St Michael’s Mount egy kis sziget Cornwall déli partjánál, ahová egy kb. 500 méter hosszú, gránitból épült macskaköves út vezet Marazion városkából. Azonban gyalog, száraz lábbal csak és kizárólag apály idején lehetséges átjutni a szigetre, dagálykor az utat mély vízréteg borítja. A tengerszint az apályhoz képest akár öt métert is emelkedhet teliholdkor vagy újholkor a tavaszi napéjegyenlőség idején. 

A sziget Mont-Saint-Michel nevű kistestvérét hasonoló út köti Normandia partjához a La Manche csatorna túloldalán. A név hasonlósága nem véletlen, hiszen az Angolok és Franciák között dúló százéves háborút megelőzően a cornwalli St Michael’s Mount ugyanahhoz a bencés szerzetesrendhez tartozott, mint normand párja. A rendet angliában 1414-ben V. Henrik feloszlatta, birtokait elkobozta, majd a szigetet 1424-ben Syon apátsága kapta meg. A brit történelem viharos századai alatt többször elfoglalták, megszállták, visszafoglalták, míg végül 1659-ben John St Aubyn birtokába került. A bárói család székhelye azóta is itt található, bár 1954-ben St Levan harmadik bárója, Francis Cecil St Aubyn majdnem az egészet a National Trustnak adományozta azzal a feltétellel, hogy a család még 999 évig lakhatja a hegycsúcson épült középkori várat és kezelheti a nagyközönség számára megnyitott épületszárnyakat. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a második világháború alatt a náci külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop állítólag szemet vetett St Michael’s Mountra, és azt tervezte, hogy Anglia megszállása után itt fogja berendezni rezidenciáját.

Sajnos Siccék a szigetre nem jutottak be, mert épp dagálykor sikerült nekik idelátogatni, de a vízállás éppen kapóra jött ahhoz, hogy mesebeli kincsüket a parttól megadott távolságra vízi jármű igénybevétele nélkül a hullámok közé rejtsék.