“Add át!” – akárhova lépünk is, az arcunkba tolakszik egy narancssárga tábla. “Gurul a galacsin!” – egyre több színes papírcsomó bontogatja az iskola rendjét. Csak nem a tavasz flangál odakint? Vagy cúg bújt a cipőmbe, és az nem tudja a rendet? A vitrint meg a szél rámolta tele lobogással? Törjük át végre együtt a csend kapuját! Miénk a tér, hát kiabáljuk együtt: “ADD ÁT...”!

A 2021-2022. tanév tele volt izgalmakkal, a zene mindenhova bebújt, akár a cúg, s ott volt a diákokkal akkor is, amikor nem számítottak rá: a tanórákon, az iskolai programokon, az udvaron, sőt, még otthon is! Hol hangsúlyosabban, hol kevésbé, de mindennek megadtuk a ritmusát!

De miért is? Carl Orff, a ritmusalapú zenepedagógia atyja, 40 éve halt meg – rá emlékeztünk. A zenei elemek közül épp ezért esett a választásunk a ritmusra mint szervező egységre. A tematika zenei anyagának A Pál utcai fiúk c. musicalt szemeltük ki, mivel az egész egy sajátos ritmusközpontúságra épül. (Az már csak hab a tortán, hogy a színdarab ötéves évfordulóját ünnepelte az évadban. Ráadásul a történet eredetijét adó regény szerzője, Molnár Ferenc 70 éve hunyt el – így többszörös volt a jubileum).

Az iskolában elszaporodó galacsinokkal A Pál utcai fiúk szellemét kívántuk megidézni, a kiplakátolt idézetekkel pedig az volt a cél, hogy a musical nyitószámát egyfajta köntösként borítsuk az intézményre. A program központjában A RITMUS HETE (Jókai-hét) állt, melynek részét képezte egy angol nyelvi est, a stúdiós évadzáró koncert és színdarab, valamint évzáró alkotó- és képzőművészeti kiállítás, végül a klasszikus Jókai-nap (Jókai's Got Talent).

***

"Vigyed a közgyurmát, de ügyesen rágd! A cúg a szádból ki ne fújja! Az egylet számít rád, és neked is jár a puha gittért, alleluja!"

"Még vacog a szív, na de lesz rá kabát, bele nem bújik gyávaság. És én akkor sem fújom más dalát, ha ronggyá kell ázni ezért száz éven át."

"Egy név, az enyém ott a sorban, nézd, elveszett egy szóban! Most a tinta eltemet, fáj, hogy nevemet kisbetűvel tüntetik el."

"Szólít egy hang, mennünk kell, ki dobja a kalapot az égig fel? Álomvárat a porból, mondd, ki emel, és versenyt ki fütyül a széllel?"

"A szél szól, hogy bolond, aki ül nyugiban. A szél rázza a padot, nem is én! A szél hív, na, ki az, aki jön vele falat átugrani tavasz idején?"

"Egyszer itt a városban veled hősöst játszottam. De te elfutottál, jól tetted, mert az egész utcát fölverted. Egyszer aztán váratlan egy kerítésen átpattant egy labda, amit visszarúgtunk. Jött a füttyszó, lett egy Grundunk: ADD ÁT!"

"Én a csend kapuját töröm át! Ki kellene bontani! Ki kellene rontani! Miénk a tér! VEDD ÁT!"

***

A zene világnapján kezdtük dobálni a galacsinokat, s a tanév végéig fokozatosan telt meg az iskola – a papírcsomók mellett – ritmussal. Egy hatalmas játszótér volt az egész hely, ahol mindenki jól érezhette magát. A ritmus mindent áthatott, az életünk részévé vált. Hangsúlyosan ott volt a zene világnapján, a hibrid-karácsony alkalmával, a minimalista farsangon, a Jókai Stúdió KanapéMeséiben, és a felsősök három tematikus komplex művészeti – drámapedagógiai tanóráján. A Jókai-héten pedig kiözönlöttünk a jókais grundra, mert elvitathatatlanul és mindörökre MIÉNK A TÉR!