Simon and Garfunkel tiszteletére

Helló sötétség,

öreg barátom, jöttem

beszélni veled.

Látomásom volt.

Álmodtam csak, és mégis

beleborzongtam. 

Szúk, macskaköves

utcán, lámpák holdfénye

szemeimben mart. 

Egy felvillanó

neonfény, vágta ketté

éjszakánk egét. 

Arctalan tömeg

közé bújt a Csend hangja,

érinthetetlen. 

Bolondok! A Csend

mint egy gyilkos daganat.

hallgat, de nem hall. 

Úgy beszéltek, hogy

nem szóltok. Úgy hallgattok

hogy nem hallotok. 

Szavaim, mint halk

esőcsepp koppanások,

visszhangoztak el. 

Maguk alkotta

Neon-istenhez elé

borult emberek. 

Szürke szakállú

prófétáik suttogtak

a Csend hangjában.