KORTÁRS SEGÍTŐK A VEDRESBEN

AVAGY AZ ISKOLA VITAMINJA

 Láttad már a kivetítőkön szereplő diákokat, de azt nem tudtad, hogy kik ők? Vagy már tudsz a Kortárs segítő programról, de nem eleget? Esetleg most léptél 9-be és érdekelne, hogy az iskola keretein belül mit tehetsz a mentális egészségedért? Akárhogyan is, itt a helyed! 

Ebben a cikkben ismertetjük az iskolánkban tavaly megalakult, a diákok mentális jólétével foglalkozó programot. Vitéz Katalin iskolapszichológusnak és két kortárs segítőnek tettünk fel kérdéseket programjuk ismertetése érdekében, hiszen fontos és hasznos tevékenységről van szó, ami hatalmas segítséget nyújthat valamennyi vedreses diák számára. Következzen tehát pár lényeges információ és maga az interjú. 

INFORMÁCIÓK: 

 A mentorok, Vitéz Katalin iskolapszichológus és Simon Emőke iskolai szociális segítő, valamint a kortárs segítők zöme minden szerdán megtalálható a 313-as teremben, de bármikor, akár a folyosón is el lehet őket csípni.

  „Idén, az új tanévben tervezünk toborzást az újonnan jött kilencedikeseknél, önkéntesen lehet jelentkezni. A tíz főt jó lenne elérni, jelenleg heten vagyunk. Úgy gondoljuk, inkább a most, újonnan érkezett évfolyamoknak lesz segítség ez a program a továbbiakban.

 A kortárs segítők 1 évnyi aktív munkájukkal ledolgozottnak tudhatják az 50 óra közösségi szolgálatot is.

Az iskolának a kortárs segítők olyanok, mint szervezetnek a vitamin.”

INTERJÚ VITÉZ KATALINNAL: (2024. 06. 11.)

„ Van-e konkrét neve a programnak, vagy terveznek-e a továbbiakban adni neki? 

  ·Nem. Volt róla szó, de úgy döntött a csapat, hogy maradnak kortárs segítők, mert ilyen formában a legbeszédesebb. A fantázianév alapján nem biztos, hogy mindenki tudná, hogy miről van szó.

Mióta működik, hogyan jött létre a program az iskolánkban? 

  ·Februárban, iskolaidőben végezték el a diákok a kiképzést, ami 8 napig tartott. Ez a program más iskolákban már előttünk jelen volt, nálunk is évek óta forrt, de csak fél éve valósult meg, és még eléggé gyerekcipőben jár. 

Össze tudná foglalni röviden az Önök által végzett tevékenységet? 

  ·Vannak olyan problémák, amikkel a diákok napi szinten küzdenek, és ezek nem mindig igényelnek szakembert, de figyelmet igen. A diákok ezeket általában a kortársaikkal/barátaikkal osztják meg elsősorban, erre vannak a segítők, akik nem csak meghallgatnak, de épkézláb, hasznos tanácsokat is tudnak adni. Ilyen módon nem kell nekik egyből feltétlenül egy felnőtt segítségét kérni, amihez valljuk be, nem szívesen folyamodnak általában. Ha viszont egy felnőtt segítségére van szükség, a segítők azt is felismerik, és át is tudják irányítani a diákokat szakemberhez.

Volt már diák, aki Önökhöz fordult segítségért? Ha igen, milyen eddigi tapasztalataik vannak? 

  ·Efelől nem tudok sokat mondani, egyetlen egy ilyen esetről hallottam a félév alatt. Mivel nem működünk hosszú ideje, sokan nem is tudnak rólunk. Ezen a ponton még inkább arra fektetjük a hangsúlyt, hogy megismerjenek. 

Hogyan zajlott a kiképzés, pszichológiát tanítottak-e ennek keretein belül? 

  ·Valamennyi pszichológiát is tanultak, de túlnyomó részben önismeretet, hogy megismerhessék saját kompetenciáikat, ezáltal felmérhessék, hogy milyen helyzeteket tudnak kezelni saját maguk, és mi szorul továbbdelegálásra akár felénk. Ez a képzés a Család- és Gyermekjóléti Központ jóvoltából jött létre, szerződést kötöttek az iskolával, ezért tudtak a diákok iskolaidőben részt venni a képzésen. Ha valaki végig csinálja és ezt követően aktívan részt vesz legalább egy évig a kortárs segítő programban, azzal megvan a kötelező 50 óra közösségi szolgálata, az önkéntes alapon való részvétel miatt. 

Más helyeken van egy úgy nevezett "szupervízió", ami annyit tesz, hogy rendszeresen időt szánnak egymás problémái meghallgatására a munkával, vagy magánélettel kapcsolatban a segítők. Itt van-e ilyen, vagy hasonló tevékenység a lelki egészség ápolására? 

  ·Ezért vagyunk itt mi, mentorok. Akár valami személyes problémájuk van, akár a munkával kapcsolatban van valami aggodalmuk, hozzánk mindig fordulhatnak. Emellett havonta egyszer összeülünk megbeszélni ezeket. 

Nyári szünet alatt mi volt a sorsa a programnak? 

  ·A szünet az mindenkinek szünet, meg amúgy is mindenki elmegy nyaralni. Augusztusra a kilencedikesek körbevezetését terveztük, ezen kívül mást nem. A program szorosan kapcsolódik az iskolához, és az iskolaidőhöz is. ” 

INTERJÚ A SEGÍTŐKKEL: (2024. 06. 12.)

„ Ti miért jelentkeztetek, mi motivált, azóta hogyan érzitek magatokat a munkával kapcsolatban?

 ·A pszichológiai része érdekelt a legjobban, nem bántam meg, hogy jelentkeztem. 

 ·Engem is érdekelt a pszichológia, de az is nagyban motivált, hogy ezzel meglesz az 50 órám. 

Tudnátok mondani pár szót a képzésről, annak menetéről, és hogy hogyan éltétek meg?

  ·Voltak minden nap különböző foglalkozások, és mindig különböző szakembereket hívtak hozzánk, ők tartottak kisebb-nagyobb előadásokat. 

Akik ebben a szakmában dolgoznak, általában teljes munkaidőben, fő hivatásként csinálják, nektek nem okoz gondot iskola mellett foglalkozni vele? Hogyan egyeztetitek össze a tanulással, kihatással van-e rá? 

  ·Mivel még mindketten nyelvi előkészítőn vagyunk, sok a szabadidőnk és így nem okoz gondot, jövőre már neccesebb lesz megoldani. Vannak olyan segítők akik már nem nyelvi előkészítősök, ők sokszor nem tudnak jönni szerdánként, általában iskolai ügyek miatt nem érnek rá. 

Láttok-e a program által negatív vagy pozitív hatást/változást a magánéletetekben, esetleg a diákok életében? 

  ·Én láttam, a képzésen tanultunk önismeretet, ami egyértelműen pozitívnak bizonyult. ”

Készítette: Demeter Korinna

Fényképezte: Bodor Barnabás