Túrabeszámolók

2021.11.06 Velencei-hegység

Az őszi Velencei-hegység

November első szombatján 32 fő gondolta úgy, hogy a természetben tölti a napot. Az időjárás előrejelzés szép, az átlagosnál talán melegebb őszi napot ígért, és ez a jóslat a nap folyamán be is teljesedett. Pákozdon csatlakoztak hozzánk a fehérvári túratársak, innen indítottuk túránkat először az ingókövek meghódítására.

Nagy örömömre több gyereket is elhoztak a szülők, nagyszülők így igazán vidám hangulatban telt el a nap. Nem is lehetett másképp, hiszen a fiatalok, és a gyereklelkű felnőttek minden sziklaképződmény meghódításában kihívást láttak. Kifejezhetem magam úgy is, hogy megmászatlan magaslat nem maradt utánunk. A tiszta, napfényes időben a Pogány-kő csodálatos körpanorámája teljes terjedelmében élvezhető volt, az őszi lombok pedig újabb és újabb színeket adtak a látványhoz. A Pandúr-kő körbejárása, megmászása után a leereszkedést a sikamlós falevelek tették izgalmassá, de mindenkinek sikerült leküzdenie az akadályt.

Csodálatos, aranysárga levelekkel terített völgybe érkeztünk. A falevelek között gombát keresni külön élmény volt, hiszen a szemünket elkápráztatták a színek. De idős, és fiatal egyforma lelkesedéssel vadászott. A faleveleket fel-fel dobálva imitáltuk a levélesőt, hogy látványos képek készülhessenek.

A túra során rengeteg kirándulóval találkoztunk, mintha mindenki hírét vette volna, hogy ez lesz az utolsó, kellemes időjárású őszi nap. A kirándulókkal szép számba kutyák is tartottak, melyek nehezen viselték a pórázt, hiszen az avarban szívesen hemperegtek volna ők is, nemcsak a velünk tartó virgonc gyermekek némelyike.

A Gránit tanösvény bejárást követően Sukoró felé vettük az irányt. A Likas-kőnél szintén rengeteg képet készítettünk. Majd szépen lassan besétáltunk a faluba, ahol sok szép lakóházat, szálláshelyet, kiadó apartmant láttunk, az udvaron ízléses ősz dekorációval. Az utolsó métereknél híre ment, hogy a helyi cukrászdában pótolhatók az elveszett kalóriák, ami mindnyájunkra ösztönzően hatott.

A túrán 13,8 km-t tettünk meg, 347 m szintemelkedéssel, és 331 m szintcsökkenéssel, a látványos útvonalon ez meg sem kottyant a társaságnak.

A túra hangulatát Ági felvételei is visszaadják: https://www.youtube.com/watch?v=ZkeDYvKYS9I

Mindenkinek, aki ott volt köszönöm a szervezők nevében a részvételt.

Marcsi

2021.06.26 Nagygörbő, Vidornyaszőlős, Zalaszántó

Bazalt utca, Isteni út, és irány a magaslat

Az egész heti forróság után június utolsó szombatjára nagyon kellemes kiránduló időt ígért a meteorológia, és ezúttal nem is tévedtek.

28 fővel indultunk el a nap kihívásait teljesíteni. Szerettem volna, ha többen is élnek a lehetőséggel, és a hosszú hónapok bezártsága után tömegesen szabadulunk rá a természetre. De ez a vágyam nem teljesült, viszont több fiatal is volt a csapatban, aminek mindnyájan örülhetünk.

Utazásunkat az M7-es autópályán kezdtük, majd azt elhagyva Keszthely irányába folytattuk utunkat, hogy aztán Nagygörbőre, a kicsiny (lakossága 160 fő körül mozog) Zala megyei faluba érjünk. A település a Kovácsi-hegy lábánál terül el, a közelben lévő városok Sümeg, Zalaszentgrót, Hévíz, és Keszthely. Amiért felkerestük a települést, az a határában lévő Sziklafolyosó, és a folyosóról elérhető „Vadlán-lik”. A Kovácsi-hegy a Keszthelyi-hegység része, és tipikus tanúhegy, amely valamikor meredek falu bazaltfennsík volt. Vulkanikus aktivitása 3,8 millió évre datálható, az idő hatalmas folyamán azonban ez a bazaltréteg széttöredezett, pereme leszakadozott, így létrehozva az általunk bejárt sziklafolyosót, vagy bazaltutcát. A folyosó végén található a Vadlán-lik, amely a bazalt utcával egy időben keletkezett. Aki lemerészkedett jó pár pókot láthatott. A folyosó Vindornyaszőlős mellett, a működő bazalt kőfejtő közelében ér véget.

Buszra szálltunk, hogy a Zalaszántói Béke Sztúpa parkolójáig guruljunk, ahonnan 1 km-es sétával közelíthető meg a látványosság, melyet éppen lelkes hívek vakoltak újjá. A vásári látványosságok mellett a Gyülekezeti teremben merülhettünk el a csendbe, és szemlélhettük meg e vallás színpompás falfestményeit, istenábrázolásait. Ezen a helyen nem annyira a túra, mint inkább a számunkra ismeretlen vallásba történő betekintés volt a lényeg.

A Sztúpától visszatérve Rezibe buszoztunk, a faluból a vállalkozóbb kedvűek a várhoz vezető mintegy 8 km-es körtúrát is vállalták, aminek nehézségét inkább az ismét erőre kapó napsütés okozta. Nem csalódtunk! A várból csodálatos panoráma tárult a szemünk elé, amire bizony időt is szántunk. A kör közel 3 órát vett igénybe, a faluban maradók ezt az időt hasznosan töltötték, bejárták a szintén kicsi települést, és felfedezték a hideg italt és finom süteményt értékesítő vendéglátó egységet. Ez a kocsma, nagy szolgálatot tett a hegyről visszatérő és hideg sörre szomjazó csapatunknak.

A Rezi medence, a Keszthelyi-hegység nyugati részén évezredek óta lakott, neve szláv eredetű és magas fennsíkot jelent. Talaja a szőlőgazdálkodásnak kedvez. A vár védelmi szempontok miatt, a tatárjárás után épült, megfigyelésre és őrhelyként használták. Katonai szerepe a XVI. század végén szűnt meg. Valószínűsíthető, hogy a tizenötéves háborúban - amely 1591/1593 – 1606 között zajlott, és a dunai Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom összecsapása volt a Magyar Királyság területén -, semmisült meg.

7 óra körül kellemesen elfáradva, sok élménnyel feltöltődve – és kullancsokkal gazdagabban - indultunk haza. Aki végigjárta az összes helyet 15,5 km-t gyalogolt.

Mindenkinek köszönöm a részvételt!

Marcsi