VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Iránytű a fejezetek legfontosabb tartalmaihoz

Kedves olvasó!

Mivel a könyv fejezetei és a fejezeten belüli tartalmak is elég szövevényesek és szerteágazóak, a következőkben néhány gondolatban kiemelem a középiskolai oktatásra és a felsőoktatásra vonatkozó legfontosabb részeket.

Az ELŐSZÓ ad rövid, de nagyon fontos összefoglalót arról, hogy mekkora szükség van a középfokú és a felsőfokú oktatásban előrelépésre a fenntarthatóságra nevelés tekintetében. A könyv sürgeti a változást ezen oktatási szintek fenntarthatóságra nevelési gyakorlata terén. Annál is inkább, mivel ezen oktatási szinteknek a társadalmunkra gyakorolt jelentősségéhez képest a szemléletformálásra irányuló törekvések messze elmaradnak a kívánatostól. Hogy ez valóban így van, továbbá, hogy milyen intézkedések, szabályozások irányultak az elmúlt években ezen oktatási szinteken a fenntarhatóságra nevelés megerősítésére, azzal a KÖRKÉP című fejezet foglalkozik.

Nemzetközi és hazai kutatások is hangsúlyozzák, hogy a legtöbb országban az oktatási rendszer és a pedagógiai módszertani kultúra megújításra szorul. A minket körül vevő felgyorsult, megváltozott világ és az ebben felnövekvő új generációk, továbbá az eléjük táruló egyre gyorsabban változó kihívásokra való felkészülés az oktatási rendszert világszerte változásra készteti. Mindeközben számos helyen (hazánkban is) a hagyományos mérési-értékelési módszerek tanusága szerint a diákok tudása és (felmért) képességei hanyatlanak. A PANDÁK, JEGESMEDVÉK, MATEMATIKA – A fenntarthatóság mint a módszertani megújulás úttörője fejezet bemutatja, hogy adott egy évtizedek óta fejlesztett, innovatív módszertani alapokon nyugvó nevelési irányzat, amelyről tanulmányok sora igazolja, hogy számos kompetenciaterületen eredményesebbé teszi a konvencionális oktatást.

A környezeti nevelés és a fenntarthatóságra nevelés irányzatáról van szó, mely élményalapú és problémaalapú pedagógiai módszerei révén a legtöbb általános kompetenciára (pl. problémamegoldás, szövegértés, logika, szociális kompetenciák) fejlesztő hatással van. Ezen, már önmagában is előnyös hozadéka mellett, a fenntarthatóságra nevelés elengedhetetlen része kell legyen a XXI. század oktatási folyamatainak, mivel ez az egyik legkézenfekvőbb lehetőség hogy felkészüljünk az ökológiai válságra, vagy lehetőség szerint még megpróbáljuk elkerülni, mérsékelni. Meg kellene tehát próbálni a teljes oktatási rendszer megújítása szintjén is felhasználni a fenntarthatóságra nevelés tapasztalatait, és innovációival együtt a fenntarthatóság pedagógiáját az oktatás minden szintjébe beemelni. Ez együttesen szolgálná a tanulási eredmények javulását és az ökológiai válságon való felülemelkedéshez szükséges szemléletformálást.

A fenti gondolatokhoz erősen kapcsolódva A FENNTARTHATÓSÁG PEDAGÓGIÁJÁNAK KUDARCA ÉS SIKEREI fejezet (az első három pesszimistább hangvételű bekezdéstől eltekintve) röviden összefoglalja a fenntarthatóságra nevelés kutatásokkal igazolt, legfontosabb eredményeit és dilemmáit.

A BEPILLANTÁS A KÖZÉPISKOLAI PADOKBA és a LASSAN ZÖLDÜLŐ FELSŐOKTATÁS fejezetek a két említett oktatási szintre vonatkozóan nyújtanak speciális ismereteket számos nemzetközi kutatás eredményeit is bemutatva.

Jelentőségénél fogva kiemelném a fentiek közül a Fenntarthatóság és gazdaság – a fenntarthatóság egyetemeinek regionális hatása című alfejezetet, melyben a régió szintű gazdasági, innovációs és átalakulási folyamatokra összpontosítva kerül bemutatásra a felsőoktatási intézmények szerepe. Természetesen az egyetemek szerepét leginkább az egyes régiók által bejárt egyedi fenntarthatósági utakkal összefüggésben vizsgáljuk, itt is számos nemzetközi tanulmányra és példára alapozva. A fejezet rámutat, hogy az egyetemeknek, fősikoláknak gyakran kiemelkedő szerepük van a régiós (és gyakran a nemzeti) fenntarthatósági átalakulásban, a fenntarthatóság szempontjából előre mutató nagyobb tér-idő léptékű változásokban, hiszen az egyetemi kötődésű húzóemberek innovatív munkája, az egyetemek vezetésének szemlélete, a egyetemek harmadik missziós tevékenysége jelentősen erősítheti a régiós szintű fenntarthatósági (és egyéb) innovációs folyamatokat.

A HÁLÓZATOK SZEREPE című fejezetben az fenntarthatósági kezdeményezések megerősítését, felgyorsítását, tapasztalatcseréjét szolgáló hálózatokról, és ezek fontosságáról esik szó. Végül az IRÁNYELVEK, AJÁNLÁSOK A MEGVALÓSÍTÁSHOZ fejezetben a középfokú- és felsőoktatás minden érdekelt csoportja számára, diákok, hallgatók, pedagógusok, oktatók, kutatók, intézményi vezetők, oktatás szabályozók és fejlesztők számára külön-külön sorakoztat fel a könyv olyan „személyreszabott” ajánlásokat, melyek segítséget adhatnak a konkrét megvalósítás útján való elindulásban, vagy ellenőrzőlistaként szolgálva rámutathatnak a még ki nem használt lehetőségekre.