Szagaszer Dávid, a zalaegerszegi m. kir. 6. honvéd huszárezred század-szíjgyártója 1918. október 29-én halt meg Keszthelyen. A halál oka nincs megnevezve, csak annyi olvasható, hogy: „A hazáért hősi halált halt katona halálesete bejegyezve a B. M. által közölt adatok alapján.”
1922. évi XVII. törvénycikk 24. §-a szerint, ha valakinek községi illetősége a trianoni békeszerződés életbelépésének napján Magyarországnak a trianoni békeszerződés következtében elszakított területén volt és ennek következtében a békeszerződés 61. és 62. cikke értelmében magyar állampolgárságát elveszítette – és Magyarország területén lakik – kérelmére a belügyminiszter visszahonosíthatja akkor, ha a visszahonosítást kérő tizennyolcadik életévét betöltötte. A visszahonosítás kiterjedt a visszahonosítottnak vele együtt élő feleségére és atyai hatalma alatt álló tizennyolc évnél nem idősebb gyermekeire.
Az Arad vármegyei Szentmárton (a néhai családfő szülőhelye) Románia állam területéhez került, ezért az özvegyének kérnie kellett a Keszthelyen lakó család (ő, Róza, Ilona, és Aranka) visszahonosítását. Ez megtörtént, és az állampolgársági esküt a megyeszékhelyen, Zalaegerszegen tették le 1927. december 6-án. A háztartásbeliként szintén Keszthelyen lakó, és még hajadon Erzsébet visszahonosítására később, 1937-ben került sor.
Özv. Szagaszer Dávidné – hadiözvegyként – trafikengedélyt kapott Keszthelyen, és „dohánytőzsde” tulajdonosként 1929-ben kötött életbiztosítást. Halála esetén kedvezményezettként hat leányát (Magdolna, Aranka, Erzsébet, Rózsa, Ilona és Gizella) nevezte meg.
Aranka 1931-ben fejezte be polgári iskolai tanulmányait a keszthelyi Ranolder-féle intézetben Vaszary Kolos bíbornok által „Erzsébet királyné” nevére alapított és a Pauli Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek vezetése alatt álló római katolikus polgári leányiskola négy osztályát elvégezve.
Özv. Szagaszer Dávidnéról az utolsó adat az, hogy 1976. augusztus 1-jén meghalt. Ekkor már természetesen nyugdíjas volt, halálakor lakcíme: Nagykanizsa, Hunyadi utca 22.