NÉVJEGYEK INSUMED

A differenciáldiagnózis segítségével meghatározható, hogy milyen típusú cukorbetegség, cukorbetegség vagy nem cukorbetegség, kizárható a glucosuria és azonosítható a vesecukorbetegség. És azt is, hogy milyen betegségek járultak hozzá a betegség kialakulásához. A cukorbetegség ezen diagnózisa a vér inzulinszintjének meghatározásán alapul. Ha a cukor a normál tartományon belül van, és az inzulin emelkedett, cukorbetegséget diagnosztizálnak. Az 1-es és 2-es típusú betegséget egy közös klinikai kép egyesíti, de vannak különbségek a tünetekben:Az első típust a beteg súlycsökkenése jellemzi. A második - növekedés.Az örökletes hajlam jellemző a 2-es típusú cukorbetegségre, de nem az 1-esre.Az elsőre jellemző az akut megjelenés, a másodikra pedig lassú, észrevehetetlen.Az első típusnak fényes jelei vannak, a második gyengén kifejezett.Az elemzések során az első esetben alacsony inzulin- és c-peptidszintet figyeltek meg, a második esetben ezeknek az értékeknek a növekedése figyelhető meg.A ketoacidózis kockázata magas az első típusnál, és nagyon alacsony a második típusnál.Az elsőben nincs inzulinrezisztencia, a másodikban van.Inzulinfüggő cukorbetegség esetén az orális hipoglikémiás szerek nem fejtik ki a kívánt hatást, de alkalmasak a második típusra.Az első típusnál élethosszig tartó inzulinhasználat szükséges, a második típusnál pedig a betegség kezdetén nincs szükség.Azt is szeretném megjegyezni, hogy a betegség inzulinfüggő típusa gyermekkorban és 15-24 éves korban alakul ki. 25 éves kor után az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata nagyon alacsony. A második típus pedig idősebb korban alakul ki.Miután az azonosított betegséggel diagnosztizálták a cukorbetegséget, az orvos előírja a kezelést, figyelembe véve az összes eredményt.