Rólunk

EÜSE induló

(a „Megismerni a kanászt…” dallamára)

(Szerző: Kiss Erzsike)

Jelvényünkben hegyek, tölgyek és a gyöngyvirágok

Mi vagyunk az EÜSE, járjuk az országot.

Hej!

Vedd a zsákod, túrázz velünk, várnak erdők, rétek

Kis csapatunk amerre jár, szóljon ez az ének!©

Túrázik az E.Ü.S.E.

Alakul egy társaság,

céljuk nem a tunyaság.

Összejön a kis csapat

szervezi a nagy utat.

Kis zsák, nagy zsák hátizsák

rengeteg sok apróság.

Sátorverés, tóban fürdés

ez aztán a komfort érzés

Korán kelés, menetelés,

ez a mai meglepetés.

Reggel gyorsan kiderül,

túratervbe mi kerül.

Eső, hó, fagy, sötétség,

túra alól nem mentség.

Elindul a kis csapat

megmászni az ormokat.

Jó cipő és kitartás,

ez kell hozzá semmi más.

Térképnézés, jelkeresés

nincs kizárva eltévedés.

Nem nézzük a barométert,

rójuk a sok kilométert.

Egy, két futó pillantás,

csodálatos kilátás.

Levegőt már alig kapva,

felérünk a hegyoromra.

Elköltjük az ebédünket

csodáljuk a természetet.

Kívülálló nem is érti,

értetlenül szemléli.

Hová ez a rohanás,

erdőn mezőn kóborlás.

Túrázásnak vége,

szállásunkra érve.

lehúzom a bakancsomat,

számolom a hólyagomat.

1-2-3 több van mint a nyáron.

Nem sokára kiderül

a bográcsba mi kerül.

Még megfő a vacsora

addig folyik a móka.

Tábortűznél vigadalom

teletömöm a pocakom.

Takarodót fújva,

hálózsákba bújva,

az utolsó felvonás

az éjszakai horkolás.

Másnap aztán újra,

kezdődhet a túra.

Mi benne oly vonzó,

kevés lenne pár szó.

Nem kerül az semmibe,

tapasztald meg izibe.

(Varga Éva, 1999. szilveszter)