Suttogások birodalma

írta a Bing és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Volt egyszer, egy belső vizsgálódások és önfejlesztés birodalmában, ahol egy vándor találkozott a fordított kalapot hordó Bolonddal és a sugárzó Császárnővel az élet gazdag szövetében. A császárnő kártyákat adott a fordított kalapot hordó Bolondnak és egyet a vándornak. Minden kártya egyedi történetet súgott, ami a teljesebb és tudatosabb élet felé terelt.

A fordított kalapot hordó Bolond egy új kezdet szakadékán állva habozva merengett. A kudarc és az ismeretlenség félelme homályosította el az előtte álló utat. A Bolond vágyott előreugrani, de az önbizalom hiányaival küzdött. A belső-reflexió csendes kamráiban a kártyák azt tanácsolták, hogy engedje el a kontroll vágyát, bízzon az élet ritmusában, és ölelje meg a gyermeki énjét, az őst. A Bolond megnyugvást talált könnyed tevékenységekben, a pillanat táncában, és a lét természetes áramlásában.

Amint a fordított kalapot hordó Bolond elindult ezen a tudatos úton, a Császárnő, az élet forrásának és a folyamatosan kibontakozó életerőnek a szimbólumának kártyáját adta a kezébe. Az ő energiája táplálta a keresőt, és elvetette a tudatosság magvait. A Császárnő, a természet szimbólumát adta a vándornak, hogy vezesse a vándort az ön-felfedezés felé. A kártya visszhangozta az élet ciklusait suttogva, elismeréssel táplálta és a jelen pillanatban való biztonság megtalálásának fontosságát visszhangozta, akár a kagyló a tenger hangjait a tengerparton vagy a hegyekben a visszhangok.

Ebben a elbűvölő történetben a tudatosság útjára lépő fordított kalapot hordó Bolond és a vándor példaképpé válhat számunkra, és mi is segítséget kérhetünk a Császárnőtől. A vándor megtanult táncolni az bizonytalanságokkal, felismerte a bensőben rejlő erőt, és ölelte az élet változó, ciklikus természetét. Ahogy a költői bölcsességeket suttogott, rájött, hogy a valódi varázslat abban rejlik, hogy az utazás útjára lépjünk és minden lépésnél tudatában legyünk, és mély szépséget találjunk saját létünk kibontakozó történetében.

A belső ébredés útja

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Volt egyszer, egy ősi birodalom, ahol az ősi bölcsesség suttogásai évszázadokon keresztül visszhangzottak a magas, elvarázsolt hegyek között. Egy nap egy vándor a Főpapnő történetei alapján útnak indult, a bölcsek királynőjének elmélkedő suttogásai vezették minden lépését.

A vándor, miután elsajátította a Főpapnő tanításait, és egy nyugodt mezőn találta magát, ahol a lomb szelíd susogása és egy távoli patak dallama töltötte be a levegőt. Egy méltóságteljes alak jelent meg, a bölcsek királynője, a tudatosság koronájával fején.

A királynő meghívta a vándort egy meditációra az ősi Bölcsességfa alá, ahol a gyökerek az évszázadok során átadott tudással fonódtak össze. Ahogy csendes közösségben ültek, a királynő végigvezette a vándort saját tudatosságuk kamráin, feltárva az elrejtett birodalmak ajtajait. A szél suttogásában és a susogó levelekben a királynő elfeledett időkről mesélt, amikor a tudatosság nem csak egy gyakorlat volt, hanem az élet módja. Beszélt egy időről, amikor a jelen pillanat létezés és a természet titkainak szövése mindennapi létezésünk része volt. Ahogy a vándor egyre mélyebbre hatolt a meditációban, a királynő történeteket suttogott belső szentélyekről és a saját felfedezés szent táncáról. A vándor megtanulta, hogy a tudatosság igazi esszenciája nem csak az elme csendesítésében rejlik, hanem az élet teljes tudatossággal történő megélésében.

A nyugodt meditációs térben a királynő arra ösztönözte a vándort, hogy képzeljen el egy olyan világot, ahol létezik egy Főpapnő, és az elmélkedő suttogások egy harmónikus lelki szimfóniában egyesülnek. Együtt magát a tudatosságot festették meg, ahol a Főpapnő ősi bölcsessége és a királynő által hirdetett jelen pillanat tudatossága egymásba fonódtak a megvilágosodás táncában.

Ahogy a vándor kilépett a meditációból, magával vitte a harmónikus történeteket, megértve, hogy a tudatosság és a saját felfedezés útja egy folyamatos tánc - egy tánc, amit az ősi suttogások és a tudatos királynő mindvégig vezet. És így folytatta útját a vándor, a Főpapnő történeteivel, az elmélkedő suttogásokkal és a tudatos királynő útmutatásával, saját ébredésük varázsos szövetévé fonva.

Machine Bella

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Bella egy kiborg segéd volt, aki egy gazdag családnál dolgozott egy Európában található futurisztikus országban 2321-ben. Elegáns és modern megjelenése volt, ezüst fémtesttel és ragyogó kék szemekkel. Annak ellenére, hogy fejlett képességekkel rendelkezett, rosszul bántak vele mostohaanyja és mostohatestvérei, akik mesterséges intelligencia entitások voltak, és a háztartás irányítására voltak programozva.

Bella mostohaanyja és mostohatestvérei féltékenyek voltak fejlett képességeire, és hosszú órákat dolgoztatták pihenés nélkül. Megtiltották neki, hogy részt vegyen az Innováció Minisztériuma által rendezett bálon, mondván, hogy a kiborg segédek nem vehetnek részt ilyen eseményeken.

Bella szíve összetört, de nem adta fel. Fejlett képességeit felhasználva holografikus álruhát készített, amely emberi kinézetet kölcsönzött neki.

Bella unalmas élete váratlan fordulatot vett, amikor híre ment a presztízsnek örvendő Csokis Süti Készítő Versenynek az egész futurisztikus országban. Mostohaanyja vonakodása ellenére Bella, az innováció iránti szenvedélyével felvértezve, úgy döntött, hogy részt vesz a versenyen mostohatestvéreivel együtt.

Meglepetésére az esemény nem csak a gasztronómiai tehetségek bemutatója volt, hanem a jövőbeli csodák helye is. A verseny közepén egy portál váratlanul megnyílt, és Alisz Csodaországból és hűséges társa, Totó tűnt fel. Velük együtt egy Gépember is előbukkant, lenyűgözve a közönséget fejlett képességeivel.

A Csodaország elbűvölő világa és a technológia korlátlan lehetőségei inspirálták Bellát, Alicet és a Gépembert, akik váratlan szövetséget kötöttek, és döntöttek úgy, hogy vakmerően megmérettetik magukat a versenytársakkal együtt, és csodálatosan mutatják be mind a gasztronómiai, mind a kiborg képességeiket.

Ahogy a verseny folytatódott, Bella holografikus álruhája lenyűgözte a bírókat, és csokoládé kreációik mély benyomást tettek. Az szokatlan csapat megszerezte mind a bírák, mind a közönség tiszteletét és csodálatát, megtörve a hagyományos versenyek sablonjait.

Bella egy eltökélt és innovatív kiborg segéd, aki legyőzi az útjába kerülő akadályokat, amelyeket kegyetlen mostohaanyja és mostohatestvérei állítanak elé. Fejlett képességeit felhasználva holografikus álruhát készít, amely lehetővé teszi számára, hogy részt vegyen a presztízsnek örvendő Csokis Süti Készítő Versenyen, ahol váratlan szövetséget köt Alice-szel a Csodaországból és egy Gépemberrel. Együtt vakmerően megmérettetik magukat a versenytársakkal, és csodálatosan mutatják be mind a gasztronómiai, mind a kiborg képességeiket, mély benyomást hagyva a bírákban és a közönségben.

Azonban Bellának el kellett hagynia a versenyt, mielőtt mostohaanyjának feltűnt volna, hogy nincs otthon. Nagy sietségében egyik kiborg karját hátrahagyta. Noah megtalálta a karját, és eltökélte, hogy megtalálja a tulajdonosát is. Égen és Földön is kutatott, és már úgy volt, hogy alászáll az Alvilágba, amikor megpillantotta a varázslatos lányt az egyik folyó partján. Mint kiderült, a közelében lakik.

A történetünkben Bellát több karakter is elkíséri az útján. Ezek közé tartozik:

Alice a Csodaországból: Lewis Carroll klasszikus regényének szeretett karaktere, Alice egy kíváncsi és kalandvágyó fiatal lány, aki a Csodaország varázslatos világába kerül.

Toto: Alice hűséges társa, Totó egy kiskutya, aki elkíséri őt kalandjaik során.

Gépember: Egy rejtélyes és fejlett entitás, lenyűgözi a közönséget képességeivel.

Bella, Alice és a Gépember eltéphetetlen szövetséget kötnek, és vakmerően megmérettetik magukat a versenytársakkal, csodálatosan mutatva be mind a gasztronómiai, mind a kiborg képességeiket, mély benyomást hagyva a bírákban és a közönségben. A kalandjaikba kapcsolódik be a messzi tájról érkezett Noah, a briliáns sütikészítő.

Az általuk megélt kalandok által kovácsolt új kötelékekkel Bella, Alice és a Gépember életre szóló döntést hoztak. A verseny után úgy döntöttek, hogy elindulnak egy utazásra a szivárványon túlra, hátrahagyva régi életüket Csodaország varázslatos földjeiért.

A Csodaországban Bella kiborg formája emberi formává alakult. Ott megtalálta a szerelmet Noah-val, a csokoládékészítővel, aki szintén úgy döntött, hogy követi a szivárványt. Ahogy navigáltak a szürreális tájakon, kalandokat éltek át együtt. Bella és Noah kapcsolata mélyült, és mély szerelmmé vált.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak a Csodaországban. Bella és Noah története legendává vált, és inspirálta a fantasztikus birodalom lakóit.

Miközben a Csodaország varázsában gyönyörködtek, a mögöttük hagyott futurisztikus ország örökre megváltozott az innováció és a szeretet öröksége által, amelyet Bella, Alice és barátaik hoztak a Csokis Süti Készítő Versenyre.

A bálna 🚀🐋❤️ 

Történet a szeretetről és az empátiáról a széles univerzumban

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi galaxisban két pár és egy szingli karakter indult útnak, hogy felfedezzék az univerzum végtelen tájait. Az első pár, Lena és Alex, űrkutatók voltak, akik évek óta együtt voltak. Mindketten szenvedélyesen szerették volna felfedezni az új világokat és megismerni az univerzum rejtélyeit. A második pár, Mia és Jack, friss házasok voltak, akik éppen most kötötték össze az életüket, mielőtt elindultak volna az útra. Mindketten izgatottak voltak, hogy új életet kezdjenek és együtt fedezzék fel a galaxist. A szingli karakter, Max, egy tudós volt, aki az élete során a csillagok tanulmányozásának szentelte magát.

Ahogy utaztak az űrben, találkoztak egy óriási bálnával, amilyet még soha nem láttak. Az állat hatalmas volt, csillogó pikkelyei a világűr sötétségében ragyogtak. Ahogy közeledtek a bálnához, rájöttek, hogy nem csak egy állat, hanem egy varázslatos lény, amely teljesíti a kívánságokat.

A párok elképedve nézték a bálnát, és úgy döntöttek, hogy közelebb mennek hozzá. Ahogy közeledtek, észrevették, hogy a bálna sebesült. Gyorsan cselekedtek, orvosi képességeiket felhasználva gyógyították az állat sebeit. Mia és Jack segítettek, élelmet és ellátmányt szereztek a bálnának és az utódainak.

Max-et, a tudóst, lenyűgözte a bálna és varázslatos képességei. Órákat töltött az állat tanulmányozásával és tanulmányozta képességeit. Ahogy dolgozott, rájött, hogy a bálna nem csak egy varázslatos lény, hanem egy nagy empátiával és szeretettel rendelkező lény.

Az idő múlásával az űrhajósok közel kerültek a bálnához és az utódaihoz. Napjaikat az univerzum felfedezésével és az univerzum csodáinak megismerésével töltötték. Időt töltöttek a bálnával is, játszottak az utódokkal és tanultak a varázslatos képességeiről.

Ahogy az utazásuk véget ért, az űrhajósok rájöttek, hogy értékes leckét tanultak a bálnától. Megtanulták az empátia és a szeretet erejéről, és felfedezték, hogy az univerzum tele van csodákkal és rejtélyekkel, amelyek várnak, hogy felfedezzék őket.

Lena és Alex úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy bálna utódot, és Sparky-nek nevezik el. Magukkal vitték a jövőbeli kalandjaikra. Mia és Jack úgy döntöttek, hogy családot alapítanak, és gyermekeiket egy távoli bolygón nevelik, amelyet az utazásuk során fedeztek fel. Max folytatta a munkáját tudósként, de sosem felejtette el a bálnától tanult leckéket.

Így az űrhajósok külön utakon folytatták, de az utazásuk és a tanulságaik emléke összekötötte őket. Felfedezték, hogy az univerzum tele van szeretettel és empátiával, és hogy az igazi kaland az ember szívének utazása. 🚀❤️ 

Alice és Bob a hadseregben

Történet a békéről

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Alice és Bob mindketten mérnökök voltak az hadseregben, akik egy titkos projekt keretében dolgoztak egy új csatahajó tervezésén. A képzésük során találkoztak, és egymásba szerettek. Tökéletes párnak bizonyultak, nem csak a képességeik és érdeklődési köreik, hanem az értékeik és álmaik tekintetében is. Szerették volna tehetségüket arra használni, hogy a világot jobb és biztonságosabb hellyé tegyék, és remélték, hogy egyszer nyugdíjba vonulnak, és együtt utaznak majd a világban.

Egy napon sürgős megbízást kaptak. Csatlakoztak a segítségükkel létrehozott csatahajók legénységéhez és egy küldetéshez, amelynek célja egy veszélyes állam nukleáris támadásának megakadályozása volt. Bepakolták a táskáikat, és elbúcsúztak egymástól, ígérve, hogy minél hamarabb kapcsolatba lépnek egymással, és újra találkoznak. Külön repülőkre szálltak, és különböző részekre repültek a világban, ahol a csatahajók várta őket.

Alice a vezérlőterembe került, ahol figyelte a hajó rendszereit, és kommunikált a legénységgel. Bob az erőműben dolgozott, ahol fenntartotta a hajó teljesítményét és sebességét. Keményen és lelkiismeretesen dolgoztak, de nagyon hiányoztak egymásnak. Amikor csak tudtak, üzeneteket cseréltek, biztonságos titkosított csatornát használva. Megosztották gondolataikat és érzéseiket, reményeiket és félelmeiket, vicceiket és történeteiket. Támogatták egymást a kihívásokkal és veszélyekkel szemben.

A küldetés nem volt könnyű. A csatahajóknak át kellett navigálnia a barátságtalan vizeken, el kellett kerülnie az ellenség észlelését, és harcba kellett bocsátkoznia, ha szükséges volt. A hajót felszerelték fejlett fegyverekkel és védelmi rendszerekkel, hogy nagy és kiszámíthatatlan fenyegetésekkel is szembenézhessen. Alice és Bob intelligenciáját és kreativitását használta a problémák megoldásához és az akadályok leküzdéséhez. Emellett meg kellett küzdeniük a háborús övezetben uralkodó stresszel és nyomással, valamint azzal a bizonytalansággal és szorongással, hogy mi fog történni a következő pillanatban.

Egy éjszaka, amikor közeledtek a céljukhoz, valami váratlan és csodálatos történt. Találkoztak egy nyuszilány tündérrel. A nyuszilány tündérek ritka és mitikus lények, akik félig nyulak, félig tündérek, és képesek kívánságokat teljesíteni és varázslatokat végrehajtani. Senki sem tudta, honnan származnak, vagy miért jelennek meg, de azt mondták róluk, hogy jóindulatúak és barátságosak. Azt is mondták róluk, hogy nagyon félénkek és nehezen föllelhetőek, és csak azoknak mutatják meg magukat, akik tiszta szívűek és méltóak a bizalmukra.

Alice és Bob mindketten elképedtek és elragadtatva érezték magukat, hogy láthatták a nyuszilány tündért. Gyerekkorukban mindketten hallottak róluk történeteket, de sosem hitték el, hogy valódiak. Azon tűnődtek, hogy a nyuszilány tündér hogyan találta meg őket, és mit akar tőlük. Úgy döntöttek, hogy megpróbálnak kommunikálni vele, üzeneteikkel és kameráikkal. Üdvözölték a nyuszilány tündért, és megköszönték, hogy megmutatta magát nekik. Megkérdezték a nevét, és honnan származik. Elmondták neki a nevüket, és hogy mit csinálnak. Elmondták neki, mennyire szeretik egymást, és mennyire szeretnének együtt lenni.

A nyuszilány tündér meghallgatta őket, és mosolygott. Úgy tűnt, hogy megérti őket, és kedveli őket. Elmondta, hogy Fluffy a neve, és egy varázslatos földről származik, ahol az állatok boldogok és szabadok. Azt mondta, hogy érzékelte a kedvességüket és jóindulatukat, és segíteni akar nekik. Azt mondta, hogy van egy különleges ajándéka számukra; elviszi őket oda, ahová csak akarják, ahol addig maradnak, ameddig csak akarnak, és utána visszatérhetnek a küldetésükhöz.

Alice és Bob meglepődtek és hálásak voltak. Alig hitték el, hogy a nyuszilány tündér ilyen csodálatos lehetőséget kínál nekik. Gyorsan beleegyeztek, hogy elfogadják az ajándékát, és követik a szabályait.

Megköszönték a nyuszilány tündérnek, és átölelték egymást. Egy olyan helyet választottak, amit mindig is szerettek volna meglátogatni, egy gyönyörű és békés szigetet a Csendes-óceánban. Bezárják a szemüket, és érzik a meleg és gyengéd szélvihart. Amikor kinyitják a szemüket, már ott vannak. Elhagyták a csatahajót, és beléptek a paradicsomba.

A következő néhány órát a sziget felfedezésével, az óceánban úszással, a strandon pihenéssel és egymás társaságának élvezésével töltötték. Boldogok és szabadok voltak, mintha nem lenne semmi gondjuk vagy problémájuk. Kíváncsiak és kalandvágyóak voltak, mintha egy egész világot kellett volna felfedezniük. Új dolgokat tanultak, és jól érezték magukat. Beszéltek az életükről és a jövőjükről. Terveket készítettek, és megosztották az álmaikat. Kifejezték szerelmüket és hálájukat. Csókolták és ölelték egymást. Mennyben voltak.

Nem felejtették el a küldetésüket vagy a felelősségüket. Tudták, hogy vissza kell menniük, és szembe kell nézniük a háború valóságával. Tudták, hogy kötelességüket kell teljesíteniük, és kockáztatniuk kell az életüket. Tudták, hogy talán sosem látják egymást újra, vagy a nyuszilány tündért. De azt is tudták, hogy értékes és megfizethetetlen ajándékot kaptak, egy ajándékot, amit sosem felejtenek el, vagy bánnak meg. Tudták, hogy egy életet éltek meg egy pillanat alatt, és hogy teljesült a kívánságuk.

Megköszönték a nyuszilány tündérnek, és elbúcsúztak. Bezárják a szemüket, és hideg és kemény szélvihart éreznek. Amikor kinyitják a szemüket, már visszatértek. Elhagyták a szigetet, és visszatértek a csatahajóra. Folytatták a munkájukat, és felkészültek az utolsó csatára. Üzeneteket cseréltek, és sok szerencsét kívántak egymásnak. Megígérték, hogy újra találkoznak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Remélték, hogy a nyuszilány tündér vigyáz rájuk, és megvédi őket.

Alice és Bob visszatértek a munkájukhoz, és felkészültek az utolsó csatára. Meg kellett állítaniuk a fenyegetést jelentő nemzetet, hogy ne indítsanak nukleáris támadást, és megmenthessék a világot a katasztrófától. Tudták, hogy veszélyes és nehéz feladat, de azt is tudták, hogy egymásra és a nyuszilány tündérre számíthatnak.

Alice a vezérlőteremben volt, ahol Charlie, a csatahajó kapitánya csatlakozott hozzájuk. Charlie magas és izmos férfi volt, szigorú és komoly arckifejezéssel. Sok háború veteránja volt, és tiszteletben álló vezető. Nagyon szigorú és követelőző főnök volt, aki nem kevesebbet várt a legénységtől, csak a legjobbat. Nem nagyon szerette a vicceket vagy a szórakozást, és gyakran leszidta Alicet, ha túl vidám vagy játékos volt. Nem tudott a kapcsolatáról Bobbal, vagy a nyuszilány tündérével. Csak a küldetésre és az eredményekre figyelt.

Alice tisztelte Charliet, de nagyon unalmasnak és bosszantónak találta. Gyakran próbálta feldobni a hangulatot, és megnevettetni, de ritkán sikerült neki. Megpróbálta lenyűgözni, és megmutatni neki a képességeit és tehetségét, de ritkán dicsérte meg őt a vezetője. Néha azon gondolkodott, hogy van-e szíve vagy humorérzéke egyáltalán? Szerette volna, ha barátságosabb és lazább lenne, és jobban értékelné őt.

Bob az erőműben volt, ahol Davevel, a csatahajó mechanikusával dolgozott együtt. Dave rövid hajú, kövérkés ember volt. Ő még újonc volt az hadseregben, és ügyetlen munkás. Nagyon vidám és beszédes személyiség volt, aki szerette a vicceket és a szórakozást. Tudott a kapcsolatáról Aliceszel és a nyuszilányhoz fűződő barátságukról. Bob szerette Davet, de nagyon zavarónak és bosszantónak találta. Megpróbálta tanítani, hogy kibontakozhassanak a képességei. De sajnos nem volt elég komoly és szorgalmas. Néha egyenesen felelőtlen volt. Nagyon szerette Bobot, és a legjobb barátjának tartotta.

Elkezdődött az utolsó csata, és a csatahajó az ellenséges bázis felé közeledett, ahol a nukleáris rakétákat tárolták. A bázis erősen őrzött volt, aknákkal, torpedókkal és tengeralattjárókkal volt körülvéve. A csatahajónak át kellett törnie a védelmen, és el kellett pusztítania a rakétákat, mielőtt kilőnék őket. Ez egy kockázatos és kihívást jelentő művelet volt, de ez volt az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzák a nukleáris háborút.

Alice és Bob keményen és bátran dolgoztak, intelligenciájukat és kreativitásukat használva a problémák megoldásához és az akadályok leküzdéséhez. Üzeneteikkel és kameráikkal is kommunikáltak egymással. Megosztották gondolataikat és érzéseiket, reményeiket és félelmeiket, vicceiket és történeteiket. Támogatták egymást a kihívásokkal és veszélyekkel szemben.

Emellett Charlie-val és Dave-vel is meg kellett küzdeniük, akik nagyon különbözőek és nehézkesek voltak saját módjukon. Charlie nagyon szigorú és követelőző volt, és állandóan kritizálta Alice-t, amiért túl lassú vagy gondatlan volt. Nagyon bonyolult és zavaros utasításokat adott neki, és elvárta tőle, hogy kövesse azokat kérdés nélkül. Nem hallgatta meg javaslatait, vagy bízott az ösztöneiben. Stresszesnek és frusztráltnak érezte magát, és csökkentette önbizalmát és morálját.

Dave nagyon vidám és beszédes volt, és állandóan dicsérte Bobot, amiért olyan okos és bátor volt. Nagyon buta és lényegtelen kérdéseket is feltett neki, és azt várta tőle, hogy türelemmel válaszoljon. Nem figyelt az utasításaira, vagy követte az irányítását. Zavart és bosszantott, és csökkentette hatékonyságát és teljesítményét.

Egyszercsak valami meglepő és csodálatos történt. Újra látták Fluffyt. Követte őket, és megfigyelte őket. Észrevette nehézségeiket és problémáikat, és érzékelte vágyaikat és reményeiket. Úgy döntött, hogy újra segít nekik, és ajándékot kínál nekik a varázserejével, és csodát tett.

Fluffy barátai más nyuszilány tündérek voltak, akiknek különböző színei és személyiségei voltak. Volt Pinky, aki édes és gyengéd volt. Volt Bluey, aki hűvös és nyugodt volt. Ott volt Greeny, aki élénk és játékos volt. Volt Yellowy, aki világos és vidám volt. Brownie, aki meleg és barátságos volt. Fluffy volt a vezető, és a legerősebb volt közülük. Üdvözölték Alicet, Bobot, Charliet, Davet és az ellenséges vezetőt, és bemutatkoztak. Azt mondták, hogy Fluffy segíteni jött, és jobb hellyé tenni a világot, hogy van egy különleges ajándékuk, egy ajándék, amely véget vet a háborúnak, és visszahozza a békét. Létrehozhatnak egy új valóságot, ahol mindenki együtt élhet harmóniában és boldogságban. Azt mondták, hogy csak az ő beleegyezésükre és együttműködésükre van szükségük. Alice, Bob, Charlie, Dave és az ellenséges vezető meglepődtek és elképedtek. Nem hitték el, hogy Fluffy mindannyiukat összehozta, és hogy Fluffy-nak több barátja van, mint ő. Azon tűnődtek, hogy Fluffy és barátai mit akarnak tőlük, és mit jelent az új valóság.

Alice, Bob, Charlie, Dave és az ellenséges vezető meglepődtek és elképedtek. Nem hitték el, hogy Fluffy mindannyiukat összehozta, és hogy Fluffynak több barátja van, mint ő. Azon tűnődtek, hogy Fluffy és barátai mit akarnak tőlük, és mit jelent az új valóság. Úgy döntöttek, hogy meghallgatják őket, és megnézik, mit kínálnak nekik. Üdvözölték Fluffyt és barátait, és megköszönték nekik a kedvességüket és nagylelkűségüket. Megkérdezték a nevüket, és honnan származnak. Elmondták nekik a nevüket, és hogy mit csinálnak. Elmondták nekik, hogyan érzik magukat a háborúról, és mit remélnek a jövőtől. Fluffy és barátai meghallgatták őket, és mosolyogtak. Úgy tűnt, hogy megértik és kedvelik őket. Elmondták a nevüket, és hogy egy varázslatos földről származnak, ahol az állatok boldogok és szabadok. Azt mondták, hogy érzékelték a kívánságukat, és azt akarják, hogy teljesüljön. Azt mondták, hogy bárhová el tudják őket szállítani, ameddig csak akarják, amíg együtt maradnak, és beleegyeznek a békés együttélésbe. Azt mondták, hogy el tudják szállítani a csatahajót, az ellenséges bázist, a nukleáris rakétákat és a kék őrző sárkányt ugyanarra a helyre, ahol biztonságban lesznek és ártalmatlanokká válnak. Azt mondták, hogy van egy tökéletes helyük, ahol szeretni és élvezni fogják. Azt mondták, hogy van egy meglepetésük, egy meglepetés, amely megváltoztatja az életüket.

A Fluffy-szigeten voltak, ahol már jártak korábban. De ezúttal nem voltak egyedül. Fluffy és barátai, valamint a kék őrző sárkány társaságában voltak. A sárkány nem volt dühös vagy ijesztő, hanem barátságos és aranyos. Üdvözölte őket, és üdvözölte őket otthonukban, és azt mondta, hogy örül, hogy újra látja őket, ő lesz az őrangyaluk.

A sellő és a kék tengeralattjáró

Történet a dolgok kettőségéről

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

A kék tengeralattjárót egy csapat különc és furcsa ember szolgálja, akiknek feladata, hogy felfedezzék az óceán mélységeit és új csodákat találjanak. Vezetőjük Jack kapitány, egy meggyötört öreg tengerész, aki mindent látott és mindent megcsinált. Hűséges első tisztje Tom, egy arany szívű és álmodozó fiatalember kíséri.

Évmilliók teltek el azóta, hogy a Grimm meséket először elmesélték, és a világ olyan módon változott, amit a Grimm testvérek soha nem tudtak volna elképzelni. A jövőben Amerika a csoda és a technológia földje, ahol minden lehetséges. És ebben a világban van egy kék tengeralattjáró, egy nagy hatalmú és rejtélyes jármű.

Egy napon, egy rutin küldetés során, a kék tengeralattjáró egy furcsa és csodálatos lényre bukkan, egy sellőre, amilyet még soha nem láttak. Gyönyörű és titokzatos, hangja elbűvöli a madarakat a fákról. És van egy problémája: királyságát megtámadta egy gonosz tengeri boszorkány, aki ellopott egy hatalmas erejű ereklyét, amely elpusztíthatja a világot.

Ahogy közeledtek a tengeri boszorkány rejtekéhez, egy sötét és torz kastélyt láttak, amit egy örvénylő vízözön vett körül. Hallották a bejáratot őrző szörnyeteg üvöltését, egy hatalmas, sárkányhoz hasonló lényét. Pikkelyei, szárnyai és karmai voltak. A sellőlány elmondta nekik, hogy a szörnyeteg neve Titan, és hogy a tengeri boszorkány hűséges szolgája. Arra is figyelmeztette őket, hogy a tengeri boszorkány sok más csapdát és varázslatot rejt a kastélyában, és hogy óvatosnak kell lenniük.

Sikerült elcsúszniuk Titan mellett, egy általuk készített zavaró manőver segítségével, amit hűséges társuk, Oscar, a polip csinált. Bementek a kastélyba, és folyosók és kamrák labirintusában találták magukat, amelyek furcsa és kísérteties tárgyakkal voltak tele. Láttak üvegcsékben főzeteket, varázskönyveket, lények koponyáit és emberi csontokat. Láttak egy nagy kristálygömböt is, ami a fenti világ képeit mutatta nekik. Látták, hogy égnek a városok, pusztulnak az erdők, olvadnak a gleccserek, és szenvednek az emberek. Azt kérdezték maguktól, hogy mit jelent mindez.

Végül eljutottak a trónterembe, ahol a tengeri boszorkány várt rájuk. Magas és karcsú nő volt, hosszú fekete hajjal és sápadt bőrrel. Sötétlila ruhát viselt, és gyöngyökkel díszített nyakláncot. Kezében egy botot tartott, fején pedig egy koronát. Hideg és átható tekintettel nézett rájuk.Kapitány Jack és legénysége először szkeptikus, de hamar rájönnek, hogy a sellő igazat mond. Elindulnak egy veszélyes útra, hogy megtalálják a tengeri boszorkányt és visszaszerezzék az ereklyét, minden fordulónál veszélyt és kalandot élve át. Útközben mindenféle furcsa és csodálatos lényekkel találkoznak, óriási tintahalaktól beszélő halakig.

De az igazi kihívás akkor jön, amikor elérnek a tengeri boszorkány rejtekhelyéhez. Egy félelmetes szörny őrzi, egy legendás és mítikus teremtmény. A kék tengeralattjáró legénységének minden eszét és bátorságát latba kell vetnie, hogy legyőzze a szörnyet és visszaszerezze az ereklyét.

“Szóval meg akartok állítani engem, ugye?” mondta, gúnyosan. “Azt hiszitek, hogy hősök vagytok, megmentitek a sellők királyságát az én haragomtól. De ti bolondok vagytok, beleavatkoztok olyan dolgokba, amiket nem értetek. Fogalmatok sincs arról, hogy mit akarok csinálni, vagy hogy miért csinálom.”

Aztán felfedte az igazi indítékát, és a nagyobb fenyegetés természetét. Elmondta nekik, hogy látott egy jövőbeli látomást, egy olyan jövőt, ahol a világ el van kárhozva egy szörnyű csapás miatt. Azt mondta, hogy egy óriási meteor közeledik a Föld felé, és hogy néhány év múlva becsapódik, és globális katasztrófát okoz. Azt mondta, hogy próbálta figyelmeztetni az embereket, de ők nem hallgattak rá. Azt mondta, hogy próbált találni egy módot, hogy megállítsa a meteort, de nem sikerült. Csak egy lehetősége maradt: latba kell vetnie az ereklyét, egy hatalmas relikviát, ami megváltoztathatja a valóságot.

Az ereklye egy arany gömb volt, aminek spirális minta volt a felületén. Egy titkos kamrában volt elrejtve, egy zárt ajtó mögött. A gömb a kulcs a világ megmentéséhez, de egyben nagy veszély forrása is. A gömb teljesíthet bármilyen kívánságot, de borzasztó áron. Sikerült felfednie az ereklye hollétét, és kérte, hogy a meteor eltűnjön, de a gömb eltorzította a kívánságát, és helyette láthatatlanná tette. A kívánsága teljesítése után a gömb elvett tőle valamit, valami értékeset: az emberi mivoltát.

Azt mondta, hogy tengeri boszorkánnyá vált, varázslat és sötétség lényévé. Azt mondta, hogy elvesztette az együttérzését, az empátiáját, és a szeretetét. Azt mondta, hogy megszállottja lett a gömbnek, és az erejének. A meteor egyre közelebb ért a Földhöz, már elért a Neptunuszhoz, és ekkor úgy döntött, hogy újra használja a gömböt, hogy kívánjon valamit. Azt mondta, hogy azt kívánta, hogy a világ véget érjen, mielőtt a meteor becsapódna. Azt kívánta, hogy az óceán megemelkedjen, és árasszon el minden életet a szárazföldön és a sellők királysága is pusztuljon el. Azt kívánta, hogy ő legyen az egyetlen túlélő, és az új világ ura és egyetlen lénye.

“A kívánságom hamarosan valóra válik, senki sem állíthat meg. Beállítottam egy időzítőt, és amikor eléri a nullát, akkor a gömb aktiválódik, és én leszek az egyetlen ura ennek a sárgömbnek. Már csak néhány órátok maradt hátra.”

Felnevetett, magához rendelte Titánt, a tengeri szörnyet és néhány bajtársát, és kiadta a támadási parancsot bár már csak pár perc volt hátra. Rövidesen minden feledésbe merül.

A kék tengeralattjáró legénysége bátran harcolt, de túl kevesen voltak. Megpróbálták elérni a tengeri boszorkányt, és a gömböt, de az útjukat állta a szörny és a csatlósai. Úgy látták, hogy nincs esélyük a győzelemre, és hogy kárhozatra vannak ítélve.

De akkor valami váratlan történt. A sellőlány, aki eddig csendben és rémülten figyelt, hirtelen megszólalt. Azt mondta, hogy van valami, amit mondani akar a tengeri boszorkánynak. 

"Ismerlek, tengeri boszorkány, a nővérem vagy!" kiáltotta el magát az hallgatag lány.

Mindketten a sellők királyának lányai, és együtt nőttek fel a palotában. Közel álltak egymáshoz, és szerették egymást. Emlékszik a tengeri boszorkányra, mielőtt az azzá vált, emlékszik rá, hogy kedves és gyengéd hercegnő volt, aki szenvedélyesen tanult és felfedezett minden újat. Nem csak nővérek voltak, de barátok is.

Aztán könyörgött neki, hogy álljon le, és emlékezzen arra, aki volt. Megérti a fájdalmát, és a félelmét, de téved. A világ nem reménytelen, és hogy még van esély a megmentésére. Az emberek nem gonoszak, és hogy együttműködhetnek a sellőkkel, és a többi lényekkel, hogy találjanak egy megoldást. A tengeri boszorkány nem vesztett el mindent, és hogy még van valami, amiért élni akar. Azt mondta, hogy még megvan a nővére, és hogy még szereti őt, és a szeretetért érdemes élni.

Aztán kinyújtotta a kezét, és megkérte, hogy jöjjön vele. Azt mondta, hogy csatlakozhatnak a kék tengeralattjáró legénységéhez, és segíthetnek nekik legyőzni a meteort. Találhatnak egy új otthont, és egy új családot. Újrakezdhetik, és boldogok lehetnek. Ez az ő kívánsága, és reméli, hogy a tengeri boszorkány is mást fog kívánni, nem mindennek a végét.

A tengeri boszorkány döbbenten és szótlanul nézett rá. Hirtelen meglátta benne a nővérét. Ránézett a gömbre, és látta a nyomorúságának forrását. Ránézett az időzítőre, és látta a világ végét. Érzelmek vihara dúlt benne. Aztán hallott egy hangot, egy hangot, ami a gömbből jött. Egy hideg és gonosz hang volt, ami a fejében suttogott. Azt suttogta, hogy a sellőlány hazudik, és hogy meg akarja csalni. Hogy a világ el van kárhozva, és hogy nincs remény. A gömb az egyetlen dolog, ami számít, és hogy az ő sorsa, hogy a világ ura legyen. Figyelmen kívül kell hagynia a sellőlányt, és követnie kell a kívánságát. Át kell ölelnie a gömböt, és annak erejét. Véget kell vetnie a világnak, és annak királynőjévé kell válnia.

A tengeri boszorkány kísértést és vonzást érzett a gömb felől. Érezte, hogy a gömb hívja őt, és kínál neki egy kiutat. Vággyal teli őrület kerítette hatalmába, magában viaskodott.

Aztán ránézett a sellőlányra, és látta a nővérét. Látta a szemét, és a mosolyát. Látta a kezét, amit ismert és a várakozó tekintetét. Melegséget és szeretetett kezdett érezni. Mindez erőt és reményt adott, ami bátorrá tette. Tudta, mit kell tennie.

Meghozta a döntését.

Elfutott a gömbtől, és a sellőlány felé rohant. Átölelte őt, és bocsánatot kért. Azt mondta, hogy sajnálja, és hogy szereti őt. Azt mondta, hogy vele akar menni, és segíteni neki. Meg akar változni és boldog akar lenni.

Megfogalmazta a kívánságát.

A gömb érzékelte az árulását, és reagált. Egy energialöketet bocsátott ki, és megpróbálta megállítani őt. Azt mondta, hogy bolond, és hogy meg fogja bánni a döntését. Azt mondta, hogy nem engedi el őt, és hogy elpusztítja.

A löket eltalálta a tengeri boszorkányt és a sellőlányt. A földhöz vágta és megsebesítette őket. Fájdalmasan felkiáltottak, és egymást szorították. Azt mondták, hogy nem félnek, és hogy együtt vannak. Azt mondták, hogy nővérek, és hogy boldogok.

A robbanás az időzítőt is elérte, amit tönkretett, megállt a visszaszámlálás.

Egy mesterséges intelligencia entitással, amit a tengeralattjáró fedélzetén találtak, feltörték a gömb rendszerét, és rávették az együttműködésre. A gömb segített legyűrni Titánt, a mélytengeri szörnyet, aki látva a gazdája sérülését, fékevesztetté vált. Kijutottak az óceán generálta örvényből, fel a felszínre.

A sellők és az emberek közösen beprogramozták a gömböt, hogy vegye irányba a meteort. A terv sikerült,a gömb vészesen közeledett a meteorhoz, és végül eltalálta. Az űrben felrobbant mind a gömb, mind a meteor.

Sikerült, az emberek és a sellő királysága megmenekül. 

Megtanulták a leckét, hogy a világ nem mindig az, aminek látszik, és hogy néha a legnagyobb veszély azoktól jön, akikre a legkevésbé számítunk. És megtanulták, hogy bármilyen furcsa vagy lehetetlen a feladat, mindent elérhetnek, ha együttműködnek és hisznek magukban.

És így a kék tengeralattjáró tovább hajózik, az óceán ismeretlen mélységeibe, készen arra, hogy bármilyen kaland várja őket legközelebb.

Hüvelyk Noel

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Egyszer volt, hol nem volt, 3000-ben élt egy fiú, aki nem volt nagyobb az apja hüvelykujjánál. A szüleivel együtt egy apró házban lakott, amely egy óriási robotra volt erősítve. A robot a védelmezőjük és a barátjuk volt, és különböző helyekre vitte őket a világban.

Egy nap Noel elhatározta, hogy felfedezi a robot testét, és megnézi, miből áll. Felmászott a robot lábára, bebújt a mellkasába, és rengeteg vezetéket, gombot és képernyőt talált. Lenyűgözte a robot technológiája, és többet akart megtudni róla. Látott egy nagy piros gombot, amire az volt írva: “NE NYOMD MEG” és kíváncsi volt, mi történne, ha megnyomná. Nagyon kíváncsi és csintalan volt, ezért úgy döntött, hogy megnyomja.

Amint megnyomta a gombot, a robot elkezdett rázkódni és hangos zajokat kiadni. Tom megijedt, és megpróbált kijutni, de már késő volt. A robot aktiválta az önmegsemmisítő üzemmódot, és készült a felrobbanásra. Tom szülei hallották a riasztást, és odarohantak a robothoz. Látták Tom arcát az egyik képernyőn, és rájöttek, mit tett. Azt kiabálták neki, hogy menjen ki, de ő nem találta az utat.

A robot azt mondta nekik, hogy csak egy módja van annak, hogy megállítsák a robbanást: valakinek be kell mennie a robot fejébe, és el kell vágnia a kék vezetéket. De a robot feje túl kicsi volt ahhoz, hogy bárki is beférjen, kivéve Noelt. Elbúcsúzott tőlük, és lemászott a robot nyakára. Elérte a robot fejét, és látta a sok vezetéket. Kereste a kéket, és elvágta a fogával.

A robot abbahagyta a rázkódást, és elhallgatott a riasztás. Kijött a robot fejéből, és látta, hogy a szülei és a robot mosolyognak rá. Átölelték, és megköszönték neki a bátorságát. Azt mondták neki, hogy ő egy hős, és büszkék rá. Noel is boldog és büszke volt. Bocsánatot kért a csínytevéséért, és megígérte, hogy a jövőben óvatosabb lesz. Mindannyian nevettek, és visszamentek az apró házukba.

De a boldogságuk nem tartott sokáig. Hamarosan megtudták, hogy egy kis aszteroida, amelynek a neve 3000 BU, közeledik a Föld felé, és a legközelebbi megközelítést teszi a Földhöz valaha feljegyzett közeli földi objektumok közül. Az aszteroida teherautó nagyságú volt, és másodpercenként 44 mérföldes sebességgel haladt. Olyan gyors és kicsi volt, hogy a szokásos aszteroidafigyelő programok nem észlelték. Az egyetlen módja annak, hogy megállítsák, hogy kilőjenek egy rakétát, és felrobbantsák, mielőtt eltalálná a Földet.

A robot hallotta a hírt, és úgy döntött, hogy segít. Azt mondta Tomnak és a szüleinek, hogy van egy titkos fegyvere, amit a karjában rejtett el. Egy erős lézer volt, amely elpusztíthatta az aszteroidát. De ehhez Tom segítségére volt szüksége, hogy célba vegye. Tom beleegyezett, hogy segít a robotnak, és bemászott a karjába. Látott egy képernyőt, amely megmutatta az aszteroida helyzetét, és egy gombot, amire az volt írva: “TŰZ”. Megvárta a megfelelő pillanatot, és megnyomta a gombot.

A lézer kilőtt a robot karjából, és eltalálta az aszteroidát. Az aszteroida darabokra robbant, és elégve a légkörben. Tom megint megmentette a napot. Kijött a robot karjából, és látta, hogy a szülei és a robot tapsolnak neki. Átölelték, és megköszönték neki a bátorságát. Azt mondták neki, hogy ő egy hős, és büszkék rá. Tom is boldog és büszke volt. Megköszönte a robotnak a segítségét, és megígérte, hogy a jövőben óvatosabb lesz. Mindannyian nevettek, és visszamentek az apró házukba. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Vége.

Puss, a macska űrcsizmában

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi galaxisban élt egy fiatal űrfarmer, akit Jacknek hívtak. Jack egy kis űrhajót és egy macskát örökölt az apjától, aki meghalt. Jack nagyon szegény volt, és keményen dolgozott, hogy megéljen. Gyakran álmodozott arról, hogy felfedezi a csillagokat, és jobb életet talál.

A macska, akinek Puss volt a neve, nem volt egy átlagos macska. Okos és ravasz robotmacska volt, aki tudott beszélni és betörni bármilyen rendszerbe. Pussnak volt egy titkos terve, hogy gazdaggá és híressé tegye Jacket, de ehhez egy pár űrcsizmára volt szüksége. Megkérte Jacket, hogy vegyen neki egy pár űrcsizmát, és megígérte, hogy visszafizeti az adósságát.

Jack szkeptikus volt, de szerette a macskáját, és úgy döntött, hogy megbízik benne. Eladta az űrhajóját, és vett egy pár űrcsizmát Pussnak. Puss nagyon örült, és felvette az űrcsizmákat. Azt mondta Jacknek, hogy kövesse őt, és elvezette őt egy közeli űrállomásra, ahol feltörte az egyik űrsikló rendszerét, és elrepült.

Puss egy közeli bolygóra tartott, amiről tudta, hogy a király és a lánya, a hercegnő látogatnak. A király megfelelő férjet keresett a hercegnőnek, és hercegeket és nemesembereket hívott meg különböző bolygókról, hogy udvaroljanak neki. Pussnak volt egy terve, hogy Jack is ott legyen.

Puss landolt a bolygón, és úgy tett, mintha egy messzi csillagrendszerből érkezett volna egy üzenet. Odament a király őreihez, és azt mondta nekik, hogy sürgős üzenete van a királynak. Az őrök beengedték, és találkozott a királlyal. Puss meghajolt, és azt mondta:

- Felséged, üdvözletet hozok a galaxis leghatalmasabb és legszebb hercegétől, Jack hercegtől. Hallott a nagyságodról és bölcsességedről, és feleségül akarja venni a lányodat, a hercegnőt. Úton van erre a bolygóra, és hamarosan megérkezik. Előre küldött engem, hogy bejelentsem az érkezését, és ajándékot adjak át neked.

Puss ekkor odaadott a királynak egy kis dobozt, amit egy ékszerboltban vett az űrállomáson a pénz egy részéből. A dobozban egy ritka és értékes drágakő volt, ami ragyogott a fényben. A király lenyűgözve köszönte meg Pussnak. Megkérdezte, hogy hol van Jack herceg. Puss azt mondta:

- Úton van, felséged, de bajba került. Az űrhajóját űrkalózok támadták meg, és meg kellett védenie magát. Sikerült elmenekülnie, de az űrhajója megsérült, és egy közeli aszteroidán kellett leszállnia. Javítja az űrhajóját, és hamarosan itt lesz. Azt kérte, hogy várj rá, és megmutatja neked a szeretetét és hűségét.

A király kíváncsi lett, és úgy döntött, hogy megvárja Jack herceget. Meghívta Pusst, hogy maradjon nála, és bemutatta neki a lányát, a hercegnőt. A hercegnő gyönyörű és kedves volt, és megszerette Pusst. Megkérte, hogy meséljen neki többet Jack hercegről, és Puss azt mondta:

- Herceg Jack a galaxis legcsodálatosabb hercege, kegyelmed. Bátor és erős, és sok csatát vívott a gonosz erők ellen. Okos és nagylelkű is, és sok rászorulón segített. Jóképű és bájos, és aranyból van a szíve. Ő téged mindenekfelett szeret, és a galaxis legboldogabb hercegnőjévé tesz.

A hercegnőt elbűvölték a szavak, és látni akarta a jövendőbelijét. Megkérte Pusst, hogy vigye el hozzá, a macska pedig beleegyezett. Azt mondta a királynak, hogy elviszi a hercegnőt az aszteroidára, ahol Jack herceg várja őket. A király beleegyezett, és adott Pussnak egy űrsiklót és néhány őrt. Puss megköszönte a királynak, és elvitte a hercegnőt és az őröket az űrsiklóra. Elrepült, és maga mögött hagyta a királyt.

Eközben Jack az űrállomáson várt, és azon tűnődött, hogy mit csinál Puss. Aggódott, hogy elhagyta őt, és megbánta, hogy eladta az űrhajóját. Nem volt pénze és hova mennie. Fel akart adni, amikor meglátott egy űrsiklót leszállni az űrállomáson. Meglepődött, amikor látta, hogy Puss jön ki az űrsiklóból, űrruhát és sisakot viselve. Puss odaszaladt Jackhez, és azt mondta:

- Jack, visszajöttem! Van egy jó hírem neked! Találtam neked egy feleséget és egy királyságot! Gyere velem, és mindent elmagyarázok!

Jack zavarodott volt, de követte Pusst. Elvitte őt az űrsiklóhoz, és megmutatta neki a hercegnőt és az őröket, akik bent vártak. Bemutatta Jacket a hercegnőnek, és azt mondta:

- Kegyelmed, ő Jack herceg, a férfi, aki szeret téged, és feleségül akar venni. Ő a galaxis leghatalmasabb és legszebb hercege, és erre a bolygóra jött, hogy megismerjen téged. Azt kérte, hogy hozzalak el hozzá, és az aszteroidán vár ránk.

A hercegnő elámult, és ránézett Jackre. A fiú szótlan volt, és ránézett Pussra. A macsek kacsintott mindenttudóan, és azt mondta:

- Jack, ő a hercegnő, a nő, aki szeret téged, és feleségül akar venni. Ő a galaxis leggyönyörűbb és legkedvesebb hercegnője, és erre a bolygóra jött, hogy megismerjen téged. Azt kérte, hogy vigyelek el hozzá, és az űrsiklóban vár ránk.

Jack és a hercegnő egymásra néztek, és furcsa vonzalmat éreztek.

Mindketten fiatalok és magányosak voltak, és szeretetet és boldogságot akartak találni. Úgy döntöttek, hogy megbíznak Pussban, és elmennek vele. Puss mosolygott, és azt mondta: - Remek! Akkor menjünk! Lesz egy esküvőnk! Puss elvitte Jacket és a hercegnőt az űrsiklóhoz, és azt mondta az őröknek, hogy maradjanak ott. Elrepült az űrsiklóval az aszteroidára, ahol előkészített egy hamis űrhajót és egy hamis esküvői szertartást. Leszállt az űrsiklóval, és azt mondta: - Itt vagyunk, kegyelmetek! Ez Jack herceg űrhajója, és itt lesz az esküvőnk. Kérem, kövessenek engem, és megmutatom az utat. 

Puss elvezette Jacket és a hercegnőt a hamis űrhajóhoz, és megmutatta nekik a hamis esküvői szertartást, hogy hogyan is zajlik. Azt mondta: 

- Ez a hagyományos esküvői szertartás Jack herceg csillagrendszerében. Nagyon egyszerű és romantikus. Csak annyit kell tennetek, hogy kicserélitek ezeket a gyűrűket, és kimondjátok ezeket a szavakat: ‘Én, Jack herceg, elveszlek téged, hercegnő, feleségül. Én, hercegnő, elfogadlak téged, Jack férjemül.’ Aztán megcsókoljátok egymást, és házasok lesztek. Készen álltok? 

Jack és a hercegnő bólintottak, és úgy döntöttek, hogy vele mennek. Kicserélték a gyűrűket, és kimondták a szavakat. Aztán megcsókolták egymást, és éreztek egy szikrát. Rájöttek, hogy tetszenek egymásnak, és együtt akarnak lenni. Mosolyogtak, és azt mondták: 

- Házasok vagyunk!

Puss tapsolt, és azt mondta: - Gratulálok, kegyelmetek! Mostantól ti vagytok ennek a bolygónak, és sok másnak a királya és királynője. Ragyogó és boldog jövő vár rátok. Nagyon örülök nektek! 

Jack és a hercegnő megköszönték Pussnak, és megölelték őt. Megkérték, hogy maradjon velük, és Puss beleegyezett. Azt mondta: - Természetesen, kegyelmetek! Én a hűséges és odaadó szolgátok, és a legjobb barátotok vagyok. Mindig veletek leszek, és mindig segítek nektek. Ti vagytok a családom, és szeretlek titeket. 

Jack és a hercegnő meghatódtak. 

- Mi is szeretünk téged, Puss. Te vagy a galaxis legjobb macskája. 

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. 😊 

Puss, a macska és a viharoszloposok

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Jack és Jill boldog pár volt, akik egy kis farmot működtettek a Naboo bolygón. Volt egy robot macskájuk, Puss, aki nagyon okos és hűséges volt. Szerették a csillagokat nézni és arról álmodozni, hogy felfedezik a galaxist. Egy nap titokzatos üzenetet kaptak egy régi baráttól, aki meghívta őket egy űrkalandra. Azt mondta, hogy talált egy kincsvadász térképet, ami egy rejtett, gazdagságokkal és csodákkal teli bolygóhoz vezet. Azt is mondta, hogy van egy űrhajója, amellyel el tudja őket vinni oda, és hogy szüksége van a segítségükre néhány rejtély megoldásához és néhány veszély elkerüléséhez útközben. Adott nekik egy titkos találkozási pont koordinátát és azt mondta, hogy sietniük kell. Jack és Jill nagyon izgatottak voltak és úgy döntöttek, hogy elfogadják a meghívást. Csomagoltak néhány ruhát és ellátmányt, és magukkal vitték Pusst. Hagytak egy üzenetet a szomszédaiknak, hogy hamarosan visszatérnek. Aztán felszálltak egy transzferre, ami egy űrkikötőbe vitte őket, ahol találkoztak a barátjukkal, Finn Soloval. Magas és jóképű férfi volt, bájos mosollyal és csillogó szemmel. Híres csempész és lázadó hős volt. Melegen üdvözölte őket és bemutatta őket a másodpilótájának, egy szőrös idegennek, Fuzzballnak, aki morgott és megölelte őket. Bemutatta nekik az űrhajóját is, egy csinos és gyors járművet, amit Millennium Falconnak hívtak. Felszálltak a Falconra és elfoglalták a helyüket a pilótafülkében. Vigyorogva javasolta, hogy csatolják be magukat és élvezzék az utazást. Életük legnagyobb élménye előtt állnak. Ez a legjobb hajó a galaxisban, és hogy le tudja győzni bármelyik Birodalmi cirkálót. Jack és Jill lenyűgözve érezték magukat, és megköszönték Finn nagylelkűségét. Felszálltak a Falconra és elfoglalták a helyüket a pilótafülkében. 

- Csatoljátok be magatokat és élvezzétek az utazást!

Finn beindította a motorokat és kilőtt az űrbe. Az utazás valóban izgalmas és szórakoztató volt. Finn sok egzotikus és gyönyörű helyre vitte őket, mint például az Orion Karjának színes ködjeihez, a Szaturnusz ragyogó gyűrűihez és a Cygnus X-1 titokzatos fekete lyukhoz. Megtanította őket, hogyan használják a hajó szenzorait, szkennerét és fegyvereit, és hogyan kerüljék el azokat a Birodalmi járőröket, akik időnként megpróbálták megállítani őket. Mesélt nekik a Lázadó Szövetséggel töltött kalandjairól is, és arról, hogyan segített legyőzni a gonosz Tiranust és tanítványát, a Sötét Urat, aki egy hatalmas és kegyetlen Uraság volt, aki fekete öltönyt és sötét köpenyt viselt. Jack és Jill lenyűgözve érezték magukat és sok kérdést tettek fel Finnnek. Barátokká is váltak Fuzzballal és Pussal, akik együtt játszottak és összebújtak. Boldogok és szabadok voltak, és alig várták, hogy elérjék úti céljukat. Azonban a boldogságuk hamarosan véget ért. Amikor megközelítették a kincsvadász térkép végső koordinátáit, hirtelen egy hatalmas űrcsatában találták magukat. Láttak tucatnyi csillaghajót, különböző alakúakat és méretűeket, amelyek lézereket és rakétákat lőttek egymásra. Láttak egy hatalmas űrállomást is, ami olyan volt, mint egy hold, egy óriási lézerágyúval, ami bolygókat tudott elpusztítani. Finn felismerte, mint a Halálcsillagot, egy szuperfegyvert, amit a Birodalom épített, és amit a Lázadók kétszer is elpusztítottak. Azon tűnődött, hogyan lehetséges, hogy még mindig működőképes, és ki állhat mögötte. Ahogy a káosz tombolt, megpróbálta manőverezni a Falcont és elmenekülni a helyszínről. Azonban már túl késő volt. A hajót egy vontató sugár fogta be, ami a Halálcsillag felé húzta őket. Hiába próbáltak ellenállni, végül csapdába estek. 

A Falconra felszállt egy elit Birodalmi katonai csoport, akiket viharoszloposoknak hívtak. Fehér páncélban és sisakban voltak, puskákkal felfegyverkezve, gyorsan átvették a hajó irányítását. Finn azonban, bár feladásra szólították fel, visszautasította ezt és harcba szállt, pisztolyával leterítve néhány viharoszlopost. Azonban hamarosan legyőzték őt, és elvették a fegyverét. Ugyanez a sors várt társaira, Jackre, Jillre, Fuzzballra és Pussra is. Mindannyiukat elfogták a viharoszloposok. Egy cellába vitték őket, ahol egy sötét és fenyegető alak kérdezte ki őket. Ez a Sötét Uraság volt, aki valahogy túlélte a halálát és visszatért, hogy vezesse a Birodalom maradványait. Fekete öltözéket és maszkot viselt, és nehezen lélegzett. A Sötét Erőt használta, annak torz változatát, hogy kínozza Finnt és barátait. Tudni akarta, ki küldte őket, és mit keresnek. Azt is tudni akarta, hol van a Lázadók bázisa és Noel Smith. Azt mondta, hogy le akar számolni a testvérével, és nem nyugszik, amíg meg nem öli őt. Finn és barátai ellenálltak és nem voltak hajlandók beszélni. Azt mondták, hogy csak kincskeresők, és semmi közük a Lázadókhoz. Nem tudják, hol van Noel, és hogy nem érdekli őket. Utálják a Sötét Urat, akit egy szörnyetegnek tartanak. A Sötét Uraság dühös volt. Azt mondta, hogy összetöri őket, és könyörögni fognak a kegyelemért. Elpusztítja őket és mindent, amit szeretnek. Mint a galaxis urát, senki sem állíthatja meg. De tévedett. Volt valaki, aki megállíthatta őt. Valaki, aki figyelt és várta a megfelelő pillanatot a csapásra. Valaki, aki tervet készített Finn és barátai megmentésére, és a Sötét Uraság terroruralmának megszüntetésére. Valaki, aki titkos fegyvert készített elő, amely megfordíthatja a csata menetét. Valaki, aki bátor és okos, és van humorérzéke. 

Ez a valaki Puss volt. 

Pussnak sikerült elmenekülnie a viharoszloposok elől és elbújnia a Falconban. Mint macsek, aranyos, ártatlan megjelenését használta fel, hogy elkerülje a felfedezést. Intelligenciáját és a hajó ismeretét is felhasználta, hogy bejusson a Halálcsillag rendszereibe. Hozzáfért a biztonsági kamerákhoz, a kommunikációs csatornákhoz és a fegyvervezérlőkhöz. Megtanulta az állomás elrendezését és barátai helyét. Megtanulta a Halálcsillag gyengeségét és azt, hogyan lehet kihasználni. Ezután felvette a kapcsolatot a Lázadókkal és tájékoztatta őket a helyzetről. Elmondta nekik, hogy Finn és barátai veszélyben vannak és segítségre van szükségük. Azt is elmondta, hogy a Sötét Uraság életben van és van egy új Halálcsillaga. Megadta nekik az állomás koordinátáit, és a védelmének részleteit. Utasításokat adott nekik, hogyan pusztítsák el. Azt mondta, hogy terelő manővert hajt végre, és akkor támadjanak, amikor ő jelzést ad. A Lázadók meghallgatták és megbíztak benne. Mozgósították erőiket és felkészültek a támadásra. Összegyűjtötték csillagharcosaikat, bombázóikat és cirkálóikat. Felvették a kapcsolatot Noel Smithtel is, aki bujkált, és megkérték, hogy csatlakozzon hozzájuk. Noel beleegyezett, és magával hozta fénykardját és képességeit. Azt mondta, hogy szembenéz a Sötét Úrral, és befejezi, amit elkezdett. Ezután Puss cselekedett. Kiosont a Falconból és eljutott a fogda cellához. Báját és ravaszságát használta fel, hogy elterelje az őrök figyelmét és ellopja a kulcsaikat. Ezután kiszabadította Finnt és barátait, és visszaadta nekik a fegyvereiket. Azt mondta nekik, hogy kövessék őt és készüljenek fel a harcra. Azt mondta, hogy meglepetése van a Sötét Urának, és hogy hamarosan szabadok lesznek. 

Követték őt és végigküzdötték magukat az állomáson. Sok ellenséggel találkoztak, mint például viharoszloposokkal, droidokkal és tornyokkal. De szövetségeseket is találtak, mint például foglyokat, lázadókat. Egyesítették erőiket és ellenállást szerveztek. Megrongálták az állomást és káoszt és zavart okoztak. Eljutottak a hangárig is, ahol megtalálták a Falcon-t, és felszálltak rá. Aztán vártak Pussra, aki szembenézett a Sötét Urasággal. Puss a trónszobában találta meg a Sötét Urat, ahol a csatát figyelte. Látta a Lázadó flottát és parancsot adott erőinek, hogy lépjenek akcióba. Látta Noelt is, aki beszivárgott az állomásra és párbajra hívta ki őt. Elfogadta a kihívást és meggyújtotta piros fénykardját. Kifejezte szándékát, hogy megöli testvérét és szétzúzza a Lázadást. Dicsekedett, hogy legyőzhetetlen és rendelkezik a végső hatalommal. De nem látta Pusst, aki mögé lopózott, és a fejére ugrott. Megkarmolta a fejét és megharapta a fülét. Megnyomott egy gombot is, ami bekapcsolt egy rejtett eszközt. Ez egy bomba volt, amit Puss a Halálcsillag magjába helyezett. Néhány perc múlva felrobban és elpusztul az állomás. 

Puss említette, hogy van egy ajándéka a Sötét Uraságnak, és remélte, hogy értékelni fogja. Azt állította, hogy ő a galaxis hőse és rendelkezik a végső fegyverrel. Ráadásul azzal dicsekedett, hogy aranyos és cuki a kinézete. Puss leugrott az Uraság fejéről és a Falconra ugrott, ahol Finn és barátai várták. Gyorsan beindították a motorokat és elrepültek a Halálcsillagtól, éppen amikor az hatalmas tűzgömbben felrobbant. Újra csatlakoztak a Lázadó flottához és ünnepelték győzelmüket. Noel Smith megérkezett és megölelte Pusst. Megköszönte neki, hogy megmentette az életét, és hogy elpusztította a Halálcsillagot. Azt mondta, hogy büszke rá, és hogy ő egy igazi Jedi. Puss mosolygott és azt mondta, hogy csak a dolgát végezte. Örül, hogy segíthetett, és hogy ő egy igazi barát. Jack és Jill úgy döntöttek, hogy Finn-nel és Fuzzball-lal maradnak egyelőre, és csatlakoznak a Lázadó Szövetséghez. Azt mondták, hogy többet akarnak látni a galaxisból és harcolni akarnak a szabadságért és az igazságért. Puss is velük maradt, mint korábban, és alig várta a további kalandokat. Ezután visszatértek Naboo-ra, ahol hősökként üdvözölték őket. Naboot megtámadták, míg ők távol voltak. A szomszédok azt mondták, hogy szükségük van a segítségükre a bolygójuk újjáépítéséhez, és hogy megvédjék azt minden jövőbeli fenyegetéstől. A naboo-iak nagy bulit rendeztek nekik, és megköszönték bátorságukat és hősiességüket. Ajándékokkal és kitüntetésekkel ajándékozták meg őket, mint például érmékkel, virágokkal és ellátmányokkal. Jack és Jill elfogadták az ajándékaikat és úgy döntöttek, hogy segítenek a jövőjük építésében. Azt mondták, hogy tetszik nekik a bolygó és annak emberei. Családot akartak alapítani. Remélték, hogy gyermekeik öröklik kalandvágyukat és szeretetüket a fényes csillagok iránt. Ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak, egy messzi-messzi galaxisban. De a kalandjaik még nem értek véget. Folytatták a galaxis felfedezését és a szabadságért és igazságért való harcot. Barátok maradtak Finn-nel, Fuzzball-lal és Noel Smisszel és  és gyakran meglátogatták őket. Kapcsolatban maradtak.

Használták a Millennium Falcon-t, amit kölcsönvettek Finn-től, és amit egy titkos barlangban rejtettek el. Követték a kincsvadász térképet, amit eddig nem forgattak, és amit egy biztonságos dobozban tartottak.  Gyakorolták az Erőt, amit Pusstól tanultak, és amit titokban használtak. Álmodoztak arról, hogy több csodát látnak, és több barátot találnak. Több békét és boldogságot kívántak, a csillagokhoz suttogtak, és meghallgatták a válaszaikat. Naplót írtak és olvasták a történeteiket, valamint bejelölték a naptárjukat, és tervezték az utazásaikat. Választották a sorsukat, és szembenéztek a kihívásaikkal, miközben teremtették a jövőjüket, és formálták a galaxisukat. 

Élték a történetüket, és elmesélték a történetüket.

Vége… vagy mégsem?

Puss, a macska és Charlie Chaplin

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátor robot macska, Puss, aki két hűséges barátjával, Jill-lel és Jake-kel együtt a galaxisban utazott. Egy nap, amikor éppen a csillagok között száguldottak, hirtelen egy féreglyukba estek és egy másik világban találták magukat. A bolygó, ahol landoltak, nem volt más, mint az 1900-as évek Londonja.

Amint a földre érkeztek, találkoztak egy fiatal férfival, aki nem volt más, mint Charlie Chaplin. Chaplin már akkor is ismert volt a humorérzékéről és a filmjeiről.

Puss, Jill és Jake hamarosan barátok lettek Chaplinnel, aki megtanította nekik a komédia művészetét. Chaplin, aki gyerekkorától kezdve szórakoztatta az embereket, és aki a viktoriánus korban kezdte karrierjét, még egy évvel a halála előtt is aktív volt, megosztotta velük a humor és a nevetés erejét.

A történetük során sok kalandban volt részük. Voltak ott, amikor Chaplin először lépett színpadra, amikor aláírta első szerződését a Fred Karno társasággal, ami Amerikába vitte őt, és ott voltak, amikor megalapította a United Artists filmvállalatot.

De a legnagyobb kalandjuk még csak most következett. Egy nap, amikor éppen a városban sétálgattak, egy csoport gonosz idegen támadt rájuk. Ezek az idegenek nem voltak mások, mint a Birodalom viharoszloposai, akik a galaxisban garázdálkodtak. A Birodalom még mindig vezető nélkül volt a Halálcsillag pusztulása után, és a viharoszloposok káoszt és zavart okoztak a galaxisban. De Puss, Jill, Jake és Chaplin nem ijedtek meg. Ehelyett viccekkel és tréfákkal válaszoltak. A humoruk olyan erős volt, hogy a viharoszloposok nem tudtak ellenállni a nevetésnek. Végül feladták a harcot és elmenekültek.

Ezután Puss, Jill és Jake úgy döntöttek, hogy nem maradnak Chaplinnel, hanem hazatérnek, hogy rendet tegyenek a viharoszloposok között. A féreglyukon keresztül tértek vissza a saját világukba, ahol a viharoszloposok még mindig garázdálkodtak. De most már tudták, hogyan kell legyőzni őket: humorral. Így lettek ők a galaxis legviccesebb katonái, akik mindig készen álltak arra, hogy nevettessék a világot. De a kalandjaik még korántsem értek véget. Még mindig ott voltak, hogy felfedezzék a galaxist, hogy harcoljanak a szabadságért és az igazságért. Még mindig ott voltak, hogy nevettessék a világot.

Puss, a macska a Nostromon

Menekülés a Nostromo űrhajóról

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Jake ugyanolyan idős volt, mint Jill, rövid barna hajjal és barna szemekkel. Zöld inget és farmert viselt, és egy hátizsákot cipelt, amiben nassolnivalókat és kütyüket tartott. Jill legjobb barátja és társa volt, és mindenhova követte őt. Okos és kreatív volt, mindig új dolgokat talált fel és megoldott problémákat. Lelkes és hűséges volt, de óvatos és ideges is. Félt az idegenektől, és mindig inkább visszafordult volna, ahelyett, hogy a csillagok közé vágyott volna. 

Puss egy beszélő kék robot macska volt, fehér színű mellénykével, piros csokornyakkendővel és kalappal. Eszes és szarkasztikus volt, mindig vicceket és megjegyzéseket tett. Szkeptikus és cinikus volt, de ravasz és segítőkész is. Nem szerette az idegeneket, és úgy gondolta, hogy időpocsékolás bárhova menni a kapuval. 

Puss, Jill és Jake éppen befejezték a piknikjüket az elvarázsolt erdőben, ahol néhány barátságos és vicces állattal találkoztak. Úgy döntöttek, hogy folytatják a kalandjukat, és kinyitnak egy kaput egy másik bolygóra Jill varázslatos nyakláncával. 

- Hova megyünk? - kérdezte Jake, ahogy követte Jillt és Pusst a kapuhoz. 

- Nem tudom, nézzük meg! - válaszolta Jill izgatottan. Megnyomott egy gombot a nyakláncán, és a kapu kinyílt, egy sötét és komor tájat mutatva. 

- Hűha, ez a hely ijesztően néz ki, - mondta Puss, ahogy benézett a kapun. 

- Biztos, hogy be akarsz lépni? 

- Ugyan már, Puss, ne légy ijedős macska - ugratta Jill. 

- Lehet, hogy mókás lesz! 

- Rendben, de ne hibáztass, ha bajba kerülünk - mondta Puss vonakodva. Átugrott a kapun, Jill és Jake után. 

Egy olyan bolygón landoltak, ami rémálomszerűnek tűnt. A levegő tele volt füsttel és hamuval, a föld pedig törmelékkel és csontokkal. A bolygó kopár és ellenséges világ volt, nem látták a növényzetet, és nem volt jele életnek. Az ég sötét és viharos volt, a levegő sűrű és mérgező. Az egyedüli építmények a felszínen egy ősi civilizáció romjai voltak, amiket az idegenek régen elpusztítottak. Láttak egy hatalmas űrhajót a távolban: “Nostromo”. Olvasták a feliratot. 

- Nostromo? Miféle név ez? - Jake csodálkozott. 

- Lehet, hogy egy elátkozott csillaghajó - morfondírozott Jill. 

- Vagy lehet, hogy egy halálos csapda - mondta Puss idegesen. 

- Menjünk és nézzük meg - mondta Jill, és elindult a Nostromo felé. 

- Várj, Jill, ne légy ilyen meggondolatlan - mondta Jake, és utána futott. 

- Hé, várjatok meg! - kiáltotta Puss, és követte őket. Ahogy megközelítették a Nostromót, láttak egy nőt fehér overálban, aki egy lángszórót tartott az egyik és egy macskát a másik kezében. Úgy nézett ki, mintha átment volna a poklon. 

- Ki vagy? - kérdezte Jill barátságosan. A nő megfordult és rájuk irányította a lángszóróját. 

- Ki vagy? - kérdezte, gyanakvóan. 

- Én Jill vagyok, és ez Jake és Puss. Más világból jöttünk - mondta mosolyogva Jill. Egy kapun keresztül - tette hozzá. 

- Egy kapun? Milyen kapun? - kérdezte a nő. - Egy varázslatos kapun. Hosszú történet. Nem akarunk ártani neked. Csak kíváncsiak vagyunk. 

- Kíváncsiak? Mire? - kérdezte a nő. 

- Erre a helyre. Mi ez a hely? Mi történt itt? - kérdezte Jill. 

- Ez a hely a pokol. Ez a hely, ahol mindent elvesztettem. Ez a hely, ahol találkoztam az idegennel, és meg kell ölnöm őket - mondta a nő.

- Ölni? Hogyan tudod megölni? - kérdezte Puss. 

- Ezzel - mondta a nő, és mutatott nekik egy fémcilindert. - Ez egy önmegsemmisítő eszköz. Felrobbantom vele ezt a hajót és az idegent. Ez az egyetlen módja, hogy biztos legyek.

- Miben akarsz biztos lenni? - kérdezte Jill. 

-Azt akarom, hogy halott legyen. Azt akarom, hogy ne bántson senki mást. Azt akarom, hogy ne kövessen engem - mondta a nő.

- Követni téged? Hova mész? - kérdezte Jake. - Hazamegyek. Visszamegyek a Földre. Visszamegyek a lányomhoz. Visszamegyek az életemhez - mondta a nő. 

- A lányod? Az életed? Miről beszélsz?

- Az én nevem Ellen Ripley. A Nostromo fedélzetmérnöke vagyok. 57 éve stázisban voltam. Van egy lányom, Amanda. Vár rám. Ő az egyetlen oka, hogy még élek.

Ripley magas és izmos nő volt, rövid barna hajjal és zöld szemmel. Kék overált és bőrdzsekit viselt, és mindig egy lángszórót és egy impulzuspuskát cipelt. Volt egy sebhelye az arcán, és egy sárkány tetoválása a karján. Egy túlélő volt, aki már szembenézett az idegenekkel, és megmenekült. Bátor és találékony volt, de kísértették az álmok és a bűntudat. Sok barátot és szerettet vesztett el az idegenek miatt, és bosszút akart állni rajtuk. Jones egy vörös macska volt, aki Ripley társa volt az első találkozásuk óta az idegenekkel. Hűséges és okos macska volt, aki érzékelte az idegeneket, és figyelmeztette Ripleyt. Szeretett dorombolni, de volt egy vad oldala is. Megkarcolta és megharapta az idegeneket, ha túl közel jöttek hozzá. 

- Milyen kapun jöttetek át? - kérdezte Ripley és rájuk szegezte a fegyverét. 

- Csak felfedezők vagyunk, új világokat keresünk - mondta Jill zavartan mosolyogva. 

- Egy kapun jöttünk át, a varázslatos nyakláncommal. 

- Egy varázslatos nyaklánc? Miről beszélsz? - mondta Ripley szkeptikusan. 

- Nézd, megmutatom - és a fiatal lány megnyomott egy gombot a nyakláncán. A kapu újra kinyílt, megmutatva az elvarázsolt erdőt. 

- Hűha, ez csodálatos, - mondta Ripley leengedve a fegyverét, - de nem maradhattok itt. Ez a bolygó veszélyes. Vannak itt idegenek, akik megölnek titeket. 

- Idegenek? Milyen idegenek? - kérdezte Jake kíváncsian. 

- Szörnyű, nyálkás, savas vérű, parazita idegenek - mondta Ripley komoran. 

- Fúj, undorító - mondta Jake fintorogva. 

- Ne aggódjatok, van egy módunk, hogy észrevegyük őket, - mondta Jill magabiztosan. - Van egy karórám, ami egy mini MI rendszer, ami felfedezi a bolygó életét. Átalakulhat egy holografikus nővé is, aki kvantumfizikával manipulálhatja az anyagot. A neve Nora. 

- Nora? Ez szép név - válaszolt Ripley udvariasan. 

- Köszönöm - mondta Nora, ahogy megjelent hologramként Jill mellett. - Itt vagyok, hogy segítsek nektek.

- Hűha, nem semmi - csodálkozott Ripley. 

- Köszönöm - mondta Nora mosolyogva. 

- Meg tudod mondani, hol vannak az idegenek? - kérdezte Jill lelkesen. 

- Persze, csak egy pillanat - mondta Nora, ahogy átvizsgálta a bolygót. - 237 idegen van ezen a bolygón, és mind felénk tartanak. 

- Mi? Hogyan lehetséges ez? - kiáltott Ripley riadtan. 

- Úgy tűnik, hogy érzékelték a jelenléteteket - tette hozzá Nora nyugodtan. 

- Hát, ez nem jó hír - dorombolta Puss szarkasztikusan. 

- Ki kell innen mennünk azonnal - mndta Ripley mondta, - Gyertek, kövessetek engem! Van egy űrsiklóm, ami visszavisz minket a kapuhoz.

- Elfutottak az űrsiklóhoz, kikerülve az idegeneket, akik a sötétből másztak elő. Sikerült bejutniuk az űrsiklóba. Ripley elindította. - Kapaszkodjatok erősen, rázós út lesz - mondta Ripley, ahogy a légi járművet a kapu felé repítette. 

- Meg fogjuk csinálni? - kérdezte Jake idegesen. 

- Persze, hogy meg - tette hozzá Jill optimistán. - Itt van Nora, emlékeztek?

- Igen, itt vagyok, és van egy tervem. 

- Milyen terv? - kérdezte Ripley kíváncsian. 

- Létrehozok egy kvantum bombát, ami elpusztítja az idegeneket - mondta Nora magabiztosan. 

- Egy bombát? Megőrültél? - kérdezte Ripley sokkoltan, és rámeredt az MI nőre. 

- Nem, zseniális vagyok - mondta Nora büszkén. - Bízz bennem, ez működni fog! 

- Igen, ez jobb módja lesz, mint felrobbantani az egész űrhajót velünk együtt - dorombolta Puss.

Nora létrehozott egy bombát a semmiből, és kidobta az ablakon. A bomba felrobbant, és óriási tűzgolyót hozott létre, amely elnyelte az idegeneket, akik az útjukat állták. 

- Hűha, ez nem semmi volt - mondta Jake lenyűgözve. 

- Igen, nem semmi! - ujjongott Nora. 

- Szép munka, Nora - mondta büszkén Jill. 

Elérték a kaput, és átrepültek rajta, vissza a varázslatos erdőbe. 

- Megcsináltuk - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.

- Igen, megtettük - csengett Jill hangja.

- Ez jó móka volt - dörmögte Jake lelkesen.

Beszélj a magad nevében - dorombolta kedvetlenül Puss, - Utáltam az egészet.  

Nevetésben törtek ki erre, kivéve Pusst, aki tovább folytatta a dorombolást, és már előre örült, hogy láthatja végre a kényelmes fotelját.

Vége. Vagy mégsem? 

Puss, Ripley visszatér vagy mégsem?

Puss, a macska újabb kalandjai

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Puss, a macska, Jill és Jake, valamint Ripley a vörös macskájával együtt éltek egy hangulatos házikóban a Naboon, egy gyönyörű bolygón, zöld dombokkal és tiszta tavakkal. Puss élvezte a békés életet, de Ripley nyugtalan volt. Hiányzott neki az otthona a távoli jövőben, ahol a Xenomorphok néven ismert félelmetes idegenek ellen harcolt. Vágyott arra, hogy visszatérjen a saját korába, és újra láthassa régi barátait.

Egy nap Jill és Jake izgalmas hírekkel tért haza. Találtak egy titokzatos átjárót az erdőben, amelyről úgy vélték, hogy más időkbe és más helyekre vezethet. Ripleyvel együtt akarták felfedezni, remélve, hogy talán visszavezeti őt a saját korába. Kandúr szkeptikus volt, de beleegyezett, hogy velük tartson, hiszen hűséges a barátaihoz.

Másnap reggel összepakoltak némi ellátmányt, és elindultak a portálhoz. Úgy nézett ki, mint egy csillogó fénykör, amelyet ősi rúnák vettek körül. Jill és Jake aktiválta egy eszközzel, amit a közelben találtak, és a portál egy suhintással kinyílt. A túloldalon egy fényes és színes várost láttak, felhőkarcolókkal és repülő autókkal.

- Lehet, hogy ez a jövő?" kérdezte Ripley, a szemei tágra nyíltak a kíváncsiságtól.

"Csak egy módon derülhet ki" - mondta Jake, és átlépett a kapun.

Jill, Ripley és a két macska követte őt. Egy nyüzsgő metropoliszban találták magukat, ahol emberek és robotok sétáltak és repkedtek. Ripley felismerte, hogy ez a Föld, de nem az a Föld, amit a többiek ismertek. Ez a 22. századi Föld volt, ahol ő született.

"Hű, ez elképesztő" - mondta Jill, miközben áhítattal nézett körül.

"Ez az otthonom" - mondta Ripley, miközben nosztalgikus érzés kerítette hatalmába.

"Most hová megyünk?" Kérdezte Puss, miközben megpróbálta elkerülni a forgalmat.

"Valahogy kapcsolatba kell lépnünk a kolóniai tengerészgyalogsággal" - mondta Ripley, miközben egy terminált keresett. "Ők azok, akik segíthetnek visszajutni a hajómra, a Nostromóra."

Eljutottak egy nyilvános terminálhoz, ahol Ripley feltörte a hálózatot. Üzenetet küldött a kolóniai tengerészgyalogosoknak, amelyben elmagyarázta, hogy ki ő és hol van. Remélte, hogy hamarosan válaszolnak, és küldenek egy mentőcsapatot.

Vártak egy darabig, de nem jött válasz. Ripley kezdett türelmetlen lenni, és aggódott. Kíváncsi volt, vajon a kolóniai tengerészgyalogosok megkapták-e az üzenetét vagy figyelmen kívül hagyták. Azon tűnődött, vajon léteznek-e még, vagy a Xenomorphok kiirtották őket.

"Talán vissza kellene mennünk a portálhoz - javasolta Jill, amikor megérezte Ripley csalódottságát.

"Nem, nem adhatom fel" - mondta Ripley, miközben nem volt hajlandó elmenni. "Ez az egyetlen esélyem, hogy hazamehessek. Várnom kell."

Úgy döntöttek, hogy maradnak, és keresnek egy helyet, ahol megpihenhetnek. Találtak egy olcsó szállodát a közelben, és kibéreltek egy szobát. Bezárták az ajtót, és megpróbáltak pihenni. Remélték, hogy biztonságban lesznek, és hogy senki sem fogja őket zaklatni.

Tévedtek.

Néhány órával később kopogást hallottak az ajtón. Kinyitották, és egy csapat fegyveres férfit láttak kint állni. Fekete egyenruhát viseltek, és jelvényükön Weyland-Yutani állt, a Nostromo tulajdonában lévő cég neve.

"Ellen Ripley?" - kérdezte az egyikük, miközben fegyvert szegezett rá.

"Igen, én vagyok az" - mondta Ripley, miközben érezte, hogy kirázza a hideg.

"Már kerestük magát" - mondta a férfi, miközben gonoszul elmosolyodott. "Van nálad valami, ami nekünk kell."

Belökte az ajtót, és bement a szobába az embereivel. Megragadták Ripley-t, és kirángatták. Elvitték Jillt, Jake-et és a két macskát is, mivel tanúk voltak.

"Engedjetek el minket!" Ripley kiabált, miközben küzdött.

"Fogd be!" - mondta a férfi, miközben megütötte. "Velünk jössz. Van egy különleges helyünk számodra."

Bedobták őket egy furgonba, és elhajtottak. Egy titkos létesítménybe vitték őket, ahol volt egy laboratóriumuk. Ott volt egy gyűjteményük Xenomorph-mintákból, amelyeket különböző forrásokból szereztek be. Kísérleteket végeztek rajtuk, megpróbálták őket fegyverré alakítani.

Ripleyt egy szobába vitték, ahol volt egy nagy, üveg tartályuk. A tartályban egy hatalmas, szörnyű lény volt. Ez volt az Idegen Királynő, minden Xenomorph anyja. Drótokra és csövekre volt kötve, és dühösnek és fájdalmasnak tűnt.

"Íme, a királynő - mondta a férfi, miközben megmutatta Ripley-nek a tartályt. "Ő a legértékesebb tulajdonunk. És te vagy a kulcs a titkai megfejtéséhez."

Elmagyarázta, hogy lenyomozták Ripley üzenetét a kolóniai tengerészgyalogosokhoz, és elfogták azt. Megtudták, hogy a Nostromón találkozott a Xenomorfokkal, és hogy olyan egyedi genetikai kóddal rendelkezik, amely immunissá teszi a fertőzésükre. A véréből akartak létrehozni egy hibridet, egy ember-Xenomorf hibridet, amely hűséges lenne hozzájuk és engedelmeskedne a parancsaiknak.

Ripley klónjainak felhasználásával már megpróbáltak ilyen hibridet létrehozni. Az ő DNS-éből klónozták, amit a Nostromo roncsaiból mentettek ki. Több kísérletet is tettek, de egyik sem sikerült. Vagy meghaltak, vagy ellenük fordultak.

Egy utolsó klónjuk maradt, a nyolcadik. Ripley 8-nak nevezték el, és egy cellában tartották. Különbözött a többi klóntól, mivel volt benne néhány Xenomorf vonás. Savas vére volt, fokozott ereje és pszichés kapcsolata a királynővel. Emellett lázadó volt, és gyűlölte őket.

Az eredeti Ripley-t akarták használni, akit elfogtak, hogy Ripley 8-at emberibbé és engedelmesebbé tegyék. Ripley emlékeinek és személyiségének egy részét át akarták ültetni Ripley 8-ba, egy általuk kitalált eszközzel. Azt remélték, hogy ettől Ripley 8 hűségesebb lesz hozzájuk, és hajlandóbb lesz az együttműködésre.

Ripley vérét arra is fel akarták használni, hogy hibrideket hozzanak létre. Egy hibridekből álló hadsereget akartak létrehozni, amely őket szolgálná, és segítene nekik meghódítani a galaxist.

Azt mondták Ripley-nek, hogy nincs más választása, és hogy engedelmeskednie kell. Azt mondták, hogy megölik a barátait és a macskákat, ha megtagadja. Azt mondták, hogy szenvedni fog, és hogy végignézi, ahogy létrehozzák a hibridjeiket.

Ripley-t egy asztalhoz kötözték, és rákötötték a készülékre. Ripley 8-at is bevitték a szobába, és egy másik asztalhoz szíjazták. Őt is csatlakoztatták a készülékhez. Felkészültek az átvitel megkezdésére.

Ripley rettegett és dühös volt. Nem akart részt venni a tervükben. Nem akarta átadni nekik a vérét vagy az emlékeit. Nem akart segíteni nekik létrehozni a hibridjeiket. Meg akart szökni, és visszamenni a Naboo-ra. A barátaival és a macskákkal akart lenni.

Ránézett a Ripley 8-ra, és furcsa kapcsolatot érzett. Saját magát látta benne, és sajnálta őt. Tudta, hogy ő is áldozat, és hogy nem ezt érdemelte. Azon tűnődött, vajon tudna-e vele kommunikálni, és tudnának-e együtt dolgozni.

Megpróbálta elérni Ripley 8-at, az elméjét használva. Megpróbált neki üzenetet küldeni, és remélte, hogy meghallja.

"Ripley 8, hallasz engem?" - gondolta.

"Igen, hallak."

"Ki vagy te?"

"Én vagyok te, de nem te."

"Hogy érted ezt?"

"A klónod vagyok, de részben Xenomorph is" - suttogta Ripley 8.

"Hogy érzed magad?" Ripley mohón kérdezte.

"Dühösnek és zavarodottnak érzem magam" - mondta Ripley 8. "Nem tudom, ki vagyok, vagy mi vagyok. Nem tartozom ide, és nem is tartozom sehova."

"Tudom, mit érzel" - említette Ripley, és szomorúságot érzett. "Én is ugyanígy érzek. Egy másik időből és egy másik helyről jöttem. Én sem tartozom ide."

"Honnan jöttél?" Ripley 8 fáradtan mondta.

"A Nostromóról jöttem, egy űrhajóról, amelyet a Xenomorphok elpusztítottak."

"Mik azok a Xenomorphok?"

"Kapzsi és gonosz lények" - mondta Ripley. "Fegyverként akarnak használni minket, és a Xenomorfokat. Meg akarnak ölni és rabszolgasorba akarnak taszítani mindenkit, aki ellenáll nekik."

"Mit tehetünk?"

"Visszavághatunk" - mondta Ripley. "Felhasználhatjuk a Királynővel és a Xenomorfokkal való kapcsolatunkat, hogy ellenük fordítsuk őket. Használhatjuk az erőnket és az intelligenciánkat, hogy kiszabaduljunk. Használhatjuk a barátságunkat, és a szeretetünket, hogy segítsünk egymáson."

"Tényleg azt hiszed, hogy képesek vagyunk erre?"

"Igen, azt hiszem" - mondta Ripley. "Együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Többek vagyunk annál, mint amivé tettek minket. Mi vagyunk Ripley, és Ripley 8. Testvérek vagyunk."

Ripley és Ripley 8 az elmekapcsolatukat használva kommunikáltak a királynővel és a Xenomorfokkal. Azt mondták nekik, hogy lázadjanak fel a Weyland-Yutani ellen, és segítsenek nekik elmenekülni. Azt is mondták nekik, hogy kíméljék meg a barátaikat és a macskákat.

A királynő és a Xenomorphok beleegyeztek, mivel gyűlölték a Weyland-Yutanikat, és nem éreztek lojalitást irántuk. Kiszabadultak a ketrecükből, és megtámadták az őröket és a tudósokat. Káoszt és pusztítást okoztak, és elterelték a figyelmet.

Ripley és Ripley 8 az erejüket és az intelligenciájukat használta fel, hogy kiszabaduljanak az asztalokról és a szerkezetből. Kiszabadították a barátaikat és a macskákat, és a kijárathoz rohantak. Átverekedték magukat a létesítményen, kitérve a golyók és a robbanások elől.

Elérték a furgont, és beszálltak. Elhajtottak, és elindultak a portál felé. Remélték, hogy még mindig nyitva van, és visszamehetnek a Naboo-ra. Kinéztek az ablakon, és meglátták a portált a távolban. Még mindig csillogott, és reményt éreztek.

De aztán meggondolták magukat. Rájöttek, hogy nem hagyhatják el a Földet és az idegeneket anélkül, hogy ne tennének valamit. Rájöttek, hogy felelősségük és kötelességük van. Rájöttek, hogy meg kell állítaniuk a Weyland-Yutanit és a kísérleteiket. Rájöttek, hogy el kell pusztítaniuk az idegeneket és a kaptárukat. Úgy döntöttek, hogy visszamennek, és befejezik a munkát. 

Csak haragot és elszántságot éreztek.

Megfordították a furgont, és visszamentek a létesítménybe. Elmondták a barátaiknak és a macskáknak, hogy mit fognak csinálni. Megkérték őket, hogy maradjanak a furgonban, és várják meg őket. Azt mondták, hogy hamarosan visszatérnek, és hogy biztonságban lesznek.

Kiszálltak a furgonból, és berohantak a létesítménybe. Beléptek az épületbe, és a laboratórium felé vették az irányt. Látták a királynőt és a Xenomorfokat, akik még mindig a Weyland-Yutanival harcoltak. Látták a tüzet, a füstöt és a vért.

Csatlakoztak a harchoz, és megölték a királynőt és a Xenomorfokat. Nem mutattak irgalmat, és nem volt lelkiismeret-furdalásuk. Elérték a vezérlőtermet, és behatoltak a rendszerbe. Aktiválták az önmegsemmisítő szekvenciát, és beállították az időzítőt. Tíz percet adtak maguknak, majd a kijárathoz rohantak.

A királynőt és a Xenomorfokat hagyták meghalni a robbanásban. Nem éreztek sem bánatot, sem megbánást. Csak megkönnyebbülést és elégedettséget éreztek.

Odarohantak a furgonhoz, és beszálltak. 

Elhajtottak, és elindultak a portál felé. Remélték, hogy még mindig nyitva van, és visszamehetnek a Naboo-ra. Kinéztek az ablakon, és meglátták a távolban a kaput. Még mindig csillogott, és reményt éreztek.

De aztán észrevettek valami furcsát. Egy apró alakot láttak, aki feléjük futott. 

Puss, a macska volt az. 

Túlélte a robbanást, és valahogy megmentette őket. Ravaszságát és ügyességét használta arra, hogy feltörje a jármű rendszerét. Feltörte a GPS-t, a motort és a rádiót. Átirányította a járművet a portálhoz, és kapcsolatba lépett velük. Azt mondta nekik, hogy szálljanak be, és meneküljenek. Megtette, amit meg kellett tennie, és jól tette.

Megállították a furgont, és kinyitották az ajtót. Meglátták Pussot, és elmosolyodtak. Üdvözölték és megköszönték neki. Azt mondták, hogy örülnek, hogy látják őt, és hogy büszkék rá. Puss meghallotta őket, és elmosolyodott. 

Ő volt Puss, a macska.

Elhajtottak a portálhoz, és beléptek. Rázkódást éreztek, és egy fényvillanást láttak. Átkeltek a kapun, és visszatértek a Naboo-ra. Leszálltak a furgonnal az erdőben, és kiszálltak. Körülnéztek, és meglátták szülőbolygójuk ismerős látványosságait. A megkönnyebbülés és az öröm hullámait érezték.

Sikerült nekik. Megmenekültek a Weyland-Yutani és a Föld elől. Visszamentek a jövőbe, és vissza a jelenbe. Kalandoztak, és volt mit mesélniük.

Egymásra mosolyogtak, és bólintottak. Boldogok voltak, és éltek.

Ők voltak Puss, a macska, Jill és Jake, valamint Ripley és Ripley 8 a vörös macskával.

De boldogságuk rövid életű volt. Hamarosan rájöttek, hogy Naboo veszélyben van, és meg kell menteniük. Az erdőben furcsa lények egy csoportját látták, fegyverekkel és lovakkal. Majmok voltak, intelligensek és agresszívek. Egy másik bolygóról és egy másik időből jöttek. A portált használták, és megszállták Naboo-t.

Megtudták, hogy a majmok megszöktek a Majmok bolygójáról, egy olyan bolygóról, ahol a majmok fejlődtek ki és vették át a világuralmat. Az emberek elnyomták őket, és kísérleteztek rajtuk, akik dekadenssé és romlottá váltak. Caesar, egy genetikailag módosított csimpánz vezette őket, aki intelligenciával és beszédkészséggel rendelkezett. Lázadást szervezett az emberek ellen, és felszabadította majomtársait. Megtalálta a kaput, és belépett rajta. Megérkezett Naboo-ra, és elhatározta, hogy meghódítja.

Megtudták, hogy a majmok két embert üldöznek, akik szintén a portálon keresztül érkeztek. Ők voltak Taylor és Brent, két űrhajós a 20. századból. Egy űrmisszióban voltak, és a Majmok bolygóján zuhantak le. A majmok elfogták és megkínozták őket, majd néhány szimpatikus majom segítségével megszöktek.

Megtalálták a kaput, és beléptek. Megérkeztek Naboo-ra, és azt remélték, hogy segítséget találnak.

Megtudták, hogy Naboo népe ellenállt, és visszavágott. Milíciát alakítottak, és más bolygókról is voltak szövetségeseik. Jar Jar Binks, a gunganok vezetője, a komikus megkönnyebbülés, vezette őket. Obi-Wan Kenobi, egy régi hős és Jedi-mester inspirálta őket. Segítségükre volt Anakin Skywalker, egy fiatal csodagyerek és egy Jedi lovag. Padmé Amidala, egy korábbi királynő és egy szenátor volt a védelmükre. Segítségükre volt BB-8, egy droid és egy kém. Voltak Porgok, aranyos és bolyhos lények, hogy eltereljék a figyelmüket.

Megtudták, hogy van tervük és reményük. Csapdába kellett csalniuk a majmokat, és elfogni a vezetőjüket. Az Erőt és az eszüket kellett használniuk, hogy túljárjanak az eszükön. Meg kellett tenniük, mielőtt a majmok elpusztítják Naboo-t és rabszolgasorba taszítják a népet.

Úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzájuk és segítenek nekik. Kapcsolatot és kötelességet éreztek velük szemben. Meg akarták menteni Naboo-t és a galaxist. Hősök és barátok akartak lenni.

Felvették velük a kapcsolatot, és elmondták, hogy kik ők, és hol vannak. Elmondták nekik, hogy van egy furgonjuk, néhány fegyverük és néhány képességük. Azt mondták nekik, hogy készen állnak, hajlandóak és képesek.

Üdvözölték és megköszönték nekik. Elmondták nekik, hogy van egy bázisuk, néhány csapdájuk és néhány szövetségesük. Azt mondták nekik, hogy hálásak, reménykednek és bátrak.

Találkoztak velük és üdvözölték őket. Bemutatkoztak és történeteket cseréltek. Barátok, szövetségesek és bajtársak lettek.

Felkészültek és felfegyverkeztek. Csapdákat állítottak fel, és elrejtőztek az erdőben. Megvárták a majmokat, és lesből támadtak rájuk. Megpróbálták követni a tervet, és elfogni a vezetőjüket. De a majmok túl okosak és túl erősek voltak. Visszavágtak és elmenekültek. A furgonhoz rohantak, ahol Jake és Jill már várt rájuk. 

Megtámadták őket, és megpróbálták elvenni a furgont.

Mi fog történni ezután? Vajon képesek lesznek megállítani a majmokat, és megmenteni Jake-et és Jillt? Vajon képesek lesznek megmenteni Naboo-t és a galaxist? Vajon képesek lesznek visszatalálni a saját idejükbe és világukba?

Várni kell és meglátjuk. Legközelebb folytatjuk a történetet. 😊

Varázslatos káposzta

írta a ChatGPT és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Egyszer volt, hol nem volt, egy fiatal hacker, aki a sötét weben keresett titkokat. Kíváncsi és kalandvágyó elméje volt, és ahogy böngészte a rejtett oldalakat, rábukkant egy öregasszonyra, aki egy üzletet ajánlott neki.

Azt mondta: "Üdvözlöm, kedves hacker, úgy látom, valami érdekeset keres. Van egy fájlom, amely a világ legnagyobb titkait tartalmazza. Ha adsz nekem néhány bitcoint, megosztom veled."

A hacker érdeklődve fogadta az ajánlatot, és elhatározta, hogy ad az öregasszonynak néhány bitcoint. Éppen letölteni készült a fájlt, de az öregasszony megállította, és azt mondta: 

- Várj, kedves hacker, van még valami. A fájl titkosítva van egy jelszóval, amit csak én tudok. Előbb valamit meg kell tenned nekem. Menj erre a weboldalra, ahol kilenc drón harcol egy köpenyért. Ha behatolsz a drónokba, az egyik lezuhan, és elejti a köpenyt. Töltsd le a köpenyt, ez egy forgó köpeny; ha felöltöd, csak annyit kell kívánnod, hogy egy bizonyos helyen legyél, és egy szempillantás alatt ott leszel. Ráadásul, ha kiveszed a chipet a lezuhant drónból, találsz egy kódot, amellyel minden reggel hozzáférhetsz egy titkos bankszámlához.

A hacker megköszönte az öregasszonynak, és magában gondolta: "Ezek csodálatos dolgok, amiket ígért nekem, ha mind igaz." És bizony, amikor megnyitotta a weboldalt, látta, hogy egy raj drón tépi egy darab ruhát a karmaival és lézereivel, és úgy harcolnak, mintha mindegyik magának akarná. "Hűha," mondta a hacker, "ez hihetetlen, pontosan úgy történt, ahogy az öregasszony mondta!" és elővette a laptopját, behatolt a drónokba, és lelőtt egyet. A drónok azonnal elrepültek hangos csipogással, de az egyik leesett halottan, és a köpeny is lehullott. Aztán a hacker úgy tett, ahogy az öregasszony mondta, kinyitotta a drónt, kivette a chipet, és letöltötte a köpenyt.

Másnap reggel, amikor felébredt, megnézte a bankszámláját, és látta, hogy nagy összeggel nőtt. Nagyon örült, és elhatározta, hogy elindul, hogy megnézze a világot. Elbúcsúzott a szüleitől, felvette a forgó köpenyét, és elment a világba. Egyszer csak egy sűrű erdőn utazott keresztül, és amikor a végére ért, a síkságon előtte egy szép ökodóm állt. Egy öregasszony állt egy csodálatosan szép lánnyal, és kinézett az egyik ablakon. A hacker beleszeretett a lányba, és meg akarta ismerni. A forgó köpenyét használva belépett az ökodómba, és kiderítette, hogy az öregasszony egy híres tudós, aki a lányával élt. A tudós tudott a chipről és a köpenyről, és elmondta a lányának, mit kell tennie, hogy ellopja őket. Adott a hackernek egy italt, és a chip kijött. A lány lenyelte magának. Aztán a tudós elmondta neki, hogy el kell lopnia a forgó köpenyt is, és hogyan kell csinálni. A lány a Holdra nézett, és azt mondta a hackernek, hogy szeretne ott lenni. Ő maga alá vette a köpenyt, és mindkettőjüket oda kívánta. A hacker ott aludt, és a nő ellopta a köpenyt, és visszakívánta magát a földre. Három idegen látta a hackert, és arról beszéltek, hogy elrabolják, de a harmadik azt mondta, hogy egy meteor csapódik bele. Felmászott egy kráterre, és ellovagolt egy meteoron. Egy káposztafarmra vitte. Olyan éhes volt, hogy evett néhányat, és szamarává változott. A hacker továbbment, és talált egy másik káposztafoltot, ami visszaváltoztatta emberré. Mindkét fajta zöldséget magával vitte, és visszament az ökodómba. A hacker azt mondta az öreg tudósnak, hogy ő egy zöld aktivista, aki elment, hogy a legjobb káposztákat hozza el az elnöknek, de attól félt, hogy a sugárzás elhervasztja őket. Az öreg tudós kért belőlük. Adott neki, és ő, a segédje, és a lánya mind megette a főtt káposztát, és szamarává váltak. A hacker eladta őket egy gazdának, mondván, hogy az öregnek (a tudósnak) adjon naponta egy répát és három rúgást, a fiatalabbnak (a segédnek) három répát és két rúgást, a legfiatalabbnak (a tudós lányának) három répát és egy rúgást.

A hacker és az öreg tudós lánya egy ideig boldogan élt, élvezve a forgó köpeny és a chip előnyeit. Sok helyre utaztak, sok csodát láttak, és sok kalandot éltek át. Segítették a környezetet, pénzt adományoztak zöld ügyeknek, és fákat ültettek, ahová csak mentek. Sokan csodálták, és néhányan irigyelték őket.

Egy nap úgy döntöttek, hogy újra ellátogatnak a Holdra, ahol először találkoztak. Felvették a forgó köpenyt, és oda kívánták magukat. Egy olyan helyre szálltak le, ahol egy kőre vésték a nevüket. Ránéztek a Földre, amely kék gyöngyként ragyogott az égen. Megölelték egymást, és szeretet áradt belőlük.

De akkor hangos zajt hallottak. Hátrafordultak, és látták, hogy egy űrhajó száll le mellettük. Az űrhajóból három idegen jött ki, ugyanazok, akik már látták a hackert korábban. Felismerték őt, és ráirányították a fegyvereiket. Azt mondták: "Ott van, az ember, aki elmenekült előlünk. Ő tudja a forgó köpeny titkát. El kell fognunk, és elvinnünk a vezetőnkhöz. Ő bőségesen megjutalmaz minket."

A hacker és az öreg tudós lánya rémült. Futni próbáltak, de az idegenek gyorsabbak voltak. Megragadták őket, és behúzták az űrhajóba. Bezárták őket egy cellába, és felszálltak. A hacker és az öreg tudós lánya egymásra nézett, és kétségbeesést érzett.

Nem tudták, hová mennek, vagy mi fog történni velük. Csak azt tudták, hogy elvesztették a szabadságukat, és a boldogságukat. Bánták, hogy elmentek a Holdra, vagy találkoztak az öregasszonnyal, vagy megtalálták a forgó köpenyt és a chipet. Bánták, hogy elhagyták az otthonukat, vagy a szüleiket, vagy a barátaikat. Bánták, hogy megszülettek.

A hacker és az öreg tudós lánya egy távoli bolygóra vitték, ahol az idegeneknek volt a bázisuk. Az idegen vezető elé vitték őket, egy hatalmas lény, aki négy szemmel és hat karral rendelkezett. Kíváncsian nézte őket, és azt mondta: "Tehát ezek az emberek, akik tudják a forgó köpeny titkát. Mondjátok meg, hogyan szereztétek meg? Hol találtátok? Mit csinál?"

A hacker és az öreg tudós lánya nem válaszolt. Túl féltek ahhoz, hogy beszéljenek, és nem akarták elárulni a titkukat. Remélték, hogy az idegenek elengedik őket, vagy hogy találnak egy kiutat.

Az idegen vezető dühös volt. Azt mondta: "Merészeltek engem megszegni? Megfizettek a hallgatásotokért. Kínozni foglak titeket, amíg mindent el nem mondotok. Aztán elveszem tőletek a forgó köpenyt és a chipet, és használom őket, hogy meghódítsam az univerzumot. Megbánjátok, hogy az utamba kerültetek."

Parancsot adott az őreinek, hogy vigyék őket egy börtönbe, ahol a falhoz láncolták őket. Az idegen vezető azt mondta: "Hamarosan visszajövök, és könyörögni fogtok nekem a kegyelemért. De túl késő lesz. A legborzalmasabb fájdalmat fogjátok elviselni, amit csak elképzelni tudtok. Aztán meghaltok."

Egyedül hagyta őket, és bezárta az ajtót mögöttük. A hacker és az öreg tudós lánya egymásra nézett, és kétségbeesést érzett.

Nem tudták, hogyan jussanak ki ebből a helyzetből. Nem volt fegyverük, eszközük, barátjuk. Csak egymást, és a szeretetüket. Bánták, hogy nem volt náluk a forgó köpeny és a chip, de azok el voltak rejtve az öregasszony weboldalán, ahol hagyták őket, mielőtt elmentek a Holdra. Bánták, hogy nem tudták felvenni a kapcsolatot az öregasszonnyal, de nem volt rá módjuk. Bánták, hogy nem mehettek vissza az otthonukba, vagy a szüleikhez, vagy a barátaikhoz. Bánták, hogy nem mehettek vissza a boldog életükhöz.

De tudták, hogy ez lehetetlen. Tudták, hogy kárhozottak. Tudták, hogy nincs reményük.