Ünnepi beszéd

Vezér Anna ügyvezető elnök

ünnepi beszéde

Az egyesület célja és tevékenysége:

a) A nagy múltú Alma Mater oktató-nevelő munkájának erkölcsi és anyagi támogatása.

b) A volt iskolatársak, tantestületi tagok, a tanulók szüleinek összetartása, a barátság megőrzése, erősítése.

c) Az iskola és a társadalom kapcsolatának ébrentartása, a hagyományok őrzése, a nemzeti öntudat mélyítése.

d) Az iskolavezetők pedagógiai célkitűzéseivel kapcsolatban előadások tartása, szakkörök vezetése, pályázatok kiírása.

e) Az iskolai évkönyv szerkesztésének támogatása, egyéb publikációs tevékenység elősegítése.

f) A tanulók részére kulturális, sport- és egyéb rendezvények szervezése, valamint a meglévő sportpálya fenntartásában való közreműködés.

Tisztelt vendégek, megjelent ünneplők, kedves Öregdiák Barátaim!

A Baráti Egyesület alapításának 30. évfordulójának ünnepségén a luxus, a pompa nem a külsőségekben jelenik meg. A luxust, a pompát az itt megjelentek szíve, emberi értékei, csillogó szeme és mosolya jelenti.

Igen, büszke vagyok iskolámra, büszke vagyok, mert sok remek embert adott a hazának.

Mit jelent számunkra az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium?

Azok vannak itt jelen, akiknek fontos az alma mater által képviselt érték tudásban, emberségben egyaránt. Tudás – mai kifejezéssel: tudástőke, amelyet tanárgenerációk halmoztak fel. Emberség: az idelátogatók – például érettségi vizsgaelnökök – a kívülálló szemével észrevesznek olyasmit, ami a benn élőknek természetes – így a bizalomteljes tanár-diák kapcsolatot.

Mindezek késztethették az első érettségiző évfolyam tanulóit 1926-ban (ekkor tartották 10 éves találkozójukat) az aszódi öregdiákok szövetségének megalapítására. Első elnöke Szever Pál intézeti tanár, volt diák lett.

Az iskola 1942-43.évi Értesítője megható adatot közöl: a magyar kir. belügymin. az Egyesület szünetelését engedélyezte – nyilván a nehéz, háborús körülmények miatt kellett ezt kérelmezniük.

Az újjáalakulásra 1989-ig kellett várni, amikor Frajna Miklós igazgató úr kezdeményezésére – az általa említett segítőkkel: Dr. Dajka Ernő, Péter Géza, Nagy Lajos, Szegvári Zoltán, valamint a jelenleg körünkben lévő Oberczán József ( második elnök) és Nyíry Szabolcsné ( első elnök) újjáélesztették az egyesületet. Az előkészítő bizottságban Dajka Ernő és Keményfi Elemér, Füle Györgyné, Dobák Katalin és Balázs Gusztáv voltak.

Az első vezetőség tagjai közül a mai napig választmányi tag Zmák Júlia ( akkor titkár), aki a mai napon (nem először) fogja végezni a közgyűlés levezetését. Dr. Köles Józsefné Diós Ágnes aki a választmányi gyűléseken mindig ott van és precízen vezeti a jegyzőkönyvet, Pachert Károly – szintén mindig jelen van és mindent tud az iskola történetéről, régi tanárairól és tanulóiról. Tóth László grafikus, a Petőfi aranyjelvény adományozója 30 éve !A karácsonyi üdvözlőlapok megújuló arculata , nyomdai munkája is neki köszönhető. Köszönöm a 30 éves meghívó elkészítését is. Jelenleg három más helyen is meg kell jelennie – talán ide is elér.

Köszönet ezeknek az elődöknek, akik újjászervezték az öregdiákok egyesületét, mert fontosnak tartották a kitűzött célokat ( idézek az egyesület alapszabályából):

A volt iskolatársak, tantestületi tagok, a tanulók szüleinek összetartása, a barátság megőrzése, erősítése.

Az iskola és a társadalom kapcsolatának ébrentartása, a hagyományok őrzése, a nemzeti öntudat mélyítése.

Ez utóbbi valósul meg minden márciusban, amikor a Petőfi nap keretében öregdiák előadók jönnek az osztályokba, fiatalos lendülettel, jókedvvel, mosolyogva átadják emlékeiket, tapasztalatukat a mai diákoknak – szinte érezni, hogy erőt adnak erkölcsi tartásukkal. Ilyen kiemelkedő, példamutató életutat bejárt tagtársainktól örökre búcsúznunk kellett: dr. Tasnády Lajos, majd dr. Kovácsik Erzsébet, Csöpike hagyott itt minket – ők már az égből mosolyognak le ránk.

Kiemelkedő eseményei voltak az elmúlt 30 évnek két könyv kiadatása.

Jubileumi évkönyv 2004 Nádasdy Ferenc hatalmas szervező, gondos szerkesztő munkája, benne Oberczán József értékes iskolatörténeti tanulmánya.

Tablók könyve 2009 Csobán Attila igazgató támogatásával készült.

E két kiadvány nélkül nem tudnék beszélni az iskoláról. Számtalanszor ütöm fel mindkettőt.

Engedjék meg, hogy a magam iskolai emlékeivel példázzam a generációk közti kapcsolódást:

mert mi hidat képezünk a generációk között.

Gimnazistaként ismertem a fiatalon itt tanító Nádasdy Ferit. Később tőle hallottam , mint fogalomról a”Hamarról”, akit én nem ismertem személyesen, csak tablókról. Oberczán Jóska rövid ideig, talán helyettesítőként tanított engem is. Nyíry Sanyi bácsi csak 1-2 órában helyettesített nálunk, amikor Kati babát várt (Lillát). Ma Nyíry Zsolt és Kissné Nyíry Lilla kollégáim – akik itt nőttek fel a tantestület „lábai közt szaladgálva” némi képzavarral élve.

Zalán Frici bácsi pedig matematikából gondokkal küzdő osztálytársaim örökös korrepetítora volt.

Ennél a pontnál tudatosodott bennem, hiszen Zalán Péter is híd a petősis generációk között, és és Nyíryék és Klausmann Viktor és Kornél is! A mai program forgatókönyvének átnézésekor Viktor sokszor kommentálta: ismerem 3 éves koromtól, ismerem Pachert Tücsit, Nyíryéket, Kovács Tamást, a Frajna családot . Még volt gimnáziumi osztálytársamat Mihály Istvánt is ismeri – igaz vele már felnőtt korában sodorta össze az élet.

A mai fiatalokra tekintve bevallom aggodalommal figyelem az okostelefonjába mélyedt ifjúságot. Sokan nem élik meg a jelent, nem vesznek részt a családi beszélgetésekben. Hogy lesz így az értékátadás lehetséges?

Erről panaszkodtam öreg, 90 év feletti rokonomnak (nem okostelefonon, hanem számítógépen emilez – ő szorgalmasabb, mint én). Mi sem voltunk jobbak – mondta békítőleg, bölcsen.

Most a köszöneté a szó. Azzal kezdtem, az van itt, akinek fontos az Alma Mater. Az lép be az Egyesületbe, akinek fontos a Petőfi Sándor Gimnázium (aszódi diák zsargonban: PSG).

(Teszek egy közbevetést iskolánk nevével kapcsolatban, hogy tudjuk, az oktatási átszervezések okán, ma iskolánk hivatalos neve: Váci Szakképzési Centrum Petőfi S. Gimnáziuma, Gépészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma. De egyesületünk nevét nem változtatgatjuk. Aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Baráti Egyesülete – leánykori nevén: öregdiákok egyesülete.)

Köszönöm az egyesület tagságának kitartó támogatását – többekkel beszélgettem mostanában, mivel jár az egyesületi tagság, a tagdíj befizetésén kívül. Bizony a távol lakóknak csak egy laza köldökzsinór a múlthoz (és ifjúságunkhoz). Kapcsolódás, éves rendszeres kapcsolat egy karácsonyi üdvözlet és éves Híradó az egyesület aktívabb tagjainak munkájáról. Az iskola felé pedig erkölcsi támogatást jelent az öregdiákok egyesülete, valamint szerény anyagi lehetőségeinkhez mért támogatást is tudunk nyújtani oktatási eszközök adományozásával, pályázatok díjazásával, az iskolai évkönyv kiadásának segítésével. Régebben az uszoda melletti harcban nyújtott támogatást egyesületünk – ma az uszodáért ismét harcba szólít igazgató asszony.

Az ember biológiai adottságaiban bekódolva közösségi lény, egyedül elveszik, elpusztul az ember. A közösség megtartó ereje, ez az Alma Mater-hez tartozás értéke. Az Alma Mater mindig számíthat volt diákjaira, és az iskolatársak is mindig számíthatnak egymásra. Iskola nem létezik tanár nélkül, ahol tanuló van, ott tanárnak is kell lennie ( mondta Klaumann Ferenc, kedves igazgatóhelyettesem) – így alkotunk mi, egykori tanulók, és/vagy tanárok egy nagy családot az aszódi Petőfiben. Erre van közelmúltbeli példa: dr. Basa Antal választmányi tag a 75. születésnapját május 4-én velünk töltötte, a ballagáson Ő adta át a Petőfi Aranyjelvényt.

Köszönet mai ünnepségünk feltételeinek megteremtéséért

- Sztán István úrnak, Aszód város polgármesterének

- Az iskolavezetés tagjainak, Némethné Holló Krisztina igazgató asszonynak – a ballagás és az írásbeli érettségik szervezése közben erre is figyelt.

- A választmányi tagoknak, különösen Járjapka Zsuzsa titkár rengeteg munkáját

- A szervezésben, lebonyolításban segítő kollégáknak

- Iskola technikai dolgozóinak, adminisztrációs dolgozóinak

- A fellépő előadó művész öregdiákoknak

- A segítő tanulóknak

- A süteményt hozóknak

- A rendezvényünket szponzoráló Korona cukrászdának és az Íródeák papírboltnak

Gondolataimat Pefőfi Sándor versével zárom: EGY KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE

Az életcél boldogság, de elébb

Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,

Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,

Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:

A becsülettől soha el ne térj

Sem indulatból, sem pedig dijért,

Szeresd hiven felebarátidat,

Ne vond föl közted s más közt a hidat,

A hon nevét, a drága szent hazát

Szivednek legtisztább helyére zárd,

S imádd az istent, s mindenekfelett

Áruld erősen költeményimet.

Pest, 1848. január