Nem véletlenül hitte mesénkben Emília, hogy a vonaton, amivel utaztak, a kalauz egy dementor, azaz egy jégvirágfagyasztó, agyszippantó szellemlény a Harry Potterből. Hiszen a filmsorozatban a tanoncokat a Londoni King’s Cross pályaudvar 9 és ¾-es peronjáról a varázslóiskolába szállító Hogwarts Express légi felvételei valójában a yorkshirei Pickering és Whitby között közlekedő gőzöst mutatják, ahogy az a dimbes-dombos vidék lápjai között kanyarog. Nem is beszélve arról, hogy a filmbeli Hogsmeade végállomás, ahonnan a mesében már csak néhány evező- vagy pegazus-, pontosabban thestralszárny-csapásra magasodik a varázskastély, valójában ennek a vasútvonalnak az egyik megállója: a Goathland pályudvar.

A North Yorkshire Moors Nemzeti Parkot átszelő, ma már történelmi vasútvonal 1836-ban nyílt meg. A XIX. század elejére Whitby tengeri kikötője a szárazföld belsejével való nehézkes összeköttetés miatt hanyatlásnak indult, amit egy vasút építésével terveztek visszafordítani és a kikötői forgalmat fellendíteni. A terveket George Stephenson készítette és a kezdetben lóvontatású vasút, elkészülte után be is váltotta a befektetők számítását. 1845-ben a lovakat gőzmozdonyokra cserélték, vasútállomásokat építettek és a vonalat déli irányban Yorkig meghosszabbították.

Az évek alatt egyre több vasúttársaság egyesült, 1923-ra a Pickering – Whitby vonal már csak egy kevésbé jelentős szakasza lett a London and North Eastern Railway társaságnak. 1948-ban a vasutat államosították, a British Railways vette át az irányítást és ekkor merült fel először, hogy az akkorra már gazdaságtalanná vált vonalat megszüntetik. A járat 1965 márciusáig szállított utasokat, utána alig több, mint egy évig még árut, de 1966 júliusában végleg bezárták.

Azaz mégsem végleg, mert 1967-ben egy társaságot alpítottak a szárnyvonal, mint történelmi örökség megóvására. Végül ebből alakult meg 1972-ben a North Yorkshire Moors Historical Railway Trust. A non-profit alapítvány tartja karban és üzemelteti a vasutat azóta is.