Ezen az oldalon az egy általam megálmodott ábécét szeretnék bemutatni, amely úgy próbálja átültetni a latin ábécét a magyar nyelvbe, hogy közben igyekszik megőrizni a latin kiejtését, illetve a magyar nyelv hangzását is a lehető legnagyobb mértékben.
Ehhez az alábbi latin ábécét vettem alapul, és egészítettem ki a saját elgondolásaimmal, amin úgy próbálok végigmenni, hogy közben mindig kitérjek az adott módosítás okaira is.
Rögtön látható, hogy vannak eltérések a magyar ábécében, mind a latinhoz, mint az IPA írásmódhoz képest.
Első körben ezekkel a betűkkel foglalkoznék egy kicsit.
Itt az „Ny” és a „Ty” esetében az összeolvadást veszem alapul, azaz amikor két különböző képzésű mássalhangzó egy hanggá olvad össze. Az összeolvadás csak kiejtésben érvényesül, írásban nem jelöljük.
Én ezeket az eseteket alakítanám külön betűkké, „feleslegessé” téve a „Ny” és „Ty” betűket, és a helyükre pedig "Nj" és "Tj" betűket tennék.
A „Gy” és „Ly” betűket pedig „Đ” és „Ł” betűkre cserélném. Ezek a standard magyar billentyűzetekkel gond nélkül leírhatóak. (Alternate Graph + S, D, K és L)
A továbbiakban ezekkel a módosításokkal fogom írni a bejeđzésemet.
A következő, amire kitérnék, az a mađar njelvben előforduló ékezetek, és azok használata.
A mađarban alapvetően háromféle ékezet van, ezek a „ ´ ”, „ ¨ ” és a „ ˝ ”.
Az első, vađis a „ ´ ” két különböző módosításra is használva van, uđanis az A / Á és E / É esetében az alap betűnek egy módosított alakját jelöli az ékezetes változat, míg az I / Í, O / Ó, U / Ú esetében uđanannak a hangnak a hosszabb alakját.
Hođ ez ne íđ leđen, a továbbiakban a „ ¯ ” ékezetet használom eđségesen a hosszú magánhangzókhoz, míg az „ ´ ” eđségesen a módosított magánhangzókat fogja jelölni, és külön a rövid változata lesz a „ ˙ ” ékezet, mégpedig az alábbi módon:
Ȧ mȧrȧdék ékezetes betűk esetében pedig ȧz IPA ābécé betűit veszem ȧlȧpul.
Vađis ȧz „Ü” hełett „Y” (Üpszilon), ȧz „Ű” hełett „Ȳ”, ȧz „Ö” hełett „Ø”, ȧz „Ő” hełett pedig „Ø̄” (vađis Ø + „ ̄ ”) betűket fogok hȧsznālni.
Ȧ tovābbiakbȧn pedig īđ fogom īrni ezt ȧ bejeđzést.
Ȧ mȧđȧr njelvben, a legtøbb njelvvel ellentétben ȧz „S” betȳ jeløli ȧz /ʃ/ hȧngot, és ȧz „Sz” pedig ȧz /s/ hȧngot.
Itt kétféle mōdszert is kitȧlāltȧm ȧz /ʃ/ hȧng jelølésére, ȧz o„ʃ” és „Ʃ” betȳket, ȧmi ȧz IPA-s īrāsmōd, illetve ȧz „sh” és „Sh” betűket, ȧmi meg inkābb ȧz ȧngolos mōd. Mīg ȧz /s/-t pedig az S betȳvel jelølném.
Ȧ „Zs” betȳre sintén két mōdser lenne, ȧz IPA-ʃ lenne ȧ "ʒ" és "Ʒ" betȳ, mīg ȧz ȧlternȧtīv īrāʃmōd a "zh" és "Zh" betȳ lenne. Ennek megfelelø̄en pedig ȧ „Dzs” betȳ is „Dʒ”, illetve „Dzh” lehetne, ȧ serint, hođ mełik kȧraktert tāmogȧtjȧ a sāmītōgép billentjȳzete illetve softvere.
Ȧ „C” és „Cs” betȳket sintén ȧz IPA īrāʃmōdot ȧlȧpul véve „Ts”, és „Tʃ” betȳkkel īrnām, ȧhol ȧ „Tʃ” betȳ hełetteʃīthetø̄ lenne „Tsh” betȳvel iʃ.
Végezetyl pedig ȧ „H” betȳ mȧrȧdnȧ, ȧmi ȧ mȧđȧrbȧn ȧ /h/ és ȧz /x/ hȧngot is jeløli, nohȧ utōbbi jellemyø̄en tʃȧk ȧ jøvevénj sȧvȧkbȧn fordul elø̄, ȧkkor is „Ch”-ként. (Példāul „technika”.) Ezért ezt a betȳt "ønāllōʃītȧnām", és ȧ „H” betȳ dedikāltȧn a /h/ hȧng, ȧ „Ch” betȳ pedig dedikāltȧn ȧ /x/ hȧng jelølésére lenne hȧsnālvȧ.
Hođ demonʃtrālni tudjȧm ȧz īđ keletkezett īrāʃmōdot, ȧ lorumipse.hu cīmȳ weboldȧl ʃegītʃégével generāltȧm eđ søveget, mełet ȧztān ātīrtȧm ennek ȧz īrāʃnȧk megfelelø̄en. Īme:
Lórum ipse olyan borzasztóan hirdelő pulámság, ami ulárag nélkül nem fénylik megfelelően. A száz érleme kászkodt hókony mopány, térítő bózna közésére csírt grákránra fagyászony homságok hősi virosa - ahogy arra bizsel hikaság, az esköl szergendlése buzamorította a szanút - az állítás függönyökének irádát pelyegi. A több mint száz érdezés közül terejzír csina vadt, Földényi kajtó folya és zaka haság, míg oság hargolcság villa, hasa hősi valygás és leány patorlást gozott. Ez a kambozás, amennyiben a forzsalan ranászok sede anyóda - ami bizonyára satlan tafin - többé-kevésbé pacskos, már a sodások előtt részben hamorította azt a későbbiekben gyakran legető birizmust, hogy egyrészt milyen bormás salii setteskednek a labénának, másrészt miben foszlékos meg a mitevégtől való szifintése. A sede öntő a saliknak megfelelően az idén is álásokra és gásos límákra tűződt, ugyanakkor a besősök - a vilvalan érlemek tizmusától eltérően - nem a kürdező sodásokhoz szedemlítettek, hanem egy-egy, a bórácsok által előre gyartó zöldségöt csapólyáztak, így a két édető rengő szifintések meglehetősen ináltak. Bár ez a londa a kályos alkát mindenképpen habonokodta, a kanyag mosodás okságát kevéssé villogta lehetővé. Mindazonáltal a váteltekből így is merenedtek azok a bosszannak kötő birizmusok, amelyek mezetővé villogták a forzsalan dalások ezekre búgos széplőinek szifintéseit. Sodalatos bormás nevédert lattogt a hézna csülső, vagyis az, hogy a labéna négy merbeni télőjében mikor milyen felőket külögtek labénának, s miben bilázták az édető kulutait.
Lōrum ipʃe ołȧn borzȧstōȧn hirdetø̄ pulāmʃāg, ȧmi ulārag nélkyl nem fénjlik megfelelø̄en. Ȧ sāz érleme kāskodt hōkonj mopānj, térītø̄ bōznȧ køzéʃére tʃīrt grākrānrȧ fȧđāsonj homʃāgok hø̄ʃi virosȧ – ȧhođ ȧrrȧ biʒel hikȧʃāg, ȧz eʃkøl sergendléʃe buzȧmorītottȧ ȧ sȧnūt – ȧz āllītāʃ fyggønjøkének irādāt pełegi. Ȧ tøbb mint sāz érdezéʃ køzyl terejzīr tʃinȧ vȧdt, Føldénji kȧjtō fołȧ ʃ zȧkȧ hȧʃāg, mīg oʃāg hȧrgoltʃāg villȧ, hȧʃȧ hø̄ʃi vȧłgāʃ ʃ leānj pȧtorlāʃt gozott. Ez ȧ kȧmboz āʃ, ȧmennjiben ȧ forʒȧlȧn rȧnāsok ʃede ȧnjōdȧ – ȧmi bizonjārȧ ʃȧtlȧn tȧfin – tøbbé-kevéʃbé pȧtʃkoʃ, mār ȧ ʃodāʃok elø̄tt résben hȧmor ītottȧ ȧzt ȧ kéʃø̄bbiekben đȧkrȧn lebegø̄ birizmuʃt, hođ eđrést miłen bormāʃ ʃȧlii ʃettenkednek ȧ lȧbénānȧk, māʃrést miben foslékoʃ meg ȧ mitevégtø̄l vȧlō sifintéʃe. Ȧ ʃede øntø̄ ȧ ʃȧliknȧk megfelelø̄en ȧz idén iʃ ālāʃokrȧ ʃ gāʃoʃ līmākrȧ tȳzø̄dt, uđȧnȧkkor ȧ beʃ ø̄ʃøk – ȧ vilvȧlȧn érlemek tizmuʃātōl eltérø̄en – nem ȧ kyrdezø̄ ʃodāʃokhoz sedemlītettek, hȧnem eđ-eđ, ȧ bōrātʃok āltȧl elø̄re đȧrtō zøldʃégøt tʃȧpōłāztȧk, īđ ȧ két édetø̄ rengø̄ sifintéʃek meglehetø̄ʃen ināltȧk. Bār ez ȧ londȧ ȧ kāłoʃ ȧlkāt mindenképpen hȧbonokodtȧ, ȧ kȧnjȧg moʃodāʃ okʃāgāt kevéʃʃé villogtȧ lehetø̄vé. Mindȧzonāltȧl ȧ vātelekbø̄l īđ iʃ merenedtek ȧzok ȧ bossȧnnȧk køtø̄ birizmusok, ȧmełek mezetø̄vé villogtāk ȧ forʒȧlȧn dȧlāʃok ezekre būgoʃ séplø̄inek sifintéʃeit. Ʃodȧlȧtoʃ bormāʃ nevédert lȧttogt ȧ héznȧ tʃylʃø̄, vȧđiʃ ȧz, hođ ȧ lȧbénȧ néđ merbeni télø̄jében mikor miłen felø̄ket kyløgtek lȧbénānȧk, ʃ miben bilāztȧk ȧz édetø̄ kulutȧit.
Lōrum ipshe ołȧn borzȧstōȧn hirdetø̄ pulāmshāg, ȧmi ulārag nélkyl nem fénjlik megfelelø̄en. Ȧ sāz érleme kāskodt hōkonj mopānj, térītø̄ bōznȧ køzéshére tshīrt grākrānrȧ fȧđāsonj homshāgok hø̄shi virosȧ – ȧhođ ȧrrȧ bizhel hikȧshāg, ȧz eshkøl sergendléshe buzȧmorītottȧ ȧ sȧnūt – ȧz āllītāsh fyggønjøkének irādāt pełegi. Ȧ tøbb mint sāz érdezésh køzyl terejzīr tshinȧ vȧdt, Føldénji kȧjtō fołȧ ʃ zȧkȧ hȧshāg, mīg oshāg hȧrgoltshāg villȧ, hȧshȧ hø̄shi vȧłgāsh ʃ leānj pȧtorlāsht gozott. Ez ȧ kȧmboz āsh, ȧmennjiben ȧ forzhȧlȧn rȧnāsok shede ȧnjōdȧ – ȧmi bizonjārȧ shȧtlȧn tȧfin – tøbbé-kevéshbé pȧtshkosh, mār ȧ shodāshok elø̄tt résben hȧmor ītottȧ ȧzt ȧ késhø̄bbiekben đȧkrȧn lebegø̄ birizmusht, hođ eđrést miłen bormāsh shȧlii shettenkednek ȧ lȧbénānȧk, māshrést miben foslékosh meg ȧ mitevégtø̄l vȧlō sifintéshe. Ȧ shede øntø̄ ȧ shȧliknȧk megfelelø̄en ȧz idén ish ālāshokrȧ ʃ gāshosh līmākrȧ tȳzø̄dt, uđȧnȧkkor ȧ besh ø̄shøk – ȧ vilvȧlȧn érlemek tizmushātōl eltérø̄en – nem ȧ kyrdezø̄ shodāshokhoz sedemlītettek, hȧnem eđ-eđ, ȧ bōrātshok āltȧl elø̄re đȧrtō zøldshégøt tshȧpōłāztȧk, īđ ȧ két édetø̄ rengø̄ sifintéshek meglehetø̄shen ināltȧk. Bār ez ȧ londȧ ȧ kāłosh ȧlkāt mindenképpen hȧbonokodtȧ, ȧ kȧnjȧg moshodāsh okshāgāt kevéshshé villogtȧ lehetø̄vé. Mindȧzonāltȧl ȧ vātelekbø̄l īđ ish merenedtek ȧzok ȧ bossȧnnȧk køtø̄ birizmusok, ȧmełek mezetø̄vé villogtāk ȧ forzhȧlȧn dȧlāshok ezekre būgosh séplø̄inek sifintésheit. Shodȧlȧtosh bormāsh nevédert lȧttogt ȧ héznȧ tshylshø̄, vȧđish ȧz, hođ ȧ lȧbénȧ néđ merbeni télø̄jében mikor miłen felø̄ket kyløgtek lȧbénānȧk, ʃ miben bilāztȧk ȧz édetø̄ kulutȧit.