2018 - Áhítat, 2018. október 14. vasárnap
Hét témája: A törvény jó
Mt 22,34–40
Isten szeretetéből élni a legcsodálatosabb dolog.
„Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Farizeusok jönnek az Úr Jézushoz, de nem azért, mert éhezik és szomjúhozzák az igazságot, hanem hogy megkísértsék őt. Így viszont Jézus válaszával sem tudnak mit kezdeni, mert nem nekik adatott az Isten országának titka, hanem a mindenkori tanítványoknak (Mk 4,11). Mi már megérthetjük és megélhetjük a természetfeletti törvényt. Nekünk az Úr Jézus új parancsolatot hagyott hátra, a szeretet parancsát (Jn 15,12). Ez pedig nem magunkból ered, hanem abból, hogy Jézus előbb szeretett minket, és önmagát adta értünk (1Jn 4,10). Többször hallottam már hívők szájából: „Nehéz hívőnek lenni.” Kérdem én: Olyan nehéz szeretni az engem szerető Istent? Vagy inkább az engem nem szerető felebarátot? Ha tehát nehéz szeretni, akkor nehéz hívőnek lenni. Ha könnyű szeretni, akkor könnyű hívőnek is lenni. Azt mondja egy mondás: „Szeress, és csinálj, amit akarsz!” Sajnos azonban ezzel vissza is lehet élni. Előfordul, hogy paráznaságban élnek, és azt mondják: „Mi csak szeretjük egymást.” De ne szomorítsd meg az Urat, aki gyűlöli a paráznaság minden fajtáját!
Tehát ha szereted Istent, nem fogsz paráználkodni, sem bármilyen bűnben élni. Ezért az első parancsolat ez, mindenekelőtt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!”
Imádkozzunk, hogy az Úr fékezze meg az élet- és békességrontó földi hatalmakat! (Mik 4,1–4)
(Dóczé Bálint)
2018 - Áhítat, 2018. október 7. vasárnap
Hét témája: A tizedik parancsolat
2Móz 20,17
Fékezd önző vágyaidat!
„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!”
Krisztus tanítványa életében nincs létjogosultsága az elszabadult vágyaknak. Az Istenbe vetett hit egyben bizalom is az atyai gondviselés terén. Aki az általa teremtett világot fenntartja, hogyne gondoskodna szeretett teremtménye, az ember felől! Igaz, hogy az emberi gonoszság mértéke új és új csúcsokat dönt, veszélyeztetve embert, állatot és az egész teremtettséget, viszont az Úr szeretete is személyre szabottan kíséri gyermeke életét. Ezért tanít ekként bennünket az Írás: „nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6,6). Amikor a vágyak kicsúsznak a hitbeli engedelmesség ellenőrzése alól, és elszabadulnak, kiszámíthatatlanná és sebezhetővé teszik az embert. Jakab apostol bölcs megállapítása gyújtson világosságot bennünk e téren: „mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak 1,14–15)! Az Úr szava iránti engedelmességünk saját gondolkodásunk felügyelésével és fegyelmezésével kezdődik. Amikor szemünk elé kerülnek a felebarátaink tulajdonában levő dolgok, az Úr Lelkének elménkre gyakorolt hatása adhat győzelmet vágyaink felett. „...változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)
Adjunk hálát az Úrnak áldásul szolgáló, időskorukban is gyümölcshozó testvéreinkért! (Zsolt 92,13–16)
(Lukács Tamás)