Elvinusz Kamarazenekar

Az Elvinus vonós kamarazenekar 1995. április 24-én alakult meg a Tabáni Alexandriai Szent Katalin Templom zenekaraként. Az együttes alapítói Pótz Nagy László koncertmester, valamint Dumbaridisz Imre, a zenekar karmestere. A jelenlegi társulatból csak ők ketten azok, akik kezdettől fogva a mai napig is folyamatosan tagjai a

zenekarnak.2006 őszén a zenekarnak el kellett hagynia a Tabáni Templomot, a Felső vízivárosi Szent Anna Templomban - folytatásként - 2007. május 20-án adta első koncertjét.Aki egy kicsit is jártas a zenében, az tudja (vagy legalább is sejtheti), hogy mennyi erőfeszítésbe kerül egy kamarazenekart megalapítani, sőt mi több, húsz éven keresztül - gyakorlatilag minden támogatás nélkül - folyamatosan működtetni. Ez utóbbi kitétel annyiban módosításra szorul, hogy a zenekar számára próbatermet és állandó koncertezési lehetőséget biztosít a Szent Anna templom plébánia - ez elsősorban a plébános, Jánosa Domokos érdeme. Köszönet érte.A zenekar Budapesten és vidéken is több helyszínen koncertezett. A fővárosi koncertek közül a legjelentősebbek közé tartozott Belvárosi Szent Mihály Templomban adott két hangverseny, a vidéki fellépések közül pedig kiemelkedett a Vecsési József Attila Művelődési Házban hosszú éveken át tartó szereplés, valamint a "Sukorói Nyár" c. rendezvénysorozaton való részvétel.2014. decemberében adta a zenekar a jubileumi 100. koncertjét, 2015. áprilisában pedig az alapítás 20. évfordulójáról emlékezett meg - természetesen hangversennyel.

Az együttes repertoárján elsősorban XVIII - XIX. századi - ezen belül is főleg barokk és klasszikus, valamint egyházzenei - művek szerepelnek. Az egyházzenei produkciók közül kiemelkedik Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán c. remekműve, valamint a többször is megszólaltatott Pergolési alkotás: a Stabat Mater. Műsorpolitikáját tekintve az együttes nem csak híres zeneszerzők, ismert és sokszor játszott műveit adja elő, hanem ugyanezen zeneszerzők kevésbé ismert, de remek kompozícióit is, és nagy számban olyan kiemelkedő szerzők alkotásait, akik mára már - sajnálatos módon - részben vagy egészben feledésbe merültek. ( Dittersdorf, Boccherini, Cimarosa, Vanhal, Mercadante, stb.) Szép példa a fentiekre az egyházzenei alkotások körében bemutatott Cimarosa: Glória Pátri c. motettája.

Amikor lehetőség nyílott rá, hangversenytermi előadásban - fúvós zenészekkel kiegészülve - nagyzenekari koncertek megtartására is sor kerülhetett. Így lehetett bemutatni pl. Rossini: Selyemlétra nyitányát vagy Haydn: Op.104-es D-dur "London" szimfóniáját. De a méltán kiemelkedő koncertek közé tartozott az a Beethoven est is, melyen a Prométheus nyitány, az I. (C-dur) szimfónia és a Hegedűverseny (szólista: Pótz Nagy László) hangzott el.

Napjainkban, amikor a klasszikus kultúra értékei egyre nagyobb mértékben szorulnak háttérbe, reményt keltő és szívderítő az a jelenség, hogy akadnak még olyan emberek, akik szabadidejükből áldozva minden ellenszolgáltatás nélkül vállalják ezen értékek közvetítését, miközben maguk is közösséggé formálódnak.