Sokszor írnak regényből vagy novellából drámát. Ez az írásmű ennek a fordítottja: drámából – elbeszélés. Az ember tragédiája elolvasása – régies nyelvezete és a verses színmű forma miatt – diákoknak, de általában a ma emberének legtöbbször erején felüli. Még azok is így lehetnek ezzel, akiknek érdeklődési területén nem esne kívül ez a nemzetek fölötti, történelmi korokon átívelő, hatalmas tudásanyagot magában hordozó, filozófiai, irodalmi alkotás. Ilyenformán hiányzik a tudatunkból, pedig az a rendeltetése, hogy segítsen megérteni emberi világunkat, és ezáltal megtalálni a helyünket benne. Talán ebben az elbeszélő formában diákok és felnőttek számára egyaránt könnyebben megközelíthető lesz.
Boldoggá tesz a tudat, hogy a tisztelet alkotta üvegkalitkából kihozva a jelen generáció asztalára (képernyőjére) tehetem Madách Imre művét. Nem…, nem tömörítés! Ugyanaz, csak mai nyelven szól és prózában. Éppen ezért veszít az eredeti mű korhűségéből, magasztosságából, hangulatából.
Aki igazán találkozni akar Madách Imre művével, annak az eredetit kell olvasnia, vagy még inkább – az író eredeti szándéka szerint – színpadi előadásban megismernie.
A dőlt betűs szedés azt jelzi, hogy azon a helyen meghagytam az eredeti szöveget. Egyrészt nem mindenütt volt szükség az átfogalmazásra, másrészt pedig ezen a módon változtatás nélkül meghagytam a már szállóigévé vált, nagy szellemi tartalmú, költői sorokat is.