Az elmúlt évek világviszonylatban is kutatott eszmetörténeti tematikája volt a „nemzeti tér emlékezet" és annak kapcsolódása a nemzeti szimbólumrendszerhez. Ez a szimbolika nemzeti mítoszokká alakult át bizonyos elemek együttállásából. A múlt átértékelése mindig jövő orientált. Ha uralmat vagy hatalmi viszonyokat kívánnak legitimálni vagy fellazítani, megingatni, a mindenkori politika szereplőinek fontos kérdése az, hogy milyen történelmi szimbólumrendszert és milyen értelmezési modelleket tudnak mozgósítani, és mire kívánják azt felhasználni. Az emlékezés csoport általi „kicövekelt" (Jan Assmann terminusa) eseményei a történésfolyamból kiemelt elemei azok, melyek a csoporthoz való viszonyon keresztül azután létrehozzák az egyén identitását.

Törekvésünk arra irányul, hogy megvilágítsuk a valamikori határrégió 19. századi tudati elemeinek koraújkori kontinuitását, amely máig hatóan befolyásolja az itt élő nemzeteket és csoportok fogalmi rendszerét. A nemzetfogalom, a hozzákapcsolódó toposzok, a bibliai alapú történelemszemlélet nemcsak a kor kultúrtörténetének jelentős alakzatai, hanem ezen túlmenően a kulturális emlékezet, a kollektív identitás alapvető elemei is. A történészek közül sokan a modern nemzettudat kialakulásának első korszakát a 16. századra teszi. Föltételezik, hogy a nemzetek korai generációjához tartozó társadalmak olyan sajátosságokat őriztek meg, amelyek megkülönböztetik őket a felvilágosodás korának nyelvi-kulturális alapon tudatosodó nemzeteitől A különböző keresztény felekezetekhez kötődő magatartásformák milyen módon köthetőek európai eszmetörténeti változásokhoz? Hogyan kapcsolódik a formálódó nemzettudatokhoz, van-e politikai mozgatóereje. Kötődik-e hozzá nemzeti messianizmus?