GLIV BLAÅS

Glivblaas. Helyesebben Gliv Blaås. Többen rendszeresen megkérdik, mi a franc ez a Gliv-dolog, és most úgy gondoltam, ha ezek a többek egészen véletlenül ellátogatnak ide, amit persze nem tesznek, mert az ember nem jár a haver ötszáz éve nem frissült honlapjára, inkább benéz a faszbukra, de oda se nagyon, mert a haver ott tolja 24/7ben a tépőzáras bölcseletét, amit mondjuk a haverok bírnak a legtovább, de azért ők is belefáradnak kábé öt-hat év után, mert semmi változás, tehát a legutolsó hely, ahová a haver elnéz, az ez a honlap, a haver hervadt honlapja. Ide majd a HR-es néz el talán, ha egyszer munkát keresek, de valszeg az is leragad a faszbukon. Sokan szidják a fácsét, hogy ilyen, meg olyan, meg szemét, meg mocsok, de valójában kitűnő sandbox vagy légypapír pl a HR-eseknek. Ezért írom most ide a Gliv Blaås [1] igaz történetét. Többen azt gondolják, egyszerű szójáték, csak eltitokzatoskodgatom az egészet, valójában szimplán "gimme blázt" jelnent, vagyis aggyecigit. Hát majdnem. Amire kevesen jöttek rá, hogy a Rejtőtől loptam, mert ugye: "Magam is sokat olvastam, többek közt Gil Blast, Genovevát és, mint már említettem, Roccambole szerelmeit, de a fenti tudományos műveken kívül számos alkalommal elolvastam Lohengrin, a hattyúlovag történetét is, ami mai műveltségem alapját képezi." Bizony. Gil Blast, a modern műveltség alapja - megjegyezték? A Magyar Elektronikus Könyvtárból 2012 nyarán eltávolított Csülök egyik kedvenc írójának távoli rokona ez a lány, a Gliv. Ezért aztán, ha a MEK-ről le is szedték, itt csak meg lehet találni az egészet. Jó, mi? All rájt rezerved... Lehet művelődni tudományosan. Nekem viszont évekig tartott rájönnöm, hogy a HR-es az a személyzetis. Meg kellett gugliznom a dolgot. Human Resources. Pfujj..Gil Blast kései leszármazottja egyike az utolsó isteneknek, egy vadászpilóta, aki az utolsó háborúban szolgált. Csupa kisbetűvel írom, mert mostanában így gyakrabban láttam. Egészen odáig semmi rendkívüli nem történt a lánnyal, hogy az utolsó ütközet során (ezt is teljesen kisbetűvel írtam) egyszerűen belelőtték egy Fekete Lyukba. Aztán átment egy másik valóságba. Valóság és valóság között a nemléten át visz az út. Hogy most a hajó létfenntartó rendszere, vagy azok az energialények mentették-e meg az életét, akik végül visszapaterolták ide, ebbe a mi koszlott kis valóságunkba, azt nem tudjuk. Azt, hogy a maszkjára 3D térképet pingáltak, ami csak sötétben látható teljességében, egyébként valami afrikai maszkra hajaz, de sötétben látszik a lány arcán is, maszk nélkül is, azt tudjuk. Hogy mindez mit jelent, azt nem tudjuk. Hogy Gliv halhatatlan, azt sejtjük, de Stirlitztől tudjuk, hogy tulajdonképpen lehet, csupán a létfenntartó rendszer emléke a lányról. Gliv azt állítja, szimbiózisban él a létfenntartó rendszerével, tulajdonképpen elhanyagolhatóan kevés már benne az emberi, de másrészről az emberi test nagy része úgy nagyjából hét évente amúgy is kicserélődik. Gliv azt mondja, mindez fikarcnyit sem számít, a lényeg, hogy ő Glivnek érzi magát. Erre Stirlitz sem szokott mondani semmit. Mindenesetre bonyolult történet.De mi egyszerű ebben a világban? Stirlitz már tudta, hogy az olyan egyszerűnek tűnő dolgok, mint Tatjana, a legbonyolultabbak közé tartoznak. Tatjana egyszerű volt, mint a bot, de Stirlitz számára mégis megfejthetetlen. Gliv ennél jóval egyszerűbb: tizenhét és fél lehetett, amikor belépett a háborúba (ő ugyan tizenötöt mond, de persze hazudik), simán letagadta a korát, és a hadsereg akkoriban már nem volt abban a helyzetben, hogy válogasson. Fölvették konyhásnak, három hónap múlva repült. Húsz hétre megvolt a tűzkeresztség is, és ahogy a teszteken, élesben is felülmúlhatatlan vadásznak bizonyult. Spontán volt, konok és teljességgel kiszámíthatatlan. Aztán belelőtték egy fekete lyukba. Cseppet sem lepődött meg rajta, talán egy egyszerű bazmeget, ha mondott. /folyt.köv.- ja, nem/