Az 1998-as évkönyv iskolatörténete.
Az iskola 1993-1998 közötti története
Az 1993-as jubileumi ünnepségek után folytatódott az a felelősségteljes, igényes munka, melyet iskolánk már kötelező érvénnyel elvár valamennyi dolgozótól. Az iskolai élet demokratizálódása tovább erősödött. Egyre önállóbban s tartalmasabban tevékenykedett a diákönkormányzat Horváth Andrea tanítónő segítő irányításával. A tanulók és a nevelőtestület közreműködésével átdolgoztuk a házirendet. Megalakult az iskolaszék, melyben az önkormányzat által delegált képviselők mellett a szülők és a tantestület képviselői is jelen vannak. 1997-től a diákönkormányzat is küld a gyermekeket érintő napirendek megtárgyalására 3 tanulót. Az iskolaszék működése eredményeként nyitottabbá vált az iskola, a társadalmi kontroll lehetősége egyre jobb lett.
Az iskola 25 éves története során kialakult hagyományrendszer az elmúlt öt évben továbbra is a programok gerincét biztosította. Igyekeztünk azonban új elemeket is a hagyományok közé beépíteni. Így lett rendszeres esemény a minden év novemberében megrendezett „Környezetvédelmi hét", a „Kihívás napjának" megszervezése, illetve a városi rendezvényekhez kapcsolódás, a decemberi nyugdíjas találkozó, a jeles napok népi hagyományainak feldolgozása és bemutatása, a nemzetközi kapcsolat ápolása Glinde-Realschule-val, az őszi és tavaszi diáknap, illetve diákhét megrendezése, az iskolagaléria őszi és tavaszi kiállításainak megszervezése, a sítáborozás, a vándortáborozás, a Víz és a Föld napja megünneplése ... mind-mind az élmények gazdag tárházát nyújtotta a benne résztvevő gyermekeknek, felnőtteknek.
Az 1997/98-as tanévtől hivatalosan is kapcsolódtunk a Mikrokozmosz Alapfokú Művészetoktatási Intézményhez, s két néptánccsoportot működtetünk, ahol reményeink szerint egy új generáció nőhet fel a népi hagyományok tudatos továbbvitelével.
Azt a sokrétű tevékenységet, melyet az oktató-nevelő munkával párhuzamosan végeztünk, csak sokszínű, többféle érdeklődésű, de felelősségteljesen tevékenykedő pedagógusokkal lehetett megoldani. Az 1968-tól kialakított szokás- és hagyományrendszert a tantestület tovább folytatta, néhány területen továbbfejlesztette. Legnehezebb feladatnak az tűnt, hogy a nyugdíjba vonult kollégák munkáját hasonló elhivatottságú pedagógusok folytassák, s az iskolai nevelő-oktató munka zökkenőmentesen menjen tovább.
Olyan kiváló kollégáktól kellett elköszönni, mint Embersics Imréné, dr. Géger Gyuláné, Németh Józsefné, dr. Ozsváth Ferencné, Vígh Gyuláné, dr. Henics Zoltánné, Gundy Richárdné, dr.Csákabonyi Balázsné és Bongor János kollégánk. Ugyancsak nyugdíjba vonult hosszú évekig kiválóan dolgozó élelmezésvezetőnk: Hegedűs Istvánné. Legfájóbb veszteségünk Szántó Lászlóné - Manyika volt, akinek kedves személyisége nagy űrt hagyott maga után. Tíz nagyszerű pedagógus kiválása a munkából - még ha nem is egy időben történt - nagy gondot jelentett. A régiek helyét elfoglaló „új generációnak" igen nehéz a feladata. Lelkiismeretes, magas színvonalú munkával kell bizonyítaniuk, hogy képesek az elődök által megkezdett tevékenységet jó színvonalon, megújulva továbbvinni, képesek az iskola jó hírét megőrizni, továbbfejleszteni. Számítunk rájuk ebben az embert próbáló munkában.
Az elmúlt öt évben az oktatásügy megújítása lett a központi feladat iskolai szinten is. Az 1993-ban elfogadott oktatási törvény bevezetése, annak 1996-os módosítása, a Nemzeti Alaptanterv elfogadását követő iskolai tennivalók sora igen jelentős többletterhet rakott minden pedagógus vállára. Tantestületünk döntő többsége nagy felelősséggel dolgozott azon, hogy a megújuló iskola - a gyermekek, a családok igényének minél jobban megfeleljen. Célunk egyre inkább a szolgáltató iskola megvalósítása lett. Arra törekszünk folyamatosan, hogy az eddigi arculatunkat megőrizve, továbbfejlesztve, kiemelt célokat kitűzve még inkább megfeleljünk saját elvárásainknak, de ezzel együtt a családok, a közvetlen környezetünk naponta növekvő igényeinek. Ez nem könnyű feladat.
Az elmúlt években folyamatosan csökkent a gyereklétszám. Iskolánk iránti igény azonban fokozódóit. Évente kelleti a beiratkozáskor családok tucatjait elutasítani helyhiány miatt. 1993-1998 között 18 tanulócsoporttal dolgoztunk. 1993-ban még 514 tanuló és 41 pedagógus tevékenykedett az intézményben. Ez 1998-ra 485 tanulóra és 38 pedagógusra csökkent. A jövőben várhatóan ez a létszám stabilizálódik. A gyerekek létszámcsökkenésének többsége abból adódik, hogy 1993-ban még a háziasszonyképző szakiskolában 53-an tanultak, ma a 9. és 10. osztályban csak negyvenen. Ugyancsak csökkent a létszám a felső tagozaton, ahonnan vagy az ötödik vagy a hetedik osztályba lépve távoznak el tanulók a nyolc-, illetve a hatosztályos gimnáziumokba. Mivel ezekbe az intézményekbe többségében a legjobbak kerülnek át, egyre nehezebb a szaktanároknak kiemelkedő tehetséggondozó munkát végezni. Büszkén mondhatjuk, hogy a nyolcadik osztályt befejezett tanulóink továbbtanulása minden évben 100 %-os, s ehhez pozitív tényként kapcsolható, hogy döntő többségük abban az iskolában tanulhat tovább, amelyet első helyen jelölt meg. Ez is bizonyítja az intézményben folyó oktatómunka eredményességét.
1993-tól 1998-ig a tanulócsoportok, a tanulók, valamint a napközis csoportok száma a következőképpen alakult:
1993/94: 16+2 tanulócsoportban 461+53 tanuló, 10 napközis csoportban 228 tanuló
1994/95: 16+2 tanulócsoportban 432+49 tanuló, 9 napközis csoportban 238 tanuló
1995/96: 16+2 tanulócsoportban 428+53 tanuló, 9 napközis csoportban 236 tanuló
1996/97: 16+2 tanulócsoportban 433+39 tanuló, 9 napközis csoportban 247 tanuló
1997/98: 16+2 tanulócsoportban 437+37 tanuló, 9 napközis csoportban 259 tanuló
A + tanulócsoport és a + tanuló háziasszonyképző szakiskolás.
A pedagógusok számának alakulása
1993/94: 38+3 pedagógus (24 tanár, 9 tanító, 8 napközis tanító) 4 férfi
1994/95: 38+3 pedagógus (24 tanár, 9 tanító, 8 napközis tanító) 4 férfi
1995/96: 36+3 pedagógus (22 tanár, 9 tanító, 8 napközis tanító) 4 férfi
1996/97: 36+3 pedagógus (22 tanár, 9 tanító, 8 napközis tanító) 4 férfi
1997/98: 36+2 pedagógus (21 tanár, 9 tanító, 8 napközis tanító) 4 férfi
A pluszként jelölt pedagógusok a háziasszonyképző szakiskola státuszában voltak.
Az iskolavezetésben 1997.szeptember l-jével változás történt. Gundy Richárdne kollégánk 1990 óta vezette az intézmény munkáját a városi vezetés, a szülők nagy megelégedésére, a pedagógusok őszinte örömére. Munkáját két helyettes segítette 1990-1997-ig felső tagozaton Kraliczki Zoltán, az alsó tagozaton és a napközis munkaterületen Majomé György Gizella.
Gundy Richárdne nyugdíjba vonulását követően az iskolavezetői feladatokat pályázat útján Kraliczki Zoltán nyerte el, felsős helyettes lett dr. Biszak Jánosné, az alsós-napközis irányításban nem történt változás. Az új felállású iskolavezetés legfontosabb célnak a nevelő és oktatómunka területén a folyamatosság biztosítását tartotta. E mellett a pedagógiai program összeállításakor arra törekedtünk, hogy az iskolai munkában a hagyományok megőrzése, továbbfejlesztése mellett új törekvések is prioritást kapjanak.
Az elmúlt öt esztendőben stabilizálódott a háziasszonyképzés, a gyereklétszám általános csökkenésével az oda jelentkező tanulók száma is mérséklődött. A felvettek többsége többszörösen hátrányos, esetenként veszélyeztetett környezetből érkezett. Ez a tény nagyon megnehezítette az ott folyó munkát. Az öt év tapasztalata az, hogy a tanulók döntő többsége eredményesen elvégezte az iskolát, s jelentős számban tovább is tanult. Az oktatási törvény módosítását követően 1998-tól nem indíthattunk háziasszonyképző speciális szakiskolai osztályt. Így az idei tanév végén elköszön az utolsó olyan osztály, aki még ebben a képzési formában kap betanított munkás végzettséget igazoló végbizonyítványt. A szakiskolában oktató szakoktatók igen eredményes munkával segítették a pályára irányítást. A konyhatechnológián megtanult sütés-főzés, a gépírás, a vendéglátási ismeretek, a varrás, vagy a csecsemőápolás-beteggondozás is sok-sok hasznos ismerettel gazdagította tanulóink tudását.
Valamennyi dolgozónk úgy végzi tevékenységét, hogy az iskolai nevelőoktató munka személyi, tárgyi, technikai feltételei folyamatosan, magas színvonalon biztosítottak legyenek.
Az elmúlt öt év legnagyobb horderejű, a tantestület egészét aktivizáló munka a pedagógiai program elkészítése volt. Iskolánkban a hagyományokra és a szülői igényekre építve három kiemelt célt határoztunk meg:
a) Az emelt szintű német nyelvi képzés személyi, tárgyi feltételeinek megteremtése után annak bevezetését 2000. szeptember l-jétől
b) Az egészséges életmódra és környezetvédelemre nevelés eredményességének fokozását
c) Az informatikai képzés feltételeinek továbbfejlesztését, az oktatás színvonalának emelését.
Az egészséges életmódra nevelést a tanórai munka, tanórák utáni szabadidős tevékenység, valamint a szünidei táborok is jól szolgálták. Az iskolai alapítvány (Egészséges életmódért - egészséges környezetért) alaptőkéje ma már 400 ezer Ft, melynek kamatait az alapítványi kuratórium évente szétosztja a beadott pályázatok alapján. Öt év alatt közel 300 ezer forint gazdagította főleg a napközis közösségeket, a sport és a vándortáborozás feltételeit.
Az iskolai munka eredményes végzéséhez a szülők is jelentős mértékben hozzájárultak. 1997-ben személyi jövedelemadójuk 1 %-os felajánlásával közel 380 ezer forinttal, 1998-ban várhatóan 430 ezer forinttal gazdagították iskolánkat. Ezeket az összegeket tantestületi döntés alapján valamennyi osztályközösség hasznára fordítottuk, fordítjuk. Ahogy korábban is, 1993-1998 között is jó érzés volt a Honvéd Utcai Általános Iskola dolgozójának lenni. Sok értelmes gyerekkel, segítő szülővel, tenni akaró kollégával végezhettük együtt ezt a nehéz munkát, melynek éppen nehézségében rejlik minden szépsége.
Egy 30 éves iskola történetében az öt év nem túl nagy idő. Ha azonban azt nézzük, hogy minden megért, alapos munkával átdolgozott öt év mennyi szellemi gazdaságot, világosságot ültetett a tanulóink fejébe, mennyi szépséget a lelkébe, akkor mégis igen nagy jelentősége van minden egyes ilyen öt évnek.
Bízunk benne, hogy a következő évek, évtizedek munkában is, tevékenységben is, örömben is gazdagok lesznek. Az iskola dolgozói aktív közreműködéssel vállalják a régi hagyományok folytatását, képesek folyamatosan megújulva újabb célokért még többet tenni.
Kraliczki Zoltán