Tudod, mi a baj ezzel a mai világgal? Hogy mindenki újat akar. Meg csillogót. Meg olyat, aminek még szaga van a gyárban a ragasztótól. De én mondom neked, az nem ház, az egy műanyagszagú kalitka, amiben megfullad az ember lelke.
Nézd meg ezt a gerendát itt a plafonon! Ez látott már háborút, látott már születést, meg látta azt is, amikor a nagyapám még bicskával szelte a szalonnát. Ez a bontott fa, ez az igazi Etikus Minimalizmus, csak a sok okostojás nem tudja kimondani.
A modern bútor, az egy vérszívó. Megveszed a boltban, hazaviszed a dobozban, aztán egész életedben törölgetheted, vigyázhatsz rá, nehogy rálépj, nehogy ráönts valamit. Elveszi az idődet, fiam! De a bontott fa? Annak már mindegy. Annak a karcolás nem hiba, hanem a ránc az arcán. Nem kell félteni, mert már mindent kibírt. Aki ilyenből épít, az nem a tárgyak szolgája lesz, hanem a maga ura. Van ideje inni egy fröccsöt, ahelyett, hogy a laminált lapot polírozná.
Mindenki rinyál a környezetért, közben meg veszik a ragasztott pozdorját, amiből úgy dől a mérgező gáz, hogy a moly is megdöglik tőle. Miért vágnál ki egy élő fát az erdőben, amikor itt van a régi csűr? Annak a fának már nincs szüksége többé az erdőre, neked meg nincs szükséged a műanyagra. Ha bontott fával dolgozol, nem mérgezed magad, meg nem szennyezed a világot azzal a sok műanyag szeméttel, amit „dizájnnak” hívnak. A fa az fa. A kő az kő. A többi meg csak szemfényvesztés.
Tudod, mi a luxus? Nem az aranyozott kilincs. A luxus az, hogy nem kell több, mint ami elég. Egy jó szerkezet, tisztességesen megcsinálva, aztán kész. Ne hordj össze minden vackot dekorációnak! A fa erezete, az a dekoráció. Ahogy a nap ráesik a százéves tölgyre, abban benne van az egész világmindenség, nem kell oda több porfogó.
Ahogy a Barnabás-legenda végén is ott az a pont... tudod, a József Attila-versnél. Az a végső nyugalom. Na, a bontott fa is ilyen. Megérkezett. Nem akar már sehova menni, csak tartani a házat, amíg te élsz benne.
Ez az egész nem más, mint paraszti ész. Ne vegyél olyat, ami tönkremegy, ne vágj ki olyat, ami még nő, és ne tarts meg olyat, ami megeszi az életedet.
Na, egészségedre! Igyunk a régire, ami jobban bírja, mint az új!