Kevés gyógynövényt kedvel a népi gyógyászatban, mint a fekete bodzát. Az emberek "svájci teának" hívták. De az otthont védő háziistenek lakhelyeként is ismerték. Szlovákiában például volt egy kultusz, miszerint egy lány egy fiatalembertől kapott 2 fekete bodza palántát, amelyek közül az egyiket a ház közelében, a másikat az istállóban kellett elültetnie. Ezért nem véletlen, hogy a bodza oly gyakran nő paraszti lakások, istállók és istállók közelében.
A bodza virágait még a kőkorszakban is fogyasztották. Abszolút különleges szerepük volt ugyanakkor a gyümölcsöknek, amelyek levét hashajtóként, a belőlük nyert levét pedig köhögés és megfázás elleni hatékony szerként használták. A középkorban a bodzát szövet- és hajfestékként használták. Az akkori gyógyászatban hashajtóként, féreghajtóként, sebgyógyítóként javasolták, főként zöld hajtásokat és bogyókat használtak. Fejfájásra, vízhiányra, női betegségekre is ajánlották.