A magyar és szanszkrt nyelvek hangkészlete nem fedi egymást pontosan, vannak hangjaink, melyek ismeretlenek a szanszkrtban, és viszont: a szanszkrit egyes hangjai nem használatosak a magyar nyelvben. Az alábbi útmutatóval a hangok megfeleltetését kívánjuk segíteni, a példaszavakban a félkövérrel szedett hangok egyeznek a szanszkrt hangokkal.
a – az
ā – ás
i – is
ī – íz
u – fut
ū – úr
ṛ, ṝ, ḷ – Két mássalhangzó között röviden, illetve hosszan ejtett r, illetve l hang. Bár a kiejtést könnyíthetjük egy halvány i-vel, a hang nem felel meg a „ri” szótagnak. A ṛ hanghoz hasonlóval európai nyelvekben is találkozhatunk, például a horvátban (lásd Krk szigete). A kiejtést segítő „i” hang miatt a magyaros átírásban a ṛ hangot gyakran „ri”-nek írják, ám mert a dél-indiai nyelvekben „i” helyett „u”-val ejtik, olykor a „ru” írásmóddal is találkozhatunk. Így például a prakṛti (anyagi természet) szónak találkozhatunk prakrti, prakriti, és prakruti átírásával is.
e – és (mindig hosszú, nyújtott hang)
ai – az e tovább nyújtásának tekintett hang, ezért hosszú, ejthetjük ai-nak
o – óv (mindig hosszú, nyújtott hang)
au – az o tovább nyújtásának tekintett hang, ezért hosszú, ejthetjük au-nak
ṁ – orrhang, kiejtése az utána álló mássalhangzótól függően n vagy m
ḥ – düh (zöngétlen h). Versek recitálásakor a szóvégi ḥ ejtésekor a h hangot az előtte álló magánhangzóval zengetik: hariḥ – harih(i)
A kh, gh, ch, jh, ṭh, ḍh, th, dh, ph, bh hangokat csupán a latin betűs ábécénk szűkössége miatt jelöli két betű (mint a magyarban a ty, vagy sz hangokat), ezek valójában egy-egy mássalhangzót jelölnek. Kiejtésükkor több levegővel ejtjük az az első betűvel jelzett mássalhangzót, mint például a gh hangot a Ghána szóban.
k – kék
g – ing
ṅ – ing (a magyar nyelv nem különbözteti meg a különböző helyen képzett orrhangokat, a szanszkrt igen)
c – csal
j – dzsungel
ñ – kincs (a hang ejtése az ny hang ejtése felé hajlik)
A ṭ, ḍ, és ṇ hangoknak nincs magyar megfelelője. Hasonlóan képezzük őket, mint a magyar t, d és n hangokat, ám képzésükkor a nyelv nem a foggal érintkezik, hanem hátrahajolva a szájpadlás tetejére.
t – tó
d – dal
n – nagy
p – pár
b – bő
m – ma
y – jó
r – úr
l – ló
v – vár
ś – hasonló a magyar s-hez, ám a nyelv háta a szájpadlásnak feszül
ṣ – hasonló a magyar s-hez, a hátrahajló nyelv, és a szájpadlás közötti résen kiáramló levegő selypítős hangja
s – szó
h – hó