Mély megrendüléssel hallottuk a szomorú hírt dr. Koncz Béláné, iskolánk egykori tanárának haláláról.
Zsóka néni a Batthyány Ilona Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára volt; az anyanyelv féltő szeretete, kedves lénye, harmonikus tanári személyisége, minden helyzetben megmutatkozó humánuma kivívta mindannyiunk szeretetét, tiszteletét. Ő volt a jó értelemben vett „régi vágású” magyartanár-nemzedék egyik utolsó képviselője, aki minden megnyilvánulásában a magyar nyelv, a költészet, múltunk értékeinek és hagyományainak tiszteletére nevelt, megőrzésük és ápolásuk fontosságát hangsúlyozta. Önmagával szembeni igényessége a többieket is magával sodorta; mintát adott gyermeknek-felnőttnek egyaránt. Évekig vezette a magyar munkaközösséget, értekezleti beszámolóit mindig valamely aktuális idézettel indította, felszólalásainak mindig üzenete volt, amire oda kellett figyelni. Humorára is szeretettel emlékezünk, a tantestületünkről zseniálisan megírt karácsonyi verse feledhetetlen.
Cinkotai indulásakor az esti gimnázium alapító tantestületének is tagja volt 1997-ben; az iskola korai szakaszában magyar nyelv és irodalmat tanított nálunk. Örültünk, hogy együtt dolgozhattunk vele. Hiányzik. Nemcsak most: igazából mióta elköszönt iskolánktól.
Dr. Koncz Bélánétól hozzátartozói kérésére szűk családi körben vesznek végső búcsút.
Több mint másfél évtizedig dolgoztunk együtt Herman Ferenc kollégánkkal, barátunkkal. Meghatározó egyénisége volt az általános iskolának, matematikára és számítástechnikára tanította a gyerekeket, s bizony kollégái közül is többünknek ő mutatta az első lépéseket a számítógép, az informatika világába. Rendszergazdája volt az iskolai hálózatnak, s közben nélkülözhetetlenné vált munkája az iskola gazdasági tervezésében, tantárgyfelosztásában, statisztikai kimutatásaiban. Sokszor adódott egy-egy feladat, mire többen csak a fejünket fogtuk, ő már látta – és hamarosan – hozta is a megoldást.
Általában is a megoldásokat kereste: bármilyen problémával álltunk is elé, lehetőségeihez mérten mindig segített. Sokáig párhuzamosan dolgozott az általános iskolában és a gimnáziumban. Előbbiből – ahol munkaközösség-vezető is volt – később visszavonult, s figyelmét teljesen a felnőttoktatásra fordította. 2003-tól volt a Budakalász Gimnázium Cinkotai Tagiskolájának vezetője, irányítása alatt működött a Cinkotai Szakközépiskola, ami érettségizett diákjainknak adott további szakirányú képzési lehetőséget, gazdasági ügyintéző és informatikus szakterületeken.
Szinte haláláig dolgozott mindnyájunkért: kollégáiért és tanítványaiért a gimnázium tagiskola-vezetőjeként azért, hogy diákok százai érettségizhessenek sikerrel, megnyitva ezzel számukra a jobb lehetőségekhez, új munkahelyekhez vezető utat. Kitartó szigorral, de mindig atyai jó szándékkal nevelte őket, s vezetett minket pedagógusokat, sajátos fanyar humora oldotta a hétköznapok szürke nehézségét.
Kedves Feri! Mindnyájan hálásan köszönjük áldozatos munkádat; az utóbbi időben már éreztük, láttuk, tudtuk, hogy erőd megfogyatkozott, de dacolva a makacs kórral mindvégig elláttad feladataidat, s szeretnénk hinni, hogy kicsit belőlünk, az együtt töltött időből is merítettél erőt mindehhez. Nyugodj békében!
Herman Ferenc méltósággal viselt hosszas betegség után szeptember 21-én éjjel hunyt el, életének 66. évében.