A fa kerítések alapanyaga a legtöbb esetben lucfenyő, amit aránylag kedvező
áron lehet megvárásrolni akár készen, vagy félkészen fatelepeken, tüzépeken.
Olcsóbb a keményfánál és akár széles elemek (15-20 cm) elemek is készülhetnek
belőle, de számolni kell azzal, hogy élettartama csak 10-20 év még a rendszeres
kezelés mellett is. A lucfenyő kerítéseket akár évente ajánlott kezelni és aránylag
sok festék szükséges hozzá, képes a keményfánál háromszor több festék felvételére,
így 5-6 év múlva már a kerítésre fordított összeg elkerüli a lényegesen tartósabb
tölgy vagy akác árát.
Vannak akik borovi fenyőt választanak kerítésük alapanyagának, ami a lucnál
tartósabb és rajzolata markánsabb, a lényegesen magas ára miatt viszont inkább
bútor alapanyagnak való. A fenyő faanyag minősége nagyban függ a
termőhelytől, így nem árt vásárlás előtt a faanyagot alaposan szemügyre venni:
általában az északi és szibériai származású fa szerkezete erős, a lassabb
növekedés tömörebb, tartósabb fát eredményez, a sűrű évgyűrűk a fa tömörségét
mutatják.
Hazai erdei fenyő és fekete fenyő gyenge rost szerkezete miatt egyáltalán nem
időjárás álló, legfeljebb egyutas raklap gyártására, erőművi tüzelésre és rostfának
alkalmas, kerítésépítéshez nem ajánlott.
A vörösfenyő sok keményfa tartósságát meghaladja, könnyen megmunkálható,
deformációkra csak kis mértékben hajlamos, így kerítésépítés során mindenképp
érdemes vele számolni. A magasabb alapanyagárért cserébe mindenképp
értékesebb anyagot kapunk, mint a luc és borovi esetén.
Sok hazai puha faanyagot használnak fel kerítésépítésre (éger, nyárs, hárs),
ezekből készülhet mutatós kerítés de több évtizedet biztosan nem tudnak szolgálni.
Elterjedt tévhit Magyarországon, hogy a keményfák időjárás állóbbak, mint a
puhafák, például a bükk lényegesen keményebb, mint a fenyő, de kültéren
öt évnél többet nem várhatunk tőle. Még gyengébb a tartóssága a gyertyánnak,
ami pedig a hazai fa fajok közt az egyik legkeményebb.
Magyarországon erősen elterjedt csertölgyre hívom fel a figyelmet! A hozzá
nagyon hasonlító kocsányos tölgy és kocsánytalan tölgy értékes kültéren, míg a
cser élettartalma meg sem közelíti a tölgyét. A cser pirosabb, a tölgy sárgább, aki
nem tud köztük különbséget tenni, azt könnyen megtéveszthetik.
Hazánknak két kitűnő fa alapanyaga van, ami kültéren a leginkább ellenálló: a
tölgy és az akác. Az akácnak tartósság területén egész Európában nincs párja.
Tölgy fából akár 20 cm feletti szélességű deszkák is nyerhetőek anélkül, hogy
elrepednének, ezért a kerítés tervezése nagy szabadságot élvez. Számolni kell a
magas alapanyag árral, valamint azzal, hogy a frissen fűrészelt tölgy
nedvességtartalma magas, csak száraz alapanyagot szabad felszerelni.
Az akác fa rönkje a tölgynél lényegesen kisebb átmérőjű és általában görbébb, így
hosszú és széles deszkákkal nem számolhatunk, a természetes görbületei miatt
azonban a szélezetlen kerítések legkiválóbb alapanyaga. A legjobb kerítésanyag
szíjácsmentes, csak érett, tartós geszt részét tartalmazza a fának.
A fa kerítésanyagok minden esetben rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amik a
kerítések tervezésekor figyelmen kívül nem hagyhatók.
A fa a nedvességet magába szívja, szélességi és vastagsági mérete fafajtától
függően több, mint 5%-ot meghaladóan is növekedhet. A hosszméret változása
jelentéktelen. Abban az esetben, ha száraz fát hézag nélkül illesztenénk egymás
mellé, a dagadás során a fa a kötőelemekből kifeszítené magát. Teljesen zárt
kerítést csak csap-hornyos illesztéssel, feles lapolással, idegen csappal vagy
fedéssel készítsünk.
Minden felhasznált fa alapanyag elrepedhet. A repedés minden esetben a végek
irányából indul, amennyiben a felhasznált faanyagban a bütün a bél kifut
törvényszerű a repedés megindulása. A repedés valószínűsége a keskeny anyag
választásával csökkenthető, megelőzhető a bütü oldal fokozott kezelésével, ami a
nedvesség gyors eltávozását megakadályozza.
A faanyag száradása során deformálódik, az éretlenebb, külső évgyűrűk
magasabb nedvességtartalma távozásával az összehúzódásuk mértéke nagyobb,
mint a belső, érettebb részé. Kültérre ha nem is műszárított fát használunk,
mindenképp hézagok között tárolt és légszáraz fát szabad csak használni, így a
száradás során fellépett torzulások a feldolgozás során eltűnnek. Fontos még
tudni, hogy a szárítóból frissen kivett faanyagot megmunkálás előtt pihentetni
kell (tölgy deszka esetén egy hónap).
A kerítéselem elgörbülését is a nedvesség hirtelen történő felvétele vagy távozása
okozza. A kellőképpen víztaszító kezelés mindenképpen ajánlható, hogy a
felszerelt kerítéselemek minél kisebb mértékben hajolhassanak el.
Deformációkat okozhat, ha a faanyag ághelyei a keresztmetszethez viszonyítva
nagyok. Kerítésépítéshez így a túl nagy csomókat tartalmazó deszkák nem
alkalmasak.
A beteg korhadt anyagok biztosan rövid idő alatt elporladnak. Akác és tölgy
esetén az okkeresebb szín és az egészségestől sokkal puhább szerkezetű
fa egyértelműen felismerhető. Fenyő esetén a szakszerűtlen tárolás miatt
szürkülés felléphet, a fa élettartama a szürkülés miatt jelentősen nem csökken, de
így a faanyag már csökkent értékű (továbbiakban a színtelen lazúr nem
használható, csak a sötétebb festékek takarják a fa szürkeségét). Egyáltalán nem
használhatóak az olyan deszkák, amiken a fát elbontó gombák, mikrobák
egyértelmű nyomot hagynak (van rá példa, hogy hézag nélkül tárolt faanyagban
a deszkák a gombától összeragadnak).