Polperro egy kicsi halászfalu Cornwall déli partszakaszán, teli szűk, csak gyalogosan járható utcákkal, színes házikókkal, az öbölben csónakokkal, halászhajókkal, sirályokkal és a tenger hullámainak morajlásával. Egyszóval ideális turistalátványosság. 

A helyi kis múzeum neve sokatmondó: Polperrói Csempészet és Halászat Történeti Múzeuma (Polperro Heritage Museum of Smuggling and Fishing). Már a név is utal rá, hogy a csempészet története szorosan összefonódott a falucska történelmével és a helyi halászattal. A település fekvése ideális körülményeket teremtett a kereskedést súlytó vámok elkerüléséhez: a szárazföld felől hegyek veszik körül, gyakorlatilag csak egyetlen útvonalon lehet megközelíteni, az öblöt pedig zord sziklák szegélyezik. A helyi vállalkozók már a 12. század óta kihasználták ezen adottságokat, azaz, hogy viszonylag könnyen jelezni tudták egymásnak, ha hatósági személy közeledett. A csempészkedés a 18. században élte virágkorát, amikor a brit birodalom a Franciákkal és a függetlenségéért küzdő Amerikával vívott háborúk költségeinek fedezésére rendkívül szigorú vámokat vetett ki számos behozott termékre, mindenekelőtt a dohányra és szeszesitalra. Több módszert is kieszeltek, hogy a zugáru Brandy suttyomban, a vámosok árgus szemeitől rejtve kerüljön a helyi kocsmák pultja alá. Volt, hogy a halászott szardíniák közé rejtették, de a komolyabb vállalkozások hajói a parthoz közel, előre megállapodott helyen hordóikat a tengerbe süllyesztették, majd mikor tiszta volt a levegő – ami ebben az esetben inkább este sötétet és ködös időjárást jelentett – a helyi partnerek a hórdókat csónakjaikkal a kikötőbe hordták. A csempészkedés a 19. században jelentősen visszaesett, amikor megreformálták a partiőrséget, és kőkemény büntetési tételeket vezettek be a fekete gazdaság ezen formájának visszaszorítására.

Polperro másik hagyományos bevételi forrása a halászat és a halfeldolgozás volt, elsősorban szardíniára specializálódva. A 20. században azonban a halállomány megcsappant, az 1960-as évekre a halászati ipar szinte teljesen visszaszorult, bár még ma is üzemel néhány halászhajó a polperroi partok mentén. Mára már a turizmus teremti meg a helyi lakosok megélhetését, a múzeum is egy hajdani halfeldolgozó üzemben kapott helyet.