A bontott gerenda olyan faanyag, amely egy korábbi építmény, például egy régi ház vagy pajta bontása során került elő, és későbbi újrahasznosításra szánják. 

Főbb jellemzői és tudnivalók:

Eredet: Általában régi (akár 100-150 éves) épületekből származik, lehet kézzel bárdolt tölgy- vagy fenyőfa gerenda, szarufa, vagy palló.

Újrahasznosítás: Az építőiparban "bontott építési terméknek" minősül, amelyet újra beépítenek vagy más célra hasznosítanak anélkül, hogy ipari úton feldolgoznák.

Felhasználás: Gyakran alkalmazzák rusztikus vagy "vintage" stílusú belsőépítészeti megoldásokhoz, bútorok (pl. gerendabútorok, kandallópárkányok), pergolák vagy födémek készítéséhez.

Állapot: A bontásból származó faanyagok állapota változó lehet, a felhasználás előtt gyakran tisztítják, csiszolják, és felületkezelik, de a szerkezeti épségét minden esetben ellenőrizni kell.

Kezelés: Fontos szempont, hogy a régi faanyagok korábban különféle vegyi kezeléseken eshettek át, amelyek egyes esetekben egészségre veszélyes anyagokat is tartalmazhatnak, ezért szakszerű minősítés és kezelés szükséges az újrahasznosítás előtt.

Esztétikai érték: Az öreg, patinás faanyag különleges, egyedi megjelenést kölcsönöz a belőle készült tárgyaknak, ami miatt népszerű a design-orientált alkalmazásokban.