A lényeg szerintem a funkcióban van: egy szék ne csak dekoráció legyen, hanem tényleg le lehessen ülni rá pihenni, egy asztal pedig legyen stabil pontja az otthonunknak, ahol elfér a reggeli kávé és a munka is.

Számomra a kényelem és az ergonómia nem csak üres szavak. Ha egy fotelből hátfájással állok fel fél óra után, akkor az a bútor elbukott, bármilyen divatos is. Aztán ott van a tartósság kérdése: szeretem, ha valami nem esik szét két év után, hanem bírja a napi gyűrődést, és látom rajta, hogy „anyagból van”. A sokoldalúság pedig külön plusz pont – imádom azokat az okos megoldásokat, mint például egy kanapé, ami vendégággyá alakítható, mert így alkalmazkodik az életemhez.

Érdekes egyébként, hogyan változik az ízlésünk. Régen a Thonet vagy a Bauhaus darabokat is sokan túl puritánnak vagy furcsának találták, mert csak a praktikumra hajtottak. Ma meg már klasszikus díszei a lakásnak. Ez is azt mutatja, hogy ha valami igazán jól használható, azt idővel elkerülhetetlenül szépnek is fogjuk látni.