Pedagóguskutatás

A nemzetközi kutatások már az elmúlt évezred végén foglalkoztak a kora gyermekkori szexuális fejlődés és szexuális nevelés összefüggéseivel (ld. pl. Knudsen, 1987; Kakavoulis, 1998;) a második évezred ugyanakkor a gyermekek szexuális abúzusára és annak megelőzésére irányuló kutatások sokaságát hozta szerte a világban (ld. Stone et al., 2017; Robinson, Smith & Davies, 2017; Martin & Torres, 2014; Stone, Ingham & Gibbins, 2013; Jones, 2011; Finkelhor, 2009; stb.) A kutatási és fejlesztési eredményeket összegző kötetek jelentek meg, melyek jól felhasználhatók a hazai pedagógiai gyakorlat kialakításában is (pl. Bromberg, & O'Donohue, 2013; Ponzetti, 2015).

A téma aktualitását a családon belüli erőszak és gyermekek elleni szexuális bűncselekmények felderítetlensége, a probléma súlyosságának alulértékelése, ugyanakkor tartós és súlyos egyéni és társadalmi következményei adják. A legutóbbi 2016-os gyermekjogi jelentés 10ezer körüli, gyermekek sérelmére elkövetett bűnügyről számol be, melyből több mint 700 tartalmazott szexuális erőszakot is. Az ilyen jellegű ügyek nagy része azonban nem kerül bejelentésre, így valószínűsíthetjük, hogy hazánkban is, ahogyan más országokban, a fiatal korúak ellen elkövetett szexuális tartalmú visszaélések száma ennek sokszorosa. A szám visszaszorításához a szakemberek egyértelműen a prevenciót és nem a felderített elkövetőkkel szembeni elrettentő büntetéseket szorgalmazzák.

Magyarországon ugyanakkor nincs a szexuális neveléssel, a kora gyermekkori szexuális abúzussal kapcsolatos átfogó képzési program, tananyag, kutatási eredmény. A szexuális neveléssel összefüggő feladatokat teljesen elhibázott módon a serdülőkorra időzíti az oktatáspolitika és a családi nevelés, ugyanakkor a tudományos kutatások egyértelműen igazolják a kisgyermekkortól megfigyelhető szexuális fejlődés és ezzel összefüggő nevelés lehetséges prevenciós hatását a szexuális abúzus megelőzésében. A témával kapcsolatos társadalmi nyitottság, érzékenység és ismeretek növelése egyik lehetséges útja a pedagógusképzés, a pedagógusok érzékenyítése.

Az alprojektben végzett pedagóguskutatás célja az óvodapedagógusok és tanítók gyermekkori szexuális fejlődéssel, szexuális neveléssel és szexuális abúzussal kapcsolatos tudásának, nézeteinek és tapasztalatainak vizsgálata.

Ennek érdekében kvalitatív és kvantitatív adatgyűjtéssel vizsgáljuk az alábbi kérdéseket:

• Mit gondolnak a pedagógusok a gyermekkori szexuális fejlődésről és viselkedésről? Mely viselkedésformákat tekintenek a tipikus fejlődés velejárójának a különböző életkorokban, és milyen viselkedésformákat tekintenek problémásnak?

• Mit gondolnak általában a gyermekekekkel szembeni abúzusról, és kifejezetten a szexuális abúzusról? Milyen felnőtti és kortársi viselkedésformákat tekintenek abúzívnak? Hogyan értelmezik a gyermeki jogokat, különös tekintettel a gyermek testi önrendelkezésére?

• Mit tekintenek a szexuális nevelés céljának és tartalmának, mely életkorokban milyen tartalmakat rendelnek a szexuális neveléshez? Kinek a feladatának tekintik a szexuális nevelést és hogyan látják beilleszthetővé az intézményi nevelésbe?

• Mit gondolnak a szülők szexuális nevelői feladatairól, illetve az együttműködés lehetőségeiről?

• Milyen egyéni tapasztalataik vannak a gyermekkori problémás szexuális viselkedés és a gyermekekkel szembeni szexuális abúzus területén? Mennyire vannak tudatában saját gyermekvédelmi felelősségüknek, és a gyakorlatban mennyire hajlandók-e ennek eleget tenni? Kitől várhatnak és kapnak segítséget?

• Mennyire érzik önmagukat felkészültnek a szexuális nevelésre, milyen támogatással bírnak és mire lenne szükségük ezen a területen? Milyen médiumokat ismernek és használnak a szexuális nevelés tervezésében és megvalósításában (könyvek, honlapok, stb.)

A kutatási eredményeket folyamatosan publikáljuk (ld. Publikációk menüpont)