Halottaink

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy életének 87. életévében elhunyt szeretett tanárunk, egy állhatatos hazafi.

Sokunknak nyitotta föl a szemét, és indított el minket a felébredés útján. Mint az oldalának a kezelője, engedjék meg, hogy személyesebb hangvételben búcsúzzak tőle.

A nevével 2008 környékén találkoztam először, egy egyetemi évfolyam dolgozat írás során, melyben felhasználtam egyik könyvét, mint szakirodalmat, elsősorban a pénzrendszer kritikáját. A tartalomjegyzékben, ugyanakkor ,,meredek" dolgokat láttam, amit félre is tettem, csak később olvastam el. Azonban, azok a ,,meredek dolgok" adatokkal, és tényekkel voltak alátámasztva, így végleg nyitottá tett, és felébresztette bennem a mélyebb igazságok megismerése iránti vágyat.

Később a sors többször is közelebb hozott hozzá, hiszen a Magyarok Országos Gyűlésének rendszeres előadója lett, mely rendezvény létrehozásán munkálkodtam magam is. A Magyarok Szövetsége konferenciáján feltűnt, hogy milyen érdeklődéssel hallgatja türelemmel a többi előadót is.

Amikor rosszabbra fordult az egészségügyi állapota, és úgy tudtuk, hogy még kórházban van, nem hívtuk meg a MOGY-ra, mivel azt hittük, hogy nem tud részt venni rajta. Ekkor maga jelentkezett, hogy jöhessen előadni, mert Ő a Magyarok Országos Gyűlését ki nem hagyná.

Utolsó évei pedig mindent legitimáltak addigi munkássága kapcsán. Minden fájdalma és nehézségei ellenére szigorú napirendet tartott, hogy tájékoztathasson, és tájékozódhasson, hiszen hitt abban, amit csinált. Hitt Istenben, és az emberekben is, illetve abban, hogy a dolgok majd jobbra fordulhatnak. Annak a tudásnak az ellenére is, melynek birtokában volt. Kívánom, hogy ha a dolgok rosszabbra fordulnak rövidtávon, akkor ebből a derűlátásból merítsünk erőt, mi tanítványok is.

Végül kitérek arra is, hogy  az utolsó percekig kérlelhetetlen hazafi volt, Magyarország jövőjét mindig a saját sorsa elé helyezte. Hazafiságát, és nyílt revizionizmusát, szűkebb körben is mindig megvallotta. Drábik János egy kitűnő ember volt, a tudása, a gesztusai a habitusa örökre el fog kísérni. Személyén keresztül pedig szintén remek embereket volt szerencsém megismerni.

Egy kősziklát, és kapaszkodót veszítettünk el, ebben az egyre kaotikusabbá váló világban. Isten Önnel Drábik Úr, Isten veled János!