Edith Wharton amerikai írónőt elsősorban A boldogság háza (1905) és Az ártatlanság kora (1920) című regényeiből vagy ezek megfilmesítéseiből ismerhetjük. Whartont egész életében foglalkoztatta a nyugat-európai és az észak-amerikai kultúrák találkozásának problémája, s ennek a kulturális kölcsönhatásnak a megjelenítése céljából előszeretettel helyezte amerikai szereplőit Európába. Ám a regényíró Wharton mellett a művészettörténész, a kertépítész és a szenvedélyes utazó is kultúraközvetítő szerepet töltött be a századforduló Amerikájában. Az épületek emlékezete Edith Wharton utazási írásaiban című angol nyelvű monográfia Wharton kevéssé ismert, utazással foglakozó szövegeit veszi számba: Olaszországról, Franciaországról, Észak-Afrikáról, Görögországról, Spanyolországról írt feljegyzéseit, esszéit, útinaplóit, útikönyvét. Wharton írásaiban a kulturális folyamatosság (kontinuitás) jelensége központi szerepet játszik. Az utazó a megtekintett helyszínek és műemlékek leírása során a tájak és épületek által létrehozott és évszázadokat átívelően képviselt értékeket igyekszik megragadni és közvetíteni amerikai olvasói számára. Az új kötet Wharton 1904 és 1934 között írt utazási szövegeiben vizsgálja a kulturális folyamatosság fogalmának megjelenési módjait és változásait, melyeket az írónő első világháborús tapasztalatai is nagyban alakítottak.   

Klebersberg Könyvtár 2024.11.13. 18 óra