Az orvostudomány kialakulása az emberi civilizáció hajnaláig nyúlik vissza, amikor az emberek észrevették, hogy a betegségek és a sérülések kezelhetők. Az első gyógyító módszerek hiedelmeken alapultak, és az emberek istenekhez vagy szellemekhez imádkoztak, fohászkodtak, reménykedve gyógyulásukban. Bár az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában már alkalmaztak gyógynövényeket a sebészetben, a tudományos megközelítés ekkor még nem alakult ki. Homérosz volt az, aki először kezdte el visszavezetni a betegségeket természetes okokra, összpontosítva a test működésére. Így született meg az orvostudomány tudományos alapja. Fejlődésnek leginkább a reneszánsz és a tudományos forradalom idején indult, ugyanis akkor erősödtek meg az anatómia, a fiziológia és a mikrobiológia alapjai.

Az ókori görögök és rómaiak, valamint a középkori orvosok gyakran alkalmazták a vércsapolást betegségek kezelésére. Úgy hitték, hogy a betegségeket a testnedvek egyensúlyának felborulása okozza, ezért piócákkal vagy érvágással csökkentették a vér mennyiségét. Egyes esetekben a vér áramlásának sebességéből és vastagságából próbáltak következtetni a beteg állapotára. Például ha a vér túl lassan vagy túl gyorsan folyt, abból a testnedvek egyensúlyzavarára következtettek.