Embedded Files
Scheier Edit (1922–2015)
Scheier Edit (teljes nevén Scheier Edit Mária Magdolna) 1922. júl. 6-án született Székesfehérváron, Scheier István és Piros Anna gyermekeként.
Édesapja ötéves korában, 1927-ben meghalt, édesanyja 1931-ben újra férjhez ment kenesei Kenessey Bélához.
Edit gyermekkorában – édesanyjával.
Az elemi iskola elvégzése után a székesfehérvári Árpádházi Boldog Margit leánygimnázium tanulója lett az 1932-33. tanévtől. Jeles, illetve jó osztályzatai voltak, de a negyedik osztály után kimaradt, mivel otthon kellett segítenie édesanyjának, akinek akkor született Béla gyermeke.
Edit 1943. máj. 15-én, Székesfehérváron férjhez ment az 1913. ápr. 12-én született Komáromi Gyula lakatosmesterhez. Az esküvői tanúk Nemes Jenő és Zántó János voltak.
Az ifjú pár a műhely melletti udvari lakásba költözött. A Kígyó, később nevén a Velinszky László utcában volt a lakatos-műhely (az alsó piros x-szel jelölve).
A házaspár – ahogy mondani szokták – szegről-végről rokonságban állt egymással, ugyanis Edit édesanyjának a nővére, Piros Ilona, 1917-ben Zántó Jánoshoz ment feleségül, s az ő gyermekük, Zántó Mária pedig Gyula bátyjának, Komáromi Ernőnek volt a felesége.
Az udvarában az egykori lakatosműhelynek helyet adó Velinszky László utcai földszintes ház 1972-ben (a kép jobboldalán), az elbontás megkezdésekor.
Képek a házaspárról.
Részlet a Független Székesfehérvár című lap IV. /XVII./ évfolyam 1993. szeptemberi számában Komáromiék, a lakatosok. Egy fehérvári iparoscsalád címmel megjelent Dr. Gyimesi Dömötör írásából:
„... A háború közeledtével Komáromi Gyulát is behívták 1944-ben, s mivel egyik szemével gyengén látott munkaszolgálatos tett. Pápán teljesített szolgálatot repülőgépszerelőként. Mikor közeledett a front összecsomagoltak, és úgy volt, hogy Németországba viszik őket. A parancsnokságnak ezt a tervét keresztülhúzták a gyorsan előretörő szovjet csapatok. Keserves idők következtek a családra, mert a zsidók részére Fehérváron kialakított gettóba beleesett a Kígyó utca is. Komáromiékat is kiköltöztették, és a Rákóczi úton kaptak lakást, ám rövidesen innen is el kellett költözniük a Távírda utcába. Közben Komáromi Gyula sok viszontagság után, pl. Pápáról gyalog érkezett a romos Székesfehérvárra, apja tönkretett műhelyébe. Mikor kissé magához tért a háború okozta megrázkódtatásokból kiváltotta iparát.”
Gyula új lakást szerzett családjának a mai III. Béla király tér, akkor Marx tér 5. sz. házában. (A kép 2020 körül készült.)
Ide költözött Edit édesanyja is férjével és Béla fiával, miután öreghegyi házuk lakhatatlanná vált. A két család együtt élt a három nagy és egy kisszobás, komfortos lakásban.
Gyulának és Editnek két gyermeke született: 1944. márc. 28-án Judit és 1949. okt. 11-én Ágnes.
Akkoriban nagyon kevés embernek volt saját autója, Gyulának sikerült egy használt Tatra autót szereznie, felújíttatnia. Balatonszabadi Sóstón vízparti telket is vett, nyaralót építtetett, amelynek homlokzatára az “Edit” felirat került.
Gyula leányaival a nyaraló kerítése előtt.
A család egykori nyaralójának Google-képe 2012-ben.
Az iparos-tevékenységet a “maszek”-ellenes (magánszektor-ellenes) állami szervek igyekeztek lehetetlenné tenni, ezért Gyula felmondta iparát, így került a Vértanú utcai ejtőernyőt készítő gyárba, ahol 1951-tól 1958-ig a lakatos részleg vezetője volt.
A két generáció együttélése nem tett jót Edit és Gyula házasságának. 1958-ban beadták a válókeresetet, amely 1959. márc. 9-én vált jogerőssé.
Komáromi Gyula később újra megnősült, Ódor Máriát vette feleségül. Gyermekük nem született. Gyula Székesfehérváron, 1995. aug. 9-én halt meg.
A Komáromi Gyula sírja a székesfehérvári Hosszú-temetőben.
Komáromi Gyulatól való válás után Edit ott maradt leányaival, édesanyjával és annak férjével a Marx téri lakásban. Övé lett a balatoni nyaraló is. (A nyaralót később eladta, a kapott pénz egy részéből Agárdon vett egy üdülőtelket faházzal, majd az is eladásra került.)
Családi fotó kb. 1960 Karácsonyán.
Edit, válása után először a Balatoni úti autószervizben, majd a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalatnál (a későbbi Alba Regia Építőipari Vállalatnál) dolgozott adminisztrátorként.
Nyugdíjba vonulása után próbált társat találni, de próbálkozásai nem sikerültek, kétszer is elvált, így utolsó neve Abonyi Mihályné maradt.
85 éves korában a születésnapi tortával.
Edit a Kígyó utcai panelház 8. emeletén lévő lakásában 2013-ban.
2015. jan. 24-én halt meg Várpalotán a Szent Donát Kórházban. Hamvai Székesfehérváron, a Csutora temető családi sírjában lettek elhelyezve.
Átalakítás után 2024. október 21-én.
Page updated
Google Sites
Report abuse