Embedded Files
http://vedooltas.blog.hu/2012/09/04/tartalomjegyzek_gyanant
Lectori salutem!
Aki először jár itt, az kérem, hogy kezdje a Beköszöntő ponttal – ebből kiderül, hogy mi a célom, mit és miért akarok elérni ezekkel az írásokkal. Az is ki fog derülni belőle, hogy ez nem egy szokásos blog: nem időrendben kell olvasni – ennél a bejegyzésnél érdemes indulni, innen minden írásom elérhető.
Úgyhogy, azoknak, akik már tudják, hogy mire számíthatnak: Lectori salutem! Vágjunk bele.
A védőoltás (vakcina) olyan készítmény, melynek célja, hogy bizonyos betegségekkel szembeni immunitást létrehozza, illetve javítsa, ilyen módon segítve a betegség megelőzését.
A Bevezetésben mondottakkal összhangban itt nem a védőoltások, és pláne nem a fertőző betegségek általános bemutatása a célom. Mindössze egy rövid összefoglalót adok a védőoltásokról, azt sem azzal a céllal, hogy az immunológiai alapokat bemutassam, inkább csak a védőoltások logikáját szeretném illusztrálni.
Egy dolgot viszont mindenképp külön is ki szeretnék emelni, már a legelején: azt a kérdést, hogy miért adunk védőoltásokat. Látszólag értelmetlenül nyilvánvaló kérdés, amire mindenki tudja a választ ("hogy a beoltott személy később ne betegedjen meg"), de valójában kicsit bonyolultabb a helyzet – ezt érdemes már a legelején megbeszélni.
Szintén bevezetés gyanánt érdemes megismerkedni a legfontosabb epidemiológiai adatokkal és forrásaikkal.
Mint minden gyógyszer esetében, a védőoltásoknál is három (+1) kérdés merül fel az alkalmazás kapcsán:
Hatásosság: alkalmas-e a védőoltás a főhatás elérésére, azaz a betegség megelőzésére?
Biztonság: jól ismertek-e, és súlyosságukban az elérendő cél fényében elfogadhatóak-e a mellékhatások?
Minőség: a fentieket csak papíron tudja a védőoltás, vagy a gyártási technológia révén a tényleges termék is elfogadható, állandó összetételű-e?
Ha egy gyógyszer nem hat, akkor nincs is miről beszélni. Ha hat, de közben több kárt okoz, mint amennyit a hatással elér, akkor szintén nem alkalmazzuk. És azzal se megyünk sokra, ha hat is és biztonságos is, de ezeket csak "papíron tudja". Csak az nevezhető gyógyszernek, ami a fenti hármat egyszerre megvalósítja. Mint a ma használatos védőoltások – ezt fogom a következőkben bemutatni.
(Azért írtam oda zárójelben, hogy "+1", mert manapság egyre inkább előtérbe kerül egy negyedik szempont ("fourth hurdle") is: a gazdaságosság – azaz, hogy a gyógyszer (még ha biztonságos, hatásos és állandó minőségű is (azaz tisztán orvosi szempontból pozitív az eredménye), milyen áron éri el ezt az eredményt, arányban van-e ez a – pénzbeli – költségeivel.)
Mivel a védőoltások egy része – a gyógyszerek között meglehetősen egyedi módon – kötelező, így etikai és jogi kérdések is felmerülnek. Ezekhez kevésbé értek, de rövidebb terjedelemben akarok majd később ezzel is foglalkozni. (Csak, hogy cáfoljam azt a védőoltás-ellenes érvet, miszerint ha ilyen jók az oltások, akkor miért nem bízható az egyénre az a döntés, hogy oltatja-e a gyermekét.)
Ez a bejegyzés egyfajta tartalomjegyzékként szolgál, ahol összegyűjtöm – a fenti csoportosításban – a megjelent írásaimat. Ahogy a Beköszöntőben is utaltam rá, az a célom, hogy a kérdést strukturált mederben tartsam, ezért ebből a bejegyzésből indulva minden további írásom elérhető, de ennek köszönhetően áttekinthető, logikus rendben.
A strukturálást, navigációt tovább próbálom segíteni azzal, hogy minden írás elején egy rövid "útjelző" található "[ Tartalomjegyzék gyanánt > Fejezetcím > Alfejezetcím > ... > Konkrét írás címe ]" formátumban.
A lenti lista tehát folyamatosan frissül, ahogy újabb és újabb anyagok kerülnek ki.
Hatásosság
Magyarországra is igaz, hogy az idősebb korosztály (de a fiatalabbak nem) láthatott polioban lebénult embereket, veszíthetett el osztálytársakat olyan betegségekben, amiket ma már hírből sem ismerünk, így meglepő lehet, hogy van olyan ember, aki azt hiszi, hogy a védőoltások nem hatnak. Pedig van. (Rossz esetben szó szerint így, teljes általánosságban.)
Ebben a pontban azzal fogunk tehát foglalkozni, bármilyen banális is, hogy honnan tudhatjuk, hogy a védőoltások tényleg védenek.
Két dolgot szeretnék hangsúlyozni mielőtt belevágunk. Az egyik, hogy a lenti eredmények mindegyike empirikus bizonyíték – tényleges tapasztalatokon, tényeken alapulnak (melyeket mindenhol ismertetni is fogok), nem mondjuk elméleti spekulációk. A másik, hogy természetesen nem mindegyik védőoltásra vonatkoztatható mindegyik pont; erre majd az egyes pontoknál utalni is fogok.
A legfontosabb érvek tehát a következőek (a felsorolás mindegyik pontjához tartozik egy link, melyen a részletes tárgyalás elérhető) – azaz honnan is tudhatjuk, hogy a védőoltások tényleg hatásosak:
A) Abból a tényből, hogy a védőoltások által megcélzott fertőző betegségek a védőoltások bevezetése után drasztikusan visszaszorultak, sokszor nagyon rövid időn belül.
B) Abból a tényből, hogy sok fertőző betegség esetén a kevésbé szigorú oltási rendet alkalmazó országokban van több megbetegedés (akár nagyságrendileg is több!) a szigorúbb oltási rendű országokkal összevetve (adott esetben még akkor is, ha az előbbiek a fejlettebbek).
C) Abból a tényből, hogy a manapság lezajló járványok aránytalan többségben érintik az oltatlanokat.
D) Bizonyos védőoltások esetén pedig klinikai vizsgálatok adatai igazolják a hatásosságot.
Érdemes felfigyelni arra is, hogyan erősítik meg egymást is kölcsönösen ezek a bizonyítékok (pl. a kanyaró gyorsan eltűnt az ellene adott védőoltás bevezetése után és a fegyelmezettebb oltási rendű országokban még akkor is kevesebb kanyaró van, ha egyébként fejletlenebbek és a kanyaró-járványokban elsősorban oltatlanok betegszenek meg).
Biztonság
Mint minden gyógyszernek, így a védőoltásoknak is lehetnek mellékhatásaik. (Hiszen, ahogy a klasszikus gyógyszerész-mondás tartja: az egyetlen típusú gyógyszer, aminek nincs mellékhatása, az aminek főhatása sincs...) E mellékhatások ügyében semmiféle titok nincsen, a védőoltások alkalmazási előirata részletesen (becsült bekövetkezési valószínűséggel együtt) tartalmazza azokat.
Abban egyetértés van, hogy ezek szinte elhanyagolhatóak (olyan értelemben, hogy az említésre méltó gyakorisággal bekövetkezőek nem súlyosak, a súlyosabbak nagyon ritkák, az igazán súlyos, maradandó károsodással járók pedig olyan ritkán fordulnak elő, hogy azokhoz képest szinte az oltóhelyre elutazás is kockázatosabb...). A kérdés tehát már csak az, hogy ezek az adatok megfelelnek-e a valóságnak. A védőoltás-ellenesek ezt szokták tagadni; ebben a pontban tematikusan csoportosítva cáfolom állításaikat.
A) Általános érvelési hibák. A védőoltás-ellenesek "legerősebb" "érvei" valójában klasszikus, bevezető statisztika kurzusokon is oktatott gondolkodási hibák szép példái. Itt ezeket mutatom be, természetesen mindenhol a védőoltások szempontjából releváns példákon.
1. Érvelési hibák I: a korreláció nem implikál kauzalitást, tehát az a statisztikai alapelv, hogy két dolog együttjárásából nem következik az, hogy az egyik okozza a másikat.
2. Érvelési hibák II: mi a különbség az "után" és a "következtében" között...?.
3. Érvelési hibák III: az anekdotikus bizonyítékokról.
B) Konkrét gyanúsítások. Bizonyos szempontból ez a "jobbik eset". Az itt következő kérdésfeltevések – noha számomra teljesen nyilvánvaló, hogy nem valamiféle tudományos kutatás eredményeként adódtak, hanem előre eldöntött prekoncepció konkretizálásai – vitathatatlanul valid kérdések. Bár a legtöbb esetben kilométerekről kilóg a lóláb – különösen az ilyen "az 'A' komponens autizmust okoz" (empirikus vizsgálat eredménye: nem okoz), "hát jó, akkor a 'B' komponens okoz autizmust" (aha, természetesen pont ugyanazt a betegséget okozza, pont ugyanolyan mértékben...) –, de ettől még maguk a kérdések jól definiáltak (szemben az előzőekkel), így mód van rá, hogy tényleges adatok alapján, empirikusan megvizsgáljuk őket. Ezt meg is tették, itt a legfontosabb ilyen eredményekről számolok be.
2. "Higanytartalmú" (tiomerzál-tartalmú) védőoltások és az autizmus.
3. Kiegészítésként: a tények arról, hogy amerikai bíróságok milyen ítéleteket hoztak az előbbi kettővel kapcsolatos perekben.
C) "Veszélyes" "összetevők" a védőoltásokban. A védőoltás-ellenesek egyik klasszikus trükkje, hogy olyanokkal riogatják a témában nem jártas érdeklődőket, hogy a védőoltásokban veszélyes/rákkeltő/mérgező stb. összetevők vannak. (A valóságban már az "összetevő" szó használata maga is kicsit erős, hiszen az esetek túlnyomó részében olyan anyagokat sorolnak itt fel, melyeket valójában nem magához a védőoltáshoz adnak, hanem az oltóanyag-termelés folyamatában valamikor felhasználnak, és nem teljesen zárható ki, hogy reziduális mennyiségben (gyakran szinte a kimutathatóság határán) a végtermékben is maradnak.) Innentől kezdve előjön egy egyszerű probléma ezen érvelés kapcsán: a 'sola dosis facit venenum'. Ez a toxikológia talán legalapvetőbb megállapítása, Paracelsus felismerésének rövid latin megfogalmazása: csak a dózist teszi a mérget. Olyan, hogy egy anyag veszélyes/rákkeltő/mérgező fogalmilag nem létezik. Nem bizony. A közhiedelemmel ellentétben a kálium-cianid nem mérgező, és fordítva, a víz sem nem-mérgező. Így általánosságban nem: meg lehet mondani, hogy mekkora az a mennyiség, amit elfogyasztva az embernek semmi baja nem lesz a kálium-cianidtól, és mekkora az a mennyiség, amit elfogyasztva belehal a vízbe. Erről szól a 'sola dosis facit venenum' elve – csak a dózis teszi a mérget. Ez itt, a zárójeles megjegyzés fényében, nagyon is fontos. Olyan nincs tehát, hogy valami "mérgező", minden attól függ, hogy mennyit viszünk be a szervezetbe. Minden anyagból létezik olyan kis mennyiség, ami nem hogy mérgezést nem okoz, de egyáltalán, semmilyen biológiai hatást nem vált ki. A védőoltás-ellenesek ilyenekre mutogatnak "veszélyes összetevők a vakcinákban" címen. A dologban az a vicces, hogy a legtöbb esetben nincs szükség semmiféle húdekomoly tudományra, hogy meggyőződjünk ezen "összetevők" veszélytelenségéről: egy sor esetben olyan anyagokról van szó, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ráadásul sokszor a vakcinákban lévőt többszörösen meghaladó mennyiségben. (Sőt, néha nem csak mint környezetszennyező anyagok, hanem mint testünk, természetes táplálékaink természetes alkotói.) De ha valaki ezekről még nem hallott, azt kitűnően lehet ezzel a "mérgező anyagok a vakcinákban" szöveggel manipulálni.
A továbbiakban összeszedem azokat a komponenseket, amik ilyen értelemben, mint "veszélyes összetevő", felmerültek.
1. Formaldehid.
2. Abortált emberi magzatok szövetei. (Sajnos ezt sem viccnek szánták...)
3. Alumínium.
4. És a maradék....
D) Bad Statistics. Itt külön gyűjtöm a legbotrányosabb metodikájú "tanulmányokat", elemzéssel együtt. Félig-meddig a statisztikát tanulók számára is tanulságul, avagy hogyan olvassunk védőoltás-ellenes cikkeket. (Mivel ez egy gyorsan változó, konkrét írásokra reagáló rovat, így csak itt, a blogban érhető el, a "könyv" változatban nem.)
1. A német KiGGS-tanulmány és az oltatlanok egészségi állapota az oltottakhoz képest.
3. Ez nem védőoltás.
Minőség
A védőoltásokat ugyanolyan körülmények között gyártják, mint bármely gyógyszert. Aki ismeri ezt a világot, az tudja, hogy ez mit jelent – mégis, néha hallani védőoltás-ellenesektől olyanokat, hogy a vakcinák "könnyen szennyezettek lehetnek" és hasonlóak; így e pontban arról fogok egy kicsit írni, hogy milyen minőségbiztosítási eljárásoknak van alávetve az oltóanyag-termelés.
Mindezek után nagyon röviden kitérek a magyar kötelező védőoltási rendszer jogi hátterére is, majd ejtek pár szót arról is, hogy – a fenti általánosságokon túl – milyen konkrét hasznokkal jár a védőoltások alkalmazása.
Ennek fényében érdemes rátérni az utolsó nagy témára: a kötelezőség kérdésére.
Végezetül pedig: "how it sums up" – avagy egy kis összefoglaló értékelés a védőoltásokról, minden fent tárgyalt szempontot figyelembe véve.
Email-es elérhetőségem: vedooltas@medstat.hu.
A blog teljes tartalma (a fent említett Bad Statistics rovattól eltekintve), összesítve, amolyan "könyv" formában is elérhető: Védőoltásokról – a tények alapján.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A meningococcus fertőzés megelőzéséről
gyermekgyógyász, infektológus főorvos, védőoltási tanácsadó írása
A HGYE Vezetőségének közreműködésével.
A napokban nyilvánosságot kapott tragikus kimenetelű eset ismét felhívja a figyelmet az invazív menigococcus fertőzés rendkívül súlyos veszélyeire.
A megbetegedés Magyarországon ritkán (évente mintegy 30-50 esetben) fordul elő, az OEK adatai szerint az elmúlt évben 36 esetet jelentettek. A kórokozó az esetek háromnegyedében menigococcus B, 17%-ában menigococcus C, 8%-ban ismeretlen szerocsoport volt (ebben az esetben a diagnózis a klinikai képen alapult). A halálozás 25% (9 eset) volt, ebből 6 eset B, 2 eset C, egy esetben ismeretlen szerocsoportú volt a kórokozó.
A betegség megelőzésének legeredményesebb módszere a védőoltás. Jelenleg mindkét, hazánkban előforduló szerocsoport ellen hatékony vakcinával rendelkezünk, és forgalomban van az Európa több országában előforduló W135, valamint a már hazánkban is felbukkant Y szerocsoportok ellen is védettséget biztosító négy komponensű (A,C,Y,W135) oltóanyag is.
A betegség mintegy 75%-ban csecsemőkorban fordul elő, az incidencia csúcsa 6 hónapos kor körül van. A hazai epidemiológiai helyzetben, nyájimmunitás hiányában a szórványosan előforduló fertőzés ellen egyéni védelem kialakítása szükséges. A meningococcus elleni immunizálást ezért már 2-3 hónapos korban javasolt megkezdeni. A csecsemőket a MenB vakcina alkalmazásakor minimum egy, a MenC oltás esetén pedig két hónap időközzel kell oltani, így 5-6 hónapos életkorra az első két (MenC), illetve három (MenB) oltás elvégezhető. Ezt követően egy és két éves kor között mindkét vakcinából egy-egy emlékeztető oltást kell adni. Amennyiben az oltási sort csak később tudjuk megkezdeni, az oltások időzítésével kapcsolatban az alkalmazott oltóanyag alkalmazási előírása az irányadó.
A két különböző szerocsoport elleni oltás egy időben, vagy bármely kötelező védőoltással együtt is beadható. A tapasztalatok szerint azonban a jelenleg forgalomban lévő MenB oltóanyag (Bexsero, GSK) ritkábban okoz lázas reakciót akkor, ha azt nem más típusú védőoltással együtt alkalmazzuk. Az alábbi sémát követve a meningococcus elleni oltások optimálisan beilleszthetők a kötelező oltási sorba.
Minthogy a C szerocsoport elleni vakcina által kiváltott protektív ellenanyagszint 5 éves kor alatt csupán 3-4 évig, idősebb gyermekekben 5 évig áll fenn, a biztosítható védettség korántsem életre szóló. Ezért a csecsemőkorban megkezdett meningococcus C elleni védőoltás ismétlése 5-6 éves életkorban (praktikusan a 6 éves kötelező DPT-IPV oltással egy időben), majd ezt követően 5 évente ajánlott.
Dr. Kulcsár Andrea gyermekgyógyász, infektológus főorvos, védőoltási tanácsadó: “minél korábban kezdjük a védőoltások alkalmazását, annál korábban alakíthatunk ki hatékony védelmet”.
A B csoportú kórokozó elleni oltóanyaggal kapcsolatban még nem állnak rendelkezésre részletes adatok az alapimmunizálást követő további booster oltás(ok) szükségességéről.
A fertőzés kockázata serdülőkorban ismét emelkedik (a tünetmentes nasopharyngealis hordozás ebben az életkorban akár 20% is lehet!), ezért a kamaszok immunizálására különös figyelmet kell fordítani.
A fiataloknál legalább 25 éves korig, a fertőzés életkori prevalenciájában, szükséges a meningococcus elleni védettség fenntartása. A fertőzés rizikóját a hasonló korúak közössége növeli (iskola, kollégium, felsőoktatási intézmények, táborok, fesztiválok). Ebben az életkorban a B szerotípus elleni védőoltás (korábban nem oltottak esetén egy hónapos időközzel 2 oltás) mellett a négykomponensű (Men A,C,Y,W135) oltás javasolt.
100%-os védelmet soha egyetlen oltással sem lehet garantálni. Magyarországon azonban még nem kezeltek egyetlen előzetesen oltott, és mégis meningococcus fertőzésben szenvedő beteget sem.
Page updated
Google Sites
Report abuse