A Susica-völgy tó alatti szakasza (a képen É-i irányba látunk) fotó: Szabó ÖdönKözépső részén található a Sušica-tó (Sušičko jezero), amely szezonálisan kiszárad, ilyenkor gyönyörű zöld, nedves rét található a fenekén, amely köré hófehér és sötétzöld színben vonnak glóriát a napfényben csillogó, fenyőkkel ékesített sziklagerincek. Ettől lefelé a völgyaljon uralkodóvá válik a kevert és lombhullató erdő, amely igazi őserdő. A patak vize hol a felszínen, hol az alá bukva rohan a Tara irányába, a sűrű növényzet pedig meglehetősen jól elrejti az egyetlen, szinte alig használt ösvényt. A völgy tó fölötti része már a magas régiókba vezető gleccservölgy képét mutatja. A Komarnica-völgye rejti a felfedezésnek még ma is igazi kalandját nyújtó Nevidio (Láthatatlan)-kanyont, amelynek vadsága expedíciós felszerelést és bátorságot kíván. Csak 1965-ben tárták fel! A Piva-szurdok a régió nyugati határán, az itt épült duzzasztómű, vízierőmű és víztározó miatt sokat vesztett egykori vadregényességéből, ám még mindig rengeteg látnivalóval csábít. A Vaškovska- és Draga-szurdokok a Tarába torkolló vadregényes kanyonok, mindegyikük külön élmény.

A fent említetteken kívül számtalan kisebb szurdokvölgy szabdalja a középső természeti övezetet, amely nem más, mint magas karsztfennsíkok, ún. planinák sorozata, amelyek már 1200-1300 méteres magasságokban egy, az előző kanyonvilágtól élesen elütő természeti képet varázsolnak elénk. Ebbe az övezetbe tartozik a Žabljaktól keletre húzódó Jezera vidéke is (Tóvidék), amely a szelíden hullámzó rétek tavaszi és nyári virágpompájával nyújt feledhetetlen élményt a szolídabb szépségekre is fogékony lelkületű turistáknak.

Ebből a gyönyörű vidékből emelkedik napfényben csillogó csúcsaival még több mint 1000 métert a legmagasabb természeti övezet, a szubalpin-alpin jellegű magas hegyek régiója. A hegységben több mint 48 csúcs emelkedik 2000 m fölé. Vad sziklavilág ez, melyet alpesi virágok tarka pompája tesz feledhetetlenné.

A fenti – magasságuk szerint elkülönített – hármas övezetességet három további természeti tényező alakítja és teszi még színessebbé. Ezek pedig az egykori eljegesedések, a karsztosodás és a nagy mennyiségű csapadék.

A pleisztocén jégkorszak egykori jégárainak köszönhetően a hegység magas csúcsai valódi alpesi jellegűek, azaz hegyesek és meredekek, a gerincek csipkésen éles hátúak. A magasabb régiók hatalmas méretű és igen meredek falú katlanokkal, ún. cirkuszvölgyekkel szabdaltak, a völgyek keresztmetszete pedig a gleccserek által kialakított tipikus U-betű formát mutatja. Ezek miatt a hegység magas régióját járó turistának fel kell készülnie a helyenként megerőltetően meredek terepviszonyokra, amelyek azonban alapvetően mindenütt járhatók technikai felszerelés nélkül is. Az egykori jégárak munkájának köszönhetőek a hegység jelenlegi apró gyöngyszemei, a rengeteg kisebb-nagyobb tengerszem. Egyéni arca mindegyiknek más és más. Találunk tengerszemet a magas sziklavilágban (legmagasabban a Zeleni vir [Zöld-medence] 2028 m-en) éppúgy, mint az alacsonyabban fekvő sűrű erdőségekben vagy virágos mezőkön. Legmélyebb (49 m) és legnagyobb (kb. 0,5 km2) a Crno Jezero (Fekete-tó) Žabljak közelében.

A karsztosodás a hegységet fő tömegében fölépítő triász, jura és kréta időszakból származó mészkőnek köszönhető. Mivel ezt a kőzetet oldja a víz, ezért a magasabb régiókban szinte teljesen hiányoznak a felszíni vízfolyások, a források is ritkák. Ezt a tényt igen fontos szem előtt tartania minden turistának, főleg azoknak, akik több napos, táborozással egybekötött gyaloglásra készülnek. Jellemzőek az egyéb karsztjelenségek is, mint pl. a sok barlang, a különböző karsztos mélyedések, zsombolyok, töbrök vagy dolinák, víznyelők, de a meredek falú szurdokvölgyek is ennek köszönhetik kialakulásukat.

A nagy mennyiségű csapadék szintén nem elhanyagolható szempont. Rányomja bélyegét minden élőhely típusra és a turistának is számolnia kell vele. Nem messze van ide az európai csapadékmaximummal büszkélkedő Orjen-hegység (a Kotori-öböl partján), ahol Crkvica faluban 4930 mm az évi átlagos csapadékmennyiség. Ettől a Durmitor csapadéka kevesebb, de még mindig nagyon sok: az éves átlag 1750 mm körüli és gyakoriak a bőséges esőzések!

A túrák nehézségi foka és hossza, veszélyek

A Durmitor-hegységben több, mint 60 km jól jelzett, ezen kívül pedig jelzetlen turistautak és -ösvények sokaságával találkozhatunk. A jelzések mindenütt egyformák: kör alakú fehér foltban egy piros pötty. Az esetek többségében a problémásabb helyeken is jól felfestett és megfelelő számú jellel találkozhatunk, a tájékozódás a jelzett utakon általában nem jelent nehézséget. Ahol több jelzett ösvény találkozik, ott rendszerint iránymutató táblák jelzik a különböző útvonalak céljait, vagy egyszerűen csak a sziklákra pingálták a szükséges információkat. Ilyen helyeken sokszor jelzik a még hátra lévő út megtételéhez szükséges időt is, ezekkel azonban óvatosan kalkuláljunk! Általában jellemző, hogy ezek az idők nem az itthon általánosan jelzett lassú tempók, de ennek előfordulhat az ellenkezője is, célszerűbb ezért a még megteendő km és a terepviszonyok alapján kalkulálni és a táblákra kiírt időket csak nagyvonalú tájékoztatásként kezelni. Mivel a hegységről igen jó térképek állnak rendelkezésre, inkább az alapján kalkuláljunk időnkkel.

A hegységet teljesen körbekeretezik jó minőségű aszfaltozott vagy dózerutak, amelyeken szinte minden égtájról kényelmesen megközelíthetők a kiszemelt túracélpontok. Az előbb említett "jó minőséget" persze az út kategóriájának megfelelően kell érteni, vagyis a dózer- és makadámutakra javasolt a négykerék meghajtású gépjárművek használata, néhol még felezőre is szükség lehet.

A fenti kedvező adottságok ellenére a Durmitorban egészen vad, néhol valóban majdnem érintetlen helyeken túrázhatunk, vagyis itt jól érezhetik magukat azok, akik kedvelik a háborítatlan természet vad romantikáját.

A karsztvíz és az egykori gleccserek által meglehetősen felszabdalt felszín miatt közepesen nehéz, helyenként nehéz túraútvonalakra készüljünk fel. Ha jelzetlen úton járunk, számoljunk a tévelygés és az általa okozott időveszteség veszélyével. Több napos vándorláskor az éjszakai táborhelyet víz közelébe tervezzük. Általában elmondható, hogy a hegység minden vízfolyása és tengerszeme iható vizű, óvatosságra csak falvak közvetlen közelében van szükség. Ha nem víz közelében táborozunk, egy összenyomható vizes ballon – amit a táborozás előtti utolsó vízvételi lehetőségnél megtöltünk – jól jöhet.

Június vége előtt veszélyt jelenthetnek a magasabb régiók hófoltjai, amelyeket keresztez ösvényünk. Itt nagy a ki- és lecsúszás veszélye, amely a határoló meredélyek és szakadékok miatt életveszélyes lehet. Ezeken a helyeken fokozott óvatossággal keljünk át, ha tehetjük használjunk hágóvasat és biztosítsuk egymást kötéllel. Egyébként komolyabb felszerelésre nincs szükség, még a kitettebb helyek is biztonsággal járhatók nélkülük – persze csak nyáron. Komoly veszélyt jelent azonban a magas, sziklás régióban hirtelen jött eső, amely után a sziklák rendkívül csúszóssá válnak és megnehezítik, veszélyessé teszik a csúcsokról, hágókról történő leereszkedést.

A Durmitorban a viperák közé tartozó mérgeskígyók is élnek, mozogjunk tehát körültekintően. Él itt homoki vipera (Vipera ammodytes) és valószínűleg keresztes vipera (V. berus) is. Kígyómarás esetén lásd az erről szóló részt könyvünk elején.

Baj és vészhelyzet esetére jól jönnek a következő telefonszámok:

Žabljak: hegyi mentőszolgálat 089-261407 vagy 089-673367 (a városháza épületében, a hegyi síszövetség részeként, 8 önkéntes); egészségügyi központ 089-88324; rendőrség 089-61210, GSM 112; turista felügyelet: 9797; turistairoda Durmotski Boraca tér 84220 Žabljak, (/2 (tel./fax): 089-261802, nyitva: 08.00-14.00; gyógyszertár: Montefarm – “ Žabljak” ( 089-60130, cím: trg Durmitorskih ratnika bb.

Montenegroi Hegymászó Szövetség: ul Jovana Cvijića 4, Nikšić, (/2 083-214429.

Túraidény

A Durmitorban a legmegfelelőbb túraidény a tavasztól őszig terjedő időszak. A tavasz ez esetben késő tavaszt jelent (május második felétől), az ősz pedig kora őszt (október első feléig). Az ezen kívül eső időszakban igen nagy a hó. November elején már derékig süppedtünk a friss hóba, de a helyiek elmondása szerint pl. Crna Gora faluban télen az 5 m-t is elérheti a hó vastagsága.

Tavasszal a magasabb részeken még hűvös, sőt hideg lehet különösen éjszaka, az időjárás változás pedig nagyon hirtelen teremthet igazán kellemetlen, sőt veszélyes szituációkat. Cserébe viszont élvezhetjük a vidék friss levegőjét, megcsodálhatjuk színes virágpompáját. Ebben az időszakban sok lehet az eső.

Ősszel van legjobb esélyünk az esőmentes napokra, a tájat pedig a megszínesedő lomblevelek káprázatosan szép köntösbe öltöztetik.

A mindig sok esőnek köszönhetően a Durmitor-régióban nyár végére sem ég ki a fű, mint ahogy ez sok délvidéki tájra oly jellemző. Itt tehát az egész túraszezonban szép zöld és friss tájban kirándulhatunk.

Annak ellenére, hogy a Durmitor közkedvelt túracélpont, még a nyári főszezonban sem kell attól tartanunk, hogy zsúfoltak az ösvények. Az eldugottabb helyeken napokig nem találkozni senkivel, a frekventáltabb helyeken ez előfordul, de semmiképpen nem kell „magas-tátrai” mennyiségű tömegektől tartanunk.

Élelem-beszerzés

Žabljakban szinte minden beszerezhető, amire egy turistának szüksége van. Egy-két nagyobb élelmiszerbolt található a város központjában, ám ezek áruválasztéka meglehetősen szegényes, de alapvető élelmiszereket, mint kenyeret és tejterméket kaphatunk bennük. Érdemes viszont a város keleti szélén, a benzinkút (nyitva 7-19-ig) közelében lévő néhány magánkereskedést felkeresni, ahol meglehetősen bő kínálatot találhatunk. Egy jó áruválasztékú élelmiszerbolt a városközpontban is nyílt, a benzinkút és a posta között a déli oldalon: Toni Supermarket nyitva 07-24 h; ( 089-61026, 069-525354 (mobil), 069-241100 (mobil). A városban éttermek és büfék is üzemelnek.

Fontos tudni, hogy a Durmitor szűkebb területén található apró szórványtelepülések még kocsmával sem rendelkeznek, nemhogy bolttal, így ezeken a helyeken semmit nem tudunk venni, csak a házaknál próbálkozhatunk igazi, eredeti tejjel, tejtermékkel.

Tapasztalatunk szerint a Durmitor az ország legdrágább területei közé tartozik, ha nem a legdrágább. Drágábbak az élelmiszerek és a szállás is, mint a tengerparton. A hazai boltokhoz képest is drágább itt majdnem minden, bár nem sokkal. Érdemes tehát élelmiszereinket otthonról vinni és csak a pótlást beszerezni a helyszínen. Ne feledjük azt sem, hogy túránk java részét nemzeti parkban fogjuk megtenni (kivéve a Nevidio-Komarnica részt), ahol nem szabad tüzet rakni, így aztán bográcsban sem főzhetünk. Erre legális lehetőség csak a kijelölt táborhelyeken van (lásd a Szálláshelyek című részt).

Térképek, könyvek, internet, információ

A területről jó térképek és könyvek szerezhetők be – sajnos csak a helyszínen és nem olcsón. Az alábbi kiadványok zöme (ahol külön nem jelzem) a Žabljak melletti Fekete-tó partján lévő étterem épületében, az étteremmel szomszédos ajándékboltban vásárolhatók meg. Nyitva tart: 10-16 óráig minden nap. Újabban a kiadványok egy része a város néhány trafikjában is megvásárolható.

A Durmitor magas régióját és a Tara-szurdok vidékét látogatóknak elsősorban ajánlható térkép szerb és angol feliratozással: Turistička Karta 1:25 000 Durmitor i Kanjon Tare (Nacionalni Park Durmitor) - Durmitor and Tara Canyon (Durmitor National Park) 1:25 000 Mountain Map, szerzője: Branislav Cerović, GEOKARTA Beograd, 1991; 8 €.Ennek hátoldalán rövid angol nyelvű ismertetőt is találunk, valamint a Tara-szurdok szintén 1:25 000 méretarányú térképét a Bistrica-folyó torkolatától a Sušica-patak torkolatáig. Szintvonalak 20 m-enként.

Akik a térkép mellé szöveges leírást is szeretnének, megtalálják Branislav Cerović könyvében: Durmitor and the Tara Canyon, Beograd, 1986. (szerb, angol és német nyelven kapható); 12 €. A könyv részletes túraleírásokat és színes fényképeket is tartalmaz, térképpel kiegészítve. A térkép 1:25 000 méretarányú, 20 m-es szintvonalközzel, viszont nem ábrázolja csak a központi magas régiót. Hátoldalán a Tara-szurdok 1:50 000 méretarányú térképe látható 20 m-enkénti szintvonalazással a Bistrica-torkolatától a Piva-torkolatban lévő Šćepan-Polje-ig, vagyis a teljes szurdokszakaszt. Részletes leírást ad a folyóról raftingosok számára.

A két fenti térkép az internetről is letölthető az alábbi címről: http://mapy.mk.cvut.cz/data.

Az előbbieknél jóval nagyobb területet ábrázol Mihailo Bebo Brajović: Nacionalni Park Durmitor, Vojnogeografski Institut, Beograd, 1986. című 1:50 000 térképe, 20 méterenkénti szintvonalakkal. Hátoldalán rövid ismertető található szerb, angol, francia és orosz nyelven. Szintén ábrázolja a Tara-szurdokot a Sušica torkolatáig -- tördelés nélkül, valamint fellelhető rajta a Komarnica-patak (és szurdokainak, mint Nevidio-kanyon és Komarnica-szurdok) egy része is. 10 €.

Átfogó leírást ad angol nyelven nemcsak a Durmitorról, de tágabb környékéről is a következő kadvány: Miljan Radović - Gavro Cerović: Durmitor, The land and the people, Žabljak 1996. A városból a Fekete-tóhoz vezető út mentén, annak D-i oldalán, a Hotel Jezera-val szemben lévő környéken található kis "idegenforgalmi butikban" kapható, 15 €.

A legjobb magyar nyelvű túraleírás a Durmitorról még mindig a Sport Kiadó által 1980-ban mejelentetett, Endrődi Lajos által szerkesztett Kirándulások 6 ország hegységeiben című könyv. Részletes, a terepen hátizsákosok által is jól használható túraleírást találhatunk benne.

2003-ban fordították az eredeti cseh kiadásból (Černá Hora, Kartografie Praha, 2003. június) magyarra az egész országot önállóan bemutató kötetet Montenegró – Crna Gora címmel, amelyet Magyarországon a könyvesboltokban megkaphatunk (Varázslatos tájak sorozatban; Hibernia Nova Kiadó, 2003. Budapest). (Kb. 2.700,- Ft – 2004-ben.) A Durmitorban túrázók azonban nem találhatnak sok hasznos dolgot benne, hiszen ez a könyv inkább a hagyományos, országjáró utazóknak íródott.

Bár az egész országot tárgyalja, mégis hasznos itt megemlíteni Annalisa Rellie: Montenegro, The Bradt Travel Guide, Bradt Travel Guides Ltd, UK, The Globe Pequot Press Inc, USA 2003. című utikönyvét. Az ország idegenforgalmi szempontból frekventált helyein itt-ott kapható, kb. 15 €.

2005-ben jelent meg a PANORÁMA Országkalauz Útikönyvek sorozatban Sebestyén Árpád: Montenegró című útikalauza, amelyre a hegyekben túrázni szándékozók részére a Hibernia Nova Kiadó fent említett könyvénél leírtak az irányadók. 2630,- Ft. Ebben a könyvben épp a Durmitorral és Žabljakkal kapcsolatos részben sok helyütt elírások vannak a telefonszámokban!

Hasznos információkat találhatunk az interneten is. Íme egy válogatás a legfontosabb és legérdekesebb weblapokból:

turizmus www.visit-montenegro.com

utazás www.montenet.org/travel

történelem www.montenegro.org/history.html

kultúra www.pkcg.org/profile/history2_cg.html

madarászás www.fatbirder.com/links_geo/europe/montenegro.html

Jelka Tours, Kolašin www.exploremontenegro.cg.yu

Hegyi Sportok Szövetsége www.komovi.cg.yu

Tara-folyó Baráti Társaság www.tarafriends.com

Taratour Ügynökség taratour@cg.yu

Montenegro Extreme sport klub: montenegroxtreme@cg.yu

Turista Információs Központ (Turističko Informativni Centar): Narodnih heroja 3., 84220 Žabljak, (/2 (fax) 089-61802 vagy 089-61367.

Sveti Đorđje Utazási Iroda ( 089-61367, 069-074367 (mobil). Cím: ul. Njegoševa bb. E-mail: tasaint@cg.yu. Honlap: www.durmitorcg.com.

Bank: Pljevaljska Banka ( 089-61402. Cím: ul. Narodnih heroja br. 1.

Posta: ( 089-61606, 089-61350. Cím: Trg Durmitorskih ratnika br. 1.

Autószervíz: Vlado ( 069-088091 (mobil).

Gyógyszertár: Montefarm – “ Žabljak” ( 089-60130, cím: trg Durmitorskih ratnika bb.

Rendőrség 089-61210, GSM 112.

Turista felügyelet: 9797.

Žabljak honlapja: www.zabljak.cg.yu.

A nemzeti park honlapja: www.nparkovi.cg.yu.

Szálláshelyek

Žabljakban hotelek és motelek, valamint kempingek is találhatók. Túraidényben jól működő turistaház-hálózat van a magasabb régiókban. Ezek elhelyezése jónak mondható, vagyis minden fontosabb látnivaló elérhető a turistaházaktól (hotelektől). (Csak az ismertetett túrák szempontjából szóba jöhető lehetőségeket sorolom fel!) Általában 1 € idegenforgalmi adót plusszban felszámítanak fizetéskor, valamint legelső alkalommal 1 € nemzeti parki belépő díjat.

Žabljak

Hotel Planinka másodosztályú (3 csillagos), 143 szobájában 420 ágy van, 18-27 €/fő/éjszaka főidényben, 13-20 € főidényen kívül (főidény: december 20. - március 20., ám mostanában számíthatunk magasabb árakra nyáron is, érdeklődjünk telefonon!). ( 089-61800, 089-61161, 2 (fax) 089-61579. Cím: Narodnih heroja br. 5. 84220 Žabljak.

Hotel Jezera másodosztályú (3 csillagos), 230 ágy, 18 villaszerű házikóval, úszómedencével és szaunával, 20-27 €/fő/éjszaka főidényben, 18-25 € főidényen kívül. ( 089-61103.

Hotel Žabljak másodosztályú (2 csillagos), 32 szoba és 70 ágy, étterem, 16-28 €/fő/éjszaka főidényben, 12-18 € főidényen kívül. ( 089-61300.

Hotel Durmitor másodosztályú, 58, többségében duplaágyas szoba, 140 ágy, étterem és bár, 12-15 €/fő/éjszaka főidényben, 7-10 € főidényen kívül. ( 089-61278.

Motel Bijelobor másodosztályú, 50 ágy, étterem és büfé, ( 089-61835.

Panziók

MB ( 089-61601. Cím: ul. Tripka Džakovića bb.

Vojno odmaralište ( 089-61307. Cím: ul. Vuka Karadžića br. 8.

Kemping Žabljak, Ivan do (a Fekete-tóhoz vezető műút vége közelében, a nemzeti parki őrbódénál lévő parkolónál felfelé vezető aszfaltozott úton sétáljunk fel kb. 500 m-t, az út aszfaltozott részének vége közelében bal kéz felé tábla mutatja). Árak (naponta): 1,5 €/fő, 2 €/sátor, 0,5 € adó/fő, 1 €/autó, kb. 2 €/minibusz.

Kemping (magán) az előző út aszfaltozott végénél ne balra, hanem jobbra fölfelé, Pitomine felé haladjunk innen még kb. 500 m-t és érdeklődjünk, keressük Mina Šamšal-t 069-497625 (mobil), németül és kicsit angolul beszél, 2 €/fő/éj, 1 €/autó, 2 €/minibusz. Melegvíz, vizesblokk, tűzrakási lehetőség, sör.

Autóskemping Žabljakból a Fekete-tóhoz (Crno jezero-hoz) vezető útról a nemzeti park épületénél, a kanyarban térjünk le jobbra, azaz észak felé, ahol mintegy 50 m megtétele után jobb kéz felé meglátjuk a házakat, amelyek berendezése igényesnek mondható. 6 ágyas nagy házak 50 €-ba kerülnek, 4 ágyas kis házak pedig 40 €-ba.

Szállás egyéb helyeken

Motel Radovan Luka a Tara-szurdokában, közvetlenül a parton, Žabljaktól északra kb. 18 km-re, Tepca falun túl, igen meredeken lejtő dózerút vezet odáig, kb. 15 €/fő/éj, sátorozó lehetőséggel is, ami szintén fizetős, de mégis olcsóbb. ( 089-261474.

Motel Sušica a Sušica-patak szurdokában, a Sušica-tó partján, 1140 m magasan, gyönyörű, csendes környezetben, szintén igen meredek dózerút vezet le Crna Gora faluból (közúton 30 km-re nyugatra Žabljaktól, turistaúton 26 km), előzetesen telefon egyeztetés szükséges, egész évben működő forrás, ( 089-261346 vagy 089-261474, 18 ágy, sátrazási lehetőség is van; kb. 5 €/4 fős család autóval, sátorral együtt.

Škrka turistaház a Nagy és Kis-Škrčko-tavak (Veliko i Malo Škrčko-jezero) közötti kis platón 1723 m-es magasságban fekszik, nyitva júniustól októberig, 30 ágy, néhány sátornak elegendő táborhely a ház körül, kb. 5-10 €/fő/éj a házban, sátrazásért 1 €/fő/éj + 3 €/sátor, ( 089-261346.

Lokvice-menedékház a Fekete-tótól délnyugatra 1800 m magasságban a Međed és a Čvorov bogaz hegyek közötti völgyben, 8 ágy, néhány sátorhely, nyár végén is működő forrás, ( 089-261346.

Velika Kalica-menedékház az előző völgytől délkeletre, a Međed túloldalán fekvő hasonló nevű völgyben, 2020 m magasan, a Debeli namet nevű holtjégdarab (egykori gleccser utolsó maradványa) északi szélén, 15 ágy, ( 089-261346.

Kempingezőhelyek

A nemzeti park területén tilos a vadkempingezés, sátorverés. Külön engedély nélkül lehet azonban kempingezni az alábbi helyeken:

· a fent említett turistaházak és menedékházak közvetlen környezetében, ezeken a helyeken engedélyezett a házak felszerelésének igénybevétele (WC, víz, szemetes stb.);

· Zeleni Vir a tó és a turista-útkereszteződés közötti területen, jó vizű forrás a tóparton;

· Surutka a Zupci (Fogak) nevű hegycsoport déli oldalán 2120 m magasságban található forrás környéke;

· Vodeni do a Fekete-tótól északnyugatra 2084 m-en a Crvena Greda északnyugati oldalában a pásztorszállások környékén, nincs víz.

A nem engedélyezett helyeken történő sátorozást elméletileg büntetik. Van parkőrszolgálat is, de létszámukról és hatékonyságukról nincsenek információim. A Tepca-katlanban azonban kitartóan – 1 napig – a „nyomomban” volt egy parkőr aki, miután nyomatékosan közölte velem, hogy itt nem sátrazhatok, figyelte, hogy betartom-e az utasításait.

Az ösvények elérése

A túrák kiindulópontjául mindenképpen Žabljak ajánlható, ennek megközelítése a legegyszerűbb és tömegközlekedési eszközzel (autóbusszal) is elérhető. Budapest-Žabljak távolsága közúton 750 km, ez akár egy napos autózással is megtehető, ha szükséges. Ám ne erőltessük a gyors haladást – a helyiek sokszor őrültek módjára vezetnek és sok-sok türelemre lesz szükségünk, ha a szerpentines utakon már órák óta előttünk cammog egy pótkocsis teherautó és még mindig nem tudjuk leelőzni. Lassan járj – tovább érsz! Újvidék (Novi Sad) után az E760-as (szerb 21-es) út vezet egyenesen a Durmitor irányába. Prijepolje után kell letérni a 8-as úton Pljevlja, majd a Tara-híd után Žabljak felé.

Aki a tengerpartról visszafelé jövet szeretné elérni a Durmitort, annak a fővárosból, Podgoricából észak felé vezető E80-as (crna gorai 2-es) úton kell elérnie Mojkovacot, majd Žabljakot.

Vannak más útvonalak is, ezeknél fel kell készülni a helyenként igen rosz útminőségre és lassú haladásra. Sok esetben a térképek által jelzett főbb útvonalak is lehetnek makadámutak! Ezek (összesen két út) délről, Nikšić felől vezetnek a Piva-szurdok irányába (crna gorai 18-as út), erről kisebb utakon térhetünk le Trsa irányába, vagy mehetünk a másik úton Šavnik felé.

Vasúton is megközelíthető a Durmitor, ám a végső útszakaszt autóbusszal kell megtennünk. A Szabadka (Subotica) – Bar vasútvonalon kell haladnunk Mojkovac-ig, ahol buszra vagy minibusz-taxira szállhatunk és még 46 km-t utazhatunk Žabljakig. (Mojkovac vasútállomás ( 084-72130.) Szabadkáról minden nap az esti órákban indul a vonat Bar-ba, de előfordulhat, hogy Belgrádban át kell szállnunk. A vonat a reggeli órákban érkezik Mojkovacba. Ezen a vonalon bérelhető hálókocsi is. Mostanában várható, hogy Budapestről is indítanak közvetlen járatokat, eleinte heti két alkalommal, amelyek sűrűségét később talán igény szerint növelni fogják. (MÁV Központi Információ: ( 1-4615500, e-mail: informacio@mav.hu)

Napi öt autóbuszjárat van Podgoricából Žabljakba, a menetidő két és fél óra. (Žabljak autóbuszállomás ( 089-61318, Podgorica ( 081-620430). A hegység más irányból is megközelíthető, erre az esetre azonban mindenképpen saját, magasépítésű terepautót ajánlok, mert a tömegközlekedés ritka, esetleges, vagy nem létezik.

Túrák a Durmitorban

Tekintettel arra, hogy a Durmitor-régióban európai mércével mérve is elsőrendű látványosságnak számítanak az igen mély szurdokvölgyek, ezért a magas régióban vezető túraútvonal leírása mellett a leglátványosabb kanyontúrákról is írok, annak ellenére, hogy földrajzi elhelyezkedésük miatt ezek nem fűzhetők fel a gerinctúra útvonalára; kitérők vagy inkább plussz programok.

Tara-szurdoktúra

táv: 44 km (ebből 30 km gépkocsival)

időtartam: 2 nap

indulás: Žabljak

érkezés: Žabljak

túraidőszak: május-október

látvány: Tara-szurdok és Tara-folyó, függőhíd a Tara felett, Tepca-katlan (Tepačko

polje), Tepca és Džuveri szórványtelepülések, a falvak temetői és Tepca

temploma, őserdő, virágzó rétek

1. szakasz Žabljak-Tepca-Džuveri és vissza

22 km, 6 óra (7 km gyalog, 4 óra, szintemelkedés ~ 800 m) – csak oda (ugyanennyi vissza a 2. napon)

A fent közölt időtartamok csak abban az esetben érvényesek, ha gépkocsival tudunk elmenni Tepcáig. Az alábbi túraleírás erre az esetre vonatkozik. Ha nincs autónk, vagy nem jön be az autóstop, akkor gyalogolhatunk, ami Žabljaktól Tepcáig 15 km, az elején még aszfaltúton, majd dózerúton. Az út nagyon szép környezetben visz, lélegzetelállító kilátással a Tepcai-katlanra, ám a többlet gyaloglás miatt hosszabb menetidővel számoljunk!

A Žabljakból kivezető útra nem könnyű rátalálni. A városka közepén található főút-kereszteződésben Mojkovac felé vegyük az irányt. 2-300 m megtétele után bal kéz felé (ÉNy-nak) kell fordulnunk még a Hotel Planinka előtt. Még térképpel a kezünkben is nehéz a helyes útra rátalálni. Kérdezősködni nemigen van lehetőségünk a gyér forgalom miatt. (Ez utóbbi esetleges autóstoppolási lehetőségeinket is nagyban korlátozza.) Ha van kitől érdeklődni, Tepca vagy Radovan Luka nevét emlegessük, de még ha szót értünk a helybéliekkel, akkor se vegyük készpénznek amit mondanak! Használjuk saját tájékozódó képességünket is! Azonban ne csüggedjünk, próbálkozzunk az utakkal, vessük össze a terepet a térképpel és bátran bíráljuk felül azt, ha szükségesnek tűnik. Előbb-utóbb megtaláljuk a helyes utat, legföljebb vesztünk egy kis időt!

A Tara szurdokának pereméig aszfaltozott út vezet, innen tovább csak dózerút. Ezen a ponton gyönyörű kilátásban lehet részünk! A Čurovac-hegy (1626 m) sziklapereméről lefelé egészen a Tara-folyóig, azon túl pedig a szurdok másik peremét alkotó platóig kalandozhat tekintetünk. Rövid sétát tehetünk a hegy tetejére is. Ez a kilátóhely kb. félúton van Žabljak és Tepca között, az út idáig erdei tisztásokkal tarkított szép fenyőerdőben vezet. A kilátóhelyet az út szélén elhelyezett Nacionalni Park Durmitor feliratú tábla jelzi és kis parkolóhelyet is találunk itt.

Innen a dózerút nagy eséssel vezet lefelé Tepca irányába. Csak kifogástalan fékberendezéssel induljunk útnak, de ugyanilyen fontos, hogy autónk jó motorfékkel rendelkezzen! A két fékezési módszert váltogatva is jó esélyünk van, hogy forró kerekekkel érünk majd a katlan mélyére. Ne feledjük: több mint 1000 m szintkülönbséget teszünk majd meg röpke 6-7 km és kb. 1 óra alatt! Ha ez az első túránk és nem ismerjük még Crna Gora hegyvidéki falvait, meglepve tapasztaljuk majd, hogy a falu képe itt teljesen eltér az otthon megszokottól. Szórványtelepülés ez, ami azt jelenti, hogy miután kiértünk a fenyő, majd kevert erdő sűrű és sötét lombsátra alól, nem látunk majd utcákat és egymás közelébe épült házakat. Néhány házcsoport előfordul ugyan, de gyakoribb, hogy két szomszéd ház között több száz méter távolság van. A házak között fáradságos munkával kaszált, virágszőnyeggel borított bájos rétek (június a kaszálás időszaka itt) és hangulatos facsoportok, kisebb erdőfoltok vannak. A Tara szurdoka itt kitágul és az ún. Tepcai-katlanba (Tepačko polje) települt a falu. A temetőben lévő templom felé vegyük az irányt, mindig a nagyobb, jobban kijárt utat válasszuk, ám a temetőhöz vezető utolsó pár száz métert egy leágazáson tesszük meg. Itt az út szélén parkoljunk le autónkkal. (Az út tovább vezet még kb. 3 km-t Radovan Luka irányába. Ez egy motel a Tara partján, ahol megszálhatunk éjszakára, ha több napot szeretnénk a vidéken tölteni. Sátrazási lehetőség is van itt. A Tarán raftingozók egyik éjszakai pihenőhelye ez.)

Itt is, mint Crna Gorában sokfelé, a falucska temploma a piciny temetőben áll. Jellegzetesek a sírok is, az elhunytak sírkövekre gravírozott fényképszerű arcképével. Ha friss sírra bukkanunk, láthatjuk, hogy a sírt virágokon és koszorúkon kívül elborítják az elhunytnak kitett élelmek és innivaló is. Ez utóbbi itt a rakije nevű szilvapálinka, enni pedig gyümölcsöt, csokoládét is ráhelyeznek a sírra. Közvetlenül a temetés után akár 15-20 teli vagy félig telt üveg rakijét is találhatunk a kicsiny temetőkapu mellett. Ezeket már az elhunyt rokonai, barátai fogyasztották.

A temetőtől Ny-i irányba jelzetlen úton indulunk el, de nemsokára szerpentinezve ereszkedünk és 600 m megtétele után elnyűtt függőhídhoz érünk. Útközben egyre gyakrabban villantja meg szépségét előttünk a Tara, most itt van a lábunk előtt! Gyönyörő zöldeskék vize kristálytiszta, iható, és fenékig átlátszó. (Nagyobb esőzés után a folyóba mosott hordaléktól megszűnik az átlátszóság 1-2 napra, de a víz ekkor is iható.) Itt mindenképpen vegyünk vizet, mert legközelebb csak a szurdok túlsó peremén, Džuveriben lesz rá lehetőségünk! A függőhíd 557 m magasan van, kb. 6 m-rel a folyó vize fölött. A víz még nyáron is igen hideg, ~10 0C hőmérsékletű, de a hidegtűrők bátran kipróbálhatják milyen a lubickolás benne. Május végén-június elején százszámra láthatunk a parton és a vízben ártalmatlan kockás siklókat.

Keljünk át a hídon a folyó É-i partjára, keressük meg a továbbra is jelzetlen ösvényt, amely fölfelé, először Ny-ra, majd kb. 100 m után K-felé fordulva vezet tovább. A hídhoz közel még több csapást is találhatunk, mert a közeli rétre gyakran vezetik ki a teheneket legelni, de ezek az utak hamarosan véget érnek és csak a mi utunk vezet tovább. Nem nehéz megtalálni. Ösvényünk kitartóan emelkedve háborítatlan őserdő árnyékában kúszik egyre magasabbra. Utunkat időnkét a folyóra nagyon szép rálátást nyújtó kilátóhelyek szakítják meg. Az egyetlen leágazás jobbra (lefelé) egy malomhoz vezet (Ograđenički mlini), az elágazásban még jól kitaposott, észrevehető ösvényen. Innen kb. 300 m megtétele után gyönyörű pihenőhelyre érkezünk. 909 m magasan járunk, a kaszáló neve: Poda. Nyári pásztorszállás, amely már nem mindig van használatban, ám nyaranta lekaszálják (júniusban). Egy-két romos és picit épebb kalyibát találunk itt szép kilátással és árnyat adó ligetes facsoportokkal. Poda kb. 3 km-re található a tepcai templomtól.

Az utunk innen meredekebbé válik, majd az erdőből is kiér, emiatt a D-i kitettségű hegyoldalban való kapaszkodó szó szerint izzasztó vállalkozás, ahol igencsak jól esik a magunkkal hozott vízből kortyolni néha. Az idáig mereven ÉK-nek, K-nek tartó utunk kb. 3,5 km-re a templomtól és mintegy 1080 m tszf. magasságban egy sziklafal tövében hirtelen É-ÉNy-nak fordul. Nem sokkal a plató pereme alatt, pár tíz méteres kitérővel egy sziklacsoportra mászhatunk fel, ahonnan még az eddigieknél is káprázatosabb kilátásban lesz részünk. A megcsillanó folyó partján lévő tisztás, folyással szembenézve a Radovan Luka-i motelhez tartozó sátorozóhely. A tepcai templomtól kb. 4,5 km-t megtéve, felérünk a plató peremére. Itt 1394 m magasan vagyunk.

Szó szerint a plató peremén, 1-2 m-re a meredélytől van az itt található apró falvak közös temetője. Hatásos belépő egy új világba, amely a szurdokból kiérve fogad minket: nagy kiterjedésű karsztos plató, melyet itt is, ott is felszabdalnak a mészkőfelszín mélyedései. Köves táj, virágokkal telehintett szépen kaszált rétekkel. A látóhatárt erdős hegyek zárják le, K-felé pedig a Draga-patak kanyonját fedezhetjük fel. Ebben a tájban szóródnak szét a kicsiny települések házai, ÉNy-felé Ograđenica, ÉK-felé Rončevići és Džuveri, É-on Starčevići. Annyira szétszórtan láthatók a házikók, hogy szinte nem is tudni meddig tart az egyik falu és hol kezdődik a másik. A rétek kaszálása közben a köveket halmokba rakják már évszázadok óta, ebből pedig kőkerítések készülnek; egyszerűen, egymásra halmozott kövekből. Ezek alkotják azt az egy-két, utcához hasonlatos ösvényt, amelyek bevezetnek minket a házak közé. Közben marhaitatóra, mellette pedig kerti csapra akadhatunk, ahol friss és hideg vízzel olthatjuk szomjunkat. Džuveri gépjárművel is elérhető, a faluban villany is van és közös iskola. Boltra ne számítsunk. Sátorozóhely bőven akad, de be is kéredzkedhetünk valamelyik vendégszerető gazda házába. Kb. 6,5-7 km-t tettünk meg a templomtól idáig.

2. szakasz Visszafelé ugyanezen az úton juthatunk el Tepcába és Žabljakba.

Durmitor-körtúra

táv: 65 km

időtartam: 5 nap

indulás: Žabljak

érkezés: Žabljak

időszak: május-október

látvány: hegyi kaszálórétek, karsztos mélyedések, törpefenyves, apró hegyi falvak,

mérsékelt övi lombhullató és tűlevelű őserdők, gleccser-vájta teknővölgyek,

tengerszemek, szurdokvölgyek, magas hegycsúcsok, vízesések, jégbarlang

Žabljak - Crna Gora - Sušica-völgy - [Tara-szurdok] - Škrka-katlan - Bobotov kuk - Ledena pećina (Jégbarlang) - Žabljak

1. szakasz Žabljak - Jablan jezero - Crvena greda – Vodeni do

9 km, 5 óra, szintkülönbség: kb. 800 m fölfelé és 250 m lefelé

Žabljakból (1450 m) aszfaltozott út vezet a Crno jezeróhoz (Fekete-tó). Ennek az útnak a közepe táján találjuk - a tó felé menet jobb kéz felé - a nemzeti park központi épületét, ahonnan már látszik az út gépkocsival is járható szakaszának végén az őrbódé apró fa épülete és egy kicsinyke autóparkoló. A Crno jezeróhoz vezető út hátralevő kb. 800 m hosszúságú része le van zárva a gépkocsi forgalom elől, a tó partja csak gyalogos sétával közelíthető meg. A parkolóban napi 1 €-t kell fizetni a parkolásért, aki tehát több napos túrára indul, hagyja az autóját valamelyik közeli szálloda parkolójában. Figyelem! Ha még nincs turistatérképünk, célszerű ekkor beszerezni! Meglehetősen drágák, de jók. Lásd az általános bevezetőben a Térképek című részt.

Az autóparkoló melletti kis őrbódétól indul turistaösvényünk fölfelé Ivan do irányába. Pár száz méter megtétele után találkozunk egy aszfaltúttal (amely mellett pár méterrel haladt eddig turistaösvényünk, de az aszfaltutat is követhetjük – letérés nélkül). Itt, az aszfalt út végétől nem messze találhatjuk a város két kempingjét: kissé ferdén előre kb. 100 m-re balra (Ny-ra) van az egyik, míg ÉK-i irányba kb. 500 m-re egy másik, magánkézben lévő. (Lásd az általános bevezetőben a Szálláshelyek című részt.) Mi azonban tovább haladunk a jól kijárt erdei úton Ny-felé, de legyünk figyelmesek, mert pár száz méterre az aszfaltút végétől a turistaút hirtelen kettéágazik. Az elágazás nem túl feltűnő, könnyen túlmehetünk rajta, mert az is jelzett út. A mi utunk jobbra (É-felé) ágazik le (1 km-re túránk kezdőpontjától). Pár száz méter megtétele után kissé megritkul az erdő és egy pár méterrel alacsonyabban, rézsútosan előttünk, jobb kéz (ÉK)-felé megpillanthatjuk a Barno jezerót (Halastó, 1489 m). A tó tőzeglápos területen fekszik (vigyázat!), gyönyörű fenyvesek között. (250 m hosszú, 80 m széles, 2 m mély, melyet részben elfed a mocsári növényzet.) Ezután ismét sűrű fenyvesbe érünk, majd nemsokára ismét keresztezünk egy előttünk húzódó aszfaltozott utat (2 km). (A mi turistautunk keresztezi az aszfaltutat, de ha bal kéz felé, Ny-i irányban követjük, eljuthatunk a Zminje jezerohoz [Kígyó-tó]. A tó nincs messze, innen kb. 1 km-re és szép, hangulatos környezetben fekszik egy fenyveserdő közepén.) Nemsokára a még Žabljakhoz tartozó Bosača (2,5 km) házai mellett megyünk el egyre jobban emelkedő terepen. Montenegro legmagasabb lakott települései közé tartozik. Itt, a házakhoz közel, az ösvényünk mentén található egy kút, ahol megtölthetjük kulacsainkat friss vízzel. Emelkedő terepen haladva, 180 m-rel magasabban gyönyörű helyre érkezünk. Jablan barának hívják, ahol perzsaszőnyeg puhaságú kaszált gyepek váltakoznak susogó fenyvesekkel. Jablan bara-t sokan az egész Dinári-hegység egyik legszebb helyének tartják. A közelben található a Studenac nevű kút is, kristálytiszta vizével. A helyről gyönyörű rálátás van a Mala greda majd' 2000 m tengerszint feletti magasságú sziklacsoportjaira, D-felé, a távolban pedig már feltűnnek a Durmitor nagy magasságú központi hegyei. Ideális táborozó hely lenne ez a terület, de ne feledjük, hogy itt tilos sátrat verni!

Előrehaladtunkban egyre inkább előtűnnek a Crvena greda hatalmas sziklafalai, melyek a legmagasabbak a Durmitorban (500 m). Ezek ölelésében, alattunk, 1791 m magasságban megpillantjuk a Jablan jezero (Nyárfa-tó) gyönyörű katlanát és türkizkék, hullámfodros víztükrét. Festői látvány! A fenyvesekkel és törpefenyvesekkel övezett tóhoz csak kitérővel ereszkedhetünk le (kb. 60-80 m szint), de megéri az időt és fáradságot. A tó D-i partján jó vizű forrást találhatunk, egy-két asztalt és padot. Nyugodt és szép piknikező és pihenőhely (5,5 km). (A tó 255 m hosszú, 105 m széles, 8,5 m mély.)

A tó mély katlanából vissza kell kapaszkodnunk elhagyott utunkra, amely először a Mala greda, majd a Crvena greda (2164 m) sziklacsoportjaihoz vezet bennünket (8 km). A kitett sziklaperemekről szép kilátásban gyönyörködhetünk. Utunk itt már törpefenyvesben vezet. Újabb 750 m megtételével Vodeni do (2084 m) pásztorkunyhóihoz érünk (9 km). Ez a hely engedélyezett sátorozóhely, ahol mi is letáborozhatunk, de nincs víz és a hely sem túl szép.

2. szakasz Vodeni do - Štuoc - Nadgorje – Crna Gora – Sušica-tó

17,5 km, 6 óra, szintkülönbség: kb. 180 m fölfelé és 1200 m lefelé

További utunkon, egészen a műútig törpefenyvesben kell gyalogolnunk, fölfelé is, lefelé is, néhol több tíz méteres karsztos mélyedések között keresgélve az utat. Ezt a nehéz szakaszt Klekov-labirintusnak hívják (a helyi emberek nyelvén “klek” törpefenyőt jelent). Fárasztó és nagy figyelmet igénylő útszakasz, különösen nagy hátizsákkal túrázók számára. Kora tavasszal vigyázni kell nehogy belecsússzunk a mélyedésekbe. Több helyen nehezen követhető a jelzés a sűrű törpefenyvesben. Ha elveszítjük a jelet azonnal menjünk vissza az utolsóig, mert ha végképp eltévedünk, az veszélyes és igen “emlékezetes”, hosszú bolyongást jelenthet majd számunkra. Törpefenyvesben út nélkül tévelyegni felér a legvadabb trópusi dzsungelek vendégmarasztalásával. A műútig Žabljaktól kb. 12 km-t tettünk meg.

A műút egészen Crna Gora hegyi településig vezet bennünket. Nagy ívben megkerüli a Velka Štuoc hegyet (2104 m), melynek csúcsán katonai objektum található. Mikor kiérünk a hatalmas fenyőmatuzsálemekből álló erdőből, a szerpentinező szakaszt magunk mögött hagyva, még a falucska előtt szebbnél szebb táborverésre alkalmas helyet találhatunk. Nadgorje a táj neve, víz azonban itt nincs, hanem csak a faluban lesz – ezt kalkuláljuk be!

Crna Gora apró falucska a Durmitor ÉNy-i sarkában. A falut elérve kettéágazik az út – mi a D-felé vezetőn megyünk tovább. Žabljaktól idáig kb. 20,5 km-t tettünk meg, a Sušica-tó pedig még további 6 km-es gyaloglást jelent. (Ha a másik irányba vezető utat választjuk, kb. 1 km megtétele után eljuthatunk egy szerény kultúrtörténeti látványossághoz, Radoje Dakić, nemzeti hős felújított és emlékhellyé kialakított házához.) Crna Gora Tepcához hasonlatos szórványtelepülés, bár annál népesebb. Kb. 1400 m-es magasságban fekszik és a helyiek elmondása szerint telente itt 4-5 m magasságú hótakaró is előfordul. A falu szélén már lepillanthatunk az alattunk mintegy 400-500 m mélységben húzódó impozáns Sušica-völgybe. Megéri pár percet szánni arra, hogy kisétáljunk a szurdok peremére! Utunk ezután egyre jobban beereszkedik a völgybe, miközben még néhány szép kilátóhely mellett haladunk el. Különösen hangulatos helyről gyönyörködhetünk a tájban a Zaboj-kút környékéről, ami a szerpentinező szakasz előtt található. Alattunk már megpillanthatjuk a Sušica-tó fenekén elterülő üde zöld pázsitot és a tó partján álló emeletes “motelt”. Žabljaktól idáig kb. 26 km tettünk meg.

3. szakasz Sušica-tó – Tara-folyó – Sušica-tó

18,5 km, 7 óra, szintkülönbség: kb. 600 m lefelé és 600 m fölfelé

A Sušica-tó 1140 m tengerszint feletti magasságban, csodálatos természeti környezetben fekvő, nyárra rendszeresen kiszáradó tó a Sušica-völgy alsó és felső vége között kb. félúton. A kiszáradó meder alján a napsütésben szikrázóan csillógó sötétzöld, üde fű terem telehintve sárga színű boglárkákkal. A füvet augusztus táján le szokták kaszálni. Partja közelében áll egy 18 ágyas motel kis parkolóhellyel, ugyanis terepjáróval is el lehet jutni ide (közúton kb. 30 km Žabljak). A motelt előzetes telefonos egyeztetés alapján lehet igénybe venni (illetve, ha nyitva van és éppen van hely – lásd Szálláshelyek című részt). Jó néhány sátor számára is van hely a környéken. A ház mellett bővizű foglalt forrás is fakad. A Sušica-völgy a hegységképző erők következtében létrejött szerkezeti mélyedés, tektonikus völgy, amely meglepő egyenességgel, szinte pontosan É-D-i iránnyal vezet a Tara szurdokáig. Fölső szakasza (D-felé) már tipikus gleccservájta teknővölgy, annak minden jellegzetességével: U-keresztmetszet, vándorkövek a völgytalpon. A völgy a D-i végén irányváltásra kényszerül: a Prutaš-hegy állja útját – itt a völgytalp és a hegytető között 1000 m a szintkülönbség. A Sušica-völgy itt DK-nek fordul és átvezet a Škrka-katlanba.

Gyönyörű látnivalókkal teli emlékezetes nap vár ránk. Ha az időjárás is kegyeibe fogad minket, akkor nagy nehézségekkel sem kell megküzdenünk. Ha azonban nemrégen, akár 1 nappal korábban is esett, készüljünk fel arra, hogy a sűrű őserdő lassú felszáradása miatt akkor is csuromvizesek leszünk, ha éppen a túránk során nem is esik eső. Cserébe viszont igazi, érintetlen őserdőben kirándulhatunk, lelkünk mélyére szippanthatjuk annak háborítatlan, szűzi hangulatát, bolyonghatunk a növényzet sűrűjébe és a semmibe rendszeresen belevesző ösvényen, amely azonban előbb vagy utóbb, de elvezet bennünket a Tara-folyó csodálatosan kék és zöld vizéhez. A völgy egyértelműen mutatja az irányt; nagyon nem tévedhetünk el. Arra vigyázzunk, hogy a völgy végéhez közeledve az összébb szűkülő és meredek sziklafalakkal határolt szakaszon ne másszunk túlságosan magasra a szurdok falában, mert arra később nem tudunk továbbjutni, de közvetlenül leereszkedni sem, mert annyira meredekké válik a terep. Ha mégis ez történne velünk, ereszkedjünk vissza átlósan lefelé, arra, amerről felmásztunk és ha ismét lent vagyunk a völgy aljában, próbáljunk minnél inkább ott is maradni. Vigyázzunk, hogy a sűrű növényzetben nehogy viperára lépjünk!

A Tara-szurdok a Sušica torkolata környékén is lélegzetelállítóan szép, de olyan meredek falak határolják mindkét partját, hogy ösvény nem vezet mellette. Mindkét irányban csak néhányszor tíz (esetleg száz) métert járhatunk be, a látvány és hangulat azonban mindenképpen megéri a fáradtságot. A visszafelé vezető út a Sušica-tóig már minden bizonnyal könnyebb és rövidebb ideig tartó lesz.

4. szakasz Sušica-tó – Škrka-katlan – Samar-hágó – Zeleni vir

10 km, 6 óra, szintkülönbség: kb. 900 m fölfelé és 100 m lefelé

Nehéz nap vár ránk. A távolság, amit a Zöld-tóig meg kell tennünk, nem túl nagy, de a terep meredek és a nehéz hátizsákkal túrázókat alaposan kifáraszthatja. A mai nap sem lesz azonban kevésbé látványos, mint az előző.

A Sušica-tó fenekét borító gyepen, jelzett turistaúton induljunk el D-felé. Az erdőbe beérve ismét érintetlen őserdőben túrázhatunk, lentebb még lombos fák alatt, föntebb már fenyőfák között. Ha értünk egy kicsit a növényekhez, a lomboserdőben ráakadhatunk az ánizsra. Ujjaink között megdörzsölve a növény termését, érezni fogjuk a jellegzetes ánizs-illatot, amely oly sokfelé a Balkánon az ánizspálinka és -likőr aromáját adja. Az ösvény egy darabig a völgy alján vezet, de aztán elindul fölfelé (bal kéz felé) a hegyoldalba. Egyre meredekebbé válik, majd lassan kiér az erdőből és elvezet a Skakala-vízeséshez (1500 m, 5,5 km a Sušica-tótól).

A vízesés környéke hatalmas, sziklás, meredek, lépcsőszerű képződmény (kb. 150 m magas, de maga a vízesés csak kb. 30 m), amely elválasztja egymástól a Sušica-völgyet és a Škrka-katlant. A Nagy-Škrčko-tó vizét felszín alatti vízfolyás vezeti a Skakala-vízesés közelébe. Tulajdonképpen ez a Sušica-patak eredete. A vízesés vize nyárra megcsappan. Ilyenkor vékony, de így is látványos. Zuhanynak, nagyobb vízmennyiség idején dögönyözőnek is megteszi – de csak a jéghideg vizet bírók számára. A vízesés környékén kisebb barlangüreg is található, időnkénti barlangi vízeséssel, a barlang mennyezetén természetes sziklaablakkal.

Sziklás és még mindig meredek terepen haladunk fölfelé. A vízesés már alattunk van és nemsokára a felszín alá kényszerül a vízfolyás is. A sziklás ösvény azonban néhány tíz méteren keresztül éppen a felszín alatt folyó patak fölött halad, így jól hallhatóan dübörög alattunk a víz. Érdekes természeti jelenség! Meredek, de nem túl hosszú emelkedő után feltárul előttünk a Škrka-katlan, egy különleges hangulatú, az elzártság érzetét keltő gyönyörű táj. Valóban elzárt és szinte érintetlen vidék ez. A Škrka név vad, sziklás felszínt, vidéket jelent, amilyen a Škrka-katlan valójában. Igen érdekes, valószínűleg a magas csúcsokról lecsapó viharos szelek hatására kialakult, évszázados öreg, de letörpült bükkerdő-foltok tarkítják a tájat és kölcsönöznek igen egyedi hangulatot a katlannak. (Érdekes növényföldrajzi jelenség, a vegetáció fordított magassági elhelyezkedése [inverzió] figyelhető meg – a Sušica-völgy fölső szakaszának fenyőerdei felett itt ismét bükkösök vannak.) Az elzártság érzetét a katlant minden oldalról körülvevő és a hegység legmagasabb csúcsait is magukon hordozó csipkés gerincek keltik. A Škrka-katlan a legnagyobb és a legmélyebb katlanszerű képződmény a Durmitor-hegységben. A Škrka-katlanban két szép tengerszem található, a Škrčka jezera (Škrčka-tavak). A Veliko Škrčko jezero (Nagy-Škrčko-tó) 1686 m magasan fekszik, felszíne 56 800 m2, mélysége 17,2 m, hossza 580, legnagyobb szélessége 165 m. Kristálytiszta vizébe 8,5 m mélységig láthatunk le. Párjától, a Malo Škrčko jezerotól (Kis-Škrčko-tó) egy 50 m magas és 400 m hosszú karsztos sziklahát választja el. A kissebbik tó 1711 m magasan fekszik, felszíne 10 800 m2, 15,2 m mély, hossza 225 m, szélessége pedig 94 m. Vizébe több, mint 6 m mélységig látunk le. A két tó közötti sziklaháton emelkedik a piros tetejéről messziről észrevehető Škrka-túristaház (1723 m, 7 km-re a Sušica-tótól). (Lásd a Szálláshelyek című részt.) A ház mellett kút található. Érdemes időt szánni a tavak megismerésére. A Veliko Škrčko jezero a D-i, erdővel borított partja kivételével kényelmesen körbesétálható (a nehezebb tereptől nem visszariadók a D-i oldalon is végigmehetnek a meredek sziklák és az erdő fái között). Ez az erdős D-i szakasz egyébként a lehangulatosabb. A tavat kb. 1 órás sétával körbe lehet járni. Vizében felfedezhetünk pisztrángokat, partján pedig jól fejlett zöld varangyokat. Az ösvény részben közvetlenül a sziklás parton, részben valamivel a part fölött vezet. A tavat annak ÉNy-i csücskében néhány felszín alatti forrás táplálja, valamint az esőzések és hóolvadások alkalmával a hegyoldalakról közvetlenül befolyó vizek. Kifolyása szintén a felszín alatt elhelyezkedő víznyelőben van, amelyen keresztül a tó vize a felszín alatt a Skakala-vízesés irányába halad. A víz hőmérséklete a legmelegebb nyári napokon sem emelkedik 16 oC fölé. A Malo Škrčko jezero mindössze 10 perces sétára van a túristaháztól. Teljesen más hangulata van, mint nagyobbik társának. Ezt a tavat nem lehet körbesétálni, mert egyik oldalán teljesen függőleges sziklafalak és törpefenyves kísérik.

Az út Samar-hágóig hátralévő következő része 2 km hosszú. Az elején kevésbé, később egyre meredekebbé válik. A hágóból látványosan bontakozik ki az alattunk elterülő Škrka-katlan festői képe, hátterében az elkanyarodó Sušica-völgy kezdete látszik. A másik irányba tekintve a Zeleni vir (Zöld-tó) medencéjébe láthatunk. A K-i látóhatárt a Zupci (Fogak) nevezetű sziklacsoport impozáns fala zárja. Aznapi utunk utolsó szakasza a Zöld-tóig vezet meredek terepen. Bő 1 km van még hátra. A tóig kb. 10 km-t tettünk meg a Sušica-tótól. A Zeleni vir a Durmitor legnagyobb magasságban fekvő tengerszeme; 2028 m magasan van a Bobotov kuk D-i oldalának aljában. A kör alakú tó 60 m átmérőjű és 2,5 m mély. Néha nyár végére kiszárad a partján lévő és a tavat vizével tápláló forrással együtt. Partján hatalmas méretű mészkőtömbök hevernek szerteszét. A tó vize iható, de jobb vize van a forrásnak, amely fölött a sziklára piros festékkel, jó nagy betűkkel fölpingálták: “Izvor” (forrás). A felirat a túlpartról is látható. Nem lesz könnyű itt táborhelyet találni – tökéletesre pedig ne is számítsunk! Ha azonban keresgélünk egy kicsit a környéken, egész elfogadhatóakra is rábukkanhatunk. A hely egyébként elég szeles.

5. szakasz Zeleni vir – Bobotov kuk – Ledena pećina - Žabljak

9,5 km, 7 óra, szintkülönbség: kb. 700 m fölfelé és 1260 m lefelé

A csúcs meghódításának napja, mégsem lesz különösebben nehéz. Táborhelyünktől 500 m szintet kell megtennünk a csúcsig – meredek és a csúcs közelében igen kitett ösvényen. A terep már induláskor is igen meredek és fárasztóan tekereg a hatalmas sziklatömbök között. Útközben érintünk egy kis sziklaüreget, ahol Danilo Jauković, nemzeti hős emlékére elhelyezett emléktábla van a sziklára erősítve. Ez a csúcs alatti hágóig, a Velika Previja-ig vezető útnak kb. a 2/3-ánál található. A hágó mindössze kb. 750 m-re van a tótól, ám 320 m-rel magasabban. A hágó általában igen szeles. Róla elláthatunk a hegységnek nemcsak a K-i előterébe, hanem DK, D, sőt DNy-i irányba is. A csúcsról visszatérve, innen ereszkedünk majd le Žabljak felé.

Egyenlőre azonban még fölfelé haladunk, a hágót bal kéz felé hagyjuk magunk mögött. Még kb. 550 m és bő fél óra van hátra a csúcsig. Az ösvény egy szelíd, de rövid szakaszán, kb. félúton a hágó és a csúcs között nagyszerű kilátóhelyre érkezünk. Škrčki Pogled (Škrka-kilátó) – a Škrka-katlan talán legfennségesebb látványát tárja elénk. Ezután következik a legmeredekebb rész, de ez is járható különösebb nehézség nélkül – persze igen kitett ösvényen, több száz méteres meredélyek fölött kell nagyon körültekintően haladnunk. Az útszakasz akkor válik igazán veszélyessé, ha esőtől vagy hólétől nedvesek a sziklák. Ilyen időben rendkívüli odafigyelés szükséges!

A csúcs egy pár m2-es, keskeny sziklatető, jó időben távoli kilátással minden irányba. Montenegro tetején állunk – 2523 m magasan. A Zeleni virtől 1,3 km-t jöttünk idáig és 500 m szintet! A csúcsot jelző oszlop mellett egy vasdoboz van, aminek sokszor elég nehéz lehúzni a kívülről rácsúsztatott tokját. A vasdobozban találhatjuk a csúcskönyvet és egy csúcspecsétet.

A visszaereszkedésnél mindenképpen a hágóba menjünk vissza a fölfelé követett úton. A térképek ugyanis még mindig jelölnek egy útvonalat, amely már nem létezik – veszélyessége miatt a turistaösvényt megszüntették úgy, hogy a jeleket már régóta nem újítják fel, ezért azok nehezen követhetők. Ez az út a hegység második legmagasabb csúcsára, a Bezimeni vrh-re vezetett, de a sziklák azon a szakaszon nagyon omladékosak voltak. Ennek a régi útnak a leágazása még jól látható nem sokkal a csúcs alatt, de szerb nyelven jelezve van a sziklákra írt piros felirattal, hogy az az út megszűnt. A figyelmeztetés csak szerbül van felírva. Ne kockáztassunk hát, mert – különösen nagy hátizsákokkal – komoly bajba kerülhetünk azon az úton.

Ha visszaértünk a Previja-hágóba, megkezdhetjük leereszkedésünket immár Žabljak irányába. A hegység legmagasabb csúcsait hordozó gerincről most már a Durmitor K-i oldalában haladunk hatalmas sziklatömbök között. Nagy kiterjedésű sziklavilág ez, amelynek magasabb részeiről még a törpefenyő is hiányzik. Több esetben is szükség lehet kisebb-nagyobb hófoltok keresztezésére – különösen tavaszi túrák alkalmával. Nagyon vigyázzunk ezeken a helyeken, mert jelentős lehet a ki- és lecsúszás veszélye! Alacsonyabbra érve körülvesznek bennünket és ösvényünket a törpefenyők haragoszöld bokrai, a gyepfoltokon pedig gyönyörűszép alpesi virágokra bukkanhatunk, pl. sárga liliomra, lenfélékre, zergeboglárra, vadárvácskákra, kakukkfüvekre, harangrojtra és boglárkákra stb.

A sziklák között barangolva hamarosan elérjük a jégbarlangot (Ledena pećina) (kb. 4 km-t tettünk meg eddig a Zeleni vir-től). A fölöttünk bal kéz felől emelkedő Obla glava-hegy (2303 m) oldalában megbúvó természeti tünemény túránk egyik érdekes látnivalója. Mindenképpen érdemes megtekinteni. Kb. 40 m hosszú hóval-jéggel fedett lejtő vezet a barlangüregbe. A nyári meleg hónapokban a lefelé vezető lejtő jobb oldalán, a sziklafal tövében egy keskeny jégmentes ösvény olvad ki, ezt ajánlatos használni a leereszkedéshez. Egyéb időszakokban érdemes a cipőnk orrával lépcsőket kialakítani a havas-jeges lejtőn. A barlang alja kb. 40 m hosszú, 30 m széles, magassága pedig helyenként eléri a 15 m-t. Van azonban további folytatása is, de a szinte függőleges járat a sziklafal tövében teljesen le van fagyva – tapasztalat és felszerelés híján ne kockáztassunk. A barlang aljzatát vastag jég borítja mindenütt, itt is nagy tehát a csúszásveszély. Jól jöhet ilyenkor a hágóvas, de ha ilyennel nem rendelkezünk, megfelelő elővigyázatossággal anélkül is megtekinthetjük a barlangot. A lecsöpögő víz mesésen szép oszlopokká fagy, mind az aljzaton, mind a mennyezeten. A mennyezetről leeső vízcseppek mélyedéseket, sokszor hosszú, henger alakú lyukakat olvasztanak az alattuk álló jégoszlop belsejébe, amelyeket kitölt a víz. A kintről beszűrődő fények és a fejlámpák fénysugarai így szebbnél szebb színárnyalatokat varázsolnak a jégvilágba, a Nap és a lámpák sárgás fényétől kezdve a hó és jég minden árnyalatban pompázó kékjéig. A belső hőmérséklet nyáron is fagypont közelében van, éppen ez az oka a jég megmaradásának. Minden jégbarlang keletkezésének titka, hogy nyílása(i) mindig a barlang fölső részében vannak. Emiatt a télen beömlő nehéz, hideg levegő a nyári, melegebb időszakban sem tud kiáramlani a barlangból – a hideg konzerválódik az üregben. Erre a folyamatra még ráerősít a bent felhalmozódó, sokszor igen tekintélyes mennyiségű hó és jég hűtő hatása is.

Ha kinézelődtük magunkat a jégbarlang mesevilágában, másszunk vissza a külvilágba és folytassuk túránkat most már a végcél, Žabljak felé. További utunkon ismét belekóstolhatunk egy kicsit a csupasz karszt bokanyűvő sziklavilágába, ahol minden sziklára figyelnünk kell, nehogy egy rossz lépés ficamot vagy törést okozzon. A karsztfelszínt törpefenyők sűrű bokrai tagolják és teszik szinte átláthatatlanná, az ösvény pedig a sziklás felszínbe több tíz méter mélységig is bemélyülő, sokszor függőleges falú beszakadások között vezet. Néhol azonban varázslatosan szép kilátásban is gyönyörködhetünk. Nemsokára kis kunyhók tűnnek fel a tájban, a hely, ahová megérkeztünk pásztorszállás, nyári legelő – ezt jelenti neve is: Stari katun (kb. 6 km-re a Zeleni vir-től).

Innen könnyebb terepen vezet utunk, barátságosabbá válik a táj is, hiszen beérkezünk lassan a fenyvesek övébe. Gyönyörűszép, hatalmasra nőtt famatuzsálemek kisérik az erdei ösvényt, amelyen 650 m-t megtéve turistaút elágazáshoz, majd újabb 300 m után egy emlékhelyre érünk: Veljko Baranin nemzeti hős emlékezetére helyeztek el itt egy emléktáblát egy nagyobb sziklatömb falára.

Újabb 1,5 km-es kellemes erdei gyaloglás végén (kb. 8,5 km-re a Zeleni vir-től) megérkezünk a Mlinski potok (Malom-patak) völgyébe egy régi, kis vizimalomhoz (Jakšića mlin). Ide már csak 10 percre, kb. 1 km-re van ötnapos túránk kiindulópontja, Žabljak. Érdemes azonban az utat a Mlinski potok völgyében folytatni a néhány percre lévő gyönyörű tengerszemhez, a fenyvesek sűrűjével körülvett Crno jezero-hoz (Fekete-tó). (A tó körbesétálására érdemes 1-2 órát szánni, nehéz hátizsákjainktól szabaduljunk tehát meg erre az időre.)

A Crno jezero, magyar nevén Fekete-tó meghitten szép környezetben fekvő, évszázados öreg és hatalmas fenyőfák árnyékában megbúvó tengerszem. Méreténél fogva is jelentős. A Durmitor legnagyobb felületű tengerszeme (0,515 km2), országos viszonylatban pedig a második a Plavi-tó után (Plav városa az ország DK-i csücskében található). Maximális vízálláskor 1416 m tengerszint feletti magasságban van a vízfelszín. A tó szépségét nagyban fokozza nem kevésbé szép környezete: maga a mohával sűrűn benőtt fenyveserdő és a Međed csúcsa (Medve-csúcs, 2287 m). A tóhoz 3 km-es aszfalt út vezet Žabljaktól, de az utolsó kb. 800 m le van zárva a gépkocsi forgalom elől.

Mint korábban említettem, a Crno jezero ún. tengerszem, ami arra utal, hogy keletkezése a jégkorszakban a csúcsokról a völgyekbe leereszkedő gleccsernek (jégárnak) köszönhető. Medencéjét a jég kimélyítette, amit a jég elolvadása után kitöltött a víz. A tó két részmedencéből áll – ez jól kivehető térképre rajzolt alakjából. A két részt összekötő szűkület a Struga, amely nyaranként rendszeresen ki szokott száradni és ilyenkor két különálló tóra bontja a Fekete-tavat: a Veliko (Nagy)- és a Malo (Kis) Crno jezerora. A tóról, számokban kifejezve a következő adatokat érdemes megismernünk: (a két részmedence együttes) hossza 1155 m, legnagyobb szélessége 810 m, magasvízkor legnagyobb mélysége 49,1 m a Malo Crno jezeroban (a legmélyebb tengerszem a Durmitorban), míg a Veliko Crno jezero „csak” 24,5 m. A víz átlátszósága 12 m a kis tóban és 9 m a nagyban. Nyárra meglepően felmelegedhet, elérheti akár a 24 oC-ot is. Ez természetesen a felszíni víz hőmérsékleti csúcsa, amely azonban általában csak 18 oC körül van július és augusztus hónapokban. A tó több „forrásból” kapja vízutánpótlását. Állandó vízfolyása a Mlinski potok (Malom-patak). Időszakosan kap vizet a Točak-forrás irányából is. Ezeken kívül egy vízalatti forrásrendszer táplálja. A legtöbb vizet mégis a Čelinán keresztül kapja – amikor működik. A Čelina nem más, mint egy karsztforrás-rendszer a kis tó fölött, annak D-i, DNy-i oldalában emelkedő hegyoldalon, amely tulajdonképpen a Međed nyúlványa. Egy kis terület ez, mindössze 150 m széles, kb. 40 m-re a tó fölött. Általában májusban (ritkábban áprilisban vagy júniusban) hóolvadás idején hirtelen működni kezdenek a karsztforrások. Ilyenkor hatalmas erővel hirtelen tör elő belőlük a víz, vízeséseket és zúgókat alkotva a meredek hegyoldalon. A leömlő víz elborítja a tájat és a tó körül kanyargó erdei ösvényt egyaránt. Akik látták már ezt a jelenséget, mind felejthetetlen látványként írták le. A lezúduló vízmennyiség képes két nap alatt feltölteni a korábban leürült tómedencét, megemelve annak vízszintjét annyira, amennyire a kifolyó vizek ezt lehetővé teszik. A tóból a felesleges vizet az Otoka-patak vezeti ki a K-i oldalon. Rövid futás után Žabljaktól K-re egy víznyelőben tűnik el, hogy fantasztikus és zömében még ismeretlen útján a hegység belsején keresztül törjön: 9 napi földalatti bolyongás után, 10 km-re a vízelnyelődés pontjától, 820 m-rel alacsonyabban bukkan a felszínre. Általában júliusra azonban kiszárad az Otoka-patak. Ekkortól a tó vízelvezetését csak a kis tó fenekén található víznyelők végzik. Az itt elnyelődő víz 20 km-rel távolabb kerül ismét a felszínre a Komarnica-völgyben, 8 nappal később, 738 m-rel alacsonyabban. A tó természetes vízjárása tág határok között ingadozik. A nagy tó vízszintje akár 5 m-t is süllyedhet a nyári hónapokra. Mivel ilyenkor már csak a kis tó fenekén lévő víznyelők nyelik a vizet fáradhatatlanul, ezért megfordul a vízáramlás iránya is és a nagy tóból a kis tóba ömlik a víz, amíg az őket összekötő Struga ki nem szárad. A tó körül kb. 3,5 km hosszúságú kellemes és könnyű sétaút vezet. Ötnapos túránk karsztvíz- és jég szaggatta nehéz terepviszonyai után ez valóban csak egy kis szolíd séta lesz, de ne hagyjuk ki – megéri!

Nevidio (Komarnica) - szurdoktúra

táv: kb. 95 km (ebből 50 km gépkocsival)

időtartam: 3 nap

indulás: Žabljak

érkezés: Duži

időszak: május-október

látvány: karsztos mélyedések, hegyi kaszálórétek, karsztbokorerdők, apró hegyi falvak,

mérsékelt övi lombhullató őserdők, gleccser-vájta teknővölgy, vándorkövek,

szurdokvölgy, a falvak temetői, Duži temploma, karszt-tavak, wetland

Žabljak – Pošćenje – Komarnica-völgy – Nevidio-szurdok – Duži – Komarnica-szurdok

1. szakasz Žabljak – Pošćenje – Komarnica-völgy – Nevidio-szurdok – Duži

55 km (5 km gyalog), (gyalogos) szintkülönbség nem jelentős

A Žabljakból Dužiba vezető út látványos és izgalmas. Szinte egyetlen módja e szakasz megtételének, ha saját gépjárművel tudunk nekivágni az útnak. Buszközlekedés nincs ezen az útvonalon – már csak azért sem, mert a kanyargó hegyi utak fordulóit nagy buszokkal be sem lehetne venni. Halovány esély mutatkozhat arra, hogy valaki autóstoppal tegye meg ezt az utat, de az itteni forgalom ritka és esetleges, bár az utóbbi időben – a fellendülő turizmusnak köszönhetően – egyre növekvő. A saját gépkocsi mellett szól azonban az is, hogy az út legvégső szakasza zsákutcának tekinthető, ahol a forgalom az előző szakaszhoz képest is csekély. Ráadásul ez a terep ideális az autós-gyalogos turizmus számára, mert csodálatosan szép és háborítatlan táborhelyek érhetők el minden gond nélkül gépkocsival. Az otthagyott autókat nem bántja senki, majd az egész napos túra végén újra kellemes helyen táborozhatunk – autónkkal és annak minden kényelmével, mint pl. ivóvízzel és a nyílt tűzön-főzéshez tartalékolt élelmiszerekkel.

Žabljakot K-i irányban hagyjuk el a Šavnik felé vezető aszfaltozott úton. Erre az útra jó ha rendelkezünk használható térképpel. (Mihailo Bebo Brajović: Nacionalni Park Durmitor, Vojnogeografski Institut, Beograd, 1986. – lásd a térképek című részt.) Ez a térkép jól ábrázolja a Duži-ig megteendő útvonalat és a Komarnica-völgyet, de a Nevidio-szurdok egy részét is. Bátran nekivághatunk azonban Dužinak térkép nélkül is, legfeljebb kicsit kalandosabban találunk oda, de minden bizonnyal így is megérkezünk majd. Az úton sehol nem fogunk útjelző táblákkal találkozni, ezért a térkép nélkül haladóknak íme, néhány támpont útravalóul: Žabljaktól 5 km-re érjük el Virak falucska közelében az első jelentősebb útelágazást, ahol a jobb oldali út (Ny-felé) Sedlo és Trsa, valamint a Piva-völgy irányába vezet különös tájakon keresztül. Mi azonban a D-i irányban vezető bal oldali úton menjünk tovább. Újabb 5 km után balról (K-ről) csatlakozik hozzánk egy út. Tovább haladunk D-felé és kb. 8 km múlva a Boan-i útelágazáshoz érünk. Az az út balra, DK-re vezet, mi továbbra is D-re tartunk, azaz jobbra. Ezután már csak a Šavnik-i elágazónál kell igazán figyelnünk – ez kb. 20 km-re van. Itt Ny-ra megyünk tovább és 5 km után elérjük Petnjica települést. Itt újabb elágazó van: a jobb kéz felőli É-felé Sedlo-ba vezet, de ez gépkocsival csak részben járható, a másik, D-i út Pošćenje faluba visz – ez még újabb 3 km. Pošćenjében láthatunk két természetes állapotú apró karszt-tavat, gyönyörű nedves élőhellyel (wetlanddel) a partjukon. Az útirány szerinti másodikban meg is fürödhetünk, mert egy apró partszakaszon megközelíthető a víz. Ezen a részen szabaddá tették a partot a növényzettől, ezen kívül azonban semmilyen beavatkozás vagy kiépítettség nincs. Meleg nyári napokon néhány helybéli szokott lubickolni itt. Emeli a hely „ázsióját”, hogy közel s távolban itt az egyetlen bolt és kocsma, ahol vásárolhatunk egyet s mást, mint pl. kenyér, sör, csokoládé, üdítő, dinnye stb. Az sem elhanyagolható vonzerő, hogy – karszttavakról lévén szó, ahol a víz nem túl mély és nem áramló – meleg vízben úszkálhatunk (mosakodhatunk), mert egyébként a környék minden vízfolyása igen hideg. Ide már csak alig fél km, hogy elérjük a Komarnica-patak vizét és feltáruljon előttünk az egykori gleccser-vájta grandiózus völgy. Ezen a ponton ismét útelágazáshoz érünk – az utolsóhoz ezen az utunkon. A bal oldali út Ny-felé Dužiba vezet, a jobb oldali pedig É-felé Krivača és Kozarica irányába, a Komarnica-völgy belsejébe.

Ha időben érkeztünk és van még hátra a napból legalább 4-5 óra, ha szép időnk van és gépkocsink is, akkor a következő program ajánlható: induljunk el először Duži irányába kb. 100 m-t a hídig és csodáljuk meg az alattunk elterülő látványt, majd autóval menjük be a Komarnica-völgybe, ezután jöjjünk vissza és a híd alatt-előtt parkoljunk le a parton és gyalogosan hatoljunk be a szurdokba. Estére válasszuk ki a Duži körüli gyönyörű táborhelyek egyikét, ahol ideális körülmények között üthetjük fel sátrainkat és főzhetjük meg vacsoránkat, de ne feledjük, hogy vizet lentről hozzunk magunkkal.

A hídról lenézve káprázatos kilátásban lesz részünk. É-felé beláthatunk a gyönyörű Komarnica-völgy elejébe. Alján kristálytiszta vizével kanyarog a fürdésre csábító Komarnica-patak. Közvetlenül alattunk lehet, hogy az itt nyaraló helybéliek csoportja, főleg diákok lubickolnak szinte egész nap a jéghideg vízben, amelyet egy kis mesterséges gáttal kb. 10 m átmérőjű tavacskává duzzasztottak fel. Ez olyan mély, hogy a helyi fiatalok fejeseket ugrálnak bele. Ha megfordulunk és a másik irányba nézünk le, már beláthatunk a Nevidio kezdeti szakaszába. Hihetelenül szűk falak között, mintegy 25 m-re alattunk zúg tova a patak vize.

Ezután – ismét gépkocsiba szállva – hajtsunk be a Komarnica-völgybe. Kb. 5 km mélységig mehetünk autóval, de ha van időnk, akár gyalogolhatunk is – szép, kellemes séta lesz. Ha valaki ebben a völgyben akar táborozni, azt is megteheti, sőt a több idővel rendelkezők 2 napos túrával elérhetik a Durmitor legmagasabb csúcsát, a Bobotov kukot is. A Komarnica-völgy egykori gleccservölgy, amelyet jól mutat keresztmetszetének U-betűre hasonlító alakja és a völgytalpon mindenfelé „elszórt” vándorkövek sokasága. Ezek a sokszor szobányi, vagy háztömbnyi nagyságot is elérő sziklák valamikor a lefelé csúszó jégár hátán utaztak, de elolvadása után „megfeneklettek” és mind a mai napig szanaszét hevernek. A völgy káprázatos hangulatát nagy méretének és a K-i oldalát határoló, néhol 600-800 m magas sziklafalaknak köszönheti. Ezt a sziklaperemet, amely szinte végigkíséri a völgyet Boljske grede-nek hívják. Ezeken túl csak fokozza a völgy varázslatosságát a benne békésen megbúvó apró települések, szétszórt házacskák látványa. Egy tradicionális gazdálkodású táj földjét tapossuk, ahol az ember még együtt él az őt körülvevő lenyűgöző szépségű természettel – igaz egyre csökkenő létszámban. Az itt lévő falvak házainak zöme (Dužiban ugyanez a helyzet) csak nyáron lakott, amikor az egykoron itt élt emberek gyermekei és unokái a nagyszülőkkel együtt feljönnek ide, hogy itt töltsék a nyári szünidő egy részét.

Ha kinézelődtük magunkat a völgyben, vár még ránk aznap egy izgalmas kaland – bemerészkedünk a Nevidio-szurdok fölső szakaszába. A szurdok neve – Nevidio – annyit jelent magyarul, hogy „láthatatlan”. Utal arra, hogy a mészkőhegyek tövében a platóba mélyülő szurdok egészen közelről sem látható. Sokszor a szurdok peremétől 500 m-re állva sem érzékelhető, hogy a felszínbe 500-600 m-es szakadék mélyül. Figyelemre méltó adat, hogy a szurdokot – annak ellenére, hogy szinte Európa közepén fekszik – 1965-ig csak a helyiek ismerték, ekkor tárták fel nikšići hegymászók. A Komarnica-patak vize hozta létre a szurdokot. A Durmitor DNy-i részeiről gyűjti össze a vizeket és a gyönyörű – az imént megjárt – Komarnica-völgyben válik állandó vízfolyássá. Ebből a gleccservájta völgyből fordul hirtelen Ny-i irányba a patak és alakítja ki szurdokvölgyét. Az általam eddig fellelt irodalom és térkép alapján Nevedio-nak a Komarnica-völgynek csak az itt kezdődő és innen kb. 4,5 km-en át folytatódó szakaszát hívják, egészen a Pridvorica-patak betorkollásáig. Ezen a rövid szakaszon több mint 100 m-t esik a patak vize, amely mélyen a sziklába vágódik és sok helyen vízeséseket alkotva rohan lefelé. A Pridvorica betorkollásától Komarnica-szurdoknak hívják, mélysége eléri a 700-900 m-t és a felduzzasztott Piva-folyóba torkollik.

Figyelem! A szurdokjáró túra veszélyeket is rejt(het) magában, tehát mindenki csak a saját felelősségére menjen és a legnagyobb körültekintéssel haladjon odabent!

Menjünk vissza a kis híd közelébe, ahonnan korábban már letekintettünk a szurdokba. Autónkat hagyjuk a patak partján, a vízfolyás híd fölötti szakaszán, ahová az aszfalt útról könnyedén letérhetünk. A szurdoktúrára az időjárásnak megfelelően öltözködjünk, de jó ha viszünk magunkkal egy pulóvert, mert a szurdok belseje hűvös lehet, ha nem süt a nap. Ezen kívül ne feledjük, hogy itt a vízben gázolva haladhatunk előre, sokszor csípőig merülve a jéghideg vízben – a vízállástól függően. Az ilyen útra használjunk könnyű, egyszerű és olcsó tornacipőt, mert a jéghideg vízben ez nagyban megkönnyíti a talaj(szikla)fogást. Mivel a vízben gázolást ezen az úton semmiképpen nem kerülhetjük el, fölösleges kerülgetni a vizes szakaszokat, menjünk nyugodtan a vízbe. Ellenkező esetben lehet, hogy könnyebben megcsúszunk az egyébként meglehetősen síkos sziklákon. A híd alatt elhaladva egészen szűk szakaszhoz érünk, ahol a magas vízállás szintjét – akár 3-4 m-rel is a fejünk felett – jelzik a tisztára mosott sziklák. Ezen a szakaszon helyenként alig valamivel szélesebb a szurdok egy karnyújtásnyinál. A szűk szakasz végén sziklát is kell másznunk, hogy a következő – kicsit tágabb – szakaszba érjünk. A szurdok zordsága és szépsége elkápráztató. Ha van időnk, szánjunk rá 5-10 percet, hogy megpihenjünk egy jó fekvésű sziklán és gyönyörködjünk, fogadjuk be lelkünkbe a hely nagyszerűségét. A kitágult szakasz ezután hirtelen összeszűkül és kisebb vízesésben, majd apró tavacskában folytatódik, amin nem lehet száraz mellkassal átkelni. Ez az a hely, ahol célszerű visszafordulni és a már megjárt úton visszamenni autónkhoz. A szurdok bejáratától ez a szakasz kb. 500 m-re van.

Miután megjártuk a szurdokot, autózzunk fel Dužiba. A híd felé menjünk, ahol már jártunk egyszer. A híd után kisebb szakaszon meredekké válik az út és egy időre az aszfalt burkolat is eltűnik, de ez ne aggasszon minket. Az út személygépkocsival is jól járható. Szédülősek azonban ne üljenek volán mögé, azt engedjék át kevésbé ijedős társaiknak. A sziklafalba vágott út bal oldalán ugyanis közvetlenül a vezetőülésből nézhetünk le a mellettünk tátongó szakadékba. Kb. 300 m van alattunk, a szemünk elé táruló kép pedig vadsága ellenére is elkápráztatóan gyönyörű. Nemsokára fölérünk a szurdok-peremi platóra, ahol hamarosan Duži szétszórt házait is megpillantjuk. Táborhelyet szinte bárhol találhatunk, de a legjobbakra az út mentén, a temetőben álló templom után lelhetünk. (A templom és temető a falu után néhány km-re van.)

2. szakasz Duži – Komarnica-szurdok – Duži

10 km (vagy több???), szintkülönbség: 500 m lefelé és 500 m fölfelé

Figyelem! Az alább ismertetett 2 túrát mindenki csak a saját felelősségére csinálja meg, egyes szakaszait ugyanis még a szerző sem járta be! Ezekre a szakaszokra csak feltételezésekkel utalhatok, amit a feltáró útjaimon – esetleg távolibb kilátópontokról – beláttam és a térképről leolvastam. Valószínű tehát, hogy lesznek e túraleírásnak olyan részletei, amelyek korrekcióra szorulnak. Ezeket örömmel fogadom e könyv minden túrázó olvasójától. Hiányosságai ellenére is bekerültek a könyvbe e leírások, hiszen eddig ezek a területek nem voltak ismertek a túrázók körében. Ugyanakkor szépségük, vadságuk és feltáratlanságuk feltétlenül indokolják, hogy ismertessem őket. Kérem tehát az e leírás alapján túrázókat, hogy kellő óvatossággal kezeljék az információkat! A bizonytalanságok elkerülése érdekében egyértelműen jelzem a leírásban, hogy melyek az általam személyesen látott, bejárt és megtapasztalt információk és melyek azok, amelyek következtetésen alapulnak.

Utunk első szakaszában beereszkedünk a Komarnica-szurdok közepébe. Aránylag jól járható ösvény vezet a szurdokba, de éppen a faluból kivezető szakaszára nehéz rátalálni. Duži és a tőle Ny-i irányban, az aszfalt út szélén lévő temető és templom között könnyen ráakadhatunk egy magasfeszültségű villanyvezetékre és oszlopaira, amelyek keresztezik az aszfalt utat is. Ezt a vezetéket kövessük – akár toronyiránt, a bozótosokon keresztül is – D-felé, mert ez elvezet minket a lefelé kacskaringózó ösvényhez. (A vezeték képzeletbeli vonala éppen a szurdok peremén keresztezi ösvényünket.) Ezután már nem lesz nehézségünk ezen a szakaszon, mert az út jól követhető. Itt-ott szép kilátásban gyönyörködhetünk és nem túl hosszú sétával elérhetjük a szurdok alján a patakot (tempótól függően kb. fél óra, mintegy 1,5 km, 400 m szint lefelé). A patak szintje kb. 650 m-nél van.

Ez az ösvény az egykoron itt átívelő hídhoz vezetett, de a hídnak mára már csak a hídfői maradtak meg. Következő túranapunkon itt keresztezzük majd a patakot, most azonban a szurdok alján haladunk előbb az egyik, majd a másik irányban.

Érdemes ismét elővenni a tornacipőnket, mert a vízben gázolás lesz a mai nap fő programja. Vízállástól függően eltérő nehézségű e szakasz. Jómagam júliusban kis víznél jártam erre és ekkor is előfordult, hogy csípőig ért a víz, egyes helyeken úszni is kellett. Mindkét irányban, először fölfelé, majd lefelé szétnézünk a szurdokban és a nap végén ide visszatérve, indulunk vissza Dužiba. Akár el is dughatjuk fölösleges holmijainkat, pl. bakancsunkat. Jómagam azonban csak egy-egy szakaszát jártam be a völgy e részének, elképzelhető tehát, hogy aki tovább megy, olyan további szakaszokra lel, amelyek újabb „felfedezésekre” csábítják – nekik tehát szükségük lehet még túrabakancsukra. Az egész területen – itt lent, de odafent is – közlekedjünk óvatosan a viperaveszély miatt! Három év három különböző túráján a Durmitorban 8-9 alkalommal is találkoztam homoki viperával (lásd a kígyómarásról szóló részt a könyv első részében). Több esetben az utolsó pillanatban vettem észre, amikor a kígyó már S-alakba görbülve éppen „kivágni”, támadni készült. Egy alkalommal éppen a Komarnica-szurdoknak ezen a szakaszán láttam a sziklán sütkérező homoki viperát, amelyre ugyan nem jellemző, hogy a vízbe úszna, de ilyennek is szemtanúja voltam.

Szurdoktúránk első felében próbálkozzunk a fölső szakasz megismerésével. Ottjártamkor arrafelé volt nagyobb víz, így abba az irányba néhányszor tíz méternél tovább nem tudtam haladni. Valószínűsíthető azonban, hogy kisebb szakaszok átúszásával ez a rész leküzdhető és ezzel lehetővé válhat a következő hosszabb rész bejárása. Térkép szerint mintegy 1,5 km-re van a déli oldalon, tehát nekünk jobb kéz felől a Pridvorica-patak torkolata, amely Šavnik irányából jön.

Miután bejártuk ezt az irányt, térjünk vissza a híd maradványaihoz és induljunk el a patak mentén lefelé. Nem messze ide egy vízállásmérő építmény maradványai vannak a parton, ezután azonban már csak a természetben gyönyörködhetünk. Némileg csökkenti ezt az örömöt az áradások által a szurdokba mosott és szállított szemét gyakori látványa. A szemétdarabok, mint pl. színes ruhadarabok és nejlonzacskók sokszor 2-3 méterrel az alacsony vízállás fölött, a fák ágaira akadva éktelenkednek. Kb. 1 km-es szakasza a völgynek aránylag jól járható, bár néha mellig is merülhetünk a hideg vízbe. Nemsokára utunkat áll(hat)ja azonban egy sziklaszűkület, amelyet csak úszva küzdhetünk le. Ennél a pontnál én nem mentem tovább, de átlátva ezen a csak tíz-húsz méteres szakaszon, ismét tágasabb völgyrészletek tűntek elő.

3. szakasz Duži – Komarnica-szurdok – Koštanice – Komarnica-szurdok – Polje –

Duži

kb. 30 km, szintkülönbség: kb. 1100 m lefelé és kb. 1100 m fölfelé

Nehéz nap vár ránk fizikailag, de lélekben is készüljünk fel, hiszen ezen az úton szükségünk lesz tájékozódó képességünkre is – tekintettel arra, hogy a területről nem áll rendelkezésre térkép. Erre a napra is érvényesek tehát az előző túranapnál leírt figyelmeztetések és óvintézkedések.

Túránk elején az előző nap bejárt útvonalon leereszkedünk a Komarnica-szurdokba, a Komarnica-patakhoz, a Duži-híd maradványaihoz. Itt keljünk át a túlpartra (ez lehet, hogy csak úszva fog sikerülni!) és keressük meg a fölfelé vezető ösvényt. Erre könnyen rálelhetünk a hídfő szomszédságában.

Útjaim során idáig jutottam el, az útvonal többi részét tehát még nem jártam be. Térkép alapján az ösvény a Brezanski lug (1024 m) mellett vezet fel egy kisebb platóra. Az a hegyoldal, amiben ösvényünk halad és a plató, amelyen apró település is van, jól látható volt a Dužiból lefelé vezető útról. Ez alapján feltételezhető, hogy a platóra akkor is könnyedén feljuthatunk, ha útközben ösvényünk „elveszne” a sűrűben. A platón próbáljuk irányunkat a szurdok mentén tartani és Ny-, ÉNy-felé haladjunk Koštanice település irányába. Valószínűleg ez az a település, amelyből – a szurdok túlsó falából jól látható módon – egy igen meredeknek tűnő dózerút vezet vissza be a szurdokba. A dózerút végső szakasza ösvénnyé keskenyedik és helyenként a sziklafalba vésték. Legvégső szakaszát azonban távcsővel sem tudtam felfedezni a szurdok túlsó pereméről, folytatásában azonban egy jó állapotú függőhíd feszül a víz felett, a szurdok alján. Valószínű tehát, hogy az ösvény csak a növényzet miatt nem volt látható, esetleg alagútba vésték. A szurdok függőhídhoz közeli szakaszán kezd érvényesülni a Piva-folyón létesített völgyzáró gát visszaduzzasztó hatása, a Komarnica-szurdok ugyanis Ny-on a Piva-tározóba torkollik. A Komarnica-patak vizéből kikandikálnak az elárasztás miatt elpusztult fenyők elszáradt csonkjai. A vízfelszín nyugodt, kékes-zöld színű. Kezdi felvenni egy hosszan elárasztott tározó jellegét. A patak bal oldalán – föntről jól kivehetően – látszódott egy gyalogösvény, amely a patak mentén, annak folyásirányával szemben vezetett.

A függőhíd folytatásában – az innenső oldalon – valószínűleg megleljük az ösvény sziklába vésett további szakaszát is, amelyen – jó esetben!!! – pazar kilátásban gyönyörködve fölkapaszkodhatunk a Komarnica-szurdok peremére (egyes, sziklafalba vésett ösvény-részletek láthatóak a szurdok innenső pereméről). Innen É-, ÉK-felé tartva jó állapotú dózerútra lelhetünk (1-2 km légvonalban). Ügyeljünk azonban arra, hogy az érintetlen és bűbájos hangulatú karsztbokorerdő ligetszerű foltjai közt haladva jól tarsuk az irányt, mert a karsztos mélyedések kerülgetése miatt könnyen félre navigálhatunk. A dózerútnál forduljunk jobbra, azaz K-felé, mert ez az út visszavezet minket Dužiba. G. Polje és D. Polje (Fölső- és Alsó-Polje) falucskák közelében utunk ismét aszfaltozottá válik. Az aszfaltozott rész kezdetétől még bő tíz km Duži.