Égitestek

A MERKÚR: A következő táblát a Nap szomszédságában, csupán 6 méterre találjuk. A bolygó átmérője 4 900 km, vagyis körülbelül harmadakkora, mint a Föld . A Naptól átlagosan 58 millió km-re kering, naptávolsága viszont folyamatosan változik. A bolygók ellipszis alakú pályán keringenek központi égitestünk körül. Ezek az ellipszisek kevéssé lapultak, alig térnek el a szabályos körtől. Egyetlen kivétel a Merkúr pályája, néha csupán 46, máskor 70 millió km-re jár a Naptól. Ez a legkisebb bolygó. A szerény mérethez alacsony tömeg is társul, a gyenge gravitációs tér pedig nem képes légkört biztosítani. Ennek hiányában a felszíni hőmérséklet is szélsőséges, nappal 400 °C fölé is emelkedhet, míg éjszaka megközelíti a -200 °C-ot. Felszínét sűrűn borítják a kráterek, ezek létrejöttéért kisebb-nagyobb meteoritok becsapódása okolható. A Merkúr forgástengelye csaknem merőleges a keringés síkjára, tehát évszakok nincsenek ezen a bolygón. A sarkvidék mélyebb krátereibe soha nem süt be a Nap, így ott valamennyi jég is megmaradhatott annak ellenére, hogy ez a Naphoz legközelebb keringő bolygó. Nevét Mercuriusról (görög megfelelője Hermész) az istenek hírnökéről kapta. Az elnevezés gyors Nap körüli mozgásának tulajdonítható.

A VÉNUSZ: Vagy alkonyatkor vagy hajnalban figyelhetjük meg az égen, ezért népünk Esthajnalcsillagnak nevezi ezt a ragyogó fényességű bolygót. Földünknél alig kisebb, 12 000 km az átmérője. Itt a nap 243, míg az év 225 földi napig tart, tehát a nap hosszabb az évnél a Vénuszon. Naptávolsága kb. 110 millió km, vagyis 11 m-re találjuk a tábláját a Napétól. Sűrű légköre főleg szén-dioxidból áll, ennek köszönheti extrém időjárását is: A felszíni hőmérséklet 500 °C körül van, ami a gyors légkörzés következtében a hosszú éjszaka során sem csökken számottevő mértékben. A kénsav-felhőkből hulló csapadék nem éri el a felszínt, a nagy hőségben hamarabb elpárolog. A légnyomás a földinek 90-szerese. A sűrű légkör nem átlátszó, így csak radar-mérésekkel tudtuk feltérképezni a domborzati viszonyokat. A vénuszi körülmények igencsak próbára tették az oda tartó űrszondák fejlesztőinek leleményességét. Nevét a szerelem. a szépség és termékenység római istennőjéről kapta, nyilván azért, mert ez a legfényesebb bolygó.

A FÖLD ÉS A HOLD : A következő két kőlapot egy virágágyás bokrai rejtik. Szülőbolygónk a Naprendszer harmadik bolygója 150 millió kilométerre rója éves köreit csillagunk körül. Átmérője az egyenlítőnél 12 756 km, tengelyforgási ideje 1 nap. Az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek felszínén a víz állandóan képes folyékony halmazállapotban megmaradni. Ez a megfelelő hőmérsékletnek, és légnyomásnak köszönhető. Az óceánok szolgáltak élőhelyül a Földön megjelenő első életformák számára. Bár nem kizárt, hogy a Naprendszer más égitestjein is fejlődésnek indult az élet, jelenleg nem ismerünk egyéb létformákat.

A MARS: Következő állomásunkra a lépcső tetejénél lelhetünk: 230 millió km közepes távolságban kering a Nap körül és egy teljes keringéséhez 687 napra van szükség, tengelyforgási ideje viszont majdnem pontosan egy nap. Átmérője kb. fele a Földének, ezért a felszíni gravitáció is gyengébb. Magas vasoxid-tartalmú kőzet borítja, ennek köszönheti jellegzetes vöröses-barna színét, amiről szabad szemmel is meggyőződhetünk. A kiszáradt folyómedrek egykori vízfolyásokról tanúskodnak, de találunk itt hatalmas szakadékvölgyet, és órás vulkanikus hegyeket is. A felszíni hőmérséklet - 140 és +20 °C között változik. Nagyobb távcsővel hósapkái is felfedezhetők, ezek a kevés vízjégen kívül főleg szárazjégből állnak. Igen ritka légkörét elsősorban széndioxid alkotja. Néha hatalmas porvihar tombol a Marson, ilyenkor a felszín sem látható. Az utóbbi évek legkutatottabb bolygója, számos űrszonda kering körülötte, vagy szállt le a rá, hogy az egykori folyékony víz, és az esetleges élet nyomait kutassák. Nevét vörös színe miatt a hadak istenéről kapta. Két kicsi, szabálytalan alakú holdja van, a Phobos és a Deimos.

A KISBOLYGÓK: A Planetáriumhoz vezető úttal szemben, a Nap-kőtől 42 méterre a kisbolygókat jelölő kőlapot találjuk. A Mars és a Jupiter között, ahol úgy tűnik, hogy egy nagyobb bolygónak kellene lennie, százezernyi szikladarab kering átlagban négy és fél éves keringési idővel. Az elsőnek felfedezett és legnagyobb kisbolygó, a Ceres majdnem 1000 km átmérőjű. Jelenleg már több százezer kapott sorszámot. A néhány száz darab magyar vonatkozású kisbolygó közül 23-at dr. Kulin György fedezett fel a harmincas években. Itt négy kiváló ismeretterjesztő csillagász nevét tüntettük fel, akikről kisbolygót neveztek el.A szám a kisbolygó eredeti lajstrom-száma.2058 Róka Gedeon tanár, ismeretterjesztő.3019 dr. Kulin György csillagász, az Uránia bemutató csillagda megalapítója és első igazgatója.3427 Szentmártoni Béla amatőrcsillagász, a modern magyar amatőrcsillagászat elindítója.28492 Dr. Marik Miklós tanár, asztrofizikus, tanszékvezető docens.

Most következzenek az óriásbolygók, vagy más néven a gázbolygók.A jelzések a lépték szerint az Ifjúsági-sétány mentén, az Akácosban folytatódnak.

A SZATURNUSZ: Kőlapját 143 méterre, a Simonkay Lajos-sétányra bekanyarodva baloldalon találjuk. A Naptól mintegy 1 ½ milliárd km távolságra kering, keringési ideje kb. 29 ½ év. Átmérője 120 000 km, a Földének közel kilencszerese. 10 óra 39 perc alatt fordul meg a tengelye körül. A bolygót főleg hidrogén és hélium alkotja, sűrűsége rendkívül kicsi, 0,7 kg/dm3, vagyis úszna a vízen, ha találnánk alkalmas méretű óceánt a kísérlethez. Az összes óriásbolygó rendelkezik gyűrűkkel, ezek általában vékony, jelentéktelen képződmények. A Szaturnusz gyűrűrendszere viszont hatalmas, kiterjedése közel 1 millió km, ugyanakkor rendkívül vékony, vastagsága csupán 1-2 km. A gyűrűk jégkristályokból és kődarabokból állnak. Szaturnusz az egyik legősibb római isten. A vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították. Jelenleg több, mint 60 holdja ismert. Közöttük találjuk a Titánt, amely 5150 km-es átmérőjével a Merkúrnál is nagyobb.

Ezek után azokat a bolygókat vesszük sorra, amelyek az ókorban még ismeretlenek voltak.

AZ URÁNUSZ: Ez a pont 287 méterre, a romos étterem sarkával szemben az Eper táblában látható. Mintegy 3 milliárd km távolságban 84 év alatt kerüli meg a Napot. Átmérője közel 51 000 km, a Földének több, mint négyszerese. Naprendszerünkben egyedülálló módon a bolygó forgástengelye annyira megdőlt, hogy szinte a pályasíkjában fekszik, tengelyforgási ideje 15 ½ óra. Az Uránuszt 1781-ben fedezte fel Sir William Herschel. Szabad szemmel csupán halvány csillagocskának látszik. Vasból és szilikátokból álló magja nagyobb, mint a Föld, ezt kb. 18000 km sugarú vízből, ammóniából és metánból álló fagyott kéreg és egy vastag, héliumot, hidrogént és metánt tartalmazó légkör övezi. A metán okolható felhőzetének kékes színéért is. A bolygó belseje talán részben folyékony. Az Uránusznak nagyobb az átmérője, de kisebb a tömege mint a Neptunusznak. Uránusz a görög mitológiában az eget megszemélyesítő isten, Gaia-Földanya férje, az első, legősibb istennemzedék képviselője. Szaturnusz apja. Földi távcsövek és a Voyager-2 űrszonda segítségével már huszonhét holdját ismerjük, ezeket nem az ókori mitológiából, hanem Shakespeare színpadi műveinek és Alexander Pope angol költő Fürtrablás című szatirikus eposzának szereplőiről nevezték el. Halvány gyűrűit 1977-ben fedezték fel, amikor azok elfedtek egy csillagot.

A PLUTO: Igazán nem nagy, átmérője kb. 2300 km, így nemcsak az összes bolygónál, de számos holdnál is kisebb. Kicsinyített Naprendszerünkben csak 0,23 mm-nek mutatjuk 595 méterre a Napot jelképező kőlaptól, majdnem a Vajda Péter utcánál. 248 év és 157 napos pályája annyira eltér a körtől. hogy időnként a Neptunusznál is közelebb kerül a Naphoz. A Neptunuszon túli bolygó felkutatását a híres bolygómegfigyelő, Percival Lowell kezdte meg 1905-ben, a Neptunusz megfigyelni vélt pályaháborgásai alapján. Lowell halála után 1930-ban az obszervatórium asszisztensének, Clide Tombaugh-nak sikerült felfedeznie a Plutot. Akkor bolygóként katalogizálták, ám egyre gyűltek az érvek ezen besorolás ellen. A naprendszer belsejében találhatók a kőzetbolygók, míg kívül az óriásbolygók. A Pluto egyik kategóriába sem fér bele. A bolygók egy síkban, nagyjából kör alakú pályán keringenek, a Pluto kilóg a sorból, pályaellipszise 17°-os szögben hajlik a Naprendszer síkjára, napközelben 4 ½, naptávolban 7 ½ millió kilométerre jár csillagunktól. A végső érvet azonban a Neptunuszon túl keringő, a Plutohoz hasonló égitestek - az ún. Kuiper-objektumok - tömeges felfedezése jelentette az ezredfordulót követően. A Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-os közgyűlésén végül egy új égitesttípus, a törpebolygó került bevezetésre. Ide tartozik a Pluton kívül a fő kisbolygóöv legnagyobb égiteste: a Ceres, továbbá 3 Kuiper-objektum, a Haumea, a Makemake és az Eris is. A Pluto a görög mitológiában Hadész istennek, az alvilág urának egyik elnevezése. A Plutonak öt holdját ismerjük.

Itt még nincs vége a Naprendszernek, csak sétánknak. Még több milliárd apró égitest; kisbolygók, üstökösök övezetei húzódnak kb. egy fényév távolságig. Egy fényév az a távolság, amelyet a fénysugár egy év alatt megtesz. Ez 9 és fél billió km.

Tízmilliárdszorosan kicsinyített Naprendszerünkben, ahol 1 méter = 10 millió km, a fény 30 mm-t tesz meg 1 másodperc alatt, így egy fényév itt 950 km. A legközelebbi csillag 4,3 fényévre, itt 4100 km távolságra volna.

És még egy érdekesség: ha kényelmesen 10 perc alatt járjuk be a sétáló naprendszert, akkor a fénysebesség harmincháromszorosával haladunk a modellünkön, mert a fény átlagosan 5 1/2 óra alatt ér a Plutohoz.