Közvetlen környezetünkben lakókról és a környezetvédelemről fog szó esni.
Kvíz játék, ahol csapatokat alakítva is bekapcsolódhatsz a kvízbe, úgy még izgalmasabb.
Kvíz játék, ahol csapatokat alakítva is bekapcsolódhatsz a kvízbe, úgy még izgalmasabb.
A homoki gyík talán a legszebb, egzotikus színezetű gyíkfajunk. Testhossza 6-8 cm, a farka a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén egy világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja. A barna sávok nem egyenletesen barnák, hanem sötétebb és világosabb pettyekből, foltokból állnak össze. Mindkét barna sáv közepén, a hát oldalsó pereme mentén, fut egy vajsárga vagy krémszínű, ugyancsak hullámos vagy csipkézett szélű csík. A testoldal hashoz közeli felén fekete-(piszkos)fehér, márványos vagy pettyekből álló minta látható. A has piszkosfehér, nászidőszakban narancsvörös. A nőstények mintázata nagyon hasonló a hímekéhez, de a barna sávok és a világos csíkok jóval kevésbé csipkézettek, a pettyek és foltok kevésbé kontrasztosak, emiatt lényegesen egyszerűbbnek, fakóbbnak tűnik. A zöld sáv is kevésbé élénk, gyakran barnába vagy bézsbe hajló. Hasuk piszkosfehér. A fiatal egyedekről gyakran hiányzik a zöld, hátközepi sáv.
Magyarországon szigetszerűen az Alföld homok-pusztagyepein fordul elő. A Pesti-síkságtól kezdve az Alföld szinte minden homokhátán megtalálható, ahol természetes száraz gyepek fennmaradtak.
A kecskebéka méretében és színezetében is átmenetet mutat a két szülői faj, a nagy és a kis tavibéka között. Testhossza általában 8-12 cm, combja közepesen hosszú, sarokgumója is átmeneti méretű. Hátának színezete igen változatos: alapszíne zöld sötétbarna vagy fekete foltokkal, lécekkel tarkított. Az egészen fiatal egyedek néha barna színűek, ezért sokan erdei vagy mocsári békának nézik őket, de a sötét „bajszuk” hiányzik. Hasa rendszerint szürkén foltos, de csak nagyon ritkán teljesen fehér (kis tavibéka) vagy sötét, fekete mintás (nagy tavibéka).
Mivel a kecskebéka a nagy és a kis tavibéka hibridje, megjelenésében átmenetet képez e két faj között, ezért alaktani bélyegek alapján gyakorlatilag nem lehet egyértelműen elkülöníteni azoktól.
Hazai elterjedés: Leginkább elterjedt hazai zöldbékánk, az ország minden pontján találkozhatunk vele, kivéve a szélsőségesen száraz vagy a vizektől távoli helyeket, illetve a magas hegyvidékeket. Két szülőfajához képest jobban tűri a zavarást, ezért rendszerint a kecskebéka kolonizálja a frissen épített csatornákat, bányagödröket és egyéb erőteljesen zavart víztesteket.
Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, és ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület helyezkedik el. A felmérések a faj areájának beszűkülését mutatják. A faj eltűnt az észak-nyugat és közép magyarországi részekről. Stabil populációk találhatók jelenleg a Dráva síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében.
Éjszakai állat, a nappalt takarásban, faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti. A kotorékként a rókák elhagyott üregeit használják. A vadmacskák magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket egy rövid időre a kandúrok. A vadmacska Európában sokfelé veszélyeztetett faj, bár elterjedési területe Nyugat-Európában nőtt a visszatelepítési akcióknak köszönhetően. A magyarországi állománycsökkenés elsődleges okai az élőhelyek degradációja, feldarabolódása és a házimacskával történő hibridizáció, illetve esetleg a házimacskák által terjesztett betegségek. Ezek mellett gondot jelenthet a házimacskával való esetleges kompetíció is, mind a területekért, mind a táplálékért. A vadmacskák védelme érdekében vadmacska rezervátumokat célszerű létrehozni azokon a területeken, ahol még van tiszta genetikai állományú populáció. Ezeken a helyeken, amelyek legalább 100 km2 kiterjedésűek kell, hogy legyenek, meg kell akadályozni a házimacskák bejutását, illetve az ott található házimacskákat el kell távolítani. Törekedni kell továbbá a természetszerű erdőgazdálkodás erősítésére, és az úthálózatot úgy kell kialakítani, hogy a vadmacskák élőhelyeit elkerüljék az utak.