Gyereksarok
Kedves gyerekek!
Itt elolvas(tat)hatjátok a szarvastói vár legendáját, mely a török időkben keletkezett, valamint egy magyar népmesét, mely egyes felételezések szerint az akkori Szarvastón játszódott.
Íme egy kis színező! Fessétek ki a szarvaskúti vár múzeumának jelképét! A benne lévő címer kifestéséhez segítséget nyújthat a város címere.
Ezen a linken keresztül pedig letölthettek egy foglalkoztatókönyvet, ami, ha kinyomtatjátok, tökéletes útitársatok lehet egy szarvaskúti kiránduláson. A füzetet 2014-ben adták ki, de az önkormányzat jóvoltából 2017-től az interneten keresztül is elérhetővé vált.
Jó szórakozást!
Legenda
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a Kurtafarkú-malac túr, élt egyszer egy nemes fő uraság. Ennek volt egy csorda tehene, egy falka kecskéje és egy nagy vára. Az erődítmény köré épített Szarvastó település mellett egy örökzöld fenyőerdő susogott, s itt volt egy tó, melyből a szarvasok ittak. Egyszer aztán a vár ura összeparancsolta a munkásait, hogy építsenek egy kutat a település számára, mert már elege volt abból, hogy a lakók mindig tőle kérték az ivóvizet, a várkútról. Ez megépült, de elkezdtek odajárni a szarvasok, habár nem is tudták itt a szomjukat oltani. Tudniillik azért császkáltak errefelé, mert nem messze a kúttól, lakott egy néni, aki szerette az állatokat, s minden nap rakott ki az őzeknek vacsorát. Ezt a többi polgár is észlelte, de ők azt hitték, hogy a szarvasok a lehetetlen mély kutat látogatják. Ezen csodálkoztak is erősen: "Ni! Milyen hosszú a nyaka a szarvasoknak!" Eltelt sok-száz év, s eljöttek a mai idők. Új polgármestere lett a városnak, aki a települést átnevezte Szarvaskút-Váraljának.
Mátyás király és a fiatal bíró
Mikor Mátyás király az országba járt-kelt, egy faluba nagy rendetlenségtől látott. Kérdezte, hogy ki itt a bíró. Mondták, hogy:
– Az öreg bírónak a fiát választottuk meg bírónak.
– Hát miért nem az öreget? – Kérdezte Mátyás király.
– Öregember bírónak nem való – mondták az emberek.
Bement azután a községházába. Hát itt fiatal, gálánt (rátarti) bíró van. Azt mondja Mátyás király:
– Nem bírónak való ilyen fiatal ember, nem tudom, meg tud-e felelni a bíróságnak?
Azt mondja a fiatal bíró: megfelel ő mindennek.
– No, ha meg tud felelni, mikor én visszajövök, akkor hozzon ide nekem a községházára harminc farkast, negyven okost, hatvan bolondot!
Itt azután, mikor hazament a fiatal bíró, nagyon szomorú jött. Nem kellett neki se innivaló, se ennivaló. Az apja nem állhatta mán. Kérdezi tőle: miért olyan szomorú?
– Hát, – azt mondja – azért vagyok szomorú, azt mondta Mátyás király, mikor itt volt, hogy mikorra visszajön, akkorra vigyek föl a községházára harminc farkast, negyven okost meg hatvan bolondot; mer ha nem viszek, kidob a bíróságból. Azt mondja az apja:
– Ó, fiam, azon is töröd a fejedet? Hiszen ez semmi!
De azé az öreg nem mondta meg a fiának. Gondolta, hogy törje a fejit rajta, úgyis bíró akart lenni.
De itt azé az Öregember csak összeszedett olyan harminc embert, aki éppen harmincéves, negyven olyan embert, aki éppen negyvenéves, hatvan olyan embert, aki éppen hatvanéves. Akkor mondta a fiának:
– Majd megfelelek én!
Mikor ideér Mátyás király, megijedt a fiatal bíró, hogy minek jön ez a sok ember. Talán őt akarják nézni, hogy most kidobja a bíróságból Mátyás király? Pedig az apja rendelte őket a községházához. Mikor azután odaértek, hogy meg kell felelni, Mátyás Kérdezte:
– Itt van a harminc farkas, negyven okos meg a hatvan bolond?
A fiatal bíró elsápadt, semmit sem tudott felelni.
Akkor az öreg fölállt, és azt mondta:
– Igenis, itt van!
Megmutatta Mátyás királynak a harminc fiatal embert: erősek voltak, mind a farkas; a negyven okost, ezek is negyvenen voltak, negyvenesztendős volt mindegyik; meg a hatvan bolondot, ezek is hatvanan voltak, hatvanesztendős volt mindegyik.
– No, lássák! – mondta Mátyás király. – Az öregnek csak több esze van, mint a fiatalnak. Azt mondta az öregnek:
– Mos te leszel itt a bíró!
A fiát pedig csak elkergette, mert nem bírt megfelelni. Kilökte a bíróságból. Akkor mondta Mátyás király:
– Látom, apád okosabb ember most is. A való bírónak, nem te!