Embedded Files
Seiling (Szeiling) Mátyás (1853-?) – Karras (Karas) Emma Emília (1849-?)
Az 1853. jan. 29-én született ifjabb Seiling Mátyás kőfaragónak tanult. Segédlevelének megszerzése után, tudása tökéletesítésére (a korabeli szokás szerint) bizonyára ő is vándorútra kelt. Elképzelhető, hogy így találkozhatott Emma Emilie Karras-szal, s vette őt feleségül. Azt nem tudom, hogy hol házasodtak össze, de azt igen, hogy ez legkésőbb 1880 végén, 1881 elején történhetett. Azt tudom, hogy 1881 szeptemberében Bécsben (Wien) éltek. Az viszont biztos, hogy 1884-ben már Pécsett laktak, ahol a kőfaragó mesterségnek régi hagyományai voltak. (Baranya megyében egyébként több Karas nevű család élt a 19. században.) 1884-ben Makár utca 58. szám alatt, 1885-ben a Makár utca 64. szám alatt, 1887-ben Makár utca 39. szám alatt lakott a Seiling (a születési anyakönyvek szerint Szeiling) család.
Ezekben az években a városban Piacsek Károly, Schulz János, Szakváry Nándor és Vogl N. János kőfaragó műhelye működött, valószínűleg egyiküknél lehetett segéd Szeiling Mátyás.
A család 1887-ig biztosan Pécsett élt, viszont 1890-ben már Budapesten találjuk őket. 1890. februárban és márciusban Seiling Mátyás (neve igen gyakran a németes formában szerepel) már mint az Általános Munkás-Betegsegélyző -és Rokkant-Pénztár központi tagja kapott segélyt. A korabeli újságok (Népszava, A Kőfaragó, Budapesti Hírlap) közleményei, továbbá a Budapesti czím- és lakásjegyzék kötetei alapján vázolhatjuk fel életének ismertté vált adatait.
A budapesti kőfaragó-segédek szakegyletének (mai fogalmunk szerint szakszervezetének) 1890. ápr. 11-i választmányi ülésén az elnök kérésére ő vezette az ülést. A júl. 25-i választmányi ülésen indítványozta, hogy „hivassék egybe egy országos kőfaragó-kongresszus”. Az okt. 17-i választmányi ülésen már a szakegylet elnökeként van megnevezve. A nov. 1-jén és 2-án megtartott I. Magyarországi Kőfaragó Kongresszus az ő elnökletével folyt.
1891-ben is ő a Magyarországi Kőfaragó Szakegyesület elnöke, augusztusban újra elnöknek választják. Pontosan nem tudom, hogy meddig volt elnöki funkcióban, az ismert, hogy 1892 novemberében már Kepplinger József az elnök.
Közben a budapesti Általános Munkás-Betegsegélyző- és Rokkantpénztár 1891. máj. 31-i rendes közgyűlésén a Központi választmány póttagjának választják. Valószínű, hogy előbb is választmányi tag lehetett, és ezért szerepelt a neve mellett az 1890 elején kapott segélykor a „központi tag” kifejezés.
1891. május 3-án a budapesti munkásdalegylet alakuló közgyűlésén a választmány tagjává választották.
1892. márc. 13-án, a budapesti építőmesterek, kőmíves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestületéhez tartozó iparossegédek segélypénztárának évi közgyűléséről – mivel a kőfaragók úgy érezték, hogy őket hátrányosan kezelik – a jelenlévő 450 kőfaragó kivonult, majd egyleti helyiségükben elhatározták, hogy önálló betegsegélyző egyletet hoznak létre. Ennek érdekében kilenctagú bizottságot választottak, élén Seiling Mátyással.
Valószínűleg már ekkortól, de adatom csak arról van, hogy 1895-től biztosan a Budapesti Kőfaragó-segédek Betegsegélyző Egyletének II. (ügyvivő) elnöke. 1903-ban a Kőfaragó szaklapban egy olvasói levélben azzal vádolják, hogy nyolc éve manipulálja a szavazásokat, hogy második (ügyvezető) elnök maradhasson. Ennek ellenére 1903 szeptemberében újra ügyvezető elnöknek (másodelnöknek) választják, s csak 1906 áprilisában köszönt le erről a posztjáról.
Ugyanebben az időszakban, 1903 és 1910 között a budapesti Szent Lipót Betegsegélyző és Temetkezési Egylet elnöke is. Az egylet címe: VII. ker. Akáczfa utca 23. volt.
A Budapesti Czím- és Lakásjegyzékének lakcimjegyzék részében 1899–1903 között mint kőfaragó segéd, 1907 és 1914 között kőfaragó pallér, illetve kőfaragó művezető van foglalkozásként megnevezve. (Az is igaz, hogy 1900-ban fia, ifjabbik Seiling Mátyás kőfaragó főpallérként nevezte meg apja foglalkozását.) A róla szóló cikkek szerint már 1892-től pallér, mégpedig egy 1903-ban közölt cikk szerint a Seenger-féle műhelyben.
Seenger Béla kőfaragó mester műhelye többek közt a Parlament, a Zeneakadémia stb. márványmunkáinak és épületdíszeinek készítője volt. Igazolást nyert tehát az a családi hagyomány, hogy Seiling (Szeiling) Mátyás az Országház kőfaragó munkálataiban is részt vett, mivel Seenger Béla vállalkozó szerződéseiről 1901 és 1906 között több irat is található az Országház építésének kőfaragó munkálataival kapcsolatban az Országgyűlési Könyvtár honlapjának Tervtár aloldalán.
A család budapesti lakhelyeiről a következők ismertek:
1899–1901: VIII. Hunyadi-u. 25.
1901–1910: VIII. Óriás-u. 5.
1911–1914: I. Csörsz-u. 13. (de szerepel a 15., illetve a 9. szám is az iratokon).
1915. évi budapesti lakásjegyzék nem jelent meg, az 1916. éviben Seiling Mátyás már nem szerepel. Ennek alapján úgy gondolom, hogy 1915 táján hunyhatott el - a pontos dátum anyakönyvek átnézésével derülhetne ki..
Page updated
Google Sites
Report abuse