Tengerszem, mint igazgyöngyszem a Rákos-patak partján
avagy a humor és az önirónia hete a Tengerszem Föstőtáborban
2009-ben a „föstők” a magukkal hozott kedvenc versüket, meséjüket, zenéjüket illusztrálták képeikkel.
2010-ben egy hét alkotó jelenlétként hirdettük meg táborunkat, melyet a japán kalligráfia ember jelével szimbolizáltunk. Gáncs Nikolasz - japán kalligráfus így beszél róla:
„Van egy kanji, elsők között tanuljuk, ha japánul tanulunk. Ez az írásjegy a jin, nin, hito (dzsin, nin, hito) olvasatokkal rendelkező ember (人). Nézzük meg történetét.
Amikor először tanultam leírni ezt a kanjit a mesterem egy nagyon szép történetet mesélt arról, hogy mit ábrázol maga az írásjegy. Én mindig úgy képzeltem a nyugati fejemmel, hogy az ember írásjegye egy embert ábrázol, ahogy két lábon áll. A mesterem viszont úgy tanította, hogy a két szár két embert ábrázol, ahogy támogatják egymást mindenben, lévén az emberben ez egy értékes tulajdonság. Az emberek képesek egymás segítésére. Éppen ezért van az, ha leírjuk ezt az írásjegyet, akkor a két szárának egyforma erősnek kell legyen. Érdekes nem? Ezzel a gondolattal egy teljesen más érzés- és gondolatvilágba tekinthetünk be, mint amilyen elképzelés mondjuk az enyém volt. Az ember kanjija így
egyben a közösséget, az együtt való munkálkodást is magában hordozhatja.
Először is nézzük meg ennek az írásjegynek a három stílusban elkészített verzióit:
A táborzáró kiállítás része volt Eszter lányom egyszemélyes bábelőadása: A Zsiga föstő fest címmel
Mi lesz a 2012-es tábor vezérmotívuma?
Az idén több téma közül választottuk a humor és az önirónia hétét.
Lássuk mik maradtak a további évekre:
A csend és nyugalom hete
A terheink és azok letételének hete
A hazatalálás és megérkezés hete
Az Út és az útnak indulás hete
A kapcsolatok (oldás és kötés) hete
Jövő májusban sorsolással dől el melyik „hetet” választják nekünk „odafentről”.
Mindegyik téma sok ötletet és kreativitást hozhat ki belőlünk, úgy hiszem.
Nem túl kevés ez az évi egy hét?
De bizony vagyunk úgy többen is, hogy csak erre az augusztusi néhány napra veszünk ecsetet, ceruzát a kezünkbe. Az idén felvetődött, hogy havi rendszerességgel klubnapot tartanánk, ahol beszélgetnék, alkotnánk úgy, mint a tábor napjaiban. Ez újabb lendületet adhat a további táborainknak, úgy gondolom.
Részleteket és képeket a tábor honlapján láthatnak:
https://sites.google.com/site/tengerszemfostotabor/home
A Rákos-patak meséje pedig itt található:
2008 az ikonfestésé volt. Mottót Firtl Mátyás megnyitó beszédéből vettük, mely elhangzott a Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban Monostory Viktória ikonfestő kiállításának megnyitóján,
2006. október 21-én.
„Az ikon több mint művészeti alkotás.
Az ikon: hitvallás.
Nem pusztán a Megváltó, az Istenszülő Mária, vagy a szentek képi ábrázolása, hanem Szent Pál apostol szavaival élve: az ábrázoltaknak a „másik létben” megjelenő formája.
Az ikon ablakot nyit a „másik világba”: Isten országába.
Az ikon egyszerre ábrázolja a láthatót és a láthatatlant.
Az ikon hitvallás, és alázatra nevel. A felfelé figyelésre, arra, hogy mindent felülről kapunk, és mindenért hálával tartozunk. Az ikonfestők mindig is szent tettnek, és valamiféle titoknak tekintették munkájukat. Olyan eszköznek Isten kezében, amely a megtalált igazság közvetítője. Ez legyen az értelmes emberi élet, és földi küldetés példája.
Mint ahogyan az ikonfestő névtelenségben marad, azért, hogy az üzenetet minél hitelesebben átadhassa, ugyanúgy kell keresnünk és teljesítenünk a mi magunk kapott szent küldetését, ott, ahova Isten állított bennünket
egyenként.
Ezt az üzenetet is vigyük magunkkal ezen az ünnepen, amit az ikonfestő imájában a következőképpen fogalmazott meg:
Te örök Ura mindannak, ami létezik, Világosítsd meg és vezesd lelkemet, Szolgád szívét és szellemét, Vezesd kezét,
Hogy méltóképpen és tökéletesen ábrázolhassam arcodat,
Szűzanyáét és összes szentjeidet, Szentegyházad dicsőségére, szépülésére és örömére.
Ámen”
A tábor fája, rajta a „föstők” ujjlenyomatával
Az ember társas lény. Aki szerencsés, annak vannak barátai. A régmúltban több idő jutott egy-egy délutáni, esti beszélgetésre. Most mindenki rohan: keményen tanul, keményen dolgozik, esetleg gyereket nevel, unokázik, idős szüleivel törődik.
Azért találtuk ki a Tengerszem Föstőtábort, hogy feledve a mindennapokat, az alkotás ürügyén összejöjjünk, jókat beszélgessünk, kikapcsolódjunk.
Táborunk ötödik éve működik. Nagyon jól érezzük magunkat együtt.
A nevetés és jókedv, humor és némi önirónia. Ezek segítenek át a hétköznapok nehézségein.
„A humor - Karinthy Frigyes szerint - a hasizomnak sajátságos rángatózását
idézheti elő, mely egészen a szájig, a szájon keresztül egészen a
fülekig terjedhet, s mindez kórbonctanilag megállapítható.”
Ezt választottuk mottónak az idei tábor beindításakor – meséli T. Balázsovics Katalin a Föstőtábor megálmodója és házigazdája.
Kik a „föstők”?
A családom egy jó része, a barátaim és az ő barátaik a „föstők”, évről évre növekvő létszámban és változó összetételben jönnek.
Hogyan indult és hogyan zajlottak az eddigi táborok?
2007 nyarán úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni festőtáborba. Ezért arra
gondoltunk Eszter lányommal, legyen nálunk egy tábor, amolyan "bejárós", egy hetes. Titkon reméltük, hogy édesapám, aki fiatalabb korában szépen
rajzolt és festett is, beül közénk, és ismét ecsetet vesz a kezébe. Őt neveztük ki a tábor művészeti vezetőjének, hogy átadhasson tudásából, és
legyen kedve velünk alkotni. (Alkotott!)
Így jött létre az elképzelés, azután meghívtuk kedves barátainkat a
táborba. Volt, aki munkája miatt nem tudott eljönni, de 10 résztvevővel megtartottuk első Tengerszem Utcai Föstőtáborunkat.
Barátaink ("a föstők") nélkül semmiképpen nem tudtuk volna megvalósítani tervünket! Lelkesedésük, jó hangulatuk eredményeként született az a sok szép alkotás.
A táborban készült művekből jó hangulatú, sikeres kiállítást rendeztünk.