Bálint Zsombor

Minden ürügy… a címek, a témák, a szimbólumok. Minden ürügy, de lényeg is egyszerre. Minden játék, de halálosan komoly játék. Ürügy a szarvas, ürügy az ember, ürügy a kert, az Éden, az Isten. Ürügy, de mindenik kulcs a kapuhoz. A kapu mögött a kert, a pókhálós, a zegzugos, a dohos és illatos, a napfényes és titkos és kusza… Ha csak állok a kert előtt és legyintek: nem érdekel, nem nyílik ki soha.

A kép, mint a kert, be kell lépnem, követnem kell az utat, de el is kel tévednem nemegyszer. És újra és újra visszatalálnom a jelképek pókhálóiból. A kép egy végtelen kert. Kulcs az úthoz, mely végtelen, mint a fény önmagadhoz.