A HELYISMERETI MUNKA NÉHÁNY KÉRDÉSE

*

Az időszaki kiadványok feltárása

A fénylyukkártyás információtároló és -kereső rendszer

Szakdolgozat

Szombathelyi Tanárképző Főiskola

Készítette Kégli Ferenc

Székesfehérvár, 1979.

Tartalom

Bevezetés..................................................................................................................................... 3

1. A honismeret, a helytörténet és a helyismeret fogalma................................................................ 3

2. A művelődési otthonok és a közgyűjtemények feladata.............................................................. 4

2.1. A könyvtárak helyismereti tevékenysége............................................................................. 5

2.1.2. A megyei könyvtár helyismereti munkája..................................................................... 6

3. Az időszaki kiadványok helyismereti információi........................................................................ 7

3.1. Az időszaki kiadványok típusai........................................................................................... 7

3.1.1. A hírlapok és a folyóiratok helyismereti információi...................................................... 8

3.1.2. Az országos jellegű hírlapok és folyóiratok központi feltárása..................................... 12

4. A helyismereti információk visszakereső tájékoztató rendszere................................................. 14

4.1. A rendszer fő részei......................................................................................................... 14

4.1.1. A csoportosan feldolgozott dokumentumok............................................................... 15

4.1.2. Az egyedileg feldolgozott dokumentumok.................................................................. 15

4.1.2.1. A bibliográfiai kartoték...................................................................................... 15

4.1.2.2. A dokumentum bibliográfiai leírása..................................................................... 15

4.1.2.3. A feldolgozott dokumentumok jelölése............................................................... 16

4.1.2.4. A dokumentumok különböző szempontú visszakeresése..................................... 16

5. A fénylyukkártyás információtároló és -visszakereső rendszer.................................................. 18

5.1. A fénylyukkártyák hazai alkalmazása................................................................................ 19

5.2. A fénylyukkártyás helyismereti információ-tároló és -kereső rendszer részei...................... 19

5.2.1. A bibliográfiai kartoték............................................................................................. 20

5.2.2. A szerzői betűrendes mutató..................................................................................... 20

5.2.3. A fénylyukkártya...................................................................................................... 21

5.2.4. Az információkereső tezaurusz.................................................................................. 22

5.2.4.1. A témakörök fogalmai....................................................................................... 23

5.2.4.2. A tezaurusz kiegészítő részei.............................................................................. 26

5.2.4.2.1. A testületek nevei....................................................................................... 26

5.2.4.2.2. A földrajzi nevek........................................................................................ 28

5.2.4.2.3. Az idő kifejezése........................................................................................ 30

5.2.4.2.4. A dokumentumok egyes formai jellemzői..................................................... 31

5.3. A fénylyukkártyás rendszer előnyei és hátrányai................................................................ 31

Felhasznált irodalom................................................................................................................... 34

Táblázatok................................................................................................................................. 40

A Fejér Megyei Hírlap nem helyi és helyi vonatkozású közleményeinek adatai...................... 40

Bevezetés

A 2/1976./IX.14./OM számú rendelet lehetővé tette, hogy a könyvtárosképző szaktanfolyami végzettségem alapján jelentkezhessek tanárképző főiskolai könyvtáros államvizsgára.

Az államvizsga előzetes feltétele e szakdolgozat elkészítése és benyújtása. Témájául a helyismereti feltáró munka két területét választottam: a hírlapok és folyóiratok feltárásának kérdéseit, valamint a fénylyukkártyás feltárás egy lehetséges rendszere kialakításának általános ismertetését.

Közel nyolc éve – munkaidőm nagy részében – a helyismereti feltáró munkával foglalkozom. A más könyvtárakban tett tapasztalatcser-látogatásaimkor, a konferenciákon való részvételemkor láthattam, hogy mennyire eltérőek a könyvtári munka e területén alkalmazott módszerek, és saját munkámban is tapasztaltam, hogy mennyire hiányoznak a más területeken már kialakult központi szolgáltatások. Mondanivalómat éppen ezért az országos időszaki kiadványok központi feltárásának, valamint a fénylyukkártyához kapcsolódó tezaurusz központi kidolgozásának témája köré kívánom csoportosítani. Nem célom azonban olyan témák tárgyalása, amelyekkel a szakirodalom már részletesen foglalkozott, vagy nem tartoznak szorosan e szakdolgozat kitűzött témájához, (például a fénylyukkártya technikai ismertetése, a tezaurusz relációi vagy a helyismereti munka egyéb területei).

1. A honismeret, a helytörténet és a helyismeret fogalma

A hazai, otthoni táj és természet megismerése, a kisebb közösségek történelmi, kulturális hagyományainak ápolása hatékony tényezői a közművelődésnek, eszközei a szocialista hazafiság erősítésének. A honismereti mozgalom és a helytörténeti kutatások hozzájárulnak az emberek történelmi, politikai ismeretinek fejlődéséhez, emelik általános műveltségüket. Egyben tudományos életünk fejlődésének fontos részeivé váltak.

A honismeret, a helytörténet és a helyismeret kifejezések használata a szakirodalomban valamint a köznapi szóhasználatban nem egységes. Bényei Miklós megfogalmazásában “... a helyismeret közgyűjteményi, elsősorban könyvtári kategória. Egy adott helyre vonatkozó információk, illetve az őket hordozó írásos, tárgyi stb. dokumentumok összességét jelöli, továbbá a könyvtári, levéltári, múzeumi tevékenységnek (gyakorlatnak) azt a részét, amely ezeknek az információknak, dokumentumoknak a felkutatásával, összegyűjtésével, rendszerezésével, feltárásával, közvetítésével és közreadásával foglalkozik.” ^[1]

A különböző tömegszervezetekben, tudományos, oktatási és közművelődési intézményekben folyó, azokhoz kapcsolódó és öntevékenységre épülő honismereti mozgalmi tevékenységet a Hazafias Népfront Országos elnöksége mellett működő Honismereti Bizottság koordinálja. Az e mozgalom keretében folyó tudományos munka, a források feldolgozásának folyamata a helytörténeti kutatás, az eredmények publikálása a helytörténetírás. A helytörténeti munka elvi, módszertani és szervezési feladatai az Országos Helytörténeti Bizottságra hárulnak.

A helyismeret, honismeret, helytörténet közös jellemzője, hogy mindegyiknek egy adott hely (tájegység, közigazgatási terület vagy valamely mikrovilág) megismerése, megismertetése e tevékenység tárgya Mindháromnak van információs és tevékenységi oldala, közös a társadalomban betöltött funkciójuk. A helyismeret, a honismeret, és a helytörténet között nincs merev határvonal, a honismeret a legtágabb, a helytörténet a legszűkebb fogalom, a helyismeret pedig az információs bázis. A három fogalom egymásra épül, egymást kiegészíti, közösen alkot összefüggő egységet. Intézményi bázisuk a közművelődés alapintézményei: a művelődési otthonok, és a közgyűjtemények.

2. A művelődési otthonok és a közgyűjtemények feladata

A művelődési otthonoknak és a közgyűjteményeknek (könyvtárak. levéltárak, múzeumok) a honismereti mozgalom és a helytörténeti kutatások ösztönzésében, támogatásában eddig is betöltött szerepét erősíti meg az 1976. évi 7. törvény, amikor kimondja: “A művelődési otthonok és a közművelődési könyvtárak a közművelődés helyi, esetenként területi feladatokat is ellátó alapintézményei. [...] Segítik a helytörténeti kutatásokat és a honismereti mozgalmat.” ^[2] A múzeumokra és a levéltárakra vonatkozóan pedig: “A múzeumok [...] a levéltárakkal együtt támogatják a honismereti mozgalmat, a helytörténetírást.” ^[3]

A helyi művelődési otthon szervezheti, és amellett helyet is biztosíthat a honismereti mozgalom különböző formáinak. A helyi múzeum, levéltár és a tanácsi közművelődési könyvtár az illetékességi területére vonatkozó – gyűjtőkörébe tartozó – dokumentumok felkutatásával, gyűjtésével, megőrzésével, tudományos feldolgozásával; tehát a kutatás, tájékoztatás céljára alkalmassá tett gyűjteményével, valamint kiadványok, bibliográfiák és repertóriumok közlésével, megjelentetésével járulhat hozzá a szűkebb haza megismertetéséhez. Bár a múzeum elsősorban tárgyi emlékekkel, a levéltár iratanyaggal, a könyvtár pedig terjesztésre szánt nyomtatott vagy más úton előállított szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítéses dokumentumokkal foglalkozik, lényeges, hogy e területen is együttműködjenek a tudományos kutatómunka, a gyűjteményük gyarapítása és feltárása területén. Csak így kerülhetik el munkájukban a felesleges átfedéseket, a párhuzamos tevékenységet.

2.1. A könyvtárak helyismereti tevékenysége

A könyvtárakban folyó helyismereti munka módszereinek ismertetése, egységesítése érdekében több útmutatót adtak ki. ^[4] Az 1953-tól 1970-ig megjelent – a témával kapcsolatos irodalmat Héthy Zoltán bibliográfiája tekinti át. ^[5] Az 1970-es években az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja által szervezett konferencia-sorozat, a konferenciákon elhangzott előadások, hozzászólások, valamint az elfogadott ajánlások nyújtanak eligazítást, mutatnak irányt az egyes területeken folytatandó munkához. Ezeket egészíti ki a Könyvtári Figyelő és a Könyvtáros című folyóiratban megjelent és a témával foglalkozó egyéb cikkek, valamint az egyes megyei könyvtári híradókban, könyvtári évkönyvekben közölt írások. Módszertani útmutatásokat és hasznos tájékoztatásokat tartalmaznak a helyismereti kutatók kézikönyvei című sorozatban megjelenő kiadványok.

A könyvtárak helyismereti munkájának tudományos, közművelődési és politikai-közigazgatási jelentősége van. A dokumentumok, az információ összegyűjtésével és feldolgozásával tudományos feladatot látnak el. Mint közművelődési alapintézmények segítik a helytörténeti ismeretterjesztést és a honismereti mozgalmat, támogatják a pedagógusokat és a diákokat a szülőföldről, a lakóhelyről szóló ismeretek tanításában illetve tanulásában. Biztosítják a helytörténeti pályázatokra, vetélkedőkre készülők tájékozódását, felkészülését. Kielégítik az általános közművelődési szinten érdeklődő olvasókat. Az összegyűjtött adatokkal segíthetik a politikai és gazdasági irányítást végző szervek munkáját.

Helyismereti információs bázist elsősorban a nagyobb, központi szerepet játszó könyvtárak hozhatnak létre a követelményeknek megfelelő szinten. A tanácsi közművelődési könyvtárak közül a megyei könyvtárakban alakultak ki azok a feltételek, amelyek lehetőséget teremtettek e tevékenységre. A 146/1964./M.K.16./MM számú rendelet kötelezővé is tette a megyei könyvtárak számára a megye területére vonatkozó helyismereti anyag gyűjtését, megyei helyismereti gyűjtemény létrehozását. ^[6] Az igények növekedésével, az érdeklődés szélesedésével arányban a kisebb könyvtárak is végeznek helyismereti gyűjtő és feltáró munkát, különböző színvonalon.

2.1.2. A megyei könyvtár helyismereti munkája

A megyei könyvtár egyik feladata, hogy a megye területével kapcsolatos kutatások számára biztosítsa az irodalmi bázist. Gyűjtse, tárolja és tárja fel a szükséges információkat hordozó dokumentumokat, ezen túlmenően bibliográfiai tájékoztatást nyújtson az állományában nem szerepelő, de a témához kapcsolódó fontos dokumentumokról is. Tehát a feladat kettős: gyűjteményi, ugyanakkor bibliográfiai bázis létrehozása. Mindkettőt a teljességre törekvés igénye jellemzi.

A helyismereti gyűjtemény gyűjtőkörének meghatározását a könyvtár Gyűjtőköri Szabályzatában kell rögzíteni. ^[7] A gyűjtőkör meghatározáskor mindenekelőtt a földrajzi határokat kell megállapítani. Alapnak a jelenlegi megyehatárokat kell tekinteni, de figyelembe kell venni a közigazgatási határoknak az idők folyamán bekövetkezett változásait. A területi változások miatt elengedhetetlen a szomszédos megyék megyei könyvtárai között az együttműködés a helyismereti munkában.

Tartalmilag a gyűjtőkör kiterjed:

· a tartalmában helyi vonatkozású dokumentumokra (a szépirodalmat is beleértve);

· a helyi kiadók és a helyi nyomdák termékeire (esetenként válogatva);

· a helyi szerzők műveire (egyedi elbírálás alapján);

· a helyi személyekre vonatkozó irodalomra.

Formai szempontból a gyűjtendő dokumentumok típusai megegyeznek a könyvtári anyag körébe tartozó dokumentumokkal:

· nyomtatott könyv, folyóirat, hírlap és egyéb időszaki kiadvány, zenemű, térkép, metszet, plakát, röpirat és más aprónyomtatvány, valamint egyéb nyomdai sokszorosítvány;

· nem nyomdai úton terjesztés céljára előállított szöveg-, kép-, adat-, és hangrögzítés (gépirat, fénymásolat, fénykép, mikromásolat, film, hanglemez, hangszalag stb.);

· könyvtári jellegű kézirat.

A Szakmai irányelvek szerint a “A” típusú könyvtár (ebbe a kategóriába tartoznak a megyei könyvtárak is) “gyűjteménye mind a tömeges szolgáltatás, mind a speciális szolgáltatás ([...] helyismereti gyűjtemény [...]) szempontjából feltárt.” ^[8] Bizonyos típusú dokumentumok bibliográfiai módszerekkel történő egyedi feltárására – nagy számuk miatt – nincs mód (például a plakátok, a röpiratok és egyéb aprónyomtatványok). Arra kell törekedni, hogy elrendezésük legalább egy szempontú visszakeresést biztosítson. A többi dokumentumtípusnál bibliográfiai módszerekkel kell feldolgozni a szükséges információkat. Ez összetett feladat, mivel különböző szempontokat kell összehangolni:

· figyelembe kell venni a dokumentumok különbözőségét, ugyanakkor egységes módszerekre kell törekedni;

· a dokumentumok tartalma a környezet valamint az emberi tevékenység minden területét felöleli – meg kell oldani ezek többszempontú feltárását;

· nemcsak a jelen, hanem a múlt irodalmát is fel kell dolgozni;

· tekintettel kell lenni a használók széles körére, különböző igényeire, korukra, érdeklődésük céljára stb.

A feldolgozásnak nemcsak az önállóan megjelent dokumentumokra kell kiterjednie, hanem fel kell tárni olyan helyismereti információkat is, amelyek önálló művek részeiben, gyűjtemények egyes műveiben vagy időszaki kiadványok közleményeiben találhatóak. A legtöbb problémát az időszaki kiadványok helyismereti vonatkozású közleményeinek feldolgozása jelenti tematikai szóródásuk, szintbeli eltéréseik és nem utolsó sorban nagy mennyiségük miatt. Éppen ezért a könyvtár helyismereti feltáró munkájának ezzel a területével, az időszaki kiadványokban megjelenő helyi vonatkozású közleményekkel kívánok részletesen foglalkozni.

3. Az időszaki kiadványok helyismereti információi

Ha a megyei könyvtár a helyismereti irodalmi tájékoztatásban a teljességre törekszik, akkor hozzáférhetővé kell tennie azokat az információkat is, amelyeket az időszaki kiadványok tartalmaznak.

3.1. Az időszaki kiadványok típusai

Az időszaki kiadványokkal kapcsolatosan megjelent legutóbbi szabvány szerint az “időszaki kiadvány: olyan előre meg nem határozott időtartamra tervezett kiadvány, amely egymást követő részegységekből (számokból, füzetekből, kötetekből, évfolyamokból stb.) áll; ezeket számozásuk, időrendi vagy egyéb megjelenésük különbözteti meg egymástól.” ^[9]

Az időszaki kiadványok legfontosabb fajtái:

· hírlapok;

· folyóiratok;

· évkönyvek;

· időszakosan megjelenő jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyűjtemények és hasonlók;

· időszakosan megjelenő adat- és címtárak;

· időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványai; számozott és számozatlan sorozatok.

E dokumentumok leírásának új szabályozására megkezdődtek már a Időszaki kiadványok bibliográfiai leírása című szabvány előmunkálatai, amelyek várhatóan 1979-ben fejeződnek be. ^[10]

Az évkönyvek, az időszakosan megjelenő jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyűjtemények, adat- és címtárak, az időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványainak analitikus feltárása csak abban az esetben válik szükségessé, amennyiben ezek egyes részei, közleményei önálló témában tartalmaznak helyi vonatkozást. A sorozatok időszaki kiadványként való feltárására a helyismereti munkában csak a helyi kiadású sorozatok esetében kerülhet sor, az egyes köteteket könyvként dolgozzuk fel.

3.1.1. A hírlapok és a folyóiratok helyismereti információi

Az időszaki kiadványok közül a hírlapok és a folyóiratok azok, amelyeknek analitikus feldolgozása okozza a legtöbb problémát. A tartalmi sokféleséget, a nagy mennyiséget gazdaságos módszerekkel kell feltárni. A különböző hírlapok és folyóiratok igen eltérő színvonalon, általános és részletező szinten foglalkoznak a területet érintő témákkal, a könyvtárnak pedig figyelembe kell venni a használók differenciált igényeit is. A mennyiségi jellemzőkre álljon itt példaként a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár által feldolgozott periodikák feltárásának adatai. ^[11]

Helyi hírlapok és folyóiratok:

Kurrens figyelése 43 félének folyik.

Országos hírlapok és folyóiratok:

Kurrens figyelése 530 félének folyik.

A kigyűjtött bibliográfiai tételek száma:

Az 1945 előtti hírlapokra és folyóiratokra vonatkozóan az egy évre eső átlag 1 100 tétel, az 1945 utániakra pedig 1 300 tétel. Figyelemre méltó az 1945 utáni bibliográfiai teleknek a helységek szerinti szóródása: minden ezerből 400 Szombathellyel foglalkozik, míg egyes községekről harminc év alatt is csak 3-4 tétel gyűlt össze.

A napilapok, főként a megyei lapok, olyan eseményekről, jelenségekről tudósítanak, amelyeket később e cikkek alapján lehet rekonstruálni. A folyóiratokban megjelenő helyi vonatkozású írások nagy része csak egyszer jelenik meg, sok esetben olyan témával foglalkozva, amelyről máshol nem található irodalom.

A helyi időszaki kiadványok feltárása a megyei könyvtár feladata. Ezen belül speciális feladata a megyei sajtóbibliográfia elkészítése, amelynek elméleti és módszertani kérdéseiről 1974. márc. 19–20-án, Szegeden rendeztek tanácskozást. ^[12] Eddig 13 megyei sajtóbibliográfia készült el, s már csak 6 megyének kell elkészítenie sajátját, hogy teljessé váljék a megyei sajtóbibliográfiák sorozata. Legutoljára Pest megye sajtóbibliográfiája jelent meg, amelynek szerkesztői sajnos mellőzték a sajtóbibliográfiák eddig bevált szerkesztési alapelveit és gyakorlatát. ^[13]

A helyi sajtó számbavétele után lehet foglalkozni a hírlapok és folyóiratok analitikus feltárásával. A helyi hírlapok analitikus feltárásának módszerei, a válogatás szempontjai nem egységesek, hanem könyvtáranként eltérőek.

A helyi lapoknak az abszolút teljesség igényével történő repertorizálása a gyakorlatban megvalósíthatatlan és szükségtelen. A válogatási elvek kidolgozásához járult hozzá Csűry István és Csoknyay Judit, amikor elemezték és összehasonlították az 1963. évi Hajdú-Bihari Napló ötven számának kb. 3 300, és az 1930. évi Nyírvidék kb. 15 000 közleményére vonatkozó adatokat. A mintavétel alapján megállapították, hogy (a hirdetéseket figyelmen kívül hagyva) az összes közleményhez viszonyítva helyi vonatkozású a Hajdú-Bihari Napló esetében a közlemények 47 %-a, a Nyírvidék esetében 41 %-a. A repertorizálást a lényeges helyi vonatkozású közleményekre leszűkítve a Hajdú-Bihari Naplónál évi 3 000, a Nyírvidéknél évi 2 250 egység leírását jelentené – az összmennyiségnek mintegy 15 %-át. ^[14]

A pécsi megyei könyvtár erős válogatással a helyi sajtó feltárását évi 1 000 bibliográfiai tétellel kívánja megoldani. ^[15] A Veszprém megyei könyvtár – elemezve a Veszprém Megyei Népújság és jogutódjainak számai – újságonként napi 5-10 közlemény adatait tervezi kigyűjteni; ez kb. évi 1500-3000 tételt jelentene. ^[16]

Vessük össze az előző elemzések adatait a Fejér Megyei Hírlap 1978, illetve 1979. évi megvizsgált számaiból nyert adatokkal. (1–4. táblázat.) A részletes vizsgálatot három különböző időpontban végeztem el, így három adatsor átlaga e lapra vonatkozóan meghatározónak tekinthető. Az elemzés során következetesen nem vettem figyelembe a lapban közölt fizetett kishirdetéseket, halálozási hirdetéseket, a képanyagot, valamint az olyan közleményeket, mint például a lottónyeremény-húzás eredményei, a rádió- és televízió-műsor közlése stb. Érdekes módon a Fejér Megyei Hírlapban a helyi vonatkozású közlemények aránya a nem helyi vonatkozásúhoz fordított a Hajdú-Bihari Naplóhoz vagy a Nyírvidékhez képest. A Fejér Megyei Hírlapban helyi közlemény az összes közlemény 56 %-a, a nem helyi pedig 44 %. Ez a Hajdú-Bihari Napló és a Nyírvidék esetében 47 és 41 % illetve 53 és 59 %.

A lényeges, a helyi kutatás szempontjából feltárásra érdemes közleményekre vonatkozóan viszont igen közeliek az adatok: A Hajdú-Bihari Naplóban évi 3 000 tétel, a Fejér Megyei Hírlapban kereken évi 2 850 tétel, ami a debreceni lap esetében az összmennyiségnek mintegy 15 %-a, a székesfehérvári lap esetében pedig kereken 17 %-a.

Tíz szám vonatkozásában műfajonként is elemeztem a helyi vonatkozású közleményeket. (4. sz. táblázat.) Ebből megállapítható, hogy az információ- és hírjellegű közlemények az összes helyi vonatkozású közlemény 67 %-át teszik ki, ugyanakkor a két típus válogatása a legerősebb a repertorizálás során.

A helyi hírlapok feltárásakor a válogatás szempontjait nem lehet kategorikusan megállapítani. Az egy-egy évre tervezett – könyvtáranként különböző – tételek száma is mutatja a közlemények elbírálásának különbözőségét. Például azzal minden könyvtár egyetért, hogy mellőzni kell az egyéni tragédiákról, balesetekről, bűnügyekről, bírósági tárgyalásokról szóló híradásokat, ugyanakkor nem lehet elhanyagolni az olyan írást, amely egy baleset vagy sikkasztás kapcsán a vállalat vagy intézmény felelősségét, az ellenőrzés hiányosságait tárgyalja. Más a helyzet az olyan írások esetében, amelyek részkérdésekről, részeredményekről szólnak, de nem tartalmaznak új információt. Például az a riport, amely egy vállalati munkásszállító buszjárat útvonalára vonatkozó panasz megoldásáról szól, minden kutató számára érdektelen információ, s csakis annak nyújthat adalékot témájához, aki az után érdeklődik, hogy mit tesz ez a vállalat s bejáró dolgozóinak a munkába- illetve hazaszállítása érdekében.

Előfordul, hogy egy eseményről több lap is közöl hírt, tudósítást, riportot. A pécsi megyei könyvtárban a több közlemény közül csak a legfontosabbat, vagy az újabb információt adót gyűjtik ki. A szombathelyi megyei könyvtárban a több forrásból kigyűjtött közleményt összevontan, egy tételként dolgozzák ki, míg a székesfehérvári megyei könyvtár az összevonást, csak a jelöletlen szerzőjű közleményeknél alkalmazza.

A hírlapok feltárásának kérdéseivel foglalkozó, 1975 októberében megtartott zalaegerszegi tanácskozáson munkaközösség alakult az országosan egységes megoldások és tipológia kialakítása érdekében.

A folyóiratok közleményei is hasonlóan válogatási problémák elé állítják a könyvtárost, amikor csak egyes részek, hivatkozások helyi vonatkozásúak. Bizonyos fogódzót nyújt az információ tartalma: más az elbírálás, a részlet megalapozott, és máshol még nem közölt helységnévmagyarázat (ebben az esetben az információ új, lényeges és szükséges), és más akkor, ha egy helységre vonatkozó olyan statisztikai adat csak, amely a megye statisztikai évkönyvében is szerepel (ebben az esetben szükségtelen).

A szakmai jellegű írásokat erősen válogatni kell, sőt egyes típusoktól teljesen el kell tekinteni. Ilyen például a Mélyépítéstudományi Szemle 25. évfolyam 1975. 6. számában Koperniczky József – Huber Csaba: Vasbeton kemencealap utólagos vízszigetelése dán Vandex anyaggal című közlemény, amely részletesen, illusztrálva ismerteti a Dunai Vasmű egyik lemezgyártó csarnokában lévő izzítókemence átépítésekor elvégzett szigetelési munkákat. Feltétlenül felveendő viszont ugyanezen számban Forgó Sándor – Nemeskéri-Kiss Géza: A murakeresztúri Mura-híd újjáépítése című, fényképpel, metszetrajzokkal, méretadatok ábráival is illusztrált közlemény. Az előbbi egy gyárban lévő műszaki berendezés átépítésekor alkalmazott technológia ismertetése, az utóbbi viszont egy olyan – csakis Murakereszttúrra jellemző – közterületen lévő műszaki építmény újjáépítését írja le, amelynek tájalakító szerepe, a terület közlekedésében betöltött funkciója meghatározó jelentőségű.

Az anyaggyűjtés során tekintettel kell lenni a közlemények szerzőire: helyi szerzőnek minősül-e vagy sem. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a területhez kötődő nevezetes emberekről (művészekről, közéleti személyiségekről, tudósokról, gazdasági szakemberekről, munkásmozgalmi, történelmi személyiségekről, kiemelkedő sportolókról stb.) szóló velük kapcsolatos írásokat. Különösen azokat kell kigyűjteni, amelyek a területhez való kötődést tárgyalják. Az időszaki kiadványokban közölt lényege, dokumentumértékű képi ábrázolások feltárására is szükség van. Ezek is fontosak a honismereti-helytörténeti kutatások számára.

Nem tekintheti egy könyvtár sem feladatának a rendszeresen ismétlődő sportmérkőzések alkalmankénti eredményeinek nyilvántartását. Elegendő gyűjteni a sportegyesületek történetéről, működéséről, a szakosztályok tevékenységéről szóló írásokat.

A megjelent bibliográfiák tartalmi mélységét, válogatási szempontjait igen nehéz megállapítani. Példaként hasonlítsuk össze négy bibliográfiánál a sportéletet tükröző részek adatait. A Budapest történetének bibliográfiája ^[17] a főváros sportéletének bibliográfiáját 77 oldalon, 2 063 tételben sorolja fel. A Komárom megye a sajtóban 1945–4965 című cikkbibliográfia ^[18] 46 oldalon át 883 tételben közli a megye sportéletéről megjelent cikkek címleírásait. A Borsod megye fejlődése a megyei lapok tükrében 1945–1964 című bibliográfia ^[19] a sportról 225 tételt ad; a Veszprém megye irodalma 1945–1969 című munka ^[20] amely a megyei bibliográfiák közül a leghosszabb időt fogja át, a megye sportéletét 106 tételben mutatja be., amiből is 37 tétel csak a sporthorgászatot tárgyalja. Az adatokból egyértelműen következtethetünk az eltérő válogatási elvekre.

3.1.2. Az országos jellegű hírlapok és folyóiratok központi feltárása

Az országos jellegű hírlapok és folyóiratok az egy-egy megyére vonatkozó információkat szétszórtan alkalmazzák. Ezeknek kurrens és retrospektív kigyűjtése mind a 19 megyei könyvtárban a helyismereti feltáró munka rendkívül gazdaságtalan módszere, minden megyében való külön-külön átnézésük felesleges idő- és pénzpocsékolás. Ezt felismerve már az 1961-es gödöllői országos bibliográfiai munkaértekezlet ajánlásaiban megfogalmazódott, hogy az országos időszaki kiadványok helyismereti bibliográfiai feldolgozását központi terv alapján, az egyes könyvtárak között kell felosztani. ^[21] A későbbiekben már a központi repertorizálás gondolata merült fel: az összes megyére (esetleg Budapestre is) vonatkozó anyag egy helyen, egyidejűleg, egy munkafolyamatban történő kiírása, a folyamatos, igényes és intézményes központi helyismereti információszolgáltatás megvalósítása. Ez a fajta szolgáltatás mindmáig nem valósult meg. E helyett – intézményi alapok hiányában – társadalmi alapokra helyezve kísérelték meg a könyvtárak a repertorizálást. A Szegeden alakult munkaközösség az 1945–1965 közötti évek csaknem fele sajtótermékének helyismereti feldolgozását vállalta. (Sajnos a munkaközösség nem végezte el teljes egészében a vállalt feladatot.) A szegedi vállalkozás kiegészítésére, az 1945–1965 közötti évek további 150 sajtótermékének feltárására – a Veszprém Megyei Könyvtár kezdeményezésére – több könyvtárból álló munkaközösség alakult. A résztvevők munkájának színvonala erősen különböző volt, a válogatás szempontjait sem sikerült megfelelően egyeztetni, és eltérő volt a leírások alapossága illetve teljessége. Szombathelyen, 1971-ben, Bánó Zsuzsa vezetésével egy öntevékeny helyismereti bibliográfiai munkaközösség alakult. Vállalták a kurrens országos hírlapok és folyóiratok helyismereti vonatkozású közleményeinek feltárását. Négy évi működése során a munkaközösség összesen 37 543 közleményt dolgozott fel és küldött meg a szolgáltatását igénybe vevő 14 könyvtárnak. Tevékenységét 1974-ben szüntette meg. Nem sikerült megfelelő munkakapcsolatot kialakítani a munkaközösség és a könyvtárak között. Az országosan is tisztázatlan alapelvek miatt – munkájuk magas színvonalát elismerve – egyes könyvtárak a gyűjtés és válogatás szempontjait szűk körűnek, míg mások túl szélesnek tartották.

A vállalkozások egyértelműen bebizonyították, hogy spontán együttműködéssel, öntevékeny munkaközösségekkel, csak társadalmi alapokon az országos hírlapok és folyóiratok helyismereti bibliográfiai feldolgozását megnyugtatóan megoldani nem lehet. az információk feldolgozását átgondolt, egységesen elfogadott alapelvekre támaszkodva, intézményi keretek között kell megvalósítani.

A Magyar Hirdető Sajtófigyelő szolgálata a feladatok ellátására jelenlegi formájában nem alkalmas, mivel válogatási szempontjai nem egyeznek meg a könyvtári szempontokkal. Lényeges közlemények hiányoznak gyakran a megküldött anyagból, nagyon magas viszont a lényegtelen közlemények száma. A kapott kivágatok alapján – adathiány miatt – a bibliográfiai leírás sem készíthető el. Nehezen képzelhető el az is, hogy a Magyar Folyóiratok Repertóriuma feladná eddigi válogatási gyakorlatát, és helyismereti orgánummá alakulna át.

A Könyvtártudományi és Módszertani Központ által 1972. október 18–20-án, Miskolcon rendezett országos helyismereti tanácskozás ajánlásában fogalmazódott meg először konkrétan egy központi, koordinációs feladatokat is ellátó helyismereti információs szolgáltató szervezet létrehozásának gondolata. ^[22] A tanácskozás a Könyvtártudományi és Módszertani Központot bízta meg, hogy készítsen javaslatot: hol, melyik intézmény keretében alakítható ki a szervezet.

Berza László a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményét ismertetve 1976-ban a Könyvtáros hasábjain, a következőket írta: “ Ma is élő, sőt fokozottan jelentkező igény, hogy készüljön el a megyei könyvtárak helyismereti bibliográfiája, amely az 1945 előtt megjelent napilapok és folyóiratok információit tárná fel. Véleményünk szerint a Budapest Gyűjtemény sokat segíthet nemcsak a feldolgozásban, hanem az adatgyűjtő munkában is.” ^[23]

Úgy tűnik, hogy a múltra vonatkozó központi repertorizálás – annyi év után – most már valósággá válik. A Könyvtárosegyesület Bibliográfiai Szakbizottsága és a Könyvtártudományi és Módszertani Központ által a helyismereti munka időszerű kérdéseiről 1977. szeptember 27–28-án, Kecskeméten rendezett konferencia ajánlásaiban javasolta, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye mellett kell megszervezni az országos jellegű hírlapok és folyóiratok megyei vonatkozású adatainak retrospektív központi repertorizálását. ^[24]

Az 1945 előtti országos hírlapok és folyóiratok feldolgozására készült tervezetet 1978. május 16-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Honismereti Albizottsága megtárgyalta és megvalósítását javasolva megküldte az érdekelt intézményeknek és hatóságoknak. A tervezet szerint a Budapest Gyűjtemény keretében kell létrehozni egy szakemberekből álló csoportot, amelynek kizárólagos feladata a központi feldolgozás gondozása lesz. a feldolgozott adatok a Budapest Gyűjteményből az illetékes könyvtárakhoz kerülnek. A megyei könyvtárakban így megtalálható lesz az 1945 előtti országos hírlapok és folyóiratok eddig részben kiaknázatlan helyismereti anyaga. A központi feldolgozással “világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű tudományos és közművelődési feladatot oldunk meg, hiszen nemzeti információs kincset ilyen mértékben még sehol sem tártak föl”. ^[25]

A kurrens helyismereti repertorizálást a megyei könyvtáraknak még továbbra is külön-külön, saját dolgozóikkal, esetenként külső munkatársak bevonásával kell megoldaniuk? ugyanazokat a lapokat, folyóiratokat lapozzák Győrben, Szombathelyen, Pécsen, Miskolcon, Székesfehérváron – mindenhol, ahol folyamatos gyűjtést végeznek.

4. A helyismereti információk visszakereső tájékoztató rendszere

4.1. A rendszer fő részei

A rendszer két világosan elkülönülő része:

1. amikor a dokumentumtárolási rendszere egyben a visszakeresés eszközei is;

2. amikor a visszakeresés eszköze a dokumentumoktól elváló nyilvántartó rendszer, amely lelőhely közlésével kapcsolódik a dokumentumbázishoz.

A nyilvántartó rendszer önmagában is lehet a visszakeresés eszköze

· ha a rendszer válaszadásra alkalmas rendezettségű (például betűrendezett: leíró- vagy tárgyszókatalógus)

· ha a rendszer elemei rendezetlenek ugyan, de alkalmasak visszakeresésre (például a peremlyukkártyák)

A dokumentumokra vonatkozó információkat visszakereshetjük a nyilvántartó rendszerhez kapcsolódó adathordozón is (például fénylyukkártya). A helyismereti információk számítógépes visszakeresésére csak a távolabbi jövőben kerülhet sor.

4.1.1. A csoportosan feldolgozott dokumentumok

A kisnyomtatványok, fényképek, képeslapok és esetenként a sajtókivágatok tematikus vagy földrajzi visszakereshetőségét a legtöbb könyvtár a dokumentumok rendezett tárolásával igyekszik megoldani. Ezek a dokumentumok nincsenek egyedileg sem leltározva, sem feldolgozva. Tárolásuk vagy témakörök szerint, ezen belül földrajzi bontásban, vagy fordított elrendezésben lehetséges.

4.1.2. Az egyedileg feldolgozott dokumentumok

4.1.2.1. A bibliográfiai kartoték

Az egyedileg feldolgozott dokumentumok leírásai a nyilvántartó rendszer elemei. Mivel a bibliográfiai leírások nemcsak az adott könyvtár állományát tükrözik, hanem valójában cédulán lévő helyismereti bibliográfia, ezért ezt a katalógusrendszert bibliográfiai kartotéknak nevezzük. A bibliográfiai kartoték alapja a feltáró munkának, nélkülözhetetlen kiindulópontja minden helyismereti tevékenységnek. Tartalmazza minden egyedileg feldolgozott dokumentum (könyv, időszaki kiadvány, zenemű, térkép, gépirat, fénymásolat, mikromásolat, hangszalag stb.) és minden analitikusan feltárt dokumentum (könyvrészlet, gyűjteményes mű része, időszaki kiadványok közleményei stb.) szabványos bibliográfiai leírását. Hasznos, ha ezen túlmenően közli az idegen nyelvű dokumentumok címének magyar fordítását. Ha a cím nem fejezi ki a dokumentum tartalmát, akkor kiegészítésként meg kell adni a dokumentum helyi vonatkozásának rövid összefoglalását. A leíráson fel kell tüntetni a dokumentum lelőhelyét.

4.1.2.2. A dokumentum bibliográfiai leírása

Az 1970-es évek vége és valószínűleg az 1980-as évek eleje a könyvtári szabványosítás új korszakát jelenti hazánkban. A nemzetközi szabványajánlásokat figyelembe véve készülnek a – már számítógépes feldolgozásra tervezett – új szabványok. Bár szorosan a leírással kapcsolatban eddig még csak az MSZ 3404-77 A magyar időszaki kiadványok címrövidítése (hatálybalépés időpontja 1978. júl. 1.) és az MSZ 3424/1-78 Bibliográfiai leírás. Könyvek (hatálybalépés időpontja 1980. jan. 1.) című szabvány jelent meg, de tervezik az időszaki kiadványok, a térképek, a zeneművek és a régi könyvek leírási szabványának elkészítését. A modern könyvekre vonatkozóan még nem készült el az alkalmazási szabvány. Várhatóan 1979 első felében jelenik meg a besorolási adatok egységes alakjára vonatkozó szabványcsaládnak, az MSZ 3440-nek a személyneveket érintő része, ezt követi majd a földrajzi helynevekre, a testületi nevekre és az egységesített címre vonatkozó szabvány. A besorolási adatok megválasztásának új szabványosítására a későbbiekben kerül sor. ^[26]

Az előbbiek miatt a különböző dokumentumtípusok leírási kérdéseivel nem kívánok foglalkozni. Rendkívül lényegesnek és fontosnak tartom azonban azt, hogy az új szabványok hatályba lépésekor legalább a megyei könyvtárak szintjén országosan egységes alkalmazási megoldások jöjjenek létre. Csakis és kizárólag ekkor válhat majd lehetségessé, hogy akár egy majdani központi helyismereti információs szolgáltató szervezet működése során, vagy akár a megyei könyvtárak kölcsönös együttműködése keretében keletkezett leírások zökkenőmentesen, átalakítás nélkül azonnal felhasználhatóak, beépíthetőek legyenek bármelyik könyvtár helyismereti bibliográfiai kartotékjába.

4.1.2.3. A feldolgozott dokumentumok jelölése

Valamilyen módon jelölni kell a már feldolgozott dokumentumokat. A helyismereti vonatkozást tartalmazó és feldolgozott önálló művek vagy gyűjtemények prézens példányait megfelelő bélyegzéssel lehet ellátni. Regisztrálni kell a repertorizált időszaki kiadványokat is. Ez olyan cédulakatalógussal oldható meg, amely az időszaki kiadványok betűrendjében tartalmazza az egyes kiadványok azonosító adatait, és jelzi a már feldolgozott évfolyamokat, köteteket. Ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy valamely időszaki kiadvány, vagy annak valamelyik éve kimaradjon a figyelésből, vagy kétszer nézzék át.

4.1.2.4. A dokumentumok különböző szempontú visszakeresése

A bibliográfiai kartoték céduláinak különböző szempontú elrendezésével lehetővé válik a helyismeret szerteágazó irodalmából a mindenkori tájékozódáshoz, tájékoztatáshoz szükséges információk, dokumentumok visszakeresése, felhasználása. A bibliográfiai kartoték rendszerének megszervezésekor figyelembe kell venni a környezetében már működő rendszereket: a könyvtár egyéb katalógusait. Olyan információk feltárását szükségtelen ismételten, párhuzamosan elvégezni, amelyek visszakeresését a meglévő katalógusok kielégítően megoldhatják. A véglegesen kialakított rendszer képes legyen a különböző szempontú keresési igények kiszolgálására.

A helyben nyomtatott, helyben kiadott dokumentumok feltárására alkalmas a nyomdai katalógus (hely–nyomda–év sorendben) és a kiadói/közreadói katalógus (hely–kiadó/közreadó–év sorrendben). Helyi kiadású sorozatokról készíthető sorozati katalógus. A helyi szerzőre, helyi személyre vonatkozó irodalomról olyan katalógus készíthető, amely a személynevek betűrendjében áll, az első lap a legfontosabb életrajzi adatokat, a területhez fűződő kapcsolatot tünteti fel. A dokumentumokban található informatív értékű képanyag (esetleg a képgyűjtemény anyaga is) képkatalógusban tárható fel.

A tartalmában helyi vonatkozású dokumentumok visszakeresése többféle módszerrel lehetséges. A győri megyei könyvtár tárgyszókatalógust, a szombathelyi, székesfehérvári, pécsi pedig fénylyukkártyát alkalmaz. A miskolci megyei könyvtárban a bibliográfiai feltárást külön betűrendes katalógussal, a tartalmi feltárást fénylyukkártyával oldják meg. Nyíregyházán a helyismereti tartalmi feltáró munka az új épületbe való költözéskor, 1975-ben indult meg: szótárkatalógus összeállítását tervezik, 1976-tól pedig eseménynaplót vezetnek a publikációkban megjelent adatok alapján.

A tárgyszókatalógus készítése eléggé gazdaságtalan. Minden egyes témát tovább kell bontani tájak vagy helységek szerint, a tájakat vagy helységeket pedig a téma szerint, és ez variálódik még a vállalatokra, intézményekre és egyéb testületekre vonatkozó tárgyszavakkal. Exponált helységek – mint a megyeszékhelyek – anyaga rendkívül felduzzadhat. Ha pedig több helységre vonatkozik egy téma, akkor a cédulaigény is megtöbbszöröződik. Például a móri és a pusztavámi német nemzetiségi lakosság könyvtári ellátásáról szóló közlemény tárgyszavazására az alábbi tárgyszósorokra lenne szükség:

német nemzetiség – könyvtári ellátás – Mór

német nemzetiség – könyvtári ellátás – Pusztavám

könyvtári ellátás – német nemzetiség – Mór

könyvtári ellátás – német nemzetiség – Pusztavám

Mór – német nemzetiség – könyvtári ellátás

Mór – könyvtári ellátás – német nemzetiség

Pusztavám – német nemzetiség – könyvtári ellátás

Pusztavám – könyvtári ellátás – német nemzetiség

Helyismereti betűrendes leíró katalógus szerkesztése részben párhuzamos munkát jelent, amennyiben a könyvtár a teljes állományát egy betűrendes katalógusban feltárja. Az önálló dokumentumok, gyűjtemények részeiről időszaki kiadványok közleményeiről betűrendes katalógust szerkeszteni igencsak fáradságos, sok időt lekötő munka. A miskolci megyei könyvtárban a Magyarországon megjelenő hírlapok és folyóiratok kurrens feldolgozásakor havonta átlag 260 leírás készül. ^[27] Ehhez kell még számítani az országos és helyi időszaki kiadványok retrospektív feltárásakor, az egyéb időszaki kiadványok és az önálló dokumentumok feldolgozásakor keletkező leírásokat. A leírásokat sokszorosítani, besorolni, a katalógus gondozni kell. Ugyanakkor a hírlapok, a folyóiratok közleményeinek címkezdő szavai igen gyakran semmitmondóak, egyedi azonosításra alkalmatlanok. A Veszprém megye irodalmi 1945–1969. című helyismereti bibliográfia ^[28] címmutatót is közöl, amelyben olyan besorolt címkezdetek találhatók, mint például Közel.... Körülbelül..., Követendő..., Mit...– többször egymás után. A miskolci megyei könyvtár fénylyukkártyán tárja fel a személyneveket is. A szerző nevét jelölő lyukkártyán lyukasztják a bibliográfiai kartoték céduláinak sorszámát. Igen pazarló megoldásnak tartom: előfordulhat, hogy egy szerzőnek csak egyetlen írása kerül helyismereti feldolgozásra. Ha a helyi hírlapot index-szel tárjuk fel, a többi időszaki kiadványt pedig bibliográfiai kartotékkal, akkor a visszakeresést mindig két lépésben, két különböző rendszerben kell elvégezni, hogy megkaphassuk a szükséges információt.

A tapasztalatok alapján olyan bibliográfiai kartoték alkalmas a témájában helyi dokumentumok egységes, többdimenziós és gazdaságos feltárására, amely a dokumentumokra vonatkozó szerzői, közreműködői információkat névmutatóval, a tartalmi információkat fénylyukkártyával teszi visszakereshetővé.

5. A fénylyukkártyás információtároló és

-visszakereső rendszer

A fénylyukkártya-rendszer a mellérendelő rendszerek összes előnyös tulajdonságait magába foglalja: a sokszempontúságot, a rugalmasságot és a széles körű alkalmazhatóságot. Mivel azokat a lyukkártyákat, amelyeket egy fogalom visszakeresésére alkalmaztunk, felhasználhatóak más kombinációkban is. Lehetőség nyílik a dokumentumok tartalmának többirányú megközelítésére, valamint az eredményes információkeresés biztosítására, előre nem ismert szempontok alapján is. Megoldható mind az átfogó, mind pedig a speciális témák kereshetővé tétele. Az új fogalmak beépítése nem jár különösebb nehézséggel, a meglévő fogalma is alkalmasak új értelmi összefüggések kialakítására: tehát szókincsében és szerkezetében is egyaránt rugalmas. A fénylyukkártyás információtároló és -visszakereső rendszer alkalmazható adatdokumentáció, szakirodalmi dokumentáció céljára a tudományos kutatás, a tervezői munka és a termelés különböző területein. A mellérendelő rendszerek hátrányai, hogy nehéz biztosítani a fogalmak egyértelműségét, csekély a mélységbeli rugalmasság. A hátrányok kiküszöbölhetőek ha a rendszer fogalmai között kimutatjuk az értelmi, jelentéstani összefüggéseket, vagyis a kézi lyukkártyákat információkereső tezauruszhoz, vagy ezek elemét tartalmazó szótárhoz kapcsoljuk. A feldolgozható dokumentumok felső határának a szakirodalom 25-30 ezer egységet javasol. ^[29] A helyismereti feltárásban ennél jóval több tétellel kell számolni, de még így is gazdaságosabb a fénylyukkártyás rendszer a hagyományok katalógusokhoz képest. A hátrány (a 30 ezernél több egység) csökkenthető a feltárandó dokumentumok csoportosításával: időciklus vagy dokumentumfajták szerint.

5.1. A fénylyukkártyák hazai alkalmazása

Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ 1968-ban kezdte meg az általa kifejlesztett típusú fénylyukkártyák előállítását. “A hazai gyártás megkezdése óta a fénylyukkártyákat nagyon sok helyen sikeresen vezették be, aminek magyarázata az, hogy a fénylyukkártya mindenütt használható, ahol sok adat (információ) komplex nyilvántartása, illetve keresése szükséges, kezelése egyszerű, használata gazdaságos” – állapítja meg az előállító által kiadott prospektus, amely a fénylyukkártya leírását is közli, valamint röviden ismerteti a feldolgozás munkamenetét, eszközeit, költségeit, a szervezés és az alkalmazás néhány fontos területét. ^[30]

E fénylyukkártyákat alkalmazva 1968 és 1970 között 216 rendszerjött létre. A 216-ból 78 rendszer alkalmazási területéről van bővebb adat: ezek szerint ebből 23 rendszer folyóiratcikkek visszakeresésére, illetve komplex visszakeresésre alkalmas. Főként sorszám szerinti kartoték csatlakozik a fénylyukkártyához a dokumentumok bibliográfiai adataival, annotációjával, referátumával. ^[31]

A témájában helyi dokumentumok feltárására – korábban említett előnyei miatt – több megyei könyvtár alkalmaz fénylyukkártyát, így a szombathelyi, a pécsi, a miskolci, a székesfehérvári és a veszprémi megyei könyvtár is. A gyakorlati munka, a könyvtárakban tett tapasztalatcserék, illetve a feltáró munkát ismertető szakirodalom alapján kívánom ismertetni a helyismereti feltárás egy lehetséges rendszerének kialakítását, utalva a különböző megoldásokra, és javaslatot téve a párhuzamos tevékenységek egyszeri, központi megoldására.

5.2. A fénylyukkártyás helyismereti információ-tároló és

-kereső rendszer részei

A rendszer összetevői:

· bibliográfiai kartoték;

· névmutató a szerzői, közreműködői adatok feltárására;

· fénylyukkártya a tartalmi információ tárolására és visszakeresésére;

· tezaurusz a fénylyukkártyához;

· a tezaurusz kiegészítő részei.

5.2.1. A bibliográfiai kartoték

Tartalmazza a témájában helyismereti vonatkozású dokumentumok helyismereti bibliográfiai leírását. A lehető legteljesebb leírást kell alkalmazni, így bármilyen leírási szempontjai is lesznek a kartoték alapján készülő bibliográfiai kiadványoknak, soha nem lesz szükség utólagos kiegészítésekre. Minden dokumentumról csak egy cédula készül. A cédulák 0-tól kezdődően növekvő számsorrendben állnak. Egy cédulán (vagyis egy sorszámon) egy mű szerepel. Ettől eltérni a jelöletlen szerzőjű, azonos eseményt vagy hírt tartalmazó cikkanyag esetén érdemes. Például:

Ezüstérmes fejlesztés. = Népszava. 106. évf. 1978. márc. 9. 58. sz. [12.] p.

“A velencei táj fejlesztéséért” elnevezéssel díjat alapított a Fejér Megyei Tanács. Az ezüst érmét Gáll Gyula iparművész tervezte.

Ugyanarról: M. Hírlap. 11. évf. 1978. márc. 9. 58. sz. 8. p. + M. Nemzet. 34. évf. 1978. márc. 9. 58. sz. 6. p. + Népszabadság. 36. évf. 1978. márc. 9. 58. sz. 8. p.

A szombathelyi megyei könyvtárban ha egy dokumentum több kérdéssel foglalkozik – más-más helység vonatkozásában, akkor az esetleges hibás visszakeresés elkerülése érdekében több sorszámot kap a cédula. A miskolci megyei könyvtárban ha a feldolgozandó dokumentum tartalma megegyezik valamely korábban feldolgozott dokumentum tartalmával, nem új számot kap a későbbi, hanem megkapja a korábbi információhordozó számát.

A dokumentumról készült nyilvántartólapra rá kell vezetni az osztályozás eredményeit: a deszkriptorokat.

5.2.2. A szerzői betűrendes mutató

Célja a feldolgozott dokumentumok szerzőinek és közreműködőinek, illetve a szerzői jeleknek visszakereshetővé tétele. A cédulák a nevek és a jelek egységes betűrendjében állnak. Mutatják a bibliográfiai kartoték azonosító számát, Például:

Mekis János

11; 250; 3223; 3225;

Az időszaki kiadványok közleményei végén igen sokszor csak a szerző névjelét találjuk. Ezt betűhíven kell leírni. Hasznos, ha feltüntetjük a kiadvány címét is. Például:

Sz. (Szabad Ifjúság)

4364;

Ha a szerzői jelölés egyértelműen feloldható, akkor a jelről utalunk a teljes névre. Például:

– mekis – (M. Hírlap)

ld.

Mekis János

Amennyiben nem logikai úton, hanem forrás alapján tudtuk a szerző teljes nevét megadni, úgy a forrást is fel kell tüntetni.:

D. J. (M. Mezőgazd.)

ld. az éves tartalomjegyzék alapján

Dancs János

A teljes név céduláján fel kell tüntetni, hogy a szerző milyen jeleket használt.

5.2.3. A fénylyukkártya

Feladata a bibliográfiai kartotékban feldolgozott dokumentumok tartalmi feltárása, az információk tárolás és visszakereshetővé tétele. Minden fénylyukkártya egy deszkriptorral van megcímezve. Az információk tárolása úgy történik, hogy a dokumentum deszkriptoraival megcímzett minden egyes kártyán kilyukasztjuk azt a pozíciót, amelyik megegyezik a bibliográfiai kartoték sorszámával. Visszakereséskor a keresőkérdésnek megfelelő deszkriptorokkal megcímzett kártyákat ha egymásra helyezzük és átvilágítjuk, a világító pozíciókat leolvasva kapjuk meg a válaszadásra alkalmas dokumentumok nyilvántartó számát.

A dokumentumok nagy száma miatt a 10 ezer pozíciós kártyát gazdaságos használni. Ha egy készlet betelt, akkor újabb kártyakészletet kell felfektetni, ha van rá mód, akkor más színű kartonokkal. A színeltérés mellett szükséges a kezdőszámot is felírni minden egyes kártyára. A kártyák – csoportosítva vagy összesorolva – a deszkriptorok betűrendjében állnak, a számokat jelölő lyukkártyák pedig számsorrendben, a szükséges csoportosításban.

Szombathelyen a használathoz szükséges utalásokat lyukkártyaméretű kartonokra írják és besorolják a deszkriptorokkal megcímzett kártyák betűrendjébe. Egy készlet és kevés utalás esetén célszerű ez az eljárás, de több készlet és sok utalólap esetén már nehézkes a nagyméretű kartonok között a keresés, valamint gazdaságtalan a papír felhasználása. Cédulán lévő tezaurusz használata célszerűbb.

5.2.4. Az információkereső tezaurusz

A dokumentumok osztályozásához és a visszakereső tájékoztatáshoz szükséges szabályozott fogalmakra vonatkozóan 1976-ban jelent meg a Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái című szabvány, amelynek hatályba lépési időpontja: 1977. július 1. ^[32] A szabvány meghatározása szerint az “információkereső tezaurusz [...] természetes nyelven kifejezett fogalmak olyan szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, amely feltünteti a fogalmak közötti legfontosabb szemantikai összefüggéseket.” A tezaurusz lexikai egysége a deszkriptor és a nemdeszkriptor. “A nemdeszkriptor a tezaurusznak az információk feldolgozására és keresésére a deszkriptor közvetítésével alkalmazható lexikai egysége. A deszkriptor a tezaurusznak az információk feldolgozására és keresésére közvetlenül alkalmazható egysége.”

A fénylyukkártyához kapcsolódó információkereső tezaurusz célja, hogy a feldolgozott dokumentumok közül az azonos tartalmúak mindig azonos deszkriptorokat kapjanak, visszakereséskor pedig a keresőkérdések deszkriptorai megközelítően azonosak legyenek az osztályozáskor adott deszkriptorokkal. Választ kell adni a területekre, a témakörökre, a testületekre és az időre vonatkozó kérdésekre, ezen kívül biztosítania kell a dokumentumok néhány formai jellemzőjének kifejezését is.

A megyei könyvtárakban a helyismereti irodalom fénylyukkártyás feldolgozására és visszakeresésére szerkesztett, utalókkal ellátott deszkriptorszótárak még nem vehették figyelembe az információkereső tezauruszokra vonatkozó szabványt – mivel korábbi időpontban készültek. Mindegyik könyvtár eddig önállóan, külön-külön dolgozta ki fogalomrendszerét. Ugyanazt a munkát végezték el mindenhol, párhuzamosan áldozva fel szellemi energiát, munkaidőt olyan rendszerek kidolgozására, amelyeknek alapvető fogalmai minden megyére vonatkozóan lényegében azonosak.

Célravezető lenne tehát a helyismereti információk fénylyukkártyás feldolgozására alkalmas központi elkészítése (a meglévő deszkriptorszótárak tapasztalatainak felhasználásával) és közreadása. Erre lehetőség nyílhatna akkor, ha létrejönne az 1972-es miskolci országos helyismereti tanácskozás ajánlásaiban javasolt – központi koordinációs feladatokat is ellátó – helyismereti információs szolgáltató szervezet. E szervezet a szolgáltatásaihoz kapcsolódóan feladatául vállalhatná a tezaurusz elkészítését vagy elkészíttetését. sokszorosíttatását és az igénylőkhöz való eljuttatását. Ennek a tezaurusznak csak a témakörökre, a dokumentumok egyes formai jellemzőire, valamint a tárgyalt téma idejére vonatkozó fogalmak kiválasztását és kapcsolatrendszerének kidolgozását kellene megoldania a fogalmi szintek egy szükséges mélységéig. Valójában tehát egy keret-tezaurusznak kellene elkészülnie, és egy bizonyos szinten túl a lehetséges fogalmakat csak felsorolásban kellene tartalmaznia. Ezeknek a fogalmaknak deszkriptorként való alkalmazását minden egyes könyvtár a terület sajátosságainak figyelembe vételével döntené el. Például a nemzetiségek közül a Baranya Megyei Könyvtár bizonyára deszkriptorként (külön fénylyukkártyán) szerepeltetné a sokacokat, míg ez Fejér megyében szükségtelen lenne. A tezaurusz kiegészítő részeit pedig a testületek (szervezetek, vállalatok, intézetek, egyesületek stb.) névmutatóját és a földrajzi névmutatót is minden könyvtár külön, a saját területének megfelelően készítené el. Így nem lenne szükség arra, hogy a megyei könyvtárak külön-külön, ismétlődően kelljen elkészíteniük a helyismereti információkereső tezauruszukat, ugyanakkor a kisebb, a “B” típusú könyvtárak számára is lehetővé válna a korszerű kézi lyukkártyatechnika alkalmazása.

A komplex tezaurusznak tartalmaznia kell a témakörök fogalmait, valamint a kiegészítő részeket: a testületi neveket, a földrajzi neveket, a tárgyal téma idejének kifejezését és a dokumentumok egyes formai jellemzőit.

A szombathelyi megyei könyvtárban a témakörök és a testületek kifejezésére 750 deszkriptort alkalmaznak, ehhez 1090 utaló tartozik. Földrajzi fogalom 270 deszkriptoron és 360 utalón szerepel, az idő kifejezésére pedig 220 kártyát használnak. A székesfehérvári a megyei könyvtárban a témaköröket és a testületeket kifejező fogalmakat kereken 400 deszkriptor és 800 utaló képviseli. A helységnevek deszkriptorainak száma 107, az egyéb földrajzi neveké pedig 21. A dokumentumok által tárgyalt téma idejére vonatkozó feltárás kialakítása folyamatban van. A témakörökre és a testületekre vonatkozó 750:400 deszkriptorarány abból adódhat, hogy Szombathelyen a feldolgozott dokumentumok - főként a periodikák – sokkal nagyobb időt ölelnek át mint Székesfehérváron, ugyanakkor azt is mutatja, hogy az utóbbi helyen gazdagabban alkalmazták a kombinációkat.

5.2.4.1. A témakörök fogalmai

A tezaurusz készítésének elméleti és módszertani kérdéseit foglalja össze Horváth Tibor és Varga Dénes: Információs tezauruszok című munkája, ^[33] amelynek mondanivalója összhangban áll a magyar nyelvű információkereső tezauruszokra vonatkozó szabvánnyal. Főként erre a műre támaszkodva kívánok foglalkozni a helyismereti információkereső tezaurusz készítésének egyes kérdéseivel.

A tezaurusz fogalmainak kigyűjtéséhez elemezni kell a honismereti mozgalom, a helytörténeti kutatások igényeit, a megjelent retrospektív vagy kurrens helyismereti bibliográfiákat és a már létező helyismereti feltáró rendszereket. Az így kapott fogalmakat össze kell vetni a helyismeret elméletileg lehetséges fogalmainak logikai felosztásával. A deszkriptorok kiválasztásakor mindig szem előtt kell tartani az adathordozó – a fénylyukkártya – sajátosságait. A helyismeret fogalmainak logikai felosztását a várható keresői igények, valamint a dokumentumok tartalmi feltárásakor előfordulható kifejezések figyelembe vételével kell elvégezni. Az adott területen a felosztáskor kapott fogalmaknak hiánytalanul és átfedések nélkül kell betölteniük a felosztott fogalmat. A hierarchia azonos szintjein mindig azonos felosztási alapot kell alkalmazni. A felosztást meg lehet ismételni más, lényegesnek tartott szempont szerint is.

A felosztás elvégezhető úgy, hogy egy generikus fogalmat (természeti viszonyok, népesség, gazdasági élet, politikai élet, államszervezet, egészségügyi, szociális, kommunális, kulturális szolgáltatások és tevékenységek stb.) felosztunk területeire, intézményeire stb., és ezt folytatjuk a különböző fogalomszintekig.

A kiindulás alapja lehet fazetta is (anyag, állapot, objektum, tevékenység, termék stb.), mint például ásványi anyagok, szerkezeti anyagok; vagy politikai tevékenység, gazdasági tevékenység, természettudományos tevékenység; vagy ipari termékek, mezőgazdasági termékek, kulturális termékek stb.

A szógyűjtéssel és a logikai felosztással kapott szóanyag összevetése és elemzése után kell kiválasztani a szükséges deszkriptorokat, és elvégezni a lényeges deszkriptorok kapcsolatainak feltérképezését, majd kialakítani a deszkriptorcikkeket és a nemdeszkriptor-cikkeket. A deszkriptorok végleges kialakításakor kell figyelembe venni a helyismereti információkeresés igényeit és a fénylyukkártya alkalmazási szempontjait.

Becslésem szerint a helyismereti osztályozáskor és információkereséskor használandó deszkriptorok száma – bármennyire is tekintetbe vesszük a használók igen különböző igényeit és a helyismeret témáinak rendkívül széles szóródását – nem kell, hogy meghaladja az 1000-t. Ha eredményesen alkalmazzuk a fénylyukkártyából adódó kombinációs lehetőségeket, akkor a deszkriptorok száma 700 és 1000 között fog mozogni. Lényegében attól függ a deszkriptorok száma, hogy milyen mélységig kívánjuk az egyes témakörök logikai bontását elvégezni, és az így kapott fogalmakat deszkriptorként szerepeltetni. Példaként álljon itt a fontosabb népi kismesterségek felsorolása:

Minden kismesterségnek deszkriptorként való szerepeltetése rendkívül gazdaságtalan lenne. Előfordulhatna ugyanis az, hogy a csutorás mesterségről megcímzünk egy kártyát, és 30 ezer dokumentum feldolgozása után is mindössze csak 3-4 pozíció lenne kilyukasztva. Ilyen és ehhez hasonló esetekben az ETO szerinti szakkatalógus szerkesztésére javasolt csoportképzés elvét lehetne alkalmazni. Példánknál maradva azoknak a kismesterségeknek a kifejezését, amelyeknek a megyében jelentős hagyományai voltak, és várhatóan irodalom is lesz róluk, deszkriptoroknak válasszuk ki, a többi pedig nemdeszkriptorként utaljuk a generikus fogalomhoz.

A helyismereti tájékoztatás során nincs szükség gyártási eljárások, szerszámhasználati leírások, termékismertetések visszakeresésére, ezért a terméket, a készítőit, a terméket létrehozó eljárást kifejezhetjük egy deszkriptorral akkor, ha a visszakeresés egyértelműségét nem veszélyezteti. További összevonást lehet alkalmazni az azonos funkciót betöltő termékek esetén is. Például a papucs, a cipő, a csizma hasonló funkciójú tárgy, mindegyik lábbeli. A kevéssé használt “lábbeli” helyett a közhasználatú “cipő” elnevezést lehetne alkalmazni minden lábbelire.

lábbeli

L cipő

papucs

L cipő

csizma

L cipő

A kombinációs lehetőségek kihasználásával a fogalmat deszkriptorként általánosítva, összevont nyelvtani alakként szerepeltetjük, a téma különböző megközelítésű tárgyalását pedig a deszkriptorok kombinációjával fejezzük ki:

cipőipari szövetkezet

LL cipő Ù kisipari szövetkezet

cipőgyár

LL cipő Ù gyár

cipőbolt

LL cipő Ù kiskereskedelem

cipészmester

LL cipő Ù magánkisipar

népi csizmaviselet

LL cipő Ù tárgyi néprajz

csizmadiacéh

LL cipő Ù céh

A kombináció egy másik járható útja, amikor egy speciális szűkebb fogalmat két vagy több általánosabb fogalom kombinációjával, leszűkítésével fejezünk ki. Például:

gépjárművezető-képzés

LL jármű Ù tanfolyam

autószerviz

LL jármű Ù karbantartás

Végső soron a tezaurusz deszkriptorai két nagy kategóriába sorolhatóak:

· témakörökhöz közvetlenül tartozó (horizontális) fogalmak, például: arborétum, mezőgazdasági termelőszövetkezet, kórház, nyomdászat stb.;

· több témakörhöz kapcsolódó általános (vertikális) fogalmak, például: együttműködés, értekezlet, kiállítás kitüntetés, pályázat stb.

5.2.4.2. A tezaurusz kiegészítő részei

5.2.4.2.1. A testületek nevei

A testületek (pártok, hivatalok, vállalatok, gyárak, szövetkezetek, intézetek, irodák, egyesületek, társaságok stb.) kifejezése szükséges és elkerülhetetlen. Az idők folyamán – egy megye vonatkozásában is – rendkívül sok testület tevékenykedett, funkcióját és elnevezését változtatva. Előre nem is lehet teljes igényű névmutatót elkészíteni, csak a legfontosabb testületek kifejezésére lehet törekedni.

A miskolci megyei könyvtárban az iskolák, közintézmények legutolsó hivatalos nevéről lyukkártya, a többi névformáról utaló készül. Ha minden intézmény, testület nevéről külön-külön lyukkártya készül, úgy rendkívül felduzzadhat a kártyakészlet. Előfordulhatna, hogy egy-egy intézménnyel csak egy-két dokumentum foglalkozik, és a lyukkártya kihasználatlan maradna. Itt is ki kell használni a fénylyukkártya lehetőségeit. A testületek két csoportra kell osztani:

1. amelyeknek gazdaságos és szükséges, hogy egyedi nevük legyen, például:

Dunai Vasmű

Velencei-tavi Intéző Bizottság;

2. amelyek egyértelműen és gazdaságosan kifejezhetőek a fő tevékenységük és a testületi forma összekapcsolásával – ebben az esetben az egyedi név nemdeszkriptorként szerepel, például

Dermata Bőrgyár Székesfehérvár

LL bőr Ù gyár Ù Székesfehérvár

OTP bicskei fiókja

LL takarékpénztár Ù intézet Ù Bicske

A testületi forma kifejezésére olyan deszkriptorokat kell kiválasztani, amelyekkel a különböző testületek hiánytalanul kifejezhetőek összetételekben, visszakereséskor pedig elválasztják egymástól a különböző típusú testületeket. Ilyen fogalmak lehetnek a gyár, az intézet, a hivatal, az egyesület stb., valamint a témakörök deszkriptorai között is szerepelhető fogalmak, mint bánya, állami gazdaság, mezőgazdasági tsz stb.

Az egyedi név deszkriptorrá válását a gazdaságossági szempont és a kifejezhetőség dönti el. A székesfehérvári Videoton gyár, jelenleg főként rádiókat, televíziókat és számítógépeket gyárt. Története folyamán azonban bányagyutacstól kezdve a kismotorig sok mindent gyártott: fő tevékenysége tehát az idők folyamán állandóan változott, egy tevékenységével való kifejezése egyértelműen nem megoldható. Ugyanakkor 10 ezer feldolgozott dokumentumból, amelyek 1945 után megjelent különböző időszaki kiadványok Fejér megyei vonatkozású közleményei, 285 tétel foglalkozik valamilyen szempontból a gyárral – tehát megéri, hogy külön lyukkártyán tárjuk fel a rá vonatkozó irodalmat. A Pusztavámi Szénbányák várhatóan nem fog elérni ilyen magas tárgyalási arányt, kifejezése is egyszerűen megoldható – tehát osztályozáskor hasznosabb a testületet összetétellel kifejezni, amelyet a mindig megadott földrajzi név egyértelműsít:

Pusztavámi Szénbányák

LL szén Ù bánya Ù Pusztavám

A testületek névváltozatairól utalót kell készíteni vagy a deszkriptorként felvett egyedi névre, vagy a kötelező összetételre:

Sóstói Központi Repülőgépjavító Üzem

LL Ikarus Ù Székesfehérvár

Székesfehérvári Repülőgépjavító Üzem

LL Ikarus Ù Székesfehérvár

Általános Mechanikai Gépgyár

LL Ikarus Ù Székesfehérvár

illetve:

Szabadságharcos Szervezet

LL honvédelmi képzés Ù egyesület

Magyar Honvédelmi Szövetség

LL honvédelmi képzés Ù egyesület

MHSZ

LL honvédelmi képzés Ù egyesület

A testületi nevek mutatóját minden megyei könyvtárnak a saját területére vonatkozóan kell elkészítenie címtárak, telefonkönyvek segítségével, illetve a feldolgozott dokumentumok alapján. Sok esetben a dokumentumok – főleg a hírlapcikkek – nem a hivatalos névalakot használják, ezért az előforduló névalakot először mindig ellenőrizni kell, hogy nem szerepel-e más formában már, a névváltozatokat pedig nemdeszkriptorként kell felvenni.

5.2.4.2.2. A földrajzi nevek

A honismereti, a helytörténeti kutatás minden esetben egy meghatározott területre – természeti tájra vagy közigazgatási egységre – irányuló tevékenység, és csak ezen belül bontódik tovább jelenségek vagy testületek vizsgálatára. Éppen ezért a földrajzi névmutató elkészítése a helyismereti munka alapjainak a lerakását jelenti, amely minden további gyűjtő és tájékoztató munka kiinduló alapja, kiinduló pontja.

A dokumentumok osztályozásakor minden egyes dokumentum földrajzi vonatkozását ki kell fejezni, még akkor is, ha egy testületi név (például a Dunai Vasmű) ezt egyértelműen meghatározná. Ha ezt nem tennénk, akkor a földrajzi szempontú keresésre alkalmatlan lenne rendszerünk.

A megye földrajzi határának a jelenlegi közigazgatási határokat kell tekinteni, viszont figyelembe kell venni a közelmúlt területi változásait is. Például a miskolci megyei könyvtárban alapnak a jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megye területét tekintik, de figyelembe veszik 1920-ig Abaúj-Torna, Borsod és Zemplén vármegye területét; Gömör és Kishont vármegyének viszont csak azokat a helységeit, amelyeket 1923-ban Borsod-Gömör-Kishont vármegyék egyesítésekor Borsodhoz csatoltak. Fejér megyét a területcsatolások és megye-összevonások nem érintették ugyan jelentősen, mégis a közelmúltban a következő területi változások történtek.

· Fejér megyéhez csatolták 1950-ben az enyingi járást, Balatonbozsok, Dég, Enying, Lajoskomárom, Lepsény, Mezőkomárom, Mezőszentgyörgy és Mezőszilas községekkel; 1955-ben Bakonycsernyét; Somogy megyétől 1950-ben Szabadhídvéget.

· Fejér megyétől a területrendezések következtében 1946-ban Pest megyéhez csatolták a volt adonyi járásból Érdet, Százhalombattát, a volt váli járásból Diósdot, Sóskutat, Tárnokot és 1949-ben Pusztazámort. 1950-ben a móri járásból Bakonysárkányt Komárom megyéhez, 1951-ben a székesfehérvári járástól Inotát Veszprém megyéhez csatolták.

Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy mennyire szükséges és elengedhetetlen a szomszédos megyék együttműködése a helyismereti munka területén.

A földrajzi nevek mutatóját a megyei könyvtáraknak kell elkészíteniük, figyelembe véve a közigazgatási határok változásait. A mutatónak tartalmaznia kell mind a természeti tájra, mind a közigazgatási egységekre vonatkozó neveket, a tájékoztatás szükséges szintjéig. Elkészítésekor jól hasznosítható a folyamatosan megjelenő Magyarország földrajzinév-tára, ^[34] az országos helységnévtárak, a népszámlálások számlálókörzeti kötetei valamint a megyéket ábrázoló részletes térképek.

A természeti tájra vonatkozó jelentősebb neveket, a tájak, a hegységek és medencék, az állóvizek és folyóvizek egyedi neveit (például: Mezőföld, Vértes-hegység, Zámolyi-medence, Velencei-tó, Gaja-patak stb.) deszkriptorként kell felvenni. Nem érdemes viszont például a Vértes-hegység 32 barlangjának a nevét külön fénylyukkártyán feltárni, nevüket elég nemdeszkriptorként szerepeltetni:

Báracházi-barlang

LL Vértes-hegység Ù barlang

A közigazgatási egységek nevei között szerepeltetni kell a megye fogalmát is, mivel így lehet kifejezni azt, hogy a dokumentum a témáját az egész megyére vonatkozóan tárgyalja. Ki kell fejezni az egyes járásokra vonatkozó anyagot is, vagy úgy, hogy minden járás külön lyukkártyát kap, vagy úgy, hogy a mindenkori járási székhelyhez kapcsoljuk a “járás” deszkriptort. Például:

móri járás

LL Mór Ù járás

A helységek nevének a jelenlegi nevet kell tekinteni, a névváltozásokról, összevonásokról és különválásokról utalót kell készíteni. A közös tanácsú községek társközségei és a beosztott községek is külön lyukkártyán szerepelnek, feltüntetve, hogy mikor, melyik községhez tartoztak illetve tartoznak. Kifejezésük a mindenkori anyaközség és a külterület deszkriptorával lehetséges. Például:

Börgönd

LL Pákozd Ù külterület

Az elpusztult helységek neveit egy gyűjtőfogalom alá érdemes utalni Például:

Kerekszenttamás

LL elpusztult helységek

A földrajzi névmutató elején fel kell tüntetni a felhasznált forrásokat.

A meglévő helységek esetében nem lehet a gazdaságossági szempontokat érvényesíteni. Ha egy kisebb községről csak egy-két dokumentum jelent meg, akkor is külön lyukkártyán kell feltárni, hogy megfelelhessünk a területre vonatkozó keresői kérdésekre.

5.2.4.2.3. Az idő kifejezése

Ki kell fejezni a dokumentum által tárgyalt téma időpontját, illetve időtartamát. A fénylyukkártya lehetősége nyújt számok visszakeresésére úgy, hogy külön csoportokat képezünk az egyesek, a tízesek és a százasok lyukkártyáinak. Ha az ezresektől eltekintünk, akkor 30 kártyával megoldható évezredünk évszámainak kifejezése.

Az időpont és az időtartam visszakeresésekor azonban igen könnyen keletkezhet ellentmondás. Ha egy dokumentum egy helység fejlődését tárgyalja 1948 és 1970 között, akkor ( ha minden tárgyalt év számát ki akarjuk fejezni) 15 lyukasztást kell elvégezni.

Ha ugyanerre a helységre 1940. évre vonatkozóan keresünk irodalmat, akkor hibás eredményt kapunk, mivel jelentkezik a témáját 1948–1970 között tárgyaló dokumentum is. Ha csak az évtizedek jelölése mellett döntünk, akkor lemondunk a konkrét évre vonatkozó visszakeresés lehetőségéről. Ha csak korszakokat kívánunk kifejezni, szintén ellentmondásokhoz, átfedésekhez vezethet a különböző szaktudományok (történelem, őstörténet, földtörténet, művészettörténet, irodalomtörténet stb.) különböző szempontú korszakolása. Más jellegű – technikai –probléma az, hogy egy helyi napilap feldolgozásakor a kigyűjtött anyag tekintélyes hányada fog a tárgyév jelenségeivel foglalkozni. Ha jelöljük az évet, akkor a kártyákon 2-3 ezer pozíción keresztül olyan sűrűn követik egymást a lyukasztások, hogy a kártya könnyen szétszakadhat.

A miskolci megyei könyvtárban az éveket összetétellel fejezik ki: 19 Ù 7 Ù 1, viszont csak jelentős dátumok, fordulópontok kerülnek lyukasztásra. Ha az időszaknak van külön elfogadott neve, azt veszik fel deszkriptornak. A háborúk, a csaták a nevükön szerepelnek. A szombathelyi megyei könyvtárban is kifejezik a közleményben szereplő jelenség időpontját, a korszakot, a századot; az egyedi évszámot pedig a számok kombinációjával jelöli: 193 Ù 9.

Megoldásként a keresői igényekből lehetne kiindulni. Az időre irányuló érdeklődés főként jelentős, kiemelkedő történelmi időszakokra, vagy konkrét történelmi eseményekre vonatkozóan jelentkezik. Talán elég lenne a feltárást ezekre korlátozni, de ennek kivizsgálása még további körültekintő vizsgálatot igényel.

5.2.4.2.4. A dokumentumok egyes formai jellemzői

Az információkeresés során szükség van olyan kiegészítő információkra, amelyek a tájékoztatás hatékonyságát növelik. Ilyenek a dokumentumok egyes formai jellemzői, amelyeknek használatát rögzíteni kell. A dokumentum megjelenési formája lehet önálló bibliográfia, csak képeket tartalmazó kiadvány, térkép, statisztikai táblázatokat tartalmazó évkönyv. Szépirodalmi formában is közölhet lényeges információkat a területről. A dokumentum informatív értékét emeli, ha a szöveges közlemény illusztrációt, statisztikai táblázatot tartalmaz, térképet vagy grafikont közöl, a szerző felhasznált irodalommal, esetleg a téma bibliográfiájával egészítette ki írását – támpontot adva ezzel a további kutatáshoz. Mindezeket a tényeket a formai jellemzőket kifejező deszkriptorokkal lehet feltárni.

5.3. A fénylyukkártyás rendszer előnyei és hátrányai

A rendszer lehetőséget ad a tartalmában helyismereti témát tárgyaló dokumentumok információinak tárolására és visszakeresésére. Összhangban áll a könyvtár meglévő katalógusaival, az önálló művek bibliográfiai feldolgozását és feltárását a már meglévő katalógusokra bízza. Bár így eltekint az időszaki kiadványok szerzői jelölés nélküli közleményeinek bibliográfiai visszakereshetőségétől, de módot ad a szerzői nevek és jelek visszakeresésére a szerzői névmutató segítségével.

A kézi lyukkártya alkalmazásával megoldódik a helyismereti információk sokoldalú, mély feltárása. A dokumentumot tetszésünk szerint annyi deszkriptorral jellemezhetjük, amennyi teljes mértékben kifejezi annak tartalmát. A visszakeresést egyidejűleg több szempont alapján végezhetjük el. Jól megszerkesztett tezaurusz segítségével a rendszer megfelelhet az egyértelműség, a mélységbeli rugalmasság követelményének, az értelmi összefüggések kimunkálása pedig lehetővé teszi a pontos visszakeresést. Rugalmas, mivel az új fogalmak – előzetes elemzés után – nehézségek nélkül beépíthetőek, valamint a már meglévő deszkriptorokkal is új és új összefüggések alakíthatóak ki. Az osztályozás tehát követi az élet változásait.

A rendszer alkalmazása nem kíván komolyabb pénzügyi befektetést. Minden dokumentumról csak egy cédulát kell a bibliográfiai kartotékban elhelyezni, sokszorosításra nincs szükség. A fénylyukkártyához kapcsolódó technikai eszközök beszerzési költségei nem számottevőek. Ezer darab 10 ezer pozíciós fénylyukkártya, egy lyukasztó, 5 darab lyukasztófej, egy átvilágító-készülék és egy tárolódoboz együttes ára közel 6 000,- Ft.

A kártyák lyukasztását rendkívül figyelmesen, pontosan kell elvégezni. Az adatbejelölés munkaigényes művelet, hibás lyukasztás visszakereshetetlenné teszi a dokumentumot.

Visszakereséskor első lépésben csak számokat kapunk. Mennyiségük függ a keresőkérdés szűk vagy tág megfogalmazásától, illetve a témában feldolgozott dokumentumok számától. A kapott tételszámok mindegyikét ki kell keresni, hogy releváns információt tartalmaz-e a leírt dokumentum. Esetenként a keresést meg kell ismételni a legrelevánsabb dokumentum deszkriptoraival. Az így kiválasztott leírások további szelektálását kell elvégezni, mivel a használónak általában nem a téma teljes – különböző szintű és színvonalú – irodalmára, hanem a számára lényeges és általa használható információkra van szüksége.

A rendszer akkor adhat csak kielégítő válaszokat a feltett kérdésekre, ha a helyismereti információkat hordozó dokumentumok széles köre (megközelítő teljessége) már feltárásra került. Mindaddig csak hiányos információkhoz juthatunk.

Előnyeit és hátrányait összevetve – véleményem szerint – jelenleg a fénylyukkártya ad egyedül lehetőséget a dokumentumok többszempontú, rugalmas, sokoldalú és gazdaságos helyismereti feltárására. Bár valóban nehézkessé válik a keresés többször tízezres dokumentum feldolgozása, vagyis több kártyakészlet esetén – mégis, semmilyen hagyományos vagy más kézi lyukkártyás rendszer nem képes a fénylyukkártya előnyeit biztosítani.

A tezaurusz alapjainak központi kidolgozásával e rendszer minden olyan könyvtárban alkalmazható, ahol megfelelő igény és lehetőség van kialakítására, s a folyamatos helyismereti munkára.

Felhasznált irodalom

Adorján Bencéné – Borsos Istvánné: Szaktezauruszok készítésének általános módszerei és alkalmazásuk a visszakeresésben. [Kiad. az] OSZK KMK. Bp. 1974. NPI. 93 p.

Balázs Sándor – Horváth Tibor: Kézi lyukkártyák a szakirodalmi tájékoztatásban. [Közread. az] OMKDK. Bp. 1968. 175 p.

Bánó Zsuzsa: Helyismereti gyűjteményünkről. = A Vas Megyei Könyvtárközi Bizottság Értesítője. 1972. 2. sz. 11–13. p.

Bánó Zsuzsa: Helyismereti dokumentumok (információk) feldolgozása fénylyukkártyán. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. [Szombathely, 1974.] 34 fol.

Bata Imre: A helyismereti bibliográfia gyakorlati kérdései. Bp. 1963, Tankönyvkiadó. 23–42. p. /Klny.: Könyv és Könyvtár 3. köt./

Bényei Miklós: A helyismereti gyűjtemények szerepe a helytörténeti kutatásban. = Könyvtáros. 22. évf. 1973. 12. sz. 718–721. p.

Bényei Miklós: Helyismereti munka a “B” típusú könyvtárakban. Módszertani útmutató. Bp. 1974. NPI. 71 p.

Bényei Miklós: Kísérlet a helyismeret fogalmának meghatározására. = Könyvtári Figyelő. 22. évf. 1976. 1–2. sz. 24–34. p.

Berza László: A helyismereti bibliográfiai tevékenység aktuális problémái. Bp. 1961, KMK. 7 p.

Berza László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. = Könyvtáros. 26. évf. 1976. 4. sz. 191–195. p.

Berza László: Tervezet a felszabadulás előtti országos hírlapok és folyóiratok helyismereti adatainak földolgozására. = Könyvtári Híradó. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Közlönye. 22. évf. 1978. 2. sz. 18–19. p.

Bobokné Belányi Beáta: Szabadalmi információk keresése fénylyukkártyás rendszerrel. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 20. évf. 1973. 4. sz. 283–290. p.

Bölcsházy Sándor: Helyismereti gyűjtemény – helyismereti tevékenység. Szakdolgozat. Szombathelyi Tanítóképző, 1968. 50, [15] fol.

Churchman, C[harles] West: Rendszerszemlélet. 2. kiad. Bp. 1977. Stat. Kiadó. 229 p.

Csomor Tibor: A helytörténeti munka és a könyvtárak. = Könyvtáros. 20. évf. 1970. 9. sz. 534. p.

Csűry István: Válogatás és teljesség. 1–2. = Könyv és könyvtár, 4. Bp. – Debrecen, 1964. 5–41. p., 5. Debrecen, 1966. 5–54. p.

Csűry István: Kötelespéldányok gyűjtése a jelen és a jövő számára. A “szükséges” információt hordozó kiadványok típusairól. = Könyvtári Figyelő. 24. évf. 1978. 4. sz. 375–389. p.

Domokos Miklós: Tezaurusz szerkesztés. [Közread. az] OSZK KMK. Bp. 1973., NPI. 58 p.

Durzsa Sándor: Ankét a tájbibliográfiák kérdéséről. = Magyar Könyvszemle. 72. évf. 1956. 1. sz. 87–88. p.

Fénylyukkártya a gazdaságos információtárolás és -keresés eszköze. (Bp.) [1973], OMKDK. [12] p.

Fogarassy Miklós: A megyei könyvtárak helyismereti bibliográfiai együttműködése. = Könyvtáros. 20. évf. 1970. 2. sz. 72–73. p.

Fogarassy Miklós: A könyvtárak helyismereti munkájáról. /A külföldi szakirodalomból./ = Könyvtári Figyelő. 17. évf. 1971. 4. sz. 326–328. p.

Fügedi Péterné: A helyismereti bibliográfia helyzete és feladatai. = Könyvtáros. 22. évf. 1972. 12. sz. 724–727. p.

Györe Pál: Mi a relevancia? = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 5. sz. 299–300. p.

Györe Pál – Hoványi Gábor: Könyvtári osztályozás. [Közread. az] OSZK KMK. Bp. 1967. 195 p.

Györe Pál: Mi a redundancia? = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 7. sz. 425–426. p.

Gyuris György: Helyismereti könyvtárközi együttműködés. = Somogyi-könyvtári Híradó. 8. évf. 1969. 3. sz. 165–170. p.

Gyuris György: Az álmok beteljesülése? = Somogyi-könyvtári Híradó. 9. évf. 1970. 4. sz. 119–201. p.

Helyismereti tanácskozás Miskolcon. = Könyvtáros. 22. évf. 1972. 12. sz. 723–724. p.

Héthy Zoltán: Helyismereti tevékenység a könyvtárakban. /Bibliográfia./ Bp. 1970., NPI. 56 p.

Héthy Zoltán: Helyismereti tevékenység Debrecenben. = Könyvtáros. 22. évf. 1972. 2. sz. 82–84. p.

Héthy Zoltán: A helyi szerzők életrajzi bibliográfiái. = Könyvtáros. 24. évf. 8. sz. 464–468. p.

Horváth Tibor: Kézi lyukkártyák a hazai könyvtárakban. Bp. 1967. 39 p. /A KMK kiadványai 17./

Horváth Tibor – Varga Dénes: Információs tezauruszok. [Közread. az] OSZK KMK, KGM MTTI. Bp. 1977, NPI. 80 p.

Horváth Tibor: Tezaurusz. Deszkriptor. Nemdeszkriptor. = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 6. sz. 358–360. p.

Horváth Tibor: A magyar nyelvű tezauruszok szabványa. = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 7. sz. 418–420. p.

Horváth Tiborné: Fénylyukkártyás információkereső rendszer kiépítése folyamatos kartonszolgáltatás alapján. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 19. évf. 1972. 10. sz. 745–751. p.

Hoványi Gábor: Nem hagyományos osztályozó rendszerek és eljárások. Bp. 1968. (NPI). 45 p.

Jászberényi Ferencné: A győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteménye. = Honismeret. 1977. 6. sz. 58–60. p.

Kégli Ferenc: A helyismereti munka gondjai. = Könyvtáros. 23. évf. 1973. 12. sz. 721–725. p.

Kereszturi József: A Szigetvári Városi-Járási Könyvtár helytörténeti különgyűjteményéről. = Pécs-Baranyai Könyvtáros. 1977. 1–2. sz. 10–12. p.

Kézi lyukkártyatechnika. /Cikkgyűjtemény./ Összeáll. Balázs Sándor, Bártfai Imréné. Kiad. az OMKDK. Bp. 1966. 103 p.

Kovács Ilona: Tanácskozás a periodikák feltárásnak problémáiról Zalaegerszegen. = OSZK Híradó. 18. évf. 1975. 9–12. sz. 221–222. p.

Kovács Máté: A honismeret és könyvtáraink. = Honismereti tanulmányok. (Szerk. Dömötör Ákos.) (Bp.) NPI, 1972. 27–31. p.

Könyvtár, levéltár, múzeum. Gönyei Antal: A közgyűjtemények együttműködése. + Lovas Henrik – Pacsai László: Közös érdek – együttes cselekvés. = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 8. sz. 443–466. p.

A középvárosi könyvtárak helyismereti munkája. Urbán László: A sárvári gyűjtemény. + Kereszturi József: Gyűjtés és feldolgozás Szigetvárott. = Könyvtáros. 28. évf. 1978. 5. sz. 267–273. p.

Kuruc Imréné: Szabványosítási feladatok a könyvtár- és tájékoztatásügy területén. = Könyvtári Figyelő. 24. évf. 1978. 4. sz. 361–367. p.

Külön vagy együtt? A Könyvtáros körkérdése a tudományos, szak, és közművelődési könyvtárak együttműködéséről. [...] Lisztes László: Együttműködés a tájékoztatásban és a helyismereti munkában. = Könyvtáros. 28. évf. 1978. 6. sz. 320–321. p.

Lisztes László: Hogyan oldható meg az országos folyóiratok retrospektív helyismereti feltárása? = Könyvtáros. 20. évf. 1970. 6. sz. 347–349. p.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelete a könyvtárakról.

Mándy Gábor: Sajtófigyelés a helyismereti munkában. = Könyvtáros. 20. évf. 1970. 4. sz. 219–220. p.

A Minisztertanács 17/1976./VI.7./ számú rendelete a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról.

Módis László: A Tiszántúli bibliográfia s általában a tájbibliográfiák kérdései. Vitaanyagul szánt tervezet. = A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve. 1954. Debrecen, 1955. 53–107 p.

Módis László: A magyarországi tájbibliográfiák ügye. A tájbibliográfiai ankét tanulságai. = A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve. 1955. Debrecen, 1956. 91–123. p.

Molnár Imre: Az információkeresés fogalomrendszere. /Az információs szaktezaurusz fogalma, rendszere és felépítése./ Bp. 1973. Közgazd. és Jogi Kiadó. 213 p.

Molnár János: Honismeret – helytörténet. = Honismeret, helytörténet. 1970. 1. sz. 1–5. p.

MSZ 3404-77. A magyar időszaki kiadványok címrövidítése.1978. júl. 1. 29 p.

MSZ 3418-76. Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái. 1977. júl. 1. 7 p.

A művelődésügyi miniszter 146/1964./MK. 16./ MM számú utasítása a megyei, a megyei jogú városi könyvtári hálózatról. = Művelődésügyi Közlöny. 8. évf. 1964. 16. sz. 363–366. p.

Nagyobb közművelődési könyvtárak gyűjtőköri szabályzata. (Összeáll. Ónody Miklós.) Bp. 1968, NPI. 302 p.

Németh Gábor: A helyismereti gyűjtemények. = Bács Megyei Könyvtáros. 1974. 1. sz. 61–67. p.

Az országos bibliográfiai munkaértekezlet. = Könyvtáros. 11. évf. 1961. 11. sz. 644–650. p.

Az osztályozás néhány kérdése. (Vajda Erik: Az osztályozás egyes kérdései. + Hollós Miklós: Az osztályozás aktuális kérdései.) (Közread. az OSZK KMK.) Bp. 1975. 65 p.

Papp István: A KMK tevékenységének néhány vonásáról. 1977. = Könyvtári Figyelő. 24. évf. 1978. 3. sz. 262–273. p.

Péter László: Helyismereti munka a szegedi Somogyi Könyvtárban. = Könyvtáros. 12. évf. 1962. 12. sz. 717–718. p.

Péter László: Időszaki kurrens helyismereti bibliográfiák és repertóriumok. = Könyvtáros. 14. évf. 1964. 1. sz. 26–28. p.

Péter László: Könyvtáraink helyismereti kiadványai. = Könyvtári Figyelő. 24. évf. 1978. 3. sz. 247–261. p.

Rácz Aranka: A megyei könyvtárak tájismereti anyaga. = Magyar Könyvszemle. 71. évf. 1955. 3. sz. [1978]–191. p.

Pintér Miklósné: Helyismereti tevékenység a nyíregyházi Megyei Könyvtárban. = Szabolcs-Szatmár Megyei Könyvtári Híradó. 3. évf. 1976. 1–2. sz. 44–45. p.

Sáfár Sándorné: A helyismereti gyűjtemény alapjainak lerakása egy községi könyvtárban. = Könyvtáros. 23. évf. 1973. 12. sz. 726–727. p.

Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. Helyismereti tanácskozások. (Összeáll., szerk. Vajda Kornél.) Bp. 1976, NPI. 115 p.

(Sallai István – Sebestyén Géza): Könyvtártan a tanítóképző intézet 1. évfolyama számára. /Népművelés-könyvtáros szak./ 1. rész. A gyűjtemény szervezése. 6. kiad. Bp. (1975), Tankönyvkiadó. 327 p.

Sebestyén Géza: A könyvtári munka. A helyismereti gyűjtemény. = A Könyv. 5. évf. 1955. 9. sz. 405–407. p.

Skaliczki Józsefné: Helyismereti kutatások a könyvtárak zenei részlegeiben. = Könyvtári Figyelő. 22. évf. 1976. 1–2. p. 121–122. p.

Szakmai irányelvek a tanácsi közművelődési könyvtárak távlati fejlesztéséhez. = Művelődésügyi Közlöny. 16. évf. 1972. 11. sz. 315–320. p.

Szántó Imre: A helytörténeti kutatások elméleti és módszertani kérdései. 3. utánny. Bp. 1977, Tankönyvkiadó. 204 p. /A József Attila Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar jegyzete./

Székely György: A helyismereti munka tárgya és általános kérdései Magyarországon. = Honismeret. 1976. 4. sz. 3–11. p.

Takács Miklós: A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár helyismereti tevékenységéről. = Vasi Szemle. 19. évf. 1965. 3. sz. 456–459. p.

Takács Miklós: Útmutató a helyismereti gyűjtemények kezeléséhez és a helyismereti bibliográfiai munkához. Bp. 1967, NPI. 47 p.

Tigyi István: Lapkivágatok gyűjtése és rendezése. = Könyvtáros. 17. évf. 1967. 10. sz. 590–591. p.

Tóvári Judit, M.: Fénylyukkártyás állományfeltárás a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményében. = Borsodi Könyvtáros. 16. évf. 1977. 1. sz. 28–31. p.

Tóvári Judit, M.: A helyismereti gyűjtő- és feltáró munka alapelvei a Megyei Könyvtárban. = Borsodi Könyvtári Krónika. 2. (Szerk. Szabó Gyula, Urszin Sándor.) (Kiad. a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár.) Miskolc, 1978. 125–[152]. p.

Törvény a közművelődésről. (Összeáll. Biró Zoltán, Für Sándor.) Bp. 1976. Közgazd. és Jogi Kiadó. 87 p.

Vágó Pálné – Vajda Erik: A fénylyukkártyák hazai alkalmazásának helyzete és fejlődése. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 18. évf. 1971. 5. sz. 345–361. p.

Vajda Kornél: Helyismereti tevékenység, helyismereti kutatások. = Könyvtári Figyelő. 22. évf. 1976. 3. sz. 232–236. p.

Vajda Kornél: szempontok a helyismereti gyűjtemények kialakításához. = Könyvtáros. 26. évf. 1976. 8. sz. 463–465. p.

[Vajda Kornél] (V. K.): A képi ábrázolás szerepe a helyismereti munkában. = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 2. sz. 76–77. p.

[Vajda Kornél] (V. K.): A helyismereti munka időszerű kérdései. + Ajánlások. = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 12. sz. 704–706. p.

Varga Dénes: Információs tezauruszok készítésének módszertana. Bp. 1969. 156 p.

Vickery, S. C.: Tájékoztató rendszerek. Tömörítvény: Horváth Magda. = Könyvtári Figyelő. 21. évf. 1975. 3. sz. 273–284. p.

Zoltán József: Budapest története bibliográfiájának tervezete. = A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve. 4. 1949–1954. Bp. 1955. 108–113. p.

Zsiray Miklósné: Fénylyukkártyás rendszer sajtócikkek kivágatainak feldolgozásához. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 18. évf. 1971. 7. sz. 513–526. p.

Táblázatok

A Fejér Megyei Hírlap nem helyi és helyi vonatkozású közleményeinek adatai

1. számú táblázat

2. számú táblázat

3. számú táblázat

Az 1., 2. és 3. számú táblázat összesítése

1. Bényei Miklós: Kísérlet a helyismeret fogalmánk meghatározására. = Könyvtári Figyelő, 22. évf. 1976. 1–2. sz. 24–34. p. – Sajnos a helyismeret kifejezésnek a használata sem a szakirodalomban, sem a köznapi szóhasználatban nem vált eddig általános közgyűjteményi kategóriává. ^[VISSZA]

2. 1976. évi 7. törvény a közművelődésről. 23. §. (1) és (3) bekezdés. ^[VISSZA]

3. U.o. 27. § ^[VISSZA]

4. Rácz Aranka: A tájismereti anyag gyűjtése és feldolgozása. Bp. 1955. 11 p. – Útmutató a helyismereti gyűjtemények kezeléséhez. Bp. 1962, KMK. 5 p. – Takács Miklós: Útmutató a helyismereti gyűjtemények kezeléséhez és a helyismereti bibliográfiai munkához. Bp. 1968, NPI. 46 p. – Bényei Miklós: Helyismereti munka a “B” típusú könyvtárakban. Módszertani útmutató.[Közread. az] OSZK KMK. Bp. 1974, NPI, 71 p.^[VISSZA]

5. Héthy Zoltán: Helyismereti tevékenység a könyvtárakban. /Bibliográfia./ Bp. 1970. NPI. 56 p. – 64 tételt sorol fel a téma általános elméleti-módszertani irodalmáról, amely a feldolgozott 18 év alatt jelent meg Magyarországon. ^[VISSZA]

6. A művelődésügyi miniszter 146/1964./M.K.16/MM számú utasítása a megyei, megyei jogú városi könyvtári hálózatról. = Művelődésügyi Közlöny, 8. évf. 1964. 16. sz. 363–366. p. ^[VISSZA]

7. Nagyobb közművelődési könyvtárak gyűjtőköri szabályzata. (Összeáll. Ónody Miklós.) Bp. 1968, NPI. 302 p. ^[VISSZA]

8. Szakmai irányelvek a tanácsi közművelődési könyvtárak távlati fejlesztéséhez. = Művelődésügyi Közlöny, 16. évf. 1972. 11. sz. 315–320. p. ^[VISSZA]

9. MSZ 3407–77. A magyar időszaki kiadványok címrövidítése. 1978. júl. 1. 29 p. ^[VISSZA]

10. Kuruc Imréné: Szabványosítási feladatok a könyvtár- és tájékoztatásügy területén. = Könyvtári Figyelő, 24. évf. 1978. 4. sz. 361–367. p. ^[VISSZA]

11. Bánó Zsuzsa: Periodikák feltárása a szombathelyi Megyei Könyvtárban. = Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. (Összeáll., szerk. Vajda Kornél.) Bp. 1976, NPI. 107–112. p.^[VISSZA]

12. A regionális /megyei/ sajtóbibliográfiák kérdései. A Szegeden, 1974. március 19–20-án tartott tanácskozás anyaga. = Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. (Összeáll., szerk. Vajda Kornél.) Bp. 1976, NPI. [7]–43. p. ^[VISSZA]

13. Páldy Róbert: Pest megye sajtóbibliográfiája. 1794–1975. = Könyvtáros, 28 .évf. 1978. 7. sz. 435–436. p. – Lisztes László: Megjegyzések Pest megye sajtóbibliográfiájához. = Könyvtáros, 28. év. 1978. 8. sz. 496–498. p. ^[VISSZA]

14. Csűry István – Csoknyay Júlia: A helyismereti érdekű hírlapcikkek típusai. /Adatok a repertóriumok válogatási elveinek kidolgozásához./ = Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. (Összeáll., szerk. Vajda Kornél.) Bp. 1976, NPI. 93–91. p. ^[VISSZA]

15. Surján Miklós: Helyi vonatkozású hírlap- és folyóiratcikkek feltárása a Baranya Megyei Könyvtárban. = Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. (Összeáll., szerk. Vajda Kornél.) Bp. 1976, NPI. 101–106 p. ^[VISSZA]

16. Ónika Olga: A Veszprém Megyei Népújság feltárásáról. = Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. (Összeáll., szerk. Vajda Kornél.) Bp. 1976, NPI. 112–113. p. ^[VISSZA]

17. Budapest történetének bibliográfiája. Főszerk. Zoltán József. 4. köt. 1686–1950. Társadalom. Szerk. Berza László. Bp. 1965. 598 p. ^[VISSZA]

18. Komárom megye a sajtóban. 1945–1965. /Sajtócikkbibliográfia./ (Szerk. Tapolcai Ernőné. Kiad. a József Attila Megyei Könyvtár.) Tatabánya, 1969[1971]. 1270 p. ^[VISSZA]

19. Borsod megye fejlődése, 1945–1964, a megyei lapok tükrében. (Összeáll. Kluger Lászlóné.) Miskolc, 1966. 437 p. (Könyvtári füzetek 2.) ^[VISSZA]

20. Veszprém megye irodalma. /1945–1969./ 1–2. (Szerk. Ónika Olga. Kiad. az Eötvös Károly Megyei Könyvtár.) Veszprém 1970. 679 p. ^[VISSZA]

21. Az országos bibliográfiai munkaértekezlet. = Könyvtáros. 11. évf. 1961. 11. sz. 644–650. p. ^[VISSZA]

22. Helyismereti tanácskozás Miskolcon. = Könyvtáros. 22. évf. 1972. 12. sz. 723–724. p. ^[VISSZA]

23. Berza László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteménye. = Könyvtáros. 26. évf. 1976. 4. sz. 191–195. p. ^[VISSZA]

24. [Vajda Kornél] V. K.: A helyismereti munka időszerű kérdései + Ajánlások. = Könyvtáros. 27. évf. 1977. 12. sz. 704–706. p. ^[VISSZA]

25. Berza László: Tervezet a felszabadulás előtti országos hírlapok és folyóiratok helyismereti adatainak központi földolgozására. = Könyvtári Híradó. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Közlönye. 22. évf. 1978. 2. sz. 18–19. p. ^[VISSZA]

26. Lásd a 10. sz. jegyzetet. ^[VISSZA]

27. Tóvári Judit, M.: A helyismereti gyűjtő- és feltáró munka alapelvei a Megyei Könyvtárban. = Borsodi könyvtári krónika. 2. (Kiad. a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár.) Miskolc, 1978. 125–[152]. p. ^[VISSZA]

28. Lásd a 20. sz. jegyzetet. ^[VISSZA]

29. Balázs Sándor – Horváth Tibor: Kézi lyukkártyák a szakirodalmi tájékoztatásban. [Közread. az] OMKDK. Bp. 1968. 175 p. ^[VISSZA]

30. Fénylyukkártya a gazdaságos információtárolás és -keresés eszköze. (Bp.) [1973], OMKDK. [12] p. ^[VISSZA]

31. Vágó Pálné – Vajda Erik: A fénylyukkártyák hazai alkalmazásának helyzete és fejlődése. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 18. évf. 1971. 5. sz. 345–361. p. ^[VISSZA]

32. MSZ 3418-76. Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái. 1977. júl. 1. 7 p. ^[VISSZA]

33. Horváth Tibor – Varga Dénes: Információs tezauruszok. [Közread. az] OSZK KMK, KGM MTTI. Bp. 1977, NPI. 80 p. ^[VISSZA]

34. Eddig megjelent kötetek: Magyarország földrajzinév-tára. [Kiad. az] (Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal, Földrajzinév Bizottság). Bp. Kartográfiai Vállalat ^[VISSZA]

2/[1]. Vas megye. 1978. 33. p. 1 térk. mell.

2/[2], Győr-Sopron megye. 1978. 30. p. 1 térk. mell.

2/[3]. Veszprém megye. 1978. 42 p. 1 térk. mell.

2/[4]. Zala megye. 1978. 34 p. 1 térk. mell.