Akác oszlop n.1

Kitermelt kérges akácfa rönkök, oszlopok rakodón

Az akácfa oszlop nem csupán egy darab fa: ez a vidéki halhatatlanság záloga, a kerti infrastruktúra Chuck Norrisa. Íme, miért ő a kerítések királya:

A biológiai fegyver: Az akác az egyetlen élőlény, ami holtában is agresszív. Ha megpróbálsz beleverni egy szeget, az akácfa csak nevet, és visszakézből elhajlítja a vasat. Egy akácoszlopba nem "beütöd" a szöget, hanem könyörögsz neki, vagy előfúrod titániummal.

Időjárás? Az meg mi? Míg a fenyő elkorhad egy kiadósabb őszi esőtől, a tölgy meg elgombásodik a tisztelettől, az akác köszöni szépen, jól van. A földbe ásva is simán kibír 30- 50 évet. Mire elrohadna, már az unokád is nyugdíjas lesz, és a kerítés még mindig ugyanott fog állni, csak kicsit szürkébb lesz a méltóságtól.

Görbe, de büszke: Az akácfa oszlop sosem egyenes. Aki egyenes akácot látott, az vagy hazudik, vagy optikai csalódás áldozata. Az akácos kerítésnek van egyfajta "részeg tengerész" esztétikája: minden oszlop másfelé dől, de együtt valahogy mégis tartják a frontot.

Karbantartás: Az akácot nem kell kenegetni drága lazúrokkal. Ha lekened, az csak olyan, mintha sminket tennél egy terminátorra. Magától is túléli a civilizációt.

A "bebetonozás" illúziója: Sokan betonba öntik, de az akác ezt sértésnek veszi. Ő annyira stabil, hogy a beton csak azért van ott, hogy legyen mihez dörgölőznie a hangyáknak.

Pro tipp: Ha akácoszlopot vásárolsz, győződj meg róla, hogy a kérget lehántották (stancolták). A kéreg alatt ugyanis bogarak laknak, akik úgy rágják a fát, mint te a pattogatott kukoricát a moziban – bár az akácba még nekik is beletörik a foguk.