Viktóriának nehéz gyermekkora volt. A naplóba most is kitörölhetetlenül véste be, hogy „nagyon, nagyon, nagyon, döbbenetesen rossz vagyok”. Eleve már az elkeserítő, hogy 11 éves korától viselkedés-naplót kell vezetni, nap mint nap lejegyezni, hogy mennyire cudar és gonosz dolgokat művelt aznap. És a viselkedés-napló mindössze csak egyike a „Rendszer” szigorú szabályainak, amelyeket nevelője, Lehzen Bárónő közvetítésével az álnok John Conroy irgalamtlanul rákényszerít. A galád, gonosz és kétszínű Conroy, Viktória megboldogult édesapjának, Kent Nagyhercegének egykori szárnysegédje, aki kihasználva szoros kapcsolatát a családdal és édesanyjával, gyámként parolázva az ifjú hercegnő megregulázására tör. 

A legrövidebb kis időre is tilos egyedül maradni, külön hálószobáról szó sem lehet; tilos lépcsőn egyedül lemenni, anélkül, hogy egy felnőtt kísérő a hercegnő kezét fogná; idegenekkel csak nevelőnője jelenlétében érintkezhet, de még így is tilos korabeli gyerekekkel találkozni és játszani; tilos a felháborítóan szemérmetlen, újonnan divatba jött táncot, a keringőt bárkivel is járni; tilos édességet és gyümölcsöt enni, a mindennapi betevő csak kenyér, tej és sült ürühús lehet; minden áldott nap tornázni kell; a palotán kívül csak előre gondosan megtervezett és szervezett, hivatalos utakon szabad mutatkozni. Mindezt miért? Hogy Conroy a nagybácsi, IV. Vilmos király idő előtti halálára számítva a kiskorú trónörökös gyámjaként megmondhassa a tutit, nemcsak az újdonsült királynőnek, hanem majd az egész angol birodalomnak. A rideg szabályokat meg azzal magyarázza, hogy egy leendő királynőnek idejében meg kell tanulni, hol a helye, és szokja meg, hogy a trónon sem lesz magánélete. 

Szerencsére az opera és a balett nincs betiltva. Legalább egy-egy előadás néhány órácskájára el lehet menekülni a képzelet csodálatos mesevilágába az utálatos „Rendszer” nyomasztó szabályai elől. És ha nem is lehetnek hús-vér játszópajtásai, hát van helyettük hatalmas babaház, finom porcelánbabákkal, akiknek igazi öröm kis ruhácskákat varrni. Meg amúgy is, csak néhány év és eljön az ifjú herceg - Albert lesz a neve, lehet, hogy kuzin - és majd ő elhalmozza csodálatával, feleségül veszi, és boldogan élnek, amíg csak akarnak. Conroy pedig ki lesz rúgva!

Ezek a gondolatok jártak Viktória fejében, amikor az utált viselekedés-naplóba a „nagyon” szót háromszor egymás után beírta, majd hogy elhatározásának nyomatékot adjon, hússzor aláhúzta, a toll hegyét mélyen beleszántva a papírlapba.